prcikk: Egy játéfüggőnek a lottó sem fér bele | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Egy játéfüggőnek a lottó sem fér bele

Két egykori játékfüggő arról mesélt az Abcúgnak, hogyan szippantotta be őket a szenvedély, és hogy tudták végül abbahagyni.
Abcúg, Albert Ákos - szmo.hu
2017. május 21.



Balázs tizenéves kora óta küzd játékfüggőséggel, eközben milliós adósságokat halmozott fel. Szabolcs hat különböző hitelt vett fel, és volt, hogy vajas kenyéren élt egy hónapig, csakhogy legyen pénze játszani. A magyarok fele azt sem tudja, mi az a szerencsejáték-függőség, pedig komoly betegség, amely több mint százezer embert érint. Bemutatunk két egykori játékfüggőt, akik arról mesélnek, miért kezdtek el játszani, majd hogyan tudták abbahagyni. Mit kell tenni, ha felhív a behajtó? Visszaesésnek számít-e egy feladott lottószelvény?

Volt már olyan, hogy nyugtalanná vagy izgatottá vált, ha nem játszhatott szerencsejátékot? Próbálkozott már azzal, hogy a játék során elveszített pénzt újabb játékkal nyerje vissza? Kért már kölcsön pénzt játék miatt? Tagadta már le családtagja előtt, hogy pénzt veszített játékon?

sz6

Ezek sztenderd kérdések, arra szolgálnak, hogy az ember eldöntse magáról, oké-e, hogy heti rendszerességgel vesz kaparós sorsjegyet vagy ez már játékfüggőség. A kérdések megtalálhatóak a Szerencsejáték Zrt., illetve a Névtelen Szerencsejátékosok közösségének a weboldalán tucatnyi más tájékoztató anyaggal együtt.

Mégis, a Szerencsejáték Zrt. legutóbbi, 2015-ben végzett online felmérése szerint a magyarok nagy részének fogalma sincs arról, mi az a szerencsejáték-függőség. A lakosság egynegyede szerint a játékfüggőség egyáltalán nem súlyos gond, és a többség szerint is csak középsúlyos probléma. A magyarok közel fele pedig azt mondta, szerinte a játékfüggőség nem betegség, csupán egy rossz szokás.

Holott a játékfüggőség igenis betegség, ráadásul a legutóbbi felmérés szerint akár kétszázezer embert is érinthet Magyarországon. Előző cikkünkben bemutattuk, mely csoportok a legveszélyeztetettebbek, és hogy mely játékokkal érdemes vigyázni. Most ismerjék meg Balázs és Szabolcs történetét. Ők éveken keresztül küzdöttek a játékfüggőséggel, de ma már mindketten játékmentesek. Miért játszottak, és hogyan sikerült abbahagyniuk?

sz5

Mindig az utolsó fillérig nyomtam

“A rulett volt az én játékom” – mondta Balázs, amikor azt kértem tőle, emlékezzen vissza rá, hogyan került kapcsolatba a szerencsejátékkal. Az első kaszinós élményeit 19 éves korában szerezte, és sokáig azt hitte, akkor kezdődött a játékos pályafutása. Csak később, amikor elkezdett foglalkozni a függőségével, tudatosult benne, hogy már azelőtt is megesett vele, hogy pókeren eljátszotta a fizetését, sőt már fiatalkorában a vidámparkban sem tudta visszafogni magát.

A kaszinó főiskolás korában jött. Az elején még voltak kevésbé súlyos évek, később azonban teljesen belefeledkezett a játékba. Jó helyen dolgozott, sok pénzt keresett, ez azonban csak annyit jelentett, hogy sok pénzt tudott eljátszani.

“Mindig az utolsó fillérig nyomtam” – mondta. Non-stop kaszinókba járt, így még a záróra sem akadályozta. Ha nem volt nála elég készpénz, kiment a bankautomatához. Ha kellett, várt éjfélig, hogy újra tudjon pénzt felvenni. Ha ez sem volt elég, hazataxizott pénzért, majd vissza a kaszinóba. “Az első mélypont az volt, amikor a barátnőmet loptam meg, és beismertem neki. Ő szembesített azzal, hogy játékfüggő vagyok” – mondta Balázs.

sz2

Megnyerte egy ember többhavi fizetését

“Ha volt pár ezer forintom, azzal megpróbáltam egy tippmixet, ha húszezrem, akkor játékautomatát, ha ennél is több pénzem volt, akkor kaszinóba mentem, vagy online póker” – ezt már Szabolcs mesélte. Ő 14 évesen kezdte, persze akkor még nem kaszinókkal: a kocsmákban ultizott. Mindenkit megvert, és jó pénzt keresett vele. “Kialakult belőle az a tudat, hogy nekem van képességem nyerni, hogy én okosabb vagyok… Aztán egyszer egy játékautomatával megnyertem egy ember többhavi fizetését, és ez meg is pecsételte a sorsomat” – mondta.

