ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Fogyjak nyárra vagy ne? – a nagy bikini body-dilemma

A szerző elmereng azon, mi a franc az a bikini body, miért nem felejtjük már el, és hogy belefér-e a tavalyi bikinijébe.


Először is kezdjük a fogalom tisztázásával, azon szerencsések kedvéért, akik nem tudják, mi az a bikini body, azaz a bikinitest. A bikinitest az a női test, amit formába hoz a nő, mire jön a nyár, hogy leadja a télen felszedett fölös kilókat, és feszes meg csodás legyen a strandon. Ennek a nőnek amúgy feje is van, de ez a bikini body szakértőit egyébként egyáltalán nem érdekli.

Erről most hirtelen az jut eszembe, hogy a negyvenedik szülinapomra kaptam egy wellness-hétvégét, amit be is váltottunk így másfél év után és beoltva. És a fürdőrészleg három falát három különböző óriásposzter díszítette. Mint megállapítottuk, az egyik a gyerekeknek volt kedvcsináló (kis hableány), a másik a férfiaknak (három hölgy háttal a kamerában, bikiniben, válltól lefelé), a harmadik pedig, mondjuk a nőknek, de inkább mindenkinek. A nőkre külön lehet, hogy nem gondoltak, de teljesen azonosulni tudtam egy képzeletbeli háromgyermekes anyával, aki, miközben a gyermekeit halássza a meleg vizes medencében, egy pillanatra elréved ezen az óriásposzteren: homokos tengerpart, végtelen tenger, napozóágyak, koktélok. Ez kell nekünk. Meg bikinitest. Vagy az utóbbi mégsem?

Ami amúgy - a három női s@gg - pont a jacuzzi felett volt elhelyezve. Apáink-férjeink ott bugyognak, mellettük meg a három fenék, hogy gyönyörködhessenek a képben: három nő háttal, vállnál és térdnél levágva. Fenekek. Amúgy nagyon szép fenekek voltak, meg is beszéltük, melyik a legszebb. Meg azt is, hogy ez milyen üzenet: három női torzó, háttal nekünk, levágott fejjel (mert az kit érdekel nyáron). Ez a nyár sokaknak: sok arc nélküli, kalapos, napszemüveges nő, testtel.

Szebbel, megviseltebbel, de a lényeg: majdnem meztelennel.

Mert a bikini az egyik legnagyobb divat-találmány: úgy vagyunk benne meztelenek, hogy nem. Három vagy négy apró textilháromszög segít a szemérmünk őrzésében.

Amúgy engem nem zavar, mert imádok fürödni, meg napozni, a napon olvasni. Végigmenni bikiniben a strandon is szeretek, miközben átfúj a szél, és a nap felszárítja rólam a vízcseppeket. Azt is tudom, hogy mindenki nézelődik, akit ez zavar, ne menjen strandra. Nem ezzel van bajom.

Hanem azzal, hogy amint beindul a strandszezon, évek óta megfigyeltem, hogy fel-felbukkan a női magazinok címlapján - tisztelet a kivételnek - és az online női tartalmakban is: a bikini body fogalma, mint kitűzött cél. Hogy legyél szép nyárra. Hogyan feszesíts, mit csinálj, mit mozogj, mit egyél, hogy nyárra feszes legyél.

Nem egészséges - feszes! Mert akkor vagy jó nő. És sajnos néha hat ránk az üzenet, pedig már nem trendi.

Nézegetjük a combunkat, elkezdünk mozogni - ami jó - esetleg koplalni - ami nagyon nem jó -, és nézegetjük a többieket. Hogy ők hogy állnak. Bevallom, nem mindig tetszik, amit a tükörben látok, és olyankor nem eszek meg napi egy csokit. De már úgy vagyok - és nem menőzni akarok vele, hogy a női összetartás meg női istennőség meg satöbbi szószólója lennék -, hogy örülök, ha egy ragyogó és szép nőt látok, főleg, ha ismerem, mert akkor annak örülök, hogy ő jól van.

De látok feszes testeket és a hozzájuk tartozó szomorú vagy beesett arcokat is. Bikinitestük van? Igen. Jól vannak? Nem biztos. Melyik a fontosabb?

Hogy megéljem a nőiességemet, akárhogy is? Ha van rajtam egy-két kiló, de akkor is? Vagy az, hogy olyan legyek, mint amilyennek az aktuális szépségideált sugallják? Vagyis olyan legyek, mint amilyennek mások mondják? Ez jobb? Akkor önmagam vagyok? Szerintem csajok, akik olvastok, ha magatokba néztek, ti is pontosan úgy tudjátok, mint én, hogy mennyivel nehezebb és keményebb munka SZERETNI azt, amit épp a tükörben látunk, mint kíméletlenül sanyargatni magunkat. Önmagunkat szeretni.

A mozgás egészséges, az egészséges táplálkozás szuper - de a centik méregetése, önmagunk másokhoz való hasonlítása mérgező. Nem véletlenül hangzik el egyre több kutatás eredménye: hogy a közösségi média depresszióssá tehet. Miért?

Mert a behúzott hasú ismerős hölgy a képen szembesíteni és provokálni akar azzal, hogy ő talán jobban néz ki. Könyörgöm, ne higgyétek el, és még ha így is van - szerintetek boldogabb?

Magunkhoz kéne mérni végre magunkat, és a testünket. Belemenni a valódi problémáinkba, dolgozni rajtuk és lelkileg jobban lenni - csodák csodája, jobban fogunk tetszeni magunknak akkor. Mostanában híztam egy kicsit. Tegnap beírtam a súlyomat és a magasságomat egy kalkulátorba. Azt mondta a kalkulátor, hogy az egészséges tartomány felső határán vagyok.

És tudjátok, minek örültem a legjobban? Nem annak, hogy nem vagyok elhízott, hanem annak, hogy az EGÉSZSÉGES szónak örültem, és nem érdekelt a felső tartomány. Az tutira jó, hogy nem kell idén új bikinit vennem, mert nem szűk rám, amit tavaly vettem. Azt is tudom, hogy három éve már majdnem az alultáplált kategóriába estem. Na, akkor kell aggódni. Mindemellett elhatároztam, hogy többet mozgok, mert akkor nagyobb a teherbírásom.

És bikiniben fogok napozni idén is, akkor is, ha nem vagyok olyan gebe, mint a húszas éveimben. Majd jó, hogy nem csadort hordjak, hogy szégyelljem magam! 2021 van, az egyik nagy ruhamárka molett, sőt, túlsúlyos lányokkal reklámozza a termékeit, akik boldognak tűnnek.

Ez az üzenet. Hogy egészséges legyél és elégedett. Most már ezen van a hangsúly, a bikini body mint cél pedig már felszínes és üres. Az csak egy test. Fej nélkül.

Mindeközben tudom, hogy ez nagyon nehéz nekünk. Még mindig rengeteg a kimondatlan elvárás a nők felé. A külsődleges elvárás. Hogy egy adott pozícióban lévő nő legyen ápolt, sminkelt, ránctalan, frissen fodrásztól érkezett, csinos, trendi és a többi. Totális eltárgyiasítás, pont mint a levágott fejű három fenekes lánynál. És ha nem akar tiptop lenni, csak farmerben lazulni és copffal? És ha épp nincs kedve? Vagy ideje? Vagy energiája? És mi van az elhízott, sörhasú srácokkal? Őket nem cseszteti senki a külsejük miatt, pedig lehet, hogy magas a koleszterinjük. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy nem mindenből lehet ugyanazt az eredményt kihozni. Mindenkinek más a testalkata, mint ahogy minden emberből egy van, minden embernek van egy saját teste. Ki volt az az idióta, aki kitalálta, hogy minden nőnek ugyanúgy kell kinézni? Saját testet mindenkinek!

Szerencsére a trend, ha lassan is, de változik. Gyönyörű plus size modellek mutatják meg, milyen egy igazi nő, aki nem diétázik a súlya miatt. Ha magunknak tetszünk, már elég, a többieknek meg szerintem ha van rá ideje, meg energiája, méregesse a combkörméretét, ha úgy esik jól neki és ettől lesz több az önbizalma. Csak az lenne a jó, ha nem ártanánk magunknak és másoknak ezekkel a hülye, üres célokkal. Na megyek, eszek egy szalámis szenyát, mert azt kívánom.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült, hány éves korukban bírják legtovább a férfiak az ágyban
Friss kutatásban vizsgálták meg, hány percig tartanak az együttlétek különböző korosztályokban.


Nem titok, hogy a férfiaknál nagyban függ az életkortól az, hogy mennyi ideig tart nekik eljutni az orgazmusig. A szexjátékok eladásával foglalkozó Lovehoney most kiderítette, hogy különböző korosztályokban meddig bírják a férfiak az ágyban – számolt be róla a Metro.

2025-ben készített felmérésük szerint – amelyben az előjátékot nem vették bele a számításba –

a 18–24 éveseknél átlagosan 16,14 percig tartanak az együttlétek.

Az ebben a korosztályban megkérdezettek 5 százaléka azt mondta, 1-2 percig tart csak ki, de szintén 5 százalék vallotta azt, hogy minden aktusnál akár több mint egy órán keresztül is bírja.

A 25–34 éves férfiaknál az átlag 18,29 perc. Itt 21 százalék 11–15 perces átlagos időt mondott, 15% pedig 21–30 perc alatt jut el az orgazmusig.

„A kutatások azt mutatják, hogy az aktusok hossza a húszas évek végén–harmincas évek elején tetőzik, és ahogy a férfiak idősebbek lesznek, ez fokozatosan rövidül”

– mondja Sarah Mulindwa, a Lovehoney szakértője.

A 35-44 éveseknél enyhe csökkenés látszik: az átlag alig több mint egy perccel rövidül az előző évtizedhez képest. Erre a szakértő szerint az a magyarázat, hogy ebben a korban a férfiak már tapasztaltabbak, jobban kommunikálnak, ez pedig gördülékenyebbé teszi a szexet. A hátráltató tényező a stressz vagy a rendelkezésre álló idő rövidsége lehet, ezért érdemes az együttléteket akkorra időzíteni, amikor a legtöbb energia jut rá.

A 45–54 éves korosztályban nagyobb a visszaesés: az átlag 14,15 perc.

A megkérdezettek 25 százaléka 6–10 perc alatt ér a csúcsra, 18 százalék pedig 11–15 perc között jut el az orgazmusig. A szakértő elmondása szerint ennek legfőbb oka, hogy az ötvenes évekre a merevedés kevésbé kiszámíthatóvá válhat.

Az 55–64 éves férfiaknál már csak 11,3 perc az átlagos idő. Hatvan év felett már az egészségi állapot és a rendszeresen szedett gyógyszerek hatása is közrejátszhat abban, hogy nehezebb elérni az izgalmi állapotot, majd az orgazmust.

A 65 év felettiek már csupán átlagosan 8,15 percig bírják az ágyban.

A leggyakoribb tartomány a 6–10 perc (28%), a megkérdezettek 26 százaléka alig 3–5 percet mondott, 1 százalék viszont azt állította, hogy egy óránál tovább is tart eljutni a csúcsra.

A Lovehoney szakértője felhívta a figyelmet, hogy mindegyik életkorban a kommunkáció, a technika és az élvezet a legfontosabb, nem az, hogy mennyi ideig tart az együttlét.

Egy 2024-es felmérés szerint egyébként a heteroszexuális férfiak 95%-a azt mondja, hogy mindig vagy általában eljut az orgazmusig, míg a nőknél ez az arány 65%. A férfiaknál több tényező befolyásolja az orgazmusig tartó időt: számít, mennyi alkoholt iszik valaki, mikor szexelt legutóbb, és az életkor is.

„Összességében az adatok azt mutatják, hogy a nagyjából 10–15 perces szeretkezések a leggyakoribbak minden életkorban, a nagyon hosszú együttlétek pedig ritkák. De a legfontosabb tényezők a hozzáállás, a technika és a kommunikáció”

– hangsúlyozza a szakértő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Tényleg nem viszik el kukát október 1-től, ha papír, vagy műanyag van benne? Mutatjuk az új szabály részleteit
Több ponton is fontos változások jönnek: nem mindegy, hogy hova dobjuk a papírt és a műanyagot, 2026 januárjától pedig a túlcsordult kukáért külön díjat kell fizetni.


Október 1-jétől módosul a kommunális hulladék gyűjtésének szabálya. A MOHU az általános szerződési feltételeiben rögzítette: „A Vegyes Gyűjtőedénybe papír-, üveg-, műanyag-, és fémhulladék nem helyezhető el kivéve, ha az

(a) folyadékot és Biológiailag Lebomló Hulladékot tartalmaz; vagy

(b) Vegyes Hulladékkal vagy más Hulladékkal összetapadt vagy összeragadt.”

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tiszta csomagolási karton, az újságpapír vagy a műanyag zacskó nem mehet a vegyes kukába.

De például a felvágottak csomagolópapírját vagy a tömlős sajt műanyag héját nem kell elmosni attól tartva, majd nem viszik el a kukát. És a tejfölös doboz miatt sem marad a ház előtt a teli kuka, ugyanis az ezekben lévő ételmaradék biológiailag lebomló hulladéknak számít.

A változás az „ÁSZF Közszolgáltatási résztevékenység (hatályos 2025.10.01-től)” pontban szerepel, és 2025. október 1-jétől lép életbe.

Emellett pedig vannak olyan változások, amelyek jóval súlyosabban érintik a lakosságot.

2026 januárjától ugyanis a túlcsordult kukák többlettartalmáért külön díjat kell fizetni,

és a háztartási mennyiségű sitt hulladékudvari lerakása fizetős lesz.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kipróbáltam a latex vákuumágyat és a korbácsolást – Az ország legnagyobb fetish rendezvényén jártam (+18)
Sosem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint a Freedom Fetish 800 fős, felszabadítóan szexpozitív partiján. Íme a perverziót nem csak nyomokban tartalmazó, edukatív beszámolóm – fotógalériával.


Rendkívül izgatottan készültem hazánk leggrandiózusabb fetish bulijába a Freedom Fetish szervezésében, amelyet nem a szokásos klubjukban tartottak – mivel ezen négyszer annyian vettek részt, mint amennyit a törzshely elbír –, hanem ezúttal egy Pest külterületén található rendezvényhelyszínen. Már előre elolvastam a részletes, öltözködésre és kulturált viselkedésre kiterjedő szabályzatot, illetve a programlistát, úgyhogy nem ért váratlanul, amikor a bejáratnál leragasztották a mobilom kameráját egy matricával, valamint egy szívélyes transzvesztita ellenőrizte (sőt, meg is dicsérte) a dresscode-omat. Utcai ruhában tilos a belépés, úgyhogy aki nem kocsival érkezett, nem feltétlenül találta komfortosnak, hogy az utcán például szegecses testhámban és platformtalpú, lakk combcsizmában flangáljon – ezért az alsó szinten található öltözőt sokan igénybe is vették.

Alapvetően magas az ingerküszöböm, de belépve a rendezvényre elfelejtettem pislogni egy ideig, és a pupillám akkora lett, mint az a részletesen megmunkált szájpecek, amelyet az egyik bőrdíszműves kínált a vásártéren. Már a ruhatárosokon sem volt túl sok ruha, de a közönség nagy része csupán egy-egy falatnyi kiegészítőt viselt, például bimbótapaszt, rafinált tangát vagy bőrszíjakat. Ami pedig más eseményeken a welcome drink szerepét tölti be, az itt egy dupla élőtál volt, azaz többféle bonbon és macaron meztelenül fekvő emberekre felszolgálva, komoly gasztronómiai igényességgel.

– Tiéd itt a legszebb farok! – nevettem fel hangosan, miután megláttam egy tetőtől-talpig rókajelmezes férfit, akinek realisztikusan mozgott hátul a méteres rókafarka. Mint kiderült, applikációval vezérelte a farok mozgását.

Akadt Borat-tangás férfi is békatalpakkal, ugyanakkor frakkot viselő úriember is, sőt, péniszketrecet, valamint heresúlyt vagy análdugót viselő fazonok is felbukkantak.

De a személyes kedvencem hatalmas ördögpatát, szőrős lábvédőt, mellkas-hámot és busómaszk-szerű álarcot viselt. Egy gazellavékony, szép lány áttetsző fűzőt viselt, és láttam egy vagány, idős hölgyet is nevetni egy sarokban ülve (végre valaki, aki nem az SZTK-ban ücsörög panaszkodva, éljenek az ilyen nyugdíjasok!). Minden látogató végtelenül békés, kedves és udvarias volt, mintha egy szupermarketben sétálgatnánk a polcok közt. Fontos tudni, hogy a fetish partikon a szokásosnál szigorúbban veszik, hogy minden közeledéshez szóbeli jóváhagyást kell kérni és kapni.

Kifejezetten érdekes látnivalónak bizonyult a felnőtt játszótér, ahol kipróbálható szexbútorok voltak kihelyezve szép számban, például ketrecek, paskolók, András-keresztek és tantra-fotelek. Izgalmasnak tűnt továbbá a bondage helyiség is, ahol egymást kötözgethették az emberek kényükre-kedvükre, akár profi segítséggel.

Erre a tematikára egyébként felfűztek egy önkötöző performance-t is, amelyben egy mosolygós hölgy hajóinasokat megszégyenítő módon függesztette fel magát japán shibari kötelekkel.

További előadások is követték egymást BDSM, erotikus légtornászat és korbácsolás fókusszal a színpadon.

Kíváncsivá tett a kihelyezett „touch box”, amelybe beleállhattál inkognitóban, vagy bele is nyúlhattál a szűk, semmit nem láttató lyukakon keresztül. Itt is élt a szabály, miszerint ha valaki bent eltakarja magát egy testrészén, azt kerüld el. Az egyik legfurcsább programnak az állatsimogatót találtam, amely gyakorlatilag egy állatjelmezes embersimogató: egy boci-maskarás hölgy láhatóan élvezte, hogy fedetlen kebleit cirógatják az arra járó fetisiszták. A tánctéren pedig végig kiváló hangulat uralkodott a profi DJ-knek és az UV-fénytől látványos neonfüggönyöknek köszönhetően.

A személyzet folyamatosan rendelkezésre állt, ha kérdésed vagy problémád akadt volna, de mindenhol ki is volt függesztve a házirend, például hogy nem érhetsz hozzá másokhoz engedély nélkül. Tanúsítom, hogy valóban senki nem zaklatott, szólt be vagy tapogatott az este folyamán – nem úgy, mint sajnos egyéb divatos szórakozóhelyeken –, mindössze egyetlen tisztelettudóan feltett kérdést kaptam egy karika-nyakörves férfitól: „te sub vagy, vagy dom?”

Az egyik ott dolgozó, Ádám nevű srác elmesélte nekem, hogy az évek alatt mindössze párszor kellett kikísérnie valakit hasonló rendezvényről, például tiltott fotózás vagy félreértés miatt.

Dicsérendő, hogy volt HIV- és szifilisz-gyorsszűrés a helyszínen, valamint a kizárólag pároknak fenntartott szex-szeparé elé egy kosár óvszer volt kihelyezve. De az egyedül érkezők számára is akadt lehetőség huncutkodni a dark roomban, ahol nevéhez híven tényleg nagyon sötét volt.

És hogy mi a különbség egy swingerbuli és egy fetish parti között? Erre az egyik főszervező, Molli válaszolt nekem:

„Míg a swinger klubba a direkt szexért mennek az emberek, a fetish bulikban a szabad partizás a cél, és a szex csak egy lehetőség. Mi szexpozitív partinak hívjuk ezt: a szexualitás megjelenése teljesen elfogadott, itt is van, aki szexel, van, aki más erotikus játékot játszik, de legtöbben csak azért jönnek hozzánk, hogy táncoljanak, ismerkedjenek, beszélgessenek egy izgalmas, nyitott és elfogadó közösségben.

Olyan ez, mint a nachos a moziban. Moziba elsősorban a filmélményért mennek az emberek, és az, hogy lehet nachost is venni, az csak egy lehetőség, és így is a legtöbben simán a popcornt (a mi esetünkben a szabadon bulizást) választják, és köszönik, nem kérnek mást, hiába a lehetőség.”

Ami a saját élményeimet illeti, elsőként az álló vákuumágyat próbáltam ki, amelyhez két kifeszített latexponyva közé kellett bemásznom – cipő és hegyes kiegészítők nélkül –, és megfognom belül kétoldalt az oszlopokat. Egy kis köralakú nyíláson bújtattam ki a fejem, hogy kapjak levegőt. A segítő kollegina rendkívül empatikusan érdeklődött a hogylétem felől, és hogy indíthatja-e a vákuumozást, valamint jelezte, hogy bármikor leállíthatja, és kiszállhatok. Aláírtam egy nyilatkozatot is arról, hogy a hivatalos fotós lefotózhat ebben egy belső használatra készülő galériához.

Amikor rácuppant a testemre elöl-hátul a latex, de úgy, hogy a kisujjam végét se tudtam volna megmozdítani benne, egyszerre volt kiszolgáltatott és felszabadító: a kontrollvesztésnek ezt a fajtáját még nem éltem át, de kifejezetten extatikus volt, ahogyan a kiengedés is, ahogy hirtelen visszakaptam a testem.

Ám itt nem értek véget a kalandjaim aznapra: a saját dark zenei szubkultúrámból már ismertem pár arcot a közönség soraiban, és az egyikőjük – immár kétgyerekes édesanya – elárulta, hogy azért jött ide, hogy megkorbácsolják a fenekét. Én pedig „miért ne” alapon fogtam magam, és neki is láttam az elnáspángolásnak, hiszen egy jó úttörő ott segít, ahol tud. A háttérben szóló elektronikus zene ritmusára korbácsolás meglepően szórakoztatott, közben néha megkérdeztem, hogy ilyenre gondolt-e, illetve gyengébben vagy erősebben szeretné.

Miután végeztem a bravúrral, rájöttem, hogy vannak itt igazi feketeövesek is: egy ötvenes éveikben járó pár hölgytagja olyan intenzíven fenekelte el a párját, ráadásul egy büntetőbíró szigorával az arcán, egy pillanatra sem esve ki a szerepből, hogy már nekem fájt a látvány.

„Általában a vendégeink fele a párjával vesz részt egy ilyen buliban – foglalta össze Molli a statisztikákat –, most a legutóbbi Freedom Fetish után kiküldött kérdőívünk alapján ez 52% volt, 20% jött egyedül, a többiek pedig barátokkal. A közösség összetételéről elmondható, hogy nagyon vegyes, 18-tól a 60-asokig minden korosztály képviselteti magát, ezen belül legnagyobb számban a 30-asok vannak, alatta és felette pedig nagyjából egyenlően oszlanak el az emberek.

A nemi arányokat tekintve szinte fele-fele a fiú és lány megoszlás, épp csak egy kicsit billen a mérleg a fiúk javára, de szép számban vannak a magukat be nem soroló, queer emberek is. A szexuális irányultsági skáláknak is minden tagja jelen van, sőt, az aszexuális vendégeink körében is kifejezetten kedveltek a fetish események.

Mindig vannak külföldi vendégeink is, a Freedom Fetish 2019-es indulása óta elég jó hírrel van benne az európai kinky köztudatban, sokan kifejezetten emiatt az esemény miatt látogatnak el Magyarországra.”

Egyszóval hiába szólt minden az erotikáról, kicsit sem éreztem magam kellemetlenül vagy feszélyezve ezen a bulin, ami a szervezésnek, valamint az intelligensen viselkedő közönségnek egyaránt köszönhető. Technikailag senkihez nem értem hozzá, és más sem ért hozzám, mégis rengeteg ingerrel és önreflexióval gazdagodtam. A Freedom Fetish tehát egy olyan partisorozat, ahol bárki szabadon, korlátok nélkül jól érezheti magát, méghozzá ítélkezés és zavaró tényezők nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült, hogy mennyiért ebédelhetnek a debreceni BMW-gyár dolgozói
A konyha nyitott, a pultnál lehet sorban állni, és nem kötelező helyben enni: saját étel is hozható, melegítéshez több mikró és hűtő áll a dolgozók rendelkezésére.


A Vezess.hu is ott volt a debreceni BMW-gyár megnyitóján, és útközben benézett az üzemi étkezdébe is. Megnézték, milyen fogások közül választhatnak a dolgozók, és mennyit kell fizetni értük. Fotót is közöltek, melyről kiderül, hogy több ételnél két ár látható: a látogatóknak szóló normál és a dolgozói kedvezményes.

A kiemelt fogások és áraik:

  • Budapest sertésszelet petrezselymes burgonyával: 3 450 / 1 545 forint;
  • Rántott gomba rizzsel, tartárral: 2 915 / 1 010 forint;
  • Cigánypecsenye tepsis sültburgonyával: 3 450 / 1 545 forint.

A lap megjegyzi, hogy a

normál ár nem olcsó, dolgozói kedvezménnyel viszont már az.

A konyha nyitott, az alkalmazottak és a vendégek a kiszolgálópultnál állhatnak sorba.

Nem kötelező itt ebédelni: aki szeretne, hozhat otthonról ételt. Ehhez több mikrohullámú sütő és több hűtő is rendelkezésre áll, ezeket a dolgozók szabadon használhatják.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET: