KULT
A Rovatból

Tarolt a Depeche Mode a VOLT-on: megrohamozták Sopront a fekete ruhás emberek

A legtöbb nagy slágerüket eljátszották, nem maradt el a közönségénekeltetés és az ikonikus kaszálás sem a Never Let Me Down Again alatt.


A külföldi együttesek közül jó eséllyel a Depeche Mode-nak van a legnagyobb rajongótábora Magyarországon. Már a '80-as évek vége óta szerveznek rendszeres DM-klubesteket országszerte, a legnagyobb ünnep pedig nyilván az, amikor maga a zenekar is ellátogat hozzánk.

A fokozott érdeklődést Dave Gahanék is érzik: legelőször még a rendszerváltás előtt, 1985-ben léptek fel Budapesten, az elmúlt 15-20 évben pedig mindegyik turnéjukon útba ejtettek bennünket legalább egyszer, de előfordult, hogy többször is.

A most zajló Globar Spirit Tour során már kétszer jártak itt, tavaly május után legutóbb alig pár hónapja, február elején játszottak a Papp László Sportarénában. De már akkor tudni lehetett, hogy hamarosan újra visszatérnek, méghozzá első magyarországi fesztiválfellépésükre.

A VOLT nulladik napját teljes egészében rájuk húzták fel, a színpadok többsége még nem is üzemelt, a fő attrakción kívül csak néhány magyar fellépő szerepelt a programban.

Mondjuk az elég jó kérdés, utóbbiak közül miért pont a Belgát kellett berakni közvetlenül eléjük, miközben ég és föld a különbség köztük és a DM zenéje között, de emelkedjünk felül ezen, elvégre alig egy órát játszottak.

A napijegyeket 20 ezer és 28 ezer forint között árulták (vásárlási időponttól függően), ami majdnem a duplája annak, mint amennyibe a többi napra kerültek. Valószínűleg ez, valamint az előző koncert közelsége volt az oka, hogy végül nem hirdettek teltházat, de így is rengetegen voltak. Az emberek még közvetlenül kezdés előtt is tömött sorokban vártak bejutásra a bejáratnál, és teljesen megtelt a nagyszínpad előtti terület.

Pontban 9 órakor, még világosban vette kezdetét a show, ami nem igazán volt autentikus, de szerencsére hamar besötétedett. Az időjárás is kegyes volt: bár a délután folyamán teljesen hektikusan esett az eső – hol igen, hol nem –, estére elállt és a koncert végéig nem is kezdte újra.

"Van egy olyan érzésem a DM kapcsán, mintha az utóbbi időben már nem is az életmű bővítése miatt adnának ki új albumokat, inkább csak azért, hogy legyen apropójuk a turnézásra"

– ezt a 2013-as budapesti koncert után írtam, és öt év, valamint egy újabb turné elteltével továbbra is igaz az állítás.

A jelenlegi turné apropóját adó Spirit lemezről ezúttal mindössze két dal (Going Backwards, Cover Me) szerepelt a repertoárban, plusz még kettő a legelején az intróban, felvételről.

Élő közvetítésünk négy számról:

Szeretlek Magyarország

Depeche Mode - Volt Fesztivál

A 2005-ös Playing the Angelről meghagyták a Pain That I'm Used To-t és közönségkedvenc Precioust, ezeket leszámítva viszont semmi mást nem játszottak ez elmúlt két évtizedből. Ami nem feltétlenül baj – és valószínűleg a rövidebb fesztiválszettnek is köszönhető –, de jól mutatja, hogy a kritikusok és a közönség mellett maga a zenekar is jóval többre tartja életművének első felét.

A '80-as, '90-es évek nagy slágereiből viszont nem volt hiány: az Uselesstől a World in My Eyes-on, az In Your Roomon, az Everything Counts-on és a Stripped-en át a Personal Jesusig egymás után következtek a klasszikusok, a közönség nagy örömére.

A levonulás előtt mi más következhetett volna, mint a Never Let Me Down Again, ami ezúttal is – ahogy mindig – a koncert legkatartikusabb része volt. Eleve maga a dal is nagyon erős, de a védjegyévé vált kaszálós koreográfia, amit több tízezren követtek Gahant utánozva, hatványozottan hidegrázóssá teszi.

Ultra Depeche Mode ? on Twitter

Depeche Mode - Never Let Me Down Again / Volt Festival (26.06.2018) #GlobalSpiritTour #DepecheMode https://t.co/vJr7OWf8sa

A raadásban a gitáros-vokalista Martin L. Gore is kapott egy szólódalt, a Somebody-t, ettől viszont inkább csak leült a buli.

Persze az általa énekelt lassabb, lírai számoknak is megvan a hangulatuk, de nem biztos, hogy a végére kellene hagyni őket, pláne egy fesztiválon.

Ezután viszont szerencsére jött a Walking In My Shoes, a talán legnagyobb sláger Enjoy the Silence, végül pedig meglepő húzással a mai fülnek kicsit vicces hangzású, ősrégi (1981-ben megjelent) Just Can't Get Enough zárta le az estét 1 és háromnegyed óra után.

A fesztivál még csak most veszi kezdetét, de a Depeche Mode koncertje tökéletes bemelegítés volt a következő néhány napra. Bár néhány "Sopron, how are you doing?"-on kívül nem volt túl sok interakció a közönséggel, valószínűleg senkinek nem maradt emiatt hiányérzete.

A zenekar pedig robog tovább, holnap már Dániában, rá két napra Svájcban játszanak, meg sem állnak július végéig. Ezen a turnén valószínűleg már nem jönnek többet, azonban biztosra vehetjük, hogy néhány éven belül újra ellátogatnak Magyarországra.

(A teljes számlistát IDE KATTINTVA nézheted meg.)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET: