KULT
A Rovatból

Egyedi Péter: Egyszerűen csak engedtem, hogy kijöjjön, ami ki akar jönni

Az Óriás frontembere egy időre hátrahagyta a hangos-zúzós külsőségeket, hogy bensőséges hangulatú szólólemezének anyagával koncertezzen. Interjú.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. március 01.



Mindenkinek megvan a maga története – ebbe a szókapcsolatba sok mindent bele lehet képzelni, az undergroundban jártasak azonban tudják, hogy Egyedi Péter egy szál gitáros szólóprojektjét takarja.

Vagyis ez ebben a formában már nem igaz: a MMAMT ugyanis nemrég kibővült felállású zenekarrá alakult, mégpedig azért, hogy így adhassák elő a frontember hasonló címmel megjelent szerzői lemezét.

A bemutatkozó koncert március 6-án lesz az A38 hajón, ennek apropóján beszélgettünk.

– Hangzását tekintve nem nagyon különbözhetne jobban egymástól az Óriás és a Mindenkinek megvan a maga története projekt. Egyformán közel áll hozzád mindkettő?

– Nem, szerintem épp ez a dolog lényege. A MMAMT (amit „mamt”-nak szeretek ejteni) 100 százalékig én vagyok, emiatt csináltam meg, mert szükségem volt erre. Az Óriás is én vagyok, teljes mellszélességgel vállalom és büszke vagyok minden pillanatára, de az egy klasszikus zenekari entitás, amiben rajtam kívül még két tag és két vendég vesz részt. Így akarva-akaratlanul az összecsiszolódás mentén alakulnak az ottani dolgok.

Egyébként jól esik, hogy a különbözőséget említed, mert Ákos (Örményi Ákos, az Óriás basszusgitárosa – szerk.) is pont azt mondta bókként, miután meghallgatta az új lemezt, hogy mennyire örül, hogy nem óriásos. És valóban nem egy telivér rockzene, visszafogottabban is éneklek, az egész világa picit más.

– Azt mondhatjuk, hogy kicsit ráuntál a torzított gitárokra?

– Nem a ráunás a jó kifejezés, ez inkább egy folyamat végeredménye. Ha az Óriás legutóbbi lemezén (Minden villany ég) meghallgatod a Máshol című számot, az a korábbi albumokon még elképzelhetetlen lett volna. A kísérletezési vágy folyamatosan bennem volt, soha nem szerettem tartósan beleragadni dolgokba.

Vonzott ez a fajta szellősebb hangszerelésű dalépítés már az Óriásban is, de ott nem tudtam mindig keresztülvinni az ötleteimet a másik két alaptagon. Zeneileg ezek talán nem annyira izgalmasak, de szerzőként fontosnak éreztem ilyen irányban is kipróbálni magam.

– Szövegvilág terén van eltérés a két projekt között? Ami az egyikbe belefér, de a másikba nem, vagy fordítva?

– A legfontosabb, hogy az én szempontomból itt kontinuitás van, nem váltottság. Bár az első MMAMT-lemez csak most jelent meg, ez az alteregóm is működik már nagyjából 10 éve, tehát szinte egyidős az Óriással. Mindkettő az én sztorim, csak most épp ez került előtérbe.

Abban viszont lehet valami, hogy másképp írok szöveget, mind régebben. Volt egy nagy ráeszmélésem arra, hogy nem kell görcsösen akarni a dalok megszületését, hanem inkább csak engedni, hogy kijöjjön, ami ki akar jönni.

Ma már nem érzem azt, hogy a saját szövegeimben mindenképp kell lennie valami princípiumnak, vagy csak rám jellemző egyéni stílusjegynek. Az új album ennek szellemében készült, ezért szerintem sokkal felszabadultabb is lett.

Hogy aztán milyen lesz, amikor újra Óriás-szöveget írok majd, azt egyelőre nem tudom, 2016 óta nem írtam Óriás-szöveget.

– Mekkora a régi és az új dalok aránya a lemezen, és a régebbiek közül hogy döntötted el, mik kerüljenek rá?

– A gerincét mindenképp az újak alkotják: miután túlestem az imént említett ráeszmélésen, nagyon gyorsan elkezdtek kibontakozni az ötletek. A 13 dalból végül 9 lett új, és 4 régebbi, amit ezelőtt is játszottam már. Utóbbiak esetében szintén az volt a vezérlőelv, hogy hangulatilag egységet alkossanak a többivel. Tölteléknek semmiképp nem mondanám őket, helyük lett a lemezen, meg egyébként is: kiadhattam volna a lemezt akár 9 dallal is.

Szerintem mindegyik hozzáad az összképhez, például az Ez egy ilyen világ az egyik legelső olyan megnyilvánulásom volt dalszerzőként, ami tényleg egy valós, személyes élményből táplálkozik és azt írja le, ködösítés nélkül. A Jóemberek is hasonló kategória, és vannak félig új (vagy félig régi) számok is, például a Folyó, vagy a Meztelen. Ezek 4-5 éve írodtak, de eddig nem adtam ki őket, mert akkor már tudtam, hogy szeretném összerakni a mostani lemezt.

