Gyereksebész: „Fejem, mikor tegnap délután megtudtam, hogy egyedül maradtunk Észak- és Közép-Magyarország területére”
Dr. Kőnig Róbert gyermeksebész a közösségi oldalán írta meg, hogy milyen komoly problémával szembesültek vasárnap.
Mint írja, az
Még egy fotót is megosztott magáról, melyhez azt írta:
„Fejem, mikor tegnap délután megtudtam, hogy egyedül maradtunk Észak- és Közép-Magyarország területére, gyermeksebészet és gyermektraumatológiai ügyeletesként… Szerintetek, a kialakult helyzetet és a hirtelen rövid idő alatt, nagyon-nagyon megnőtt betegforgalmat és az egymás után érkező mentőket, hogy reagálták le a szülők?
A – mindenkinek türelmes volt és megértő
B – sértegettek, fenyegettek, rám törték az ajtót
C – kis zsörtölődés és semmi más”.
Az interneten elérhető adatok szerint Kőnig Róbert a János kórház gyermeksebészetén dolgozik – írja a 24.hu.
A kommentelők sem hagyták szó nélkül az esetet. Többek között azt írták.
„Mindenki igazsága valid és érthető. Borzalmas kizsákmányolása annak az egy gyereksebészetnek, és borzalmas azoknak a szülőknek, akik a gyermeküket féltik.
Mindenki helyében ott üvöltenék a kormány ablaka alatt.”
„Ez nemcsak a sérült gyermekeket érinti, hanem az összes olyan embert a régióban, akikhez azért nem ér oda a mentő, mert Észak-Magyarországról 200km-ről viszi mentő Pestre a traumás gyerekeket, ami oda-vissza min. 4 óra....de még mindig nem fáj eléggé...”
„Ne essünk ugyanabba a hibába, mint a gyereküket féltő, kétségbeesett szülők! Én őket is megértem. A kialakult helyzetért itt nem a váróteremben kell keresni a hibást, ezt mindannyian tudjuk! Abban az irányban kell tenni valamit, de sürgősen, hogy ezt mindenki megtudja, még Pintér is! Ne egymást bántsuk már emberek!”
„Klasszikus esete annak, amikor az orvos etikai kötelessége, hogy jelezze hivatalosan, hogy az ellátórendszer nem teszi lehetővé a betegek tisztességes gyógyítását.”
„Így járt a férjem is, mikor egyedül volt ügyeletes Cegléden a szülészet-nőgyógyászaton, és a szolnoki kismamákat is oda vitték... 40 év tapasztalat után is gyomorgörcsös feszültséggel indult be dolgozni. Amúgy meg sajnos ez borzasztó!”
Az orvos pár órával később egy újabb posztban megírta, hogyan zajlott az aznapi rendelés:
Azt írta:
„Bár a szülők túlnyomó többsége amellett, hogy ugyanúgy aggódnak a gyermekeikért mint bármelyikünk, megértette, hogy ez egy 'vis major' helyzet, és hogy meg fog nőni a várakozási idő, ugyanott sajnos voltak páran, akik hangulatot keltettek és valóban sértegettek, fenyegettek, ránk törték az ajtót. Természetesen az ő gyermekeiket is kedvesen láttuk el és mindenkit a problémájának súlyossága szerinti sorrendben hívtunk be. Büszkén jegyzem meg, hogy senkivel nem váltunk el haragban, legfeljebb halkabban köszöntek el. Köszönöm kiváló kollégáim remek munkáját!
Köszönjük, ha azzal segítitek a gyermekek ellátását, hogy higgadtak maradtok a várótermekben. Ez az ő lelküknek a legfontosabb...”
