Egyedi Péter: Egyszerűen csak engedtem, hogy kijöjjön, ami ki akar jönni
Mindenkinek megvan a maga története – ebbe a szókapcsolatba sok mindent bele lehet képzelni, az undergroundban jártasak azonban tudják, hogy Egyedi Péter egy szál gitáros szólóprojektjét takarja.
Vagyis ez ebben a formában már nem igaz: a MMAMT ugyanis nemrég kibővült felállású zenekarrá alakult, mégpedig azért, hogy így adhassák elő a frontember hasonló címmel megjelent szerzői lemezét.
A bemutatkozó koncert március 6-án lesz az A38 hajón, ennek apropóján beszélgettünk.
– Hangzását tekintve nem nagyon különbözhetne jobban egymástól az Óriás és a Mindenkinek megvan a maga története projekt. Egyformán közel áll hozzád mindkettő?
– Nem, szerintem épp ez a dolog lényege. A MMAMT (amit „mamt”-nak szeretek ejteni) 100 százalékig én vagyok, emiatt csináltam meg, mert szükségem volt erre. Az Óriás is én vagyok, teljes mellszélességgel vállalom és büszke vagyok minden pillanatára, de az egy klasszikus zenekari entitás, amiben rajtam kívül még két tag és két vendég vesz részt. Így akarva-akaratlanul az összecsiszolódás mentén alakulnak az ottani dolgok.
Egyébként jól esik, hogy a különbözőséget említed, mert Ákos (Örményi Ákos, az Óriás basszusgitárosa – szerk.) is pont azt mondta bókként, miután meghallgatta az új lemezt, hogy mennyire örül, hogy nem óriásos. És valóban nem egy telivér rockzene, visszafogottabban is éneklek, az egész világa picit más.
– Azt mondhatjuk, hogy kicsit ráuntál a torzított gitárokra?
– Nem a ráunás a jó kifejezés, ez inkább egy folyamat végeredménye. Ha az Óriás legutóbbi lemezén (Minden villany ég) meghallgatod a Máshol című számot, az a korábbi albumokon még elképzelhetetlen lett volna. A kísérletezési vágy folyamatosan bennem volt, soha nem szerettem tartósan beleragadni dolgokba.
Vonzott ez a fajta szellősebb hangszerelésű dalépítés már az Óriásban is, de ott nem tudtam mindig keresztülvinni az ötleteimet a másik két alaptagon. Zeneileg ezek talán nem annyira izgalmasak, de szerzőként fontosnak éreztem ilyen irányban is kipróbálni magam.
– Szövegvilág terén van eltérés a két projekt között? Ami az egyikbe belefér, de a másikba nem, vagy fordítva?
– A legfontosabb, hogy az én szempontomból itt kontinuitás van, nem váltottság. Bár az első MMAMT-lemez csak most jelent meg, ez az alteregóm is működik már nagyjából 10 éve, tehát szinte egyidős az Óriással. Mindkettő az én sztorim, csak most épp ez került előtérbe.
Abban viszont lehet valami, hogy másképp írok szöveget, mind régebben. Volt egy nagy ráeszmélésem arra, hogy nem kell görcsösen akarni a dalok megszületését, hanem inkább csak engedni, hogy kijöjjön, ami ki akar jönni.
Ma már nem érzem azt, hogy a saját szövegeimben mindenképp kell lennie valami princípiumnak, vagy csak rám jellemző egyéni stílusjegynek. Az új album ennek szellemében készült, ezért szerintem sokkal felszabadultabb is lett.
Hogy aztán milyen lesz, amikor újra Óriás-szöveget írok majd, azt egyelőre nem tudom, 2016 óta nem írtam Óriás-szöveget.
– Mekkora a régi és az új dalok aránya a lemezen, és a régebbiek közül hogy döntötted el, mik kerüljenek rá?
– A gerincét mindenképp az újak alkotják: miután túlestem az imént említett ráeszmélésen, nagyon gyorsan elkezdtek kibontakozni az ötletek. A 13 dalból végül 9 lett új, és 4 régebbi, amit ezelőtt is játszottam már. Utóbbiak esetében szintén az volt a vezérlőelv, hogy hangulatilag egységet alkossanak a többivel. Tölteléknek semmiképp nem mondanám őket, helyük lett a lemezen, meg egyébként is: kiadhattam volna a lemezt akár 9 dallal is.
Szerintem mindegyik hozzáad az összképhez, például az Ez egy ilyen világ az egyik legelső olyan megnyilvánulásom volt dalszerzőként, ami tényleg egy valós, személyes élményből táplálkozik és azt írja le, ködösítés nélkül. A Jóemberek is hasonló kategória, és vannak félig új (vagy félig régi) számok is, például a Folyó, vagy a Meztelen. Ezek 4-5 éve írodtak, de eddig nem adtam ki őket, mert akkor már tudtam, hogy szeretném összerakni a mostani lemezt.
A teljes lemez:
– A zenekaros felállás másik öt tagja mennyit ad hozzá az egy szál gitár, ének hangzáshoz?
– Pontosan annyit, amennyit az adott dal megkíván. Különlegesség a két dobos felállás: amikor megkerestem a srácokat, egyedül én voltam az, aki hitt ebben.
Még maguk a dobosok is kérdésekkel teli arccal figyelték, miért akarok két dobot, de az első próbán mindenki ráeszmélt, hogy tényleg nem felesleges: még ha ugyanazt is játsszák, elképesztő jó a lüktetésük, nagyon jól kiegészítik egymást.
Bár a dalok nem hangosak, de a hangszerelésüket ettől még szerettem volna minél gazdagabbra venni. Nem fog mindenki minden dalban játszani, viszont amikor játszik, akkor sem sokat. Inkább a sok piciből áll össze a zenei szövet.
A zenekarral egyébként alapvetően az a célunk, hogy megszólaltassuk élőben, ami a lemezen hallható. Viszonylag sokat foglalkoztam a felvételekkel – hiszen egyedül raktam össze –, és a többieknek is tetszett a végeredmény, így eleve nem volt napirenden, hogy olyan sok mindent átvariáljunk.
– Ezek tipikusan nem bulizós, táncolós dalok. Nem tartasz attól, hogy a koncert végére nagyon leül majd a hangulat?
– Egyáltalán nem, sőt. Én azért csináltam már egy csomó szerzői estet az utóbbi években, és bár olykor előfordult, hogy feldolgozásokat is játszottam, máskor viszont semmi olyat, ami kilóg ebből a szomorú vonalból – és az is működött. Nyilván két órán keresztül még én se hallgatnám, de a 70 perces program, amivel készülünk, szerintem nagyon izgalmas lesz.
– Ültetettek lesznek a koncertek?
– Nem, rendes állósak. Lehet, hogy jobban illene egy székekkel telerakott terembe, hiszen az esztétikája sem áll messze mondjuk a színházitól. Egy ültetett közönség viszont sokkal moderáltabban viselkedik, én pedig azt szerettem volna, ha szabadabb marad a hangulat. És ha már az eddigi egy szál gitáros felállást rendes zenekar váltotta fel, emiatt is jobban adja magát, hogy klasszikus koncertkeretet teremtsünk.
– Az Óriás közönségével mekkora átfedésre számítasz?
– Ha magamból indulok ki, én kíváncsi lennék egy általam kedvelt zenekar tagjainak más projektjeire is, de az igazat megvallva fogalmam sincs. Bízom benne, hogy az óriásosok nyitottak lesznek a MMAMT-ra is, különösen, hogy az Óriás ugye most nem koncertezik, így arra nem is tudnak járni.
– A zenélés számodra inkább munka, hobbi, szenvedély, vagy esetleg mindez együtt?
– Többnyire szenvedély, aminek csomó barátságot köszönhetek, valamilyen szinten pedig munka is, mivel mostanában több zenekarral dolgozom zenei rendezőként. De ebből se vállalok el olyat, amihez nem tudok érzelmileg kötődni.
– Főállásban a Fishing on Orfű egyik szervezője vagy. Miből áll a munka egy ilyen fesztiválnál, ahol egész évben azért kell dolgozni, hogy az a bizonyos 4 nap jól sikerüljön?
– Kicsit olyan az egész, mint a suli: június végén vége, utána pihenünk egy nagyot, egy-másfél hónapig nem is látjuk egymást. Ősz elejére összeállnak a tanulságok a visszajelzésekből, először kiértékeljük ezeket, majd kezdődhet az álmodozás arról, merre szeretnénk továbblépni. Az év fennmaradó része erről, illetve a december eleji jegyárusítás előkészítéséről szól.
Januártól állunk neki komolyabban a szervezői feladatoknak, fokozatosan áll össze az egyes helyszínek programja. A fő színpadok mellett vannak ugye színházi programok, beszélgetések, az erdei és a víziszínpad, mozi, off-programok... Ezeken mind folyamatában dolgozunk. Az archívum is mostanában frissül, hétről hétre töltjük fel a tavalyi koncertfelvételeket. Szóval sok kis részből áll össze, én nagyon szeretem, izgalmas.
– Milyen lesz az idei éved a MMAMT-tal? Hány koncert van tervben az A38-ason kívül?
– Tervben van még pár fellépés, de tény, hogy ez nem olyasfajta produkció, amit sokállomásos turnéra akarnánk vinni.
A lemezbemutatóval együtt lesz mondjuk 5 koncert, mindegyiket igyekszünk majd a maga nemében különlegessé tenni, akár klubban, akár fesztiválon kerül rá sor.
– És hogyan tovább jövőre? Folytatjátok az Óriást?
– Semmi sincs kimondva, egyelőre nem is szeretnék ezzel foglalkozni. Ha majd elkezdünk készülődni az idei két koncertre (az első Orfűn lesz, a második novemberben az A38-on), ki fog derülni, hogy állunk kreatív energiákkal. Engem boldoggá tesz, hogy most a saját dolgommal foglalkozhatok, de minden lehetőség nyitva áll.
