Fülledt erotika, pestis és intrika – Szórakoztató lett lett a Netflix Dekameronja
A Dekameron a Netflixre született. Az egész sorozatnak jól áll a Netflix „woke-sága”. Azt gondoltam elsőre, hogy ez furán fog hatni az 1348-as itáliai pestisjárvány idején játszódó történetben, de egyáltalán nem így történt. Giovanni Boccaccio 1348-53 között írta a Dekameront, ami azóta is kortalan klasszikusnak minősül, a regény 10x10, azaz 100 novellát tartalmaz, amelynek a középpontjában a szerelem, a bűnök és az erotika van. Reneszánsz örömöket hirdetve humorral figurázza ki a középkori erkölcsöket és vallási nézeteket. A könyvet kiadásától kezdve támadta az egyház, sőt erősen cenzúrázták is, sokan felháborodtak rajta, pedig mai szemmel nézve igazán visszafogott a történet. A magyar kiadás egyébként meglepően későn érkezett 1890-ben csupán, de azóta is megtalálható az irodalmi ajánlott kötetek között középiskolában.
és így jött ki a tizedik nap végére 100 rövid történet (innen a cím – deka: tíz, meron: héméra, azaz nap – vagyis egy tíz napos esemény). Ezek a mesék sok mindenből építkeztek, de általában valamilyen bűn volt a közös téma.
A leghíresebb feldolgozás az 1971-es a kultikus olasz rendező Pier Paolo Pasolini féle Dekameron, ami elindította a Pasolini-féle Az Élet trilógiáját (három film a Dekameron, a Canterbury mesék és Az Ezeregyéjszaka virágai). Az olasz mester művei hűen követték a könyvet, megfűszerezve saját filozófiájával. Boccaccio könyvéből Pasolini maga válogatta ki a feldolgozni kívánt novellákat, az amatőr szereplőket, és a főhősei a "nép gyermekei", nem pedig a nemesek.
Na a Netflix-adaptáció ezt a koncepciót teljesen kukázta. A nemesek tényleg összeülnek egy villába, és tényleg a pestis tetőzésekor menekültek a nagyvárosokból. De innentől az eredeti műnek inkább csak az alaphangulata és a témái köszönnek vissza. Kicsit olyan, mintha direkt el akartak volna térni az eredeti történettől, de a témáit fel akarták volna használni.
Mind-mind visszaköszönnek a szereplőinken keresztül, de nem erőltetetten, inkább természetesen, ügyesen megírt forgatókönyv segítségével.
Ha például egy hölgynek udvarolnak, akkor előtérbe kerül a bujaság, de amint megcsalásról van szó, rögtön át is térhetünk a haragra.
A kastély ugyanis elhagyatott, az ura meghalt (ezt persze titkolják), a személyzet pedig elszökött, csak a gondnok és a szakácsnő viszik hátukon az egészet. Azért volt szükségük a vendégekre, hogy élelmet hozzanak magukkal, ha egy nemes ebben a korban meghívást kapott egy ilyen alkalomra, bőséges, több hónapnyi ellátmánnyal érkezett, amire a villa személyzetének szüksége is volt.
Ez a távoli, elszigetelt hely tökéletes a bonyodalmak számára a pestises időszakban. A sorozat meglepően könnyeden kezeli a fekete halál témáját. Már-már áthallást érzek egy kicsit a Covidra. Kapunk egy lebilincselő, összefüggő történetet, mind a tíz főszereplőnek vannak titkai, céljai és logikus döntéseik. Szerintem a Dekameron azért lett ilyen szórakoztató, mert jól definiálták mindenki motivációit. Kicsit ugyan megidézik a történetmesélős eredetit is a harmadik epizódban, de tényleg csak finom említés szintjén. Egy biztos, aki nem bírja a fekete humort és az erős szatírát, az ne nézze meg a Dekameront.
Igazán szórakoztató, nem kizárólag 18+-os, de erős 16-os korhatárral kell elképzelni a dolgokat. Azért nem fogunk megbotránkozva levelet írni a Netflixnek, hogy milyen explicit dolgokat láttunk, de a központi mozgatórugó egyértelműen a szex és a fülledt erotika. Ennél talán egy Dekamerontól többet vártunk volna, de lehet csak én gondolom így, és mások fel fognak háborodni rajta. Úgy érzem sikerült tisztelettel nyúlni egy tradicionális történethez, és modern köntösbe öltöztetni. Igazából minden modern hangulatban készült el, a párbeszédek, az irónia, mind-mind inkább illik egy modern színdarabba, mint egy 14. századi könyvbe.
Apropó, színdarab, ezt még nem említettem. A sorozat nagyon színpadias. A díszletek, a színészi játék, minden akár egy kamaradráma is lehetne tíz fővel. Az egész túljátszott, néha gyerekes és buta, de mégis jól áll neki, vicces és szórakoztató. Aki nem szereti az ilyen bugyutább komédiákat, az kerülje a Dekameront. Egy helyszín, ahol összezárva sorra történnek a bonyodalmak, hol kisebbek, hol hatalmasak és életbevágóak. Annyit azért szeretnék tisztázni, nem mindenki fogja túlélni a villa vendégszeretetét...
Az ítélet: családból ismerős Tony Hale minden pillanata arany, rajta kívül még találkozhatunk a Lányok Derry-ből ír származású Saoirse-Monica Jacksonjával, vagy a Szexoktatás érdekes arcú Tanya Reynoldsával. Sziporkázik még Douggie McMeekin a mamlasz szupergazdag nemes szerepében, de Zosia Mamet irritáló Pampineáját is még egy ideig emlegetni fogom. Nagyon régen akartam ennyire megütni egy karaktert, már csak az arcjátéka alapján, mint Pampineát. A nemesek mellett a szolgálók is kaptak tisztességes játékidőt, itt nincs egy főszereplő, a tíz karakter és interakciójuk mozgatják előre a történetet. Meg persze a sorra következő szörnyűségek.
Egyértelműen méltó a Dekameron névhez a sorozat, még akkor is, ha azért át van itatva a szokásos Netflix-szájízzel: diverz stáb, homoszexualitás, és még egy kis szado-mazo... khm… is befigyel. Míg ezek máshol lehet negatív oldalon szerepelnének, itt pont ezek miatt lesz még autentikusabb a történet.
lehetett volna egy feszes öt-hat rész, néhány szál unalmas lehet, és a fordulatok-csavarok túl hirtelen jönnek, nem átgondolt, logikus dolog eredményezi őket, hanem sokszor a vakszerencsének köszönhetjük őket. Kathleen Jordan alkotó azért büszke lehet gyermekére. Tudom ajánlani mindenkinek az olasz nemesek és a pestis történetét. Jó nézni, ahogy csak sodródunk a karakterekkel, amíg mindenki meg el nem nyeri méltó büntetését. A Dekameron nyolc része megtekinthető magyar szinkronnal a Netflix kínálatában.