Szabolcs nem akart senkinek sem rosszat, csak arra számított, hogy nyereményekből a saját lábára tud állni. Azt gondolta, hogy onnantól már mindig nyerni fog, de nem nyert. Egyre több pénzt veszített, majd kölcsönöket kért, eladott dolgokat. Végül megkárosította azt a céget is, ahol akkor dolgozott. “Életem egy csúcspontja lehetett volna az az időszak, ha azokat a pénzeket nem játszom el… de nem csak eljátszottam, még kölcsönöket is felvettem” – mondta tűnődve.

sz7

Csak egy játékos érti, milyen őrület játszani

A játékfüggő erős késztetést érez arra, hogy játsszon, nem tud ellenállni a játéknak, amiért hajlandó feláldozni az életének más, fontos részeit. Például a munkáját, a családját, a hobbiját – mondta Demetrovics Zsolt, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékéknek vezetője. Demetrovics szerint a játékfüggőre jellemző

• a veszteség hajszolása, azaz az illető az elvesztett pénzek visszanyerésére törekszik, és ezzel magyarázza a játékát

• nyerés esetén felnagyítja a saját szerepét a játékban, azaz ha nyer, azt a saját ügyességének tulajdonítja,

• a veszteséget viszont ignorálja, kiszűri, külső okokra vezeti vissza, például azt mondja, “ma nem volt szerencsém”,

• titkolózik a játékkal kapcsolatban

• pénzt kér kölcsön, anyagi nehézségei keletkeznek.

Balázs és Szabolcs szerint nehéz megmagyarázni azt az érzést, amit játék közben éreznek. “Csak egy játékos érti, milyen őrület játszani” – mondták. Adrenalinról, izgalomról, a nyerés lehetőségéről szól. “Képzeld el, hogy az a pénz, ami a zsebedben volt, nincsen meg, és vissza kell nyerned, különben hiányérzeted van. Ez egy égető érzés… hogy valami nincs rendben” – próbálta körülírni a játék vonzását Szabolcs.

Ő mindig a jövőben élt. “Majd ha visszanyerem azt az összeget, ezzel hatalmaztam fel magam” – magyarázta. A további játékra és például arra, hogy a jövőbeni nagy nyeremény érdekében hiteleket vegyen fel. Majd még egy hitelt, majd még egyet. Amikor banki alkalmazott volt, akkor például saját magának intézte ezeket, végül összesen hat darab, fedezet nélküli hitele lett. “Azt mondtam magamnak, ez csak egy átmeneti anyagi probléma, de hát annyira átmeneti volt, hogy az én esetemben 14 évig tartott” – mondta.

sz3

Nem merte felvenni a telefont, hátha a behajtó

Végül, hat év különbséggel, de Balázs és Szabolcs is ugyanazt az utat választotta, amikor úgy döntöttek, változtatni akarnak. Balázs először pszichológushoz kezdett járni, de nem segített. “Három évet kellett még játszanom, mindent elvesztenem, a szüleim kitagadtak otthonról, na az volt a mélypont” – mondta. Tárcsázta a kórházat, bekerült egy terápiára, végül pedig a Gamblers Anonymous, azaz a Névtelen Szerencsejátékosok közösségénél kötött ki.

A közösség amerikai mintára alakult a 90-es években. Rendszeresen tartanak gyűléseket, főleg Budapesten, de némely nagyobb vidéki városban is, és egy 12 pontból álló felépülési programmal segítenek megfékezni a játékfüggőséget. Ennek az első pontja felismerni, hogy az ember tehetetlen a játékkal szemben, és az élete irányíthatatlanná vált.

“Életem első gyűlésén voltunk 8-an, egy születésnapot ünnepeltünk, egy társam harmadik éve nem játszott” – mondta Balázs. Ennyi idő játék nélkül akkor számára elképzelhetetlen volt. Szabolcs 2010-ben jutott el egy GH-gyűlésre. “Nekem az a tapasztalatom, hogy senkit nem lehet önmagától megmenteni, mindenkinek magának kell segítséget kérni” – mondta.

Fontos volt, hogy kialakuljon benne, az életéért ő a felelős, ebben pedig nagyok sokat segítettek neki a heti gyűlések. “Ott az lehetek, aki vagyok, elmondhatom, amit érzek, amit tettem, és nem azt mondják az emberek, hogy hogy lehetsz ilyen, hanem hogy velem is ez történt” – mondta. Olyan dolgokról tudott végre őszintén beszélni, hogy már nem merte felvenni a telefont, vagy átvenni a leveleit, mert attól félt, hogy pénzbehajtók keresik.

sz1

Egy szelvény lottó sem férhet bele

“Nem a legegyszerűbben kezelhető betegség” – mondta a játékfüggőségről Demetrovics Zsolt. De több lehetőség van kigyógyulni belőle, ebben a folyamatban pedig a pszichoterápiának, az önsegítésnek és az anonim játékos csoportoknak is nagy szerepük lehet. A visszaesés kockázata viszont a pszichológus szerint nagyon nagy. Az egészséges játék a kikapcsolódást szolgálja, a patológiás játék viszont szerinte olyan, mint az alkohol és a drog: a célja kilépni a valóságból, elzárkózni a problémák és a konfliktusok elől. Ezért is nagy a visszaesés lehetősége, és ezért van az, hogy egy függő képtelen csak a játék és a versengés kedvéért játszani. “A gyógyulás sem lineáris folyamat” – mondta Demetrovics. Sikerekből, részsikerekből és visszaesésekből áll, úja és újra.

Szabolcs szerint a gyűlések sem jelentették azonnal a játék feladását, sőt, évekig játszott még azután is, hogy elkezdett járni. Az elején csak napokat, hónapokat tudott játék nélkül tölteni, és mindig visszaesett. Viszont látott maga előtt olyan példaképeket, akiknek sikerült játékmentessé tenniük az életüket. Akkor már ilyen volt Balázs is.

“Csak a mai napra kell koncentrálni. Azt nem tudom megígérni, hogy soha többet nem játszom, de azt el tudom dönteni, hogy ma nem akarok játszani” – mondta. Amikor játszott, a napja felét a jövőben töltötte, arra gondolva, mi lesz majd, ha nyer, a napja másik felét pedig a múltban, hogy hol mit szúrt el. A közösségben azt tanulta meg, hogy a jelenben kell élnie, és ha aznap nem játszik, akkor másnap már tud úgy felkelni, hogy ne stresszelje az előző napi játék miatti lelkiismeret-fordulás. “Lényeg, hogy a mai nap fölött van hatalmam, hogy elmegyek-e játszani, és ezekből a napokból gyűlnek össze a hetek, a hónapok, az évek” – mondta.

sz8

Balázs ma már lassan 13 éve nem játszik szerencsejátékot. “Jól hangzik, ha azt mondom, hogy nem játszom évek óta, de igazából még ma is a mai nap a fontos” – magyarázta. Pedig egy alkalommal le is kellett nulláznia az évek számát. Ugyanis rájött, hogy nem elég, ha csak a kaszinót hagyja abba. “Az elején azt gondoltam, hogy a lottó belefér” – mondta. Majd egy évnek kellett eltelnie, mire rájött, hogy egy játékfüggőnek még az sem fér bele, hiszen ugyanolyan érzéseket ébreszt, mint a kaszinózás, hogy mi történik majd, ha megnyeri a nagy pénzt,

“Rég nem a játék a kérdés, az csak egy tünete a szenvedélybetegségemnek… hogy ki akarok elégíteni egy belső hiányt. Az én problémám a Balázs, hogy elfogadjam magamat úgy, ahogy vagyok, külsőleg, belsőleg, egzisztenciálisan, és ne egy álomvilágban éljek, hogy majd, ha megnyerem a lottót, akkor mi lesz” – mondta. Ezért végül arra jutott, hogy az ő életében semmilyen játék nem lehet, még promóciós játékok se, semmi olyan, ami nyereménnyel jár. Csak úgy lehet pénze, ha azt munkával keresi meg.

De miután felhagyott a játékkal, meg kellett küzdenie egy másik problémával is. “Baromi nehéz dolog azzal szembesülni, hogy felhalmoztam egy olyan adósságot, amelyet évekig kell törlesztenem” – mondta. Neki több mint tíz évbe telt, mire a végére jutott, furán is érezte magát, mikor minden hitelét maga mögött tudta. “25 évig úgy éltem az életemet, hogy mindig tartoztam valakinek, az első vidámparkozás óta. Ez egy új élmény, hogy pár éve már nem tartozom” – mondta.

sz9

Végre nem kell lemondani a kávézásról

Szabolcs hasonló utat járt be. “Elkezdtem felelősséget vállalni, szembe nézni magammal, hogy a helyzetért én vagyok a felelős, mert egész egyszerűen eljátszottam a pénzt” – mondta. Mindig kevés munkával akart sok pénzt keresni, számára többek között ezt jelentette a játék. Vagy egyfajta kényszercselekvést: játszott akkor, ha otthon nem mentek jól a dolgok, vagy ha a munkában volt problémája. A szerencsejátékosok közösségébe hét éve jár, de csak két éve játékmentes. “Volt egy visszaesésem, nem foglalkoztam magammal” – mondta. De visszajött belőle, azóta pedig rengeteg dolog megváltozott az életében.

“Régen nem voltak olyan dolgok, hogy csak úgy beülni egy kávézóba, mert megtehetem, hiszen nekem a pénz nem arra volt, hogy elköltsem, hanem egy lehetőség volt a játékra” – magyarázta. Nem költött kávéra, sőt, anno az első munkahelyén vajas kenyeret evett egy hónapig, hogy minél több pénze maradjon játszani. A munkahelyén mindig kamuznia kellett arról, hogy van az, hogy mindenkinél jobban keres, mégis a szüleinél lakik és busszal jár dolgozni. “Az életem minden területét megmérgezte” – mondta.

Szabolcs az utóbbi években már határozottan jól érzi magát. “Vannak nehézségek, de alapvetően az életemben jobb dolgok vannak, mint voltak” – mondta. Két éve játékmentes, gyűlésre pedig heti kétszer jár, és nincs olyan hét, hogy kihagyná. “ Most nem elkérek pénzt és eljátszom, hanem nem kérek és visszaadom” – mondta. Ő és Balázs is kifejezetten fontosnak nevezte, hogy próbáljanak segíteni más szenvedélybetegeken azzal, hogy átadják a tapasztalataikat. Ez egyébként az utolsó pont a Névtelen Szerencsejátékosok 12 pontos programjából: a lelki ébredést, a gyógyulási tapasztalatot más játékosoknak is át kell adni.

A játékfüggőséggel foglalkozó szervezetek elérhetőségeit itt találja, az ELTE játékfüggőknek szóló segélyvonalát a 06 (1) 411–6778 telefonszámon érheti el, a Névtelen Szerencsejátékosok közösségét pedig itt találja (és ezen a telefonszámon érhetőek el: +36-20-462-8304).

sz10

Forrás: Abcúg


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek” – a gyerekekkel zsarolják a családokat a szavazatokért egy megrázó dokumentumfilm szerint
A szavazat ára című dokumentumfilm 60 interjú segítségével vizsgálja, hogy a legszegényebb országrészeken hogyan vásárolják meg a szavazatokat. A filmkészítők célja, hogy minél többen jelentkezzenek őrzőknek, akik a választás napján a helyszínen vigyáznak majd.


A De! Akciócsoport videójáról már írtunk csütörtökön, A szavazat ára című dokumentumfilmet néhány óra alatt 225 ezren látták a YouTube-on. A filmet Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám készítették, a céljuk, hogy felhívják vele a figyelmet a választási csalásokra.

A filmből kiderül, a szegregált területeken a szavazatvásárlás bevett gyakorlatnak számít. „Itt szegény emberek laknak tényleg. Itt napról napra vannak az emberek. Itt ők megvásárolhatók sajnos” – magyarázta egy helyi lakos. A rendszer olyannyira kiépült, hogy az emberek már elvárják a juttatásokat. „Már várják is, hogy mikor fogják hozni azt az élelmiszercsomagot” – tette hozzá.

Egy volt szervező elmondta, régebben ő is segített a krumpliosztásban, ahol „5 kg volt szavazónként”. Ma már ez másképp működik: „most ugyanez van, csak nem krumpliban, hanem szavazatonként megy egy tízezer forintos”.

A tarifák változóak, ezer, ötezer vagy tízezer forintot adnak, ami sokaknak „az egynapi élelem”.

A módszerek azonban ennél durvábbak is lehetnek. Előfordult, hogy dizájnerdrogért cserébe adták a szavazatot, a függőket pedig könnyen meg tudják venni. „Azt tudják ők is, hogy kik a drogosok ezen a területen” – hangzott el. Egy másik forrás szerint a drogkereskedelmet szándékosan hagyják futni, mert „a választásokra az ilyen településeket, ahol mélyszegénység van, ezek az emberek fogják bevinni”.

A választás napján a dokumentumfilm szerint a mozgósítás olajozottan zajlik.

„Nagyon sok autó áll ott, akit hoznak-visznek, hoznak-visznek. Meg van szervezve, igen” – mesélte egy szemtanú. A szervezők listákkal dolgoznak, a legtöbb embert már kora reggel elviszik szavazni, a későn kelőket délelőtt, és a nap maradék részében már csak a hiányzó embereket "vadásszák le".

A szavazatok leadását többféleképpen is ellenőrzik. Elterjedt a láncszavazás, amikor az első ember kihozza az üres szavazólapot, amire kint ráhúzzák a megfelelő helyre az ikszet, és a következő szavazó már ezt viszi be. Van, akitől nyílt szavazást kérnek, vagyis „nem megy be a fülkébe, hanem az asztalon kell kint szavazni”. Máshol fotót kérnek a leadott voksról, vagy telefonos csörgetéssel jelzik a kint várakozóknak, hogy a szavazat rendben van.

Az is előfordul, hogy írástudatlanságukra hivatkozva „segítők” kísérik be a szavazókat a fülkébe. Egy megszólaló arról számolt be, hogy azt látta, „nem a szavazó húzta az ikszet, hanem az a polgármesterhez közelálló”.

Ahol a pénz nem elég, ott a fenyegetés és a zsarolás lép a helyébe. A polgármestereknek komoly befolyásuk van az emberek életére. A leggyakoribb fenyegetés a közmunka elvesztése. „Ha nem szavaztok a Fideszre, akkor nem lesz közmunka, nem lesz semmi” – idézte fel egy érintett a polgármester szavait.

Ennél is durvább, amikor a gyerekekkel zsarolnak. Egy családnak, amelyik nem akart a megfelelő helyre szavazni, a polgármester megüzente: „Holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek, és elvitetem a gyerekeket”.

Egy másik esetben egy politikai ellenlábas újszülött gyermekét nem adták haza a kórházból, arra hivatkozva, hogy a gyermekjóléti szolgálat szerint „nem hazavihető”. Mint kiderült, az intézkedés jogellenes volt, mivel nem született róla gyámügyi határozat.

Egy asszony sírva mesélte, hogy a gyerekei nem tartják vele a kapcsolatot, mert elveszíthetik a munkájukat. A menyének a munkahelyén meg kellett tagadnia őt. „Könnyezett a szeme, hogy ilyet kellett mondjon” – mondta.

Van olyan település, ahol a helyi polgármester egyben a körzeti orvos, és az emberek attól félnek, hogy ha nem szavaznak rá, „nem írja ki a gyógyszert, nem fogja fogadni”, vagy nem kapják meg a közmunkához szükséges orvosi alkalmassági igazolást.

Az idősotthonokban is gyakori a választási csalás. „A dolgozók töltik ki a szavazólapokat a bent lakó idősek helyett” – állította egy forrás.

Hozzátette, hogy olyan demens betegek nevében is leszavaznak, akik már nem is tudják, mi történik körülöttük. Ha a hozzátartozó nem a megfelelő helyre ikszelne, megfenyegetik, hogy a beteg „olyan állapotban van, hogy ők már nem tudják vállalni”, és kikerül az intézményből.

A rendszer működtetésére elképesztő összegek állnak rendelkezésre. Egy szervező azt állította, nyolc éve 12 millió forintot kapott a munkájáért.

Más források szerint egyetlen választás előtt egy-egy 50 millió forintos csomagot 156 helyre visznek ki, ami összesen közel 8 milliárd forintot jelent.

A pénzeket gyakran helyi alapítványokon keresztül mozgatják, amelyeket a polgármesterekhez vagy az országgyűlési képviselőkhöz köthető emberek vezetnek.

Az országgyűlési képviselők elvárják a polgármesterektől, hogy hozzák a megfelelő szavazati arányt, cserébe pedig pályázati pénzeket ígérnek. „Neki azért kell úgy ugrálni, ahogy ő fütyül, mert máskülönben nincs pályázati pénz” – foglalta össze a helyzetet egy polgármester.

A film egyik kulcsmondata, hogy a vidéki, mélyszegénységben élőket a hatalom mesterségesen tartja ebben az állapotban.

„Meg kell értened: az ő kontrollálásukkal kontrollálnak téged!” - hangzik el.

A film készítői azt remélik, hogy a dokumentumfilmet megnézve minél többen jelentkezzenek „őrzőknek” (ezen az oldalon keresztül), akik április 12-én a helyszínen figyelnek majd a választási csalásokra.

A teljes film

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vályi István: Ami tegnap Győrben történt, az valóban egy önmerénylet volt
Szerinte Orbán győri megszólalása egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”. Az újságíró úgy véli, hogy a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”.
M.M. / Fotó: RTL - szmo.hu
2026. március 28.



Vályi István autós újságíró és influenszer egy Facebook-posztban reagált arra, hogy Orbán Viktor egy győri rendezvényen az ellentüntetőknek azt kiabálta, hogy az ukránok szekerét tolják. Vályi szerint ami Győrben történt, az „valóban egy önmerénylet volt”, amit Orbán Viktor követett el saját magán - utalva erre azokra a pletykákra, hogy a kormány egy önmerénylettel is bepróbálkozna a választás megnyerése érdekében.

Az újságíró összefoglalja, hogy a miniszterelnöki kirohanást több, a kormányt kellemetlenül érintő esemény előzte meg. Véleménye szerint a külügyminiszter „bukott le azzal, hogy Lavrovnak jelent”, és szerinte a hatalom szolgálatába állították az államapparátus olyan szerveit, amelyeknek ezt tiltanák a jogszabályok.

Vályi István azt írja, hogy egy „ingyenélő és a kormánypropagandát telesíró celebről” kiderült, hogy „mondvacsinált státuszban van a Fidesz fizetési listáján” - utalt itt Tóth Gabira. Emellett felemlegeti a Matolcsy-klán és Mészáros Lőrinc körüli gazdasági ügyeket, valamint a vidéki szavazatvásárlásokra utaló híreket is, amelyről pedig A szavazat ára című dokumentumfilm számolt be.

Vályi szerint a kormány mindezekre a problémákra az ukránkártya ismételt elővételével reagál. Azt írja, a kormányzati kommunikáció „zavaros és kaotikus magyarázkodás”, amelyben mindenért Ukrajna és az ukránok a felelősek.

„Ukrán a Tisza (titkosítást feloldották már?), ukrán a két informatikus, tiszás Szabó Bence, ukránok, Ukrajna, árulók és konspirátorok, újságírótól telefonszámot elkérő titkosszolgálatok, saját maguk után kémkedő ukránok 2020 óta, magyarpéter, megint ukránok és Ukrajna, gyarmatosító Ukrajna, EU-ra támadó Ukrajna, NATO-ra támadó Ukrajna, beavatkozó Ukrajna és ukránok (miközben Szíjjártó Lavrovnál pukedlizik egy Pellegrini-találkozó érdekében, belepofázva más ország belügyeibe), mindenki ukrán, aki nincs velük, mindenki áruló és tiszás” – fogalmazott Vályi.

Szerinte a korábbi kommunikációs panelek, mint Soros, Brüsszel vagy a migránsok, teljesen eltűntek, és helyén csak ez a zavaros történet van. Az influenszer szerint a győri esemény egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”.

„Tegnap Győrben már ukrán volt a magyar is. Ukrán és háborúpárti lett az adófizető magyar állampolgár, a fiatal, akit nem sikerült megszólítani és mindenki, akinek a vörös vonalait átlépte az a rendszer, amelyben áldozat lehet az a tízéves kisfiú, amellyel édesanyja halálhírét úgy közli egy intézményvezető, hogy közben a nadrágjában turkál és amelyben ennek az embernek a segítőjét felmentik, amelyben 19 ezer kép és videó gyermekabúzusról 400 ezer forintért kiváltható és amelyben az egészségügyi államtitkár válaszát úgy kezdi, hogy bszdmg. Amelyben felemelt ujjakkal fenyegetnek bírákat, orvosokat és könygázzal fújnak le diákokat, amelyben vergődik a tanár, a mentős, a rendőr és a tűzoltó, a kisebbségi és amely droggal-tüzifával és erőszakkal tartja rettegésben és készteti szavazásra a saját maga által kitermelt mélyszegény társadalmi réteget.”

Vályi István szerint a hatalom képviselői – Lázár János, Szijjártó Péter, majd Orbán Viktor is – felemelt ujjal fenyegették meg a saját népüket. Ezzel szemben úgy véli, „a nemzet és a nép felemelt ujját már látja mindenki”.

„A pszichológiai elszigetelődés, a hatalmi elit megingása, gyors ütemű legitimációvesztés a nemzetközi elszigetelődés és a mindezekkel járó erőszak és erődemonstráció fokozodása mind azok a törvényszerű mechanizmusok, amelyek ezen rendszerek bukásához vezettek és ezen nem segít a világ összes propagandista csicskája és népét eláruló Ephialtészek hada sem. A kiszolgálószemélyzet növekvő gátlástalansága csupán törvényes velejárója a bennük növekvő félelemnek” – írja.

Az újságíró szerint a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”. Szerinte a társadalom átlépett egy morális határt, és a lopást, a korrupciót sokan elnézik, de van, amit már nem lehet megmagyarázni.

A posztot azzal a kérdéssel zárja, hogy mi lesz, ha a megfenyített hatósági személyek egyszer elővehetik az aktákat, és felteszi a kérdést a miniszterelnöknek: „Meddig lehet még hazugsággal húzni az időt?”

Tegnap Orbán Viktor a győri országjáró rendezvényén a színpadról azt kiabálta az ellentüntetők egy csoportjának, hogy „az ukránok szekerét toljátok”. A miniszterelnök kihívója, Magyar Péter „összeomlásnak” értékelte a kirohanást, Török Gábor politikai elemző szerint pedig ezzel Orbán lerombolta a saját imázsát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ezek nem is csontvázak a szekrényben, hanem egy tömegsír” - A szavazat ára című film megdöbbentette a kommentelőket
Gyerekekek elvételével megzsarolt családok, 5-10 ezer forintért vagy drogért megvásárolt szavazatok, profin megszervezett buszoztató hálózat, fülkébe kísért választók - a szavazatvásárlásokról szóló új dokumentumfilmre nagyon sokan azt írják: erre nincsenek szavak.


A De! Akciócsoport dokumentumfilmjét Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám készítették. Az volt a céljuk, hogy felhívják vele a figyelmet a szavazatvásárlásra, és hogy minél többen jelentkezzenek „őrzőknek”, akik április 12-én a helyszínen figyelnek majd a választási csalásokra.

A filmkészítők több mint 60 interjút készítettek az ország legszegényebb részein, megvásárolt szavazók, rendőrök, polgármesterek is megszólaltak nekik, néhányan névvel, a többségük a bosszútól tartva név nélkül. A filmből egy jól szervezett, komplett rendszer képe bontakozik ki, amely pénzzel, droggal, fenyegetéssel, zsarolásssal bírja rá a legszegényebbeket, hogy oda szavazzanak, ahová kell. Nehéz rangsorolni, de a legdurvábbak talán azok a történetek, ahol a gyerekek elvételével, a gyámüggyel fenyegetnek családokat, ha nem állnak be a sorba.

A dokumentumfilm nézettsége már közelíti a 300 ezret, és a YouTube-on nagyon sok kommentelő fogalmazza meg felháborosását, ezekből idézünk:

„Ezek nem is csontvázak a szekrényben, hanem egy tömegsír!”

„50 éves vagyok a fél életemet külföldön töltöttem. Ez a film minden illuziómat ledöntötte a hazámmal kapcsolatban. Sírni tudnék azon, ahogy végletekig kihasználnak embereket a hatalom megtartása erdekeben. Ilyen korrupciót es gyalázatosan rohadt rendszert sehol sem hallottam. Ha a kormanyváltás sikerül, rengeteg ember futni fog, de a bűnösöket meg fogjak büntetni felülrol lefelé. Példat kell statuálni, hogy sose törtenhessen ez meg újra!!!! Vérlázító!”

„Ide NEM "szavazatszámlálók" kellenek, hanem konkrét akció soport. Rögzíteni kell mindent, amit csak lehet...”

„Az elmúlt évek egyik legfontosabb videója. "Tudtuk, csak nem sejtettük..."

„Angliából úton haza szavazni”

„Ez borzasztóan nyomasztó, torokszorongató. Én csak Bécsből, de én is hazamegyek szavazni és viszem az első szavazó fiamat is, akit ugyan nem érdekel a politika, de jönnie kell neki is. Ha másért nem, hát azért, hogy pótolja az anyut, szegény ő már nem érte meg. pedig harcias ellenzéki volt ő is mindig.”

„A gyerek még a Cosa Nostránál is tabu volt b...meg!”

„A szegény emberek kontrollálásával kontrollálnak téged... ez ütött.”

„Őszinte szomorúságot és szégyent érzek, hogy a legkiszolgáltatobbak hátán állva fuldoklik az ország.”

„Lenyomorították az országot és a nyomorult tömegeket zsarolva, megvesztegetve veszik a szavazatokat! És mit csinálnak a családokkal?A gyerekekkel fenyegetőznek,a gyerekvédelmi rendszert küldik rájuk? Milyen módszer ez?”

„Alig vártam, hogy hazaérjek délutános műszakból és megnézzem. És most itt ülök, nem térek magamhoz, sejtettem, hogy ez így megy amikor 90-100%- ot kap a fidesz, de ezt látni... Nincsenek szavak. Köszönjük a megszólalóknak, a készítőknek!”

„Sírok, ordítok, szétszakad a szívem-lelkem. Borzasztó, felháborító, undorító! Rendszerváltást!!!”

„Tegnap Szabó Bence százados videója után azt hittem nincs ennél súlyosabb. De van.”

„Amire oly büszkék, hogy ők a "Csendes többség", ugye? Itt a csendes többség, a megvett, a szerencsétlen, a megzsarolt emberek. Eszem megáll....legyen már vége! Köszönjük nektek!”

„Ezt nem lehet könnyek nélkül kibírni...”

A teljes film

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Az az érzésem, hogy nem pusztán árad a Tisza, hanem ez gátszakadás
A youtuber döbbenetes listát állított össze a kormány körüli ügyekről. Felhívja a figyelmet, hogy még több mint két hét van hátra a választásokig, de már most durva dolgok derültek ki.


Pottyondy Edina, a youtuberként és humoristaként ismert közéleti véleményformáló a Facebookon fejtette ki, hogy szerinte a magyar politikában már nem egyszerűen csak „árad a Tisza”, hanem „gátszakadás” van. Bejegyzésében több, az elmúlt napokban nyilvánosságra került ügyet sorol fel, amelyek szerinte ezt az érzést támasztják alá.

Azt írja, Orbán Viktor nyilvános beszédein spontán összeverődött emberek azt skandálják, hogy „Mocskos Fidesz!”, hivatkozik a Medián egy mérésére, amely szerint 23 százalékkal vezet a legnagyobb ellenzéki párt, és megjegyzi, hogy a Mi Hazánk a küszöbön billeg, a DK-nak pedig négy jelöltje is visszalépett.

A poszt szerint ez azonban a legkevesebb. „Hiszen Szijjártó nyilvánosan elismerte, hogy forródróton tájékoztatja Lavrovot az EU belső vitáiról, és egyezteti vele a magyar álláspontot. Majd aztán letagadta az egészet, mondván, hogy nincs semmi látnivaló, mert ezek teljesen nyilvános információk, amikről mindenki tud. De basszus, akkor miért telefonálgatnak?!”

– teszi fel a kérdést Pottyondy.

Ezután arról ír, hogy a „Pjotr kémügyét” szerinte két nap múlva elsöpörte Szabó Bence rendőr százados vallomása,

„aki végső tehetetlenségében – miután minden szolgálati út lezárult előtte – a közvéleményhez fordult, hogy elmondja: a magyar titkosszolgálatok törvénytelen eszközök sokaságával próbálják ellehetetleníteni a Tisza Pártot”.

Hozzáteszi, hogy a rendőrség másnap házkutatást tartott nála, Orbán Viktor pedig ukrán kémek emlegetésével próbálja hitelteleníteni a századost. Pottyondy szerint eközben Matolcsy Ádám Dubajba menekíti a vagyonát, Mészáros Lőrinc pedig kiüríti a legnyereségesebb cége bankszámláját, a hatóságok pedig tétlenül nézik mindezt.

A youtuber a Partizán két videóját is említi. Az egyik Gyopáros Alpár kormánybiztos feleségének építkezéséről szól, amelyet állítása szerint egy olyan cég végez, amely kedvezményezettje a Gyopáros által felügyelt Magyar Falu Programnak. A másik videóból Pottyondy szerint az derült ki, hogy „Tóth Gabi napi hat órában a Fidesz frakció mellett dolgozik mint titkár. Nettó 1,3 millió forintért”. Végül egy szavazatvásárlásról szóló dokumentumfilmről is ír, amely szerinte bemutatja, hogyan működik a voksok megvásárlása, és amelynek készítői önkénteseket gyűjtenek a csalások megakadályozására.

„És ez csak az elmúlt négy nap termése, még van hátra tizenhét. Mi lesz még itt???”

– zárja bejegyzését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk