Így kell harcolni Magyar Péter ellen – Fricz Tamás megmondta a tutit
A CÖF egyik vezetője szerint az nem hatásos ha Magyart elsősorban „személyében, karakterében” támadják, mert biztos sok feleség megutálta, de nem biztos, hogy ez minden más, a kormányt gyűlölő nőre és férfira igaz.
Hosszú véleménycikkben elemzi Fricz Tamás a Magyar Nemzet hasábjain a Magyar Péter által jelentett kihívást, „aminek meg kell felelni”. A Civil Összefogás Fórum egyik vezetője azt a címet adta az írásának: így kell harcolni Magyar Péter ellen.
Fricz azzal kezdi, hogy szerinte nem hatásos, ha Magyart elsősorban „személyében, karakterében” támadják, mert ezt már megtették, és „ez csak akkor hatásos, ha olyan plusztények kerülnek még napvilágra, amelyekből az derül ki, hogy Magyar Péter szörnyűséges gazember”.
„Persze sokan mondhatnák, miért nem volt elég azt megtudni a választóknak Hajdú Péter Varga Judittal készült interjújából, hogy mit művelt a feleségével. Hogy hosszú éveken keresztül abuzálta, fenyegette, szemétkedett vele, ahol csak tudott. Igen, elvileg ez alapján már le lehetett vonni a következtetést arról, hogy Magyar Péter minden, csak nem úriember, aki a nőkkel – főleg a feleségével, gyermekei anyjával – tisztességesen bánna. Ellenkezőleg, mocskos módon viselkedett vele. Igen, de azt is látnunk kell, hogy mégsem ment át ez teljesen az ellenzék felé hajló tömegeken.
Fricz szerint
biztos, hogy Magyart sok feleség egy életre megutálta, de nem biztos, hogy ez minden más, a kormányt gyűlölő nőre és férfira igaz.
Ezzel szemben szerinte azt kell mondani: van itt egy figura, aki csúnyán elárulta a Fideszt, a kormányt, amelytől nagyon sokat kapott, ellenzéki pályára lépett, s ezzel annyi történt, hogy bővült az ellenzéki paletta, s most már egy új szereplőt, illetve pártot is figyelembe kell venni.
„Először is ki kell deríteni: mennyire és milyen mértékben segíti őt a szokásos külföldi hálózat Soros Györgytől az Action for Democracyn át az amerikai nagykövetségig és a demokratákig, akár a davosi elitig, s erről konkrét tényeket és bizonyítékokat kell szolgáltatni a társadalmi nyilvánosságnak.”
Ahogy Fricz fogalmaz: ez oknyomozó és egyéb típusú munkát igényel, de ennek nagy a jelentősége. Itt megemlítette a CÖF dollárbaloldalas plakátjait is, amivel a szervezet már megtette az első lépéseket ebben az ügyben, „így rákerült a plakátokra Magyar Péter, mint aki szintén a guruló dollárok egyik kegyeltje”.
„Ha sikerül bizonyítani, hogy ő sem több és jobb, mint Karácsony, Gyurcsány, Márki-Zay vagy Fekete-Győr, Donáth Anna, Cseh Katalin, az már nagyon fontos eredmény, ugyanis a magyar választók döntő része nem szereti, ha egy politikust külföldről, pénzzel irányítanak, s azt teszi, amit diktálnak neki. Ezt a magyar közvélemény egyértelműen hazaárulásnak tekinti, s a hazaárulókat a magyarok mindig is megvetették. Még akkor is, ha a nevük Magyar.”
Fricz ugyanakkor azt is írja, lehet hogy nem tűnnek el olyan gyorsan, mert esetleg van bennük némi tehetség, beszéd- és szervezőkészség, bátorság, fellépési képesség. A CÖF-alapító szerint azonban ez sem gond, ez is a demokratikus politika természetes része.
„Ne tagadjuk le: Magyar Péter kihívás, aminek meg kell felelni. A politika így működik, aki ezt nem érti, azzal nem lehet mit kezdeni. Vagyis egy dolgot kell tenni ilyenkor a másik oldalnak, a kormánynak: még határozottabban és még nyíltabban kell a nemzeti érdekeket képviselni.”
Fricz ezután példaként említi az Egészségügyi Világszervezet (WHO) járványügyi terveit.
„Jómagam semmilyen jelét nem láttam annak, hogy ellent kívánunk állni a WHO elképesztő, vészjósló, világkormányzást előre vetítő terveinek. Pedig a következmények elborzasztóak: ha ismét jönne egy világjárvány – s miért ne jönne, ezt már előre tudják a „jól értesült” nagyfiúk –, akkor a WHO kötelezővé is tehetné a legújabb vakcina remek hatású változatának kötelező beadatását. Minden országban. Attól óvjon meg az Isten bennünket!
Éppen ezért Fricz szerint a magyar nemzeti szuverenitás és egészségünk védelme érdekében nekünk is ellent kellene állnunk,
végső esetben pedig meg kellene fontolnunk a WHO-ból való kilépésünket is.
„Ez például igazán kurucos, nemzeti cselekedet lenne, amely után a kormányt, a Fidesz–KDNP-t újra magasra emelnék a magyar választópolgárok. Ilyen és ehhez hasonló lépések kellenek, s akkor a 2026-os győzelem garantált, bárki legyen is az ellenzéki kihívó” - írta Fricz Tamás.
