UTAZZ
Így kirándulj Magyarország egyik legszebb táján
Gyönyörű tájakon, pompás színeket láthattok, ha fogjátok a hátizsákot és túrázni indultok ősszel a Börzsönyben.
Szatmári Zsolték szinte kizárólag csakis tömegközlekedési eszközöket igénybe véve utaznak túráik helyszínére, ezzel is védik a környezetet és tartják magukat a klasszikus országjáró hagyományokhoz. Túráikról részletes beszámolókat olvashattok, fotókkal illusztrálva. Így talán többen kedvet kaptok a természetjáráshoz... Most a Börzsönyben kalandozhattok a
Nomád a hegyek vándora bloggerével.
Éppen elszabadultunk egy kicsit a hétköznapok őrületéből... 2 túranap... nem sok, de kikapcsolódni talán éppen elég.
Első nap
Egész éjszakás munkából épp csak hazaesve pattantunk a vonatra és irány a Börzsöny, Diósjenő. Már 1989 elejétől látogatjuk ezt a kis falut a Börzsöny lábánál, korai csóványosi túráink mindig innen indultak. Apropó Csóványos... Mint azt a legtöbb természetjáró tudja (gondolom...), nemrégiben felújították a Börzsöny 938 méteres csúcsán található csóványosi mérőtornyot, így most már teljes értékű kilátóként üzemel.
Késő délután meg is érkeztünk a faluba. Közel 2 km-es gyaloglás után már ott is voltunk a hegy lábánál fekvő kis apartmanunkban. Kipihentük a nagyjából 6 órás utazást, rákészültünk a másnapi útra.
Második nap
Hajnalban keltünk, s már 6.35-kor a Drégelyvár vasúti megállóhelynél voltunk. Mint ahogy azt már említettem többször is a blogban,
Mai túránk útvonala:
Drégelyvár vasúti megállóhely - Drégelyvár - Pénzásás - Oroszi-závoz - Kámor hegy / 662 m / - Hugó-villa - Jász-bükk - Jenői-závoz - Diósjenő.
Ezen az térképen látható is a túraútvonalunk.
Vidd haza a szemeted... Hát igen... A Drégelyvár alatt járunk
A vár déli bejárata
Északról délre tekintve a várfalakon át...
Párás az idő
Jelenleg is folyik a vár állagmegóvása, felújítása
Részlet egy régi, de nem korabeli leírásból:
"
1552. július 6-9. Ali azzal kezdte műveleteit, hogy a gyönge Drégelyt támadta és vívta meg. E régi, az idő, az elemek, a villám által egyaránt megrongált erődben rendesen csak 48–80 főnyi őrség szokott lenni. Az ostrom alatt sem volt benne sokkal több, legföllebb 150 ember. De mindent pótolt kapitányának, Szondy Györgynek lelkesedése, buzgalma és önfeláldozása... Nem védői, hanem falai voltak gyöngék s omlottak össze a török ágyúk első lövéseire. A nagy torony mindjárt bedőlt s többeket maga alá temetett, de a rohamot Szondy vitézül visszaverte, mire Ali a nagy-oroszi pap útján szólitotta föl, hogy eleget tevén a fegyverbecsületnek, szabad elvonulás mellett adja át az összelőtt erődöt.
Szondy György kapitány jelképes sírja a várban
Szondy azonban a gondjaira bizott vár romjai alá akart temetkezni. Foglyait és két gyermek-apródját, Libárdyt és Sebestyént a török táborba küldé s arra kérte a pasát, hogy tisztességre tanitsa, vitézekké nevelje őket, magát pedig, ha elesik, temettesse el tisztességesen. Megtevén végintézkedéseit, megmaradt társaival elszántan várta a több ezres török had új rohamát s vitézül harczolva esett el.
A pasa teljesité a hős utolsó kivánságát, tisztességesen eltemettette és sírjára iratos kopját tétetett. A kötelességteljesités és hazafiasság nemes példájakép él azóta Szondy a magyarság emlékezetében. Már kortársa, Tinódi megénekelte s daliás alakja soha sem szünt meg legjobbjainkat dalra lelkesiteni. A nemzet azon rétegeiből származott, melyek akkor kivül álltak az alkotmány sánczain. De életével és halálával tanúságot tett arról, hogy hazaszeretet és kötelességérzet nincs rendi kiváltságokhoz kötve, s élni-halni minden igaz ember tud szülőföldjeért.
Korán reggel volt még, senkivel sem találkoztunk a Drégelyvárnál, csak már mire megreggeliztünk, került elő négy kiránduló.Innen továbbindultunk a Kámor hegye felé.
Csendes, párás, sőt egyre inkább ködös erdőben vezetett utunk a 662 méter magas csúcs felé, ahonnét rendes körülmények között igen szép kilátás van a Börzsönytől keleti irányba tekintve. De már láttuk, hogy erre a mai napon már semmi esély nem lesz.
A rossz látási viszonyok ellenére is rögtön megtaláltuk a Kámor-hegy oldalában található - jobb napokat is megélt - Hugó-villát, ami természetesen nem egy luxuslakás, hanem csak egy menedék végszükség esetére. Így aztán kilátás nem volt semmi, de még ennek ellenére is tartalmas napot zártunk nagyjából 16 óra környékén, mire visszaértünk Diósjenőre.
A Hugó-villa
Még látszanak a régi gerendák, az oldalfalak maradványai
A "villa" fénykorában. Sajnos ezt mi nem láthattuk, ezt a képet is csak a neten találtam
A Kámor csúcsán
A Jász-bükki-rét a Kámor déli oldalában és az őszi kikericsek a ködben
Kedvenc...
Harmadik nap
A mai napra terveztük a Csóványos meghódítását, bízva abban, hogy megjavul az idő, felszáll a köd. Fő célunk a felújított torony és a Pogányvár meglátogatása volt.
Útvonalunk a következő volt:
Diósjenő - Csehvár alja - Gál-rét - Nyír-réti kastélyrom - Pogányvár - Csóványos - Foltán / Fultán / kereszt - Lóégés - Csehvár alja - Diósjenő. Térkép
Ismét kora reggel indultunk, korán és ködben kezdtük az utat, mely végig a Csóványosig emelkedik egyfolytában. Ahogy egyre feljebb értünk, elhagyva kb. az 500 méteres szintet, csak rosszabb lett az idő.
Aztán felérve kb. a 700 méterre tovább romlott, sőt viharos szél és mindössze +3'c fogadott minket. Csak abban bízhattunk, hogy a szél előbb-utóbb szétfújja a ködöt, s legalább mire a Csóványosra érünk javul annyit, hogy esetleg látjuk majd a torony tetejét. Panorámáról nem is álmodtunk, hisz néhány órája már sűrű ködben gyalogoltunk, ami még tegnapról maradt a hegyek felett. Embert semerre sem láttunk. Lassan meghaladtuk a 800 métert és közeledett a Pogányvár földsánca.
Sejtelmes, ködös őszi erdő
A Pogányvár környékén
A Pogányvár csúcsa (823 méter)
Ilyenkor is szép az erdő! Köd előttünk, köd utánunk.
Néhány mondatban a Pogányvárról:
"
A Pogányvár nevű hegy Diósjenőtől Ny-ra, kb. 5 km-re, a Csóványos tömbjétől Ék-re kinyúló gerinc végét foglalja magába. A gerinctől keskeny, bemélyedő, természetes eredetű nyereg választja el, amiből kb. 10 m-es meredek oldal vezet fel a hegy legmagasabb pontjára. A hegyet ÉNy felől a Rózsa-patak, DK felől a Pogány-patak völgye kíséri, igen meredek oldalakkal, EK felé pedig erős lejtővel, az említett két patak találkozásánál ér véget. Szűk völgyek és szomszédos, hasonló magasságú hegyek között félreeső helyet foglal el. Az egész területet erdő fedi.A sánccal körülzárt terület hossza 320 m, szélessége 70-100 m között váltakozik, területe 2,71 ha. A belső terület a meredek lejtő miatt nem igen alkalmas településre, ezért több teraszt is építettek. Ezek a nyomok ma is jól kivehetők. A sánccal kerített belső területről sok cserép került elő, melyek a Kyjatice-kultúrából származnak. Ezek alapján a sáncvár a késő bronzkorban keletkezett.
Innen még nagyjából bő 100 méteres emelkedést kellett leküzdenünk, kellemetlenül erős szélben és a ruha minden részébe behatoló nyirkos, hideg levegőben. Aztán csoda történt...
Az utolsó 50 méteren jött egy lágy, meleg fuvallat. Szinte varázsütésre kezdett eltűnni a köd... még néhány perc és a köd elszállt, a szél elcsendesedett és érezhetően kellemesen sütött a nap.
És felérkeztünk a csúcsra! A Csóványos 938 méteren + a torony 22.6 méter
Nem se hittük el, de ragyogó napsütésben kezdhetjük körbejárni a felújított tornyot. Ennél több nem is kell!
Egyébként jó néhány ismertető táblát raktak ki már a torony aljára is, ami emeletenként folytatódik is. Ugyanígy mindenütt padok vannak fent is, amerről jó a kilátás a toronyból. Remek! Rozsdamentes acélcuccok kívül-belül. Csigalépcső és digitális számláló a bejáratnál.
Csak reménykedünk, hogy hátha hosszú életűek lesznek ezek az egyébként nagyon hasznos információs táblák
Legfelül...
Innen élvezhetjük a kilátást pl. a Tátra irányába
A bal felőli hegy ÉNY-ra éppen a Magosfa -Tátralátó- 916 méteres csúcsa. Körülöttünk a Magas-Börzsöny erdősége
Nagyjából D-DNY-ra nézve pedig ez a látvány fogad
Bár messze nem páramentes a levegő, de azt még álmunkba sem gondoltuk, hogy egyáltalán bármit is látni fogunk majd. Ahhoz képest ez tökéletes! Mindent összevetve remek munkát végeztek itt a Börzsöny csúcsán a kivitelezők, hosszú "életet" kívánunk a felújított toronynak és berendezési tárgyainak! Reméljük, hogy a rontó emberek ártó kezei és szándékai messzi-messzi elkerülik majd e helyet itt a hegység közepén.
Miután megebédeltünk a torony aljánál elindultunk vissza Diósjenőre. Közben meglepődtünk, mert találkoztunk két túrázóval, egyikük futott, a másik pedig bringával gyűrte a kilométereket. Hajrá!
Délutánra meglágyult a napfény, nőttek az árnyékok... pompás idő volt!!
A Foltán -Fultán- kereszt, melyet ahány térkép, annyiféleképp neveznek...
Röviden a kereszt történetéről:A XIX. Század végétől kőkereszt emlékezett az akkori uradalmi erdészet erdőőrének Fultán (Foltán) Jánosnak, kötelességteljesítés közben bekövetkezett halálára. Valamikor az 1880-as években egy viharos éjszakán az erdőőr hírül vette, hogy fatolvajok fognak járni a területen. Lesben állt, majd amikor megjelentek felelősségre vonta a két tolvajt. A szóváltás során tusakodás alakult ki, ami közben az erdőőrt agyonütötték.
Az önfeláldozás szép példájának emlékére először fa-, majd 1890. július 6-án nagyobb ünnepség keretén belül Klecker Jakab uradalmi főerdész kezdeményezésére kőkeresztet szenteltek fel.
S ezzel lassan-lassan eljött a túra vége is, hiszen innen már viszonylag hamar leérhetünk a faluba. Szép volt ez a két nap, még a köddel együtt is, hiszen végül is nem akadályozott meg bennünket céljaink elérésében.
Ha tetszett a túra, próbáld ki! Mielőtt útnak indulsz ajánld a cikket a barátaidnak is!