A teljes lemez:

– A zenekaros felállás másik öt tagja mennyit ad hozzá az egy szál gitár, ének hangzáshoz?

– Pontosan annyit, amennyit az adott dal megkíván. Különlegesség a két dobos felállás: amikor megkerestem a srácokat, egyedül én voltam az, aki hitt ebben.

Még maguk a dobosok is kérdésekkel teli arccal figyelték, miért akarok két dobot, de az első próbán mindenki ráeszmélt, hogy tényleg nem felesleges: még ha ugyanazt is játsszák, elképesztő jó a lüktetésük, nagyon jól kiegészítik egymást.

Bár a dalok nem hangosak, de a hangszerelésüket ettől még szerettem volna minél gazdagabbra venni. Nem fog mindenki minden dalban játszani, viszont amikor játszik, akkor sem sokat. Inkább a sok piciből áll össze a zenei szövet.

A zenekarral egyébként alapvetően az a célunk, hogy megszólaltassuk élőben, ami a lemezen hallható. Viszonylag sokat foglalkoztam a felvételekkel – hiszen egyedül raktam össze –, és a többieknek is tetszett a végeredmény, így eleve nem volt napirenden, hogy olyan sok mindent átvariáljunk.

– Ezek tipikusan nem bulizós, táncolós dalok. Nem tartasz attól, hogy a koncert végére nagyon leül majd a hangulat?

– Egyáltalán nem, sőt. Én azért csináltam már egy csomó szerzői estet az utóbbi években, és bár olykor előfordult, hogy feldolgozásokat is játszottam, máskor viszont semmi olyat, ami kilóg ebből a szomorú vonalból – és az is működött. Nyilván két órán keresztül még én se hallgatnám, de a 70 perces program, amivel készülünk, szerintem nagyon izgalmas lesz.

– Ültetettek lesznek a koncertek?

– Nem, rendes állósak. Lehet, hogy jobban illene egy székekkel telerakott terembe, hiszen az esztétikája sem áll messze mondjuk a színházitól. Egy ültetett közönség viszont sokkal moderáltabban viselkedik, én pedig azt szerettem volna, ha szabadabb marad a hangulat. És ha már az eddigi egy szál gitáros felállást rendes zenekar váltotta fel, emiatt is jobban adja magát, hogy klasszikus koncertkeretet teremtsünk.

– Az Óriás közönségével mekkora átfedésre számítasz?

– Ha magamból indulok ki, én kíváncsi lennék egy általam kedvelt zenekar tagjainak más projektjeire is, de az igazat megvallva fogalmam sincs. Bízom benne, hogy az óriásosok nyitottak lesznek a MMAMT-ra is, különösen, hogy az Óriás ugye most nem koncertezik, így arra nem is tudnak járni.

– A zenélés számodra inkább munka, hobbi, szenvedély, vagy esetleg mindez együtt?

– Többnyire szenvedély, aminek csomó barátságot köszönhetek, valamilyen szinten pedig munka is, mivel mostanában több zenekarral dolgozom zenei rendezőként. De ebből se vállalok el olyat, amihez nem tudok érzelmileg kötődni.

– Főállásban a Fishing on Orfű egyik szervezője vagy. Miből áll a munka egy ilyen fesztiválnál, ahol egész évben azért kell dolgozni, hogy az a bizonyos 4 nap jól sikerüljön?

– Kicsit olyan az egész, mint a suli: június végén vége, utána pihenünk egy nagyot, egy-másfél hónapig nem is látjuk egymást. Ősz elejére összeállnak a tanulságok a visszajelzésekből, először kiértékeljük ezeket, majd kezdődhet az álmodozás arról, merre szeretnénk továbblépni. Az év fennmaradó része erről, illetve a december eleji jegyárusítás előkészítéséről szól.

Januártól állunk neki komolyabban a szervezői feladatoknak, fokozatosan áll össze az egyes helyszínek programja. A fő színpadok mellett vannak ugye színházi programok, beszélgetések, az erdei és a víziszínpad, mozi, off-programok... Ezeken mind folyamatában dolgozunk. Az archívum is mostanában frissül, hétről hétre töltjük fel a tavalyi koncertfelvételeket. Szóval sok kis részből áll össze, én nagyon szeretem, izgalmas.

– Milyen lesz az idei éved a MMAMT-tal? Hány koncert van tervben az A38-ason kívül?

– Tervben van még pár fellépés, de tény, hogy ez nem olyasfajta produkció, amit sokállomásos turnéra akarnánk vinni.

A lemezbemutatóval együtt lesz mondjuk 5 koncert, mindegyiket igyekszünk majd a maga nemében különlegessé tenni, akár klubban, akár fesztiválon kerül rá sor.

– És hogyan tovább jövőre? Folytatjátok az Óriást?

– Semmi sincs kimondva, egyelőre nem is szeretnék ezzel foglalkozni. Ha majd elkezdünk készülődni az idei két koncertre (az első Orfűn lesz, a második novemberben az A38-on), ki fog derülni, hogy állunk kreatív energiákkal. Engem boldoggá tesz, hogy most a saját dolgommal foglalkozhatok, de minden lehetőség nyitva áll.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk