KULT
A Rovatból

Egy szexi boszi és egy béna mugli lopja el a show-t a Harry Potter-előzményfilmben

Milyen egy Harry Potter-film Harry nélkül? Megnéztük J. K. Rowling legújabb varázskalandját.

Link másolása

Nagyot fordult a világ J. K. Rowling körül. Az angol írónő annak idején még határozottan állította, hogy a hétrészes regénysorozat befejezése után nem kapunk több Harry Potter világában játszódó történetet.

Nyolc évvel az utolsó kötet megjelenése után, 2015-ben azonban nemcsak egy színpadra írt folytatást jelentettek be, de egy azóta ötrészesre duzzasztott előzményfilmes sorozatot is, amelynek A Legendás állatok és megfigyelésük az első darabja.

Az igazán optimisták örültek a bejelentésnek, és reménykedtek benne, hogy ha Rowling nevét adja az új sorozathoz, akkor már eleve elvárható egy bizonyos színvonal. A cinikusabbak ezzel szemben úgy gondolták, az egykor eltökélt írónőt is utolérte a Marvel-filmekkel teret hódító franchise-őrület, és Roxfort varázsvilága sem menekülhetett tovább az elkerülhetetlen sors elől.

Mit gondoltok, kinek lett igaza?

legendas3

A Legendás állatok és megfigyelésük a varázsvilág múltjába, az 1926-os New Yorkba kalauzolja el a nézőket. A főszereplő egy Göthe Salmander nevű professzor (Eddie Redmayne), a legendás bestiák szakértője, aki egyetlen bőrönddel érkezik a lehetőségek országába. Persze nem mindennapi bőröndről van szó: a feneketlen táska ugyanis varázslatos lényeket rejt, akik annak rendje és módja szerint el is szabadulnak a hatalmas metropoliszban. Göthének így még azelőtt össze kell szednie a szökött lényeket, hogy azok komolyabb feltűnést keltenének a muglik, vagyis – ahogyan az Egyesült Államokban hívják őket – magnixok között. Göthének ebben segítsége is akad: egy kétbalkezes magnix (Dan Fogler) és egy csinos auror (Katherine Waterston) társaságában ered a legendás állatok nyomába. A varázslók és az emberek közötti törékeny békét azonban nemcsak a lények randalírozása, de egy sötét varázsló feltűnése is fenyegeti.

Talán már a szinopszisból is látszik, hogy a Legendás állatok és megfigyelésük-kel

a forgatókönyvet első ízben jegyző Rowling ezúttal sokkal könnyedebbre vette a hangvételt, főként, ha a Potter-sorozat utolsó epizódjait vesszük alapul.

Kapunk ugyan egy új főgonoszt Gellert Grindelwald személyében, illetve egy kis ízelítőt is a húszas évek rasszista, varázslóellenes közhangulatából, a tétek mégis érezhetően alacsonyabbak. Gyaníthatóan azért, mert ötrészes sorozatról van szó, és az alkotók ráérősre vették a tempót, az új franchise első epizódja így fesztelen bevezetőt nyújt az elkövetkező részekhez, amelyekben aztán majd ténylegesen kibontakozik a történet.legendas4

Ezzel persze önmagában nincsen semmi baj, sőt! A Legendás állatok… éppen azokban a pillanatokban a legélvezetesebb, amikor egy – relatíve – egyszerű, mégis fantasztikus vígjátékként szórakoztatja a nézőket. A sikerben nagy szerepe lesz a mellékszereplőknek is,

a magnixot alakító, kifogyhatatlan viccforrásként szolgáló Dan Fogler és a szerelme tárgyát képező szexi boszorkány, Alison Sudol ugyanis nemes egyszerűséggel ellopják a show-t a két főszereplő elől.

Fogler gyakorlatilag a fiatal Harry Pottert helyettesíti a történetben, azzal a különbséggel, hogy neki nincs varázsereje: ő lesz ugyanis az, akivel közösen a nézők is rácsodálkozhatnak a varázsvilág lenyűgöző apróságaira, amelyek a főszereplők számára – nyilvánvalóan – már teljesen evidensek. Mellette a főszereplő Göthét alakító Redmayne és a másodhegedűst játszó Waterson is végtelenül szürkének hat – igaz, ez nem a színészek hibája, egész egyszerűen unalmasan lettek megírva a karakterek.

legendas6

A mellékszereplőknek köszönhető az is, hogy a film azután is szórakoztató marad, hogy a játékidő második felében kissé ellaposodik a cselekmény. Ideig-óráig élvezetesek ugyanis a lények elfogása köré kanyarított akciójelenetek, de előbb-utóbb fokozhatatlanná és repetitívvé válnak. Nem csoda, hogy mire elérkezünk a végső összecsapáshoz, és a főgonoszról is lehull a lepel, a filmből kifogy a lendület:

Hollywood egyszer és mindenkorra megtanulhatná végre, hogy ha megállás nélkül bombáznak minket a csúcsra járatott akciójelenetekkel, a nézői figyelem nem fog kitartani a befejezésig.

Ugyanez a probléma a Legendás állatok…-kal is, ami a cselekményvezetése alapján sokkal inkább emlékeztet egy Marveles szuperhősfilmre, mint a Harry Potter-sorozat korábbi darabjaira.

Egymást érik a grandiózus akciójelenetek, gyakorlatilag 15 percenként felrobban egy New York-i belvárosi lakóház, a befejezésben pedig – úgy tűnik, ez ma már elvárás – fél Manhattant porig rombolják.

Persze mindennek az égvilágon semmi tétje, hiszen – tudjátok – varázslattal minden, de minden megoldható. Csakhogy ebbe hamar belefásul a néző.legendas5legendas2

Mindent összevetve persze így sem lett rossz film a Legendás állatok és megfigyelésük: az alkotógárda sikerrel felmondta a leckét, az új franchise első kalandja pedig simán megüti azt a szintet, amivel a következő epizódra is be tudja vonzani a tömegeket a moziba. A baj csupán az, hogy megelégszik a középszerűséggel.

Ha tetszett a kritika, kattints a megosztásra!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: