DNS-t találhattak két 75 millió éves dinoszaurusz maradványában
A National Science Review-ban egy rendkívül jelentős tanulmány jelent meg a múlt héten, amelyet National Geographic szemlézett azzal együtt, hogy a kutatókat is megkérdezte.
A két kacsacsőrű dinoszaurusz (Hypacrosaurus stebingeri) maradványait még a 80-as években találták, kb. 75 millió évesek lehetnek. A Chinese Academy of Sciences paleontológiai részlegének tudósai három évtizeddel később újra megvizsgálták a két fiatal dinoszaurusz koponyáját, és alig hittek a szemüknek.
A mikroszkópon keresztül láttak olyan sejteket, amelyek mintha osztódás közben fagytak volna le, de olyanokat is, amelyeknek a közepében sötét foltokat láttak, amik nagy valószínűséggel sejtmagok, amelyek a DNS-t tárolják.
De ami ennél is megdöbbentőbb, hogy az egyik sejt sejtmagjában felfedezni véltek egy orsós szerkezetű, kromoszómához hasonlító elemet.
"Nem hittem a szememnek, majdnem leállt a szívem." - nyilatkozta a felfedezésről az a paleontológus, aki évekkel ezelőtt először meglátta a DNS-t, Alida Bailleul.
Az őslénykutatás történetében ez az első olyan felfedezés, amely során sejten belüli szerkezeteket sikerült megfigyelni egy őslény-maradványban.
Izgalmában napokig nem mondta el senkinek, mit talált, és most, egy évtizeddel később is rendkívül óvatosan fogalmaznak csak a felfedezésről.
Mindezt azért, mert okozott már tudományos botrányt egy hasonló bejelentés: 2005-ben a Mary Schweitzer, molekuláris paleontológus által vezetett kutatócsoport bejelentette, hogy egy 65 milliós T-rex-leletben vérlemezkéket és fehérjét találtak, amellyel a lény biomolekuláit tanulmányozhatták volna. A paleontológusok közt nagy visszhangot váltott ki az eset, néhány évvel később megcáfolták, miszerint nem is az állattól származik, csupán egy baktériumtelep volt.
Ballieul megmutatta Mary Schweitzernek felfedezését, aki elismerte, hogy ez egy egyedülálló lelet. Az elkövetkező évtizedben a két nő, és Jack Horner, egy montanai kutató, aki már korábban is vizsgálta a leleteket, azon dolgoztak, hogy minél behatóbb módon tanulmányozhassák a fosszíliát, és megbizonyosodhassanak arról, hogy valóban DNS-t látnak a mikroszkópon keresztül. Sokat segített, hogy 2014-ben egy svéd csapat is hasonló felfedezést tettek, ezzel megnyugtatták magukat, hogy nem őrültek.
Egy sor kísérlet után egyre biztosabbnak látszik, hogy valóban DNS-t találtak, ám Schweitzer - főleg a T-rexes fiaskó után - már nagyon óvatosan fogalmaz:
"Egyelőre még nem nevezném teljes bizonyossággal DNS-nek, inkább óvatos vagyok, nem akarom eltúlozni az eredményeket. De van valami ezekben a sejtekben, amely úgy épül fel és úgy is viselkedik, mint a DNS."
Akinek pedig azonnal a Jurassic Parkból származó paleontológiai ismeretei azt súgják, hogy ezzel a felfedezéssel azonnal neki is állhatunk dínókat feltámasztani, az egyelőre ne igyon előre a medve bőrére: a tudósok még nem próbálták meg szekventálni a dínó-DNS-t. Amíg ez nem történik meg, nem tudni, hogy valóban egy változatlan formában fennmaradt DNS-ről van-e szó, vagy csupán a fosszilis mellékterméke a genetikai anyag lebontásának.
"Mi nem csináljuk meg a Jurassic Parkos dolgot."
- jelentette ki elég határozottan Bailleul.
