ÉLET-STÍLUS

Padlóra kerültem, amikor kiderült, hogy fiút várok – egy anyuka őszinte vallomása

Először szégyellte, hogy egy egészséges kisbaba miatt bánkódik, aztán rájött, hogy miről is szól anyának lenni. Egyetértesz vele?

Link másolása

A Papás Mamás Magazin segít szülőknek és nagyszülőknek a gyerekneveléssel és a család életével kapcsolatos kérdések megválaszolásában. Mindemellett remek családi programokat is javasolnak a szerzők és a jog útvesztőiben is utat mutatnak.

Mindig is kislányt szerettem volna. Sőt, biztos is voltam abban, hogy egyszer majd kislányom születik, akiről egészen konkrét kép élt az elképzeléseimben. Tütüben láttam őt, igazi kis hősként elképzelve, aki légiesen jön-megy, és kíváncsian fedezi fel magának a világot.

Még csak a gondolattól is rosszul voltam, hogy fiúgyermekem legyen, ezért szentül elhatároztam, hogy nekem bizony nem lesz fiam.

Elbúcsúztam a "lányomtól"

Aztán, amikor a várandósságom 20. hetében jártam, az ultrahangfelvételen egy kisfiú integetett vissza nekünk... Sírtam.

Soha fel sem merült bennem, hogy egyszer olyan történhet velem, amit nem akarok. Nevetségesen naivnak éreztem magam.

Egyik délután besétáltam egy áruházba, és mialatt végigsétáltam a tündéri lányruhák között, elbúcsúztam tőle. Az én erős, meg nem született kislányomtól. Kudarcot éreztem, és arra gondoltam, hogy milyen ostobaság, hogy olyan dolgot gyászolok meg, ami igazán soha létre sem jött.

Egy gyerek sem képes megfelelni az elvárásoknak

- Az elvárások már a megtermékenyülésünk pillanatában megszületnek azzal, hogy elképzeljük, miként fogunk élni a gyerekünkkel, úgy képzelgünk erről, hogy a gyermekünk még a világra sem jött - magyarázta Rachel Adrew pszichoterapeuta, amikor elmeséltem neki, hogy milyen mély csalódottságot érzek.

- És a leggyakrabban a gyerekek nem tudnak megfelelni ezeknek az elvárásoknak, amiket anyaként a fejünkbe vettünk. Nem tudnak olyan személyiséget magukra ölteni, olyan jövőt maguknak kialakítani, amit mi álmodtunk meg nekik.

Azt hittem, a lányok kevésbé problémásak

A szakember azt tanácsolta, hogy gondolkodjak el azon, hogy miért vagyok szomorú a születendő gyermekem neme miatt. Próbáljam megérteni, hogy miért pont lányt akartam, és miért elleneztem annyira a fiúgyermeket. Megkért rá, hogy értsem meg, melyek azok a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák, amelyek engem befolyásolnak.

Ezek után arra jutottam, hogy a lányokról azt gondolom, hogy ők kevésbé problémásak. Emlékszem, hogy gyerekkorunkban a fivérem mindig rosszalkodott, állandóan vagy felgyújtott valamit, vagy az iskola tetejéről ugrott le - és ebből arra következtettem helytelenül, hogy minden a fiú ilyen.

Nem az számít, hogy fiú vagy lány

Az a tény, hogy a kisbabám neme megríkatott, arra késztetett, hogy megkérdőjelezzem feminista identitásom.

Meg voltam róla győződve, hogy én olyan valaki vagyok, aki nem tesz különbséget férfi és nő között. Mindegy, hogy valaki férfinak vagy nőnek születik, mert nem az, ami számít. De akkor honnan eredt belőlem ez az erős kislány utáni vágy?

Ekkor rájöttem, hogy milyen mélyre is gyökereznek bennünk a hiedelmek a nemi szerepekkel kapcsolatban. Egy olyan társadalomban, ahol folyamatosan címkéket gyártunk, könnyen előfordul a legnagyobb pragmatistákkal is, hogy nem tudnak a sztereotípiáiktól megszabadulni.

Sok gyerekruha boltban elbőgtem magam

Már önmagában az is érdekes, hogy állandóan a ruhaboltokban bőgtem el magam. A kisfiú ruhákat végtelenül unalmasnak találtam. Azokat, amiket kínáltak nekem, úgy éreztem, nem az én kisfiamnak valók.

De nem csak a fiúruhák jelentettek gondot, hanem a fiúnevek is. A fiúnevek sorra bátortalannak tűntek, nem úgy, mint a lánynevek, amik szabadságot, extravaganciát sugalltak. Egyik fiúnevet sem éreztem a magaménak.

Valószínűleg másképpen éreztem volna magam akkor, ha a terhességem hosszabb ideig tarthatott volna, vagy ha sok időt kellett volna a babára várnom, sokat reménykedni, szenvedni, hogy kisbabám szülessen, akkor biztosan örültem volna annak, amiért más nők minden este imákat rebegtek el.

Végtelenül szégyelltem magam amiatt, hogy egy egészséges kisbaba miatt ennyit bánkódom.

A fiam egy hatalmas leckére tanított meg

Aztán megszületett a fiam, aki bölcs tanítóként egy dologra megtanított: az anyaság arról szól, hogy nyitott légy a váratlanra, amire addig nem voltál képes. Megmutatta nekem, hogy mi emberek sokoldalúak vagyunk, és többek vagyunk skatulyabáboknál. Megtanított, hogy mindannyian többek vagyunk, mint a nemünk.

Egy közeli barátom kisfiút szeretett volna, csak azért, mert az apja kiskorában elhagyta őket az anyukájával. A barátom meg akarta tapasztalni, hogy milyen az apa-fia kapcsolat. Csak ezért. Végül lánya született.

Kisgyerekes anyaként értem csak meg igazán, hogy micsoda óriási elvárásokat aggatunk a gyerekeink nyakába.

Túl nagyok voltak az elvárásaim

Ez alatt az idő alatt, amíg azt kutattam magamban, hogy miért pont lányra vágytam, magamról is sokat tanultam. Például azt, hogy közel sem vagyok annyira elfogadó, mint azt gondoltam.

Meg kellett állapítanom, hogy nem csak a nemi szerepeket, hanem az anyaságot is korlátok közé soroltam. De rájöttem: szülőnek lenni nem annyit jelent, hogy álmodozunk, hogy éljük a magunk álomvilágát, hanem hogy folyton és állandóan a körülményekhez igazodunk.

Ha programot keresel a családnak, vagy segítségre van szükséged a gyerekneveléssel illetve családjogi kérdésekkel kapcsolatban, jusson eszedbe a Papás Mamás Magazin!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Meztelenül nyitott ajtót a pizzafutárnak egy angyalföldi nő – futársztorik
Aki futárnak áll, fel kell készülnie nem mindennapi kalandokra. Jó, ha megőrizzük a hidegvérünket.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Elképesztő történetekről számolt be a Blikk, budapesti pizzafutárok meséltek.

A világjárvány óta az eddiginél is jobban rászoktak az emberek az online rendelésre. Sokan el is szegődtek áruszállítónak, ételfutárnak és remekül meg lehet belőle élni. Azonban nem árt, ha felkészül furcsa dolgokra is, aki futárkodásra adja a fejét.

Egy 18 éves diák futár az éjszakai műszakok során rendszeresen találkozott például részeg ügyfelekkel. Egyikük például,

amikor áltvette a rendelést, leült a lépcsőre, majd a kerítésbe kapaszkodva mászott vissza az ingatlanba.

A futár elárulta, hogy már a telefonban hallható volt, hogy a megrendelő részeg. De történt vele olyan is, hogy egy üdítő kiborult a szállítás során, és mire kiérkezett a címre, eláztatta a tárolót, és amikor kivette, hogy átadja a megrendelőnek az elázott dobozból a földre borult az étel. Meglepő módon ügyfél udvariasan összeszedte, és zokszó nélkül átvette a rendelést.

Egy másik, 22 éves kiszállító Angyalföldre vitt egy csomagot. Ahogy kell, 4-5 perccel az érkezése előtt telefonon értesítette a címzettet, hogy érkezik a küldemény.

Mikor megérkezett a címre, már nem telefonon kereste a hölgyet, csak felcsengetett a megadott lakásba. Amikor kinyílt az ajtó, a címzett, egy hölgy csak fehérneműt és egy meglehetősen átlátszó köntöst viselt. Amikor a nő rájött, hogy a csomagja érkezett meg, döbbenten annyit mondott annyit mondott:

„Úristen, bocsánat, azt hittem az ügyfelem vagy!”

Olyan is előfordul, hogy a futár és a megrendelő között konfliktus alakul ki. Emiatt járt úgy egy másik 22 éves futár, hogy bár az ügyfele a csomagot átvette, azonban a kijutással akadt egy kis gond. Mikor a futár felcsengetett, hogy nyomják meg az ajtónyitó gombját, bosszút állt rajta a dühös ügyfél, nem engedte ki a házból. Amikor a kiszállító megpróbált a többi lakáshoz csengetni, ők azt hitték, hogy be szeretne jönni, és ők sem segítettek. Végül egy órát kellett várnia, amíg valaki kiengedte.

A tanulság csupán annyi, hogy az menjen futárnak, aki fel van készülve a néha nem is olyan kellemes kalandokra is.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egy hospice nővér elmagyarázta, miért nem érdemes félni a haláltól
Julie McFadden szerint életünk befejező szakaszában testünk fokozatosan kikapcsol és endorfinszintje is megnő, amivel megkönnyíti a haldokló utolsó napjait.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 05.


Link másolása

Egy sokéves tapasztalattal rendelkező hospice nővér videóban magyarázta el, miért nem érdemes félni a haláltól, vette észre a LADbible. Sokak számára talán ijesztő lehet, hogy mi történik velünk az elmúlás után, Julie McFadden szerint azonban „az emberi test a halára van kitalálva” és „biológiailag segít a meghalásban”.

Julie a videóban elmondja, hogy a közelgő halál jelei már fél évvel korábban észlelhetők. Ilyenkor ugyanis a haldokló már „kevesebbet eszik, kevesebbet iszik és többet alszik”.

„Az agyunkban beépített mechanizmusok vannak arra, hogy éhesek és szomjasak legyünk. Amikor a szervezet érzékeli, hogy az élet vége felé közeledik, ezek a mechanizmusok kikapcsolnak, így az ember általában nem érez éhséget és szomjúságot, ami segíti a szervezet lassú kikapcsolását” – mondja a rutinos nővér.

Julie McFadden szerint azonban ez a haldokló számára teljesen normális. Életünk utolsó szakaszában ugyanis számos olyan dolog történik a testünkkel, ami megkönnyíti az elmúlást.

„A szervezet lassan ketózisba kerül, ami endorfint szabadít fel. Ezek az endorfinok tompítják a fájdalmat és az idegeket, miközben eufórikus érzést is adnak az illetőnek, aki ettől jól érzi magát” – mondta a hospice nővér.

A teljes, angol nyelvű videót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Gyökeresen megváltozott a Temu, és ez nem véletlen
Rengeteg panasz érkezett a cég miatt, mert a meghirdetett akciók rendszeresen nem voltak valósak, ráadásul a weboldalon sok volt a sürgető üzenet.

Link másolása

Mi is írtunk róla nemrégiben, hogy több bejelentés után a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálatot indított a Temunál. A legtöbben azt kifogásolták, hogy az akciókban sok esetben 95%-os, vagy akár annál is magasabb kedvezményekkel csábították a vásárlókat, ám ezek nem bizonyultak valósnak. A GVH úgy vélte, hogy a Temut működtető vállalkozás vélhetően tisztességtelen kereskedelemi gyakorlatot folytat és megtéveszti a fogyasztókat.

Most azonban alaposan megváltozott a Temu kereskedelmi gyakorlata. Szinte teljesen eltűntek a hirdetések a neten, és megszűntek a weboldalon a sürgető üzenetek is. A GVH szerint előremutató, hogy a cég felülvizsgálja a kereskedelmi gyakorlatát - írja az Economx.

A GVH a lap megkeresésére azt közölte, hogy a vizsgálati szakaszban vannak, és ez még nem jelenti azt, hogy a vállalkozásról kimondták volna, hogy jogsértéseket követtek el. Most a tényeket tisztázzák, amire három hónapjuk van, ez pedig kétszer két hónappal hosszabbítható.

A nemzeti versenyhatóság mindig üdvözli, és a fogyasztók, valamint a tiszta piaci verseny szempontjából előremutatónak tartja, ha egy eljárás alá vont vállalkozás a hivatal eljárásának megindítását követően felülvizsgálja a kereskedelmi gyakorlatát - írták. „Természetesen mindez a jelenlegi vizsgálati szakban nem befolyásolja a GVH tényfeltárási kötelezettségét” – közölték.

A portál szerint:

2024 áprilisára a Temu 1 millió fős bázist épített Magyarországon, ezzel 25,6 százalékos súllyal bír a hazai online vásárlókon belül.

A Temu anyacége, a PDD 2023 negyedik negyedévben 88,88 milliárd kínai jüanos (12,5 milliárd amerikai dolláros) árbevételt ért el, ami 123 százalékkal magasabb az előző év azonos időszakánál.

Forrás: Index

Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ezeket a dolgokat bánják meg a legtöbben a halálos ágyukon
Egy ápolónő összegyűjtött öt dolgot, amire a leggyakrabban gondolnak, ha közeleg a vég.

Link másolása

Bronnie Ware ápolónő palliatív ellátással foglalkozik, vagyis olyan betegeket gondoz, akik valamilyen súlyos, életet rövidítő betegségben (pl. végső stádiumú daganatos megbetegedés) szenved – írja az UNILAD.

Munkáját körbeveszi tehát a halál, s éppen ezért összegyűjtött 5 dolgot, amit az emberek többsége az utolsó pillanataiban sajnálni kezdenek.

Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!

Bronnie az egyik leggyakoribb megbánást a munkával kapcsolatban hallotta.

Ugyanis a legtöbben - főként a férfiak - túl sok időt szenteltek a munkának, és jóval kevesebbet a szeretteiknek.

Bárcsak a saját életemet életem volna, ahelyett, amit mások elvártak.

Haláluk perceiben sokan úgy érzik, elnyomták valódi vágyaikat, és nagyon sajálják, hogy nem valósították meg az álmaikat.

Sajnálom, hogy nem ápoltam jobban a baráti kapcsolataimat!

Ahogy idősebb lesz az ember, annál elfoglaltabb, és egyre nehezebb fenntartani a barátságokat.

Egy tavaly készített felmérés szerint az Egyesült Államokban a válaszadók nyolc százaléka mondta azt, hogy nincsenek közeli barátai.

Ki kellett volna mutatnom az érzéseimet!

Bronnie szerint nagyon sok ember, aki elmondta neki az utolsó szavaival, mit érez, hozzátette azt is, hogy egész életében elfojtotta az érzéseit, hogy békében legyen másokkal.

Bárcsak boldogabb lettem volna!

Az ápolónő páciensei gyakran tették fel azt a kérdést: vajon tényleg tudjuk értékelni a boldog pillanatokat? A válaszuk pedig a halálos ágyukon érte őket: a boldogság egy választás lehet, amivel érdemes volna élnünk.


Link másolása
KÖVESS MINKET: