KULT
A Rovatból

A Szomszédoknak ma is kultusza van

A legendás tévésorozat rendezőjével beszélgettünk, illetve az egykori szereplőket is megkérdeztük emlékeikről.
Láng Dávid - szmo.hu
2015. február 11.



Valószínűleg nincs még egy műsor a magyar televíziózás történetében, ami annyira híven visszaadná a ’80-as, ’90-es évek mindennapjait, mint a Szomszédok tette. A teleregény 13 év alatt összesen 331 fejezetet ért meg, fénykorában 6-7 millió néző is kíváncsi volt egy-egy epizódra. Az utolsó részt 1999. december 30-án vetítették, ám azóta sem tűnt el a süllyesztőben: már több alkalommal ismételték (állítólag márciustól újra fogják), és az interneten is aratnak a szereplők által ihletett mémek. Horváth Ádámmal, a sorozat megálmodójával, írójával és rendezőjével beszélgettünk.

– Mi volt vajon a Szomszédok hatalmas sikerének titka?

– Én azt emelném ki első helyen, hogy mindig is a társadalmat érdeklő kérdésekről szólt. A szereplők foglalkozását is annak alapján választottam ki, hogy kivel találkozik leggyakrabban az utca embere. A kereskedő például a vevőkkel, a taxisofőr az utassal, a mentős a sérültekkel, a tanár a diákokkal és a szülőkkel, a vendéglátós pedig a presszóba betérőkkel áll napi kapcsolatban. Ennek köszönhetően széles társadalmi körképet tudtunk nyújtani, így gyakorlatilag mindenki azonosulhatott valakivel a sorozatból. Előttünk senki nem próbálkozott még csak hasonlóval sem.

A legelső fejezet, amivel minden indult:

– Önt tartják a teleregény, mint műfaj hazai megteremtőjének. Látott külföldi előképeket, amelyek inspirálták?

– Bár Londonban tanultam három hónapig, és ott több szappanoperát is megismertem, mégsem ez adta a konkrét lökést. Czető Bernát László dramaturg kollégám jött vissza azzal külföldről, hogy nálunk is kéne egy ilyen jellegű sorozat, de a fentebb említett konkrétumokat már én találtam ki.

Névjegy

Horváth Ádám 1930. június 4-én született Budapesten. Kossuth-, Erkel Ferenc- és Balázs Béla-díjas magyar tévérendező, egyetemi tanár, érdemes és kiváló művész. Nagyapja a világhírű író, Molnár Ferenc. A tévéjátékoktól a hangversenyek képernyőre viteléig szinte minden televíziós műfaj kialakításában úttörő szerepet vállalt. 1958-tól a Magyar Televízió munkatársa. 1966-ban a BBC Training Cours hallgatója volt Angliában, 1967-től pedig az MTV művészeti főosztályának vezető rendezője lett.

Emlékezetes élő közvetítések, mint például Nagy Imre és mártírtársai temetésének vezető rendezője volt. 1994-1995 között a köztelevízió elnöki posztját is betöltötte. A főiskolán 1968 óta tanít, a mai napig is. Nyolc évig rektorhelyettes volt, 2005 óta emeritus professzori rangban van. Felesége Csűrös Karola színésznő, aki Etust alakította a Szomszédokban.

hadam

Feleségével a 80. születésnapja alkalmából rendezett meglepetésbulin (forrás: MTV Zrt.)

– A sorozat híres volt arról, hogy nagyon hamar reagált az országban zajló közéleti-politikai eseményekre. Mekkora átfutási idővel dolgoztak?

– Általában alig öt nappal a forgatás után már adásba is került az adott rész. De fontos kiemelni, hogy nyíltan sosem politizáltunk, nem foglaltunk állást egyik párt mellett se. Csak azokkal a kérdésekkel foglalkoztunk, amelyeket az emberek a saját bőrükön tapasztaltak: például ha drágult a benzin, vagy ha gondok voltak az iskolában. Mindazonáltal ebben nem volt semmilyen felszólító mód,

"
nem az volt a célunk, hogy változást idézzünk elő. Mindössze azt szerettük volna, ha valaki kimondja ezeket a dolgokat.

Tehát nem kritizáltunk, csak konstatáltunk.

– Mit gondol, a szereplőket alakító színészek pályafutására és későbbi sikereire mennyire nyomta rá a bélyegét, hogy részt vettek a Szomszédokban?

– Zenthe Ferenc és Komlós Juci már akkor nagy sztárnak számítottak, amikor beválogattam őket, a többiek viszont jórészt kezdők voltak. A toborzás idején rengeteget jártam a színházakat országszerte, potenciális szereplők után kutatva. Mások mellett Nemcsák Károlyt, Ivancsics Ilonát és Frajt Editet is így találtam meg. Azt gondolom, hogy sokan közülük egyértelműen ennek köszönhetik későbbi sikereiket.

Bár vannak kivételek, Kulka János például valamilyen szinten szuverén karriert épített magának már a sorozat évei alatt is. A Julcsit játszó Ábel Anita viszont abszolút illik az említett körbe: őt több jelölt közül választottam ki, az elején alig 13 éves volt, így gyakorlatilag a nézők szeme láttára nőtt fel. Biztos vagyok benne, hogy ha nincs ez a szerep, ma nem lenne az, aki.

Julcsi a diszkóban:

Lenke szeretné megtanulni a számítógép használatát:

– Mi lehet az oka, hogy a mai napig ekkora kultusza van a sorozatnak?

– Szerintem leginkább az, hogy a mai fiatalokat nagyon érdekli a történelem, ez a sorozat pedig a ’80-as, ’90-es évek igazi kordokumentuma. Tökéletes lenyomatát adja azoknak az eseményeknek, amelyek abban a 13 évben történtek Magyarországon.

– Néhány éve letiltotta a Szomszédok Retró címet kapott ismétlést, amelyben magyarázó szövegeket fűztek az egyes jelenetekhez. Mi volt vele a problémája?

– Úgy gondolom, hogy ez az egész abban a formában tudott hatni, ahogyan annak idején elkészült. Ha a kísérő feliratokkal kiforgatják, egyfajta karikatúráját adva az eredetinek, az már nem az igazi, mert pont a lényegét veszíti el. Éppen ezért nem engedélyeztem a sugárzást.

Így emlékeznek a színészek a sorozatra – I.

Csűrös Karola (Szikszay Etus): „Csodálatos emlékeim vannak, elvégre nem sok színésznek adatott meg az életében, hogy 13 évig ilyen remek társaságban dolgozhasson, és ekkora sikereket érjen el. Bár engem azelőtt is ismertek már, mind a televízióból, mind a Madách Színházból, mégis hatalmas plusz népszerűséget köszönhetek Etus karakterének. Még a legkisebb faluban is tudták, ki vagyok. Annyi biztos, hogy nagyon sokat lendített a pályámon ez a szerep. Magát a figurát egyébként az édesanyjáról, Molnár Mártáról mintázta a férjem, és mivel én szerencsére ismertem őt, könnyű volt megformálnom.

Szerencsére mindenki nagyon szerette Etust, és rengetegen azonosítottak vele a hétköznapi életben is. Rengetegszer állítottak meg az utcán, hogy elmondják gondukat-bajukat. A sorozat epizódjait a mai napig szívesen nézzük újra, amikor vetítik a tévében. Főleg a régi kollégák miatt, akik azóta már nincsenek köztünk. De egyébként is nagyon érdekes az egész – szerintem aki végignézi a Szomszédok 13 évadát, pontos képet kap arról, mi történt ezalatt Magyarországon. Az ismétlések révén pedig már az eredeti nézők gyerekeinek, sőt unokáinak is megvan erre a lehetőségük.”

Etus II. János Pál pápa látogatásáról:

Ivancsics Ilona (Vágási Jutka): „Nagyon meghatározó része volt mindannyiunk életnek az a 13 év. Népszerűséget és ismertséget hozott, anyagi biztonságot jelentett. A közönség szeretetét pedig, amit nagyrészt ennek köszönhetően nyertünk el, a mai napig érezzük. Nagyon jó hangulatban zajlottak a forgatások, Ádám hatalmas szeretettel és szakértelemmel fogta össze a csapatot. Az, hogy a mai napig minden évben összejövünk karácsonykor, szintén jelzi, mennyire jelentős volt számunkra az egész.

Azt a közönségtől kéne megkérdezni, mennyien azonosítanak továbbra is a szerepemmel. Akik nem járnak színházba, csak a televíziót nézik, nyilván jobban, de ez nem feltétlenül probléma. Az ilyesmit nem lehet kitörölni, de nincs is rá szükség. Mindazonáltal rengeteg idő eltelt már azóta, így elég nagy baj lenne, ha megragadok abban az állapotban és nem folytatom a munkámat. Lassan nyolcadik éve saját színtársulatom van, úgyhogy abszolút elégedett vagyok azóta is az életemmel.”

– És mit szól az interneten terjedő újraértelmezésekhez?

– Nem nagyon követem őket, de tudok róluk. Ezekkel nincs semmi problémám, én csak azt nem tartom helyénvalónak, ha az eredeti verziót forgatják ki. Ha ezen kívül bármilyen formában megihletnek valakit a sorozat karakterei, akkor szíve joga, hogy megvalósítsa az ötletét.

szomszedokmem1

A Szomszédok forever nevű Facebook-oldalon napi rendszerességgel fejtik ki a szereplők véleményüket az aktuális politikai-közéleti helyzetről – végül is pont úgy, mint a sorozatban

szomszedokmem2

A nyíregyházi Jurij zenekar egyik legnagyobb slágere a Szomszédok által ihletett dal (koncertverzió, szóval nem a legjobb hangminőség, de van hozzá felirat):

– A legtöbb embernek valószínűleg a kultikus végefőcím jut eszébe először a Szomszédokról, a szereplők rövid monológjaival. Ezt hogyan találta ki?

– Az első év végén, a szilveszteri adásban alkalmaztuk ezt először. Mindenki kívánt valamit az újévre, és ennek akkora sikere volt, hogy utána megtartottuk egészen a legutolsó epizódig. Néha okoskodás volt, néha véleménynyilvánítás, de szerves részévé vált a sorozatnak.

– A színészeknek egyébként mekkora beleszólásuk volt saját szövegükbe?

– Ha akadt valami jó ötletük, azt minden további nélkül beépítettem, hiszen nem szentírás volt az általam írt szöveg. Mindazonáltal az esetek nagy részében csak alig változtattunk az eredetin.

– Az alkotói munkát egyedül végezte, vagy más is részt vett benne a stábból?

– Én voltam az író és a rendező egy személyben. Elég nagy strapa volt, hiszen kéthetente meg kellett írni 90 oldal forgatókönyvet (két részt forgattunk le egyszerre), ráadásul mellette még tanítottam az egyetemen, sőt más televíziós munkáim is voltak. Ez ma már biztosan nem működne, annál is inkább, hiszen a sorozatok többsége naponta, vagy legalábbis hetente jelentkezik új résszel – ekkora mennyiséggel senki nem bírna el egyedül.

hadam2

Forrás: MTV Zrt.

hadam3

Gálvölgyi Jánossal a már említett 80. születésnapi meglepetésbulin (forrás: MTV Zrt.)

– Hogy találtak rá Gazdagrétre, mint helyszínre?

– Ez nagy utánajárást igényelt, mivel a sorozat kezdetekor még fel sem épült teljesen a lakótelep. Először bérelt lakásokban forgattunk, majd a budapesti pártbizottság és az önkormányzat végül engedélyezte, hogy megvásároljunk négy lakást. Miután véget ért a sorozat, ezeket eladta a tévé, és azóta már a sokadik tulajdonos lakik bennük. De éppen nemrég láttam, hogy „Eladó a volt Vágási-lakás Gazdagréten” jeligével hirdetik az egyiket, tehát úgy tűnik, nem merült feledésbe az eredeti funkció.

– Miért pont akkor lett vége a sorozatnak, amikor? Ön hozta meg a döntést, vagy a tévé vezetése?

– Tulajdonképpen a producer fúrta meg, mert egy új sorozatba akart belekezdeni. Ez el is készült Komédiások címmel, és összesen 5, azaz öt adást ért meg. Azt hiszem, ez mindent elmond róla. A magam részéről nagyon szívesen folytattam volna a Szomszédokat, szerintem néhány évig még nyugodtan futhatott volna.

Valamikor a 2000-es évek első felében jött el az a határ, amikor végletesen átpolitizálttá vált a közélet – azt hiszem, ekkor fejeztem volna be önszántamból. Onnantól képtelenség lett volna úgy reflektálni az eseményekre, hogy ne lássanak ebben is politikát az emberek.

Nem véletlen, hogy a mai sorozatok írói még csak hasonlóval sem próbálkoznak, ezért éljük manapság a szappanoperák korát.

Az utolsó epizód rendhagyó befejezése, ahol a szereplők egy szilveszteri buliba készülve saját igazi nevüket kapják álnévként:

Így emlékeznek a színészek a sorozatra – II.

Nemcsák Károly (Vágási Feri): „Azt gondolom, nemcsak az én életemben volt nagyon kellemes időszak ez a 13 év, hanem valószínűleg az összes szereplő véleménye hasonló. Horváth Ádám fantasztikus szervezőkészségének és szakmai tudásának köszönhetően gyakorlatilag végig konfliktusmentesen dolgoztunk. Nekem csak jót adott ez a sorozat, azzal együtt, hogy úgy gondolom, sokan enélkül is elég komoly pályaívet futhattunk volna be. De a népszerűségünket mégis a Szomszédoknak köszönhetjük, az nem vitás.

Engem a mai napig nagyon sokan azonosítanak a szerepemmel, de szerencsére már a forgatás alatt is szép számmal voltak kíváncsiak az emberek más alakításaimra. És talán nem is csalódtak bennem, sőt biztos vagyok benne, hogy olyan oldalamról ismerhettek meg, amilyennek a sorozat alapján nem is gondoltak.

Ami az interneten terjedő újraértelmezéseket illeti, az egésznek leginkább a szabadossága nem tetszik. Nincs ellenemre, ha előveszik az általam játszott figurát, azt viszont kifejezetten károsnak tartom, ha helytelen üzenetek közvetítésére használják fel. Nem is a személyem, sokkal inkább a sorozat szellemisége miatt, amiből szerintem nem kéne gúnyt űzni.”

Vágási Feri beszáll az internetbe – talán a leghíresebb szállóige a sorozatból:

Trokán Péter (Szelényi János): „Ez egy jó szerep volt, ami 13 éven keresztül kísérte a pályámat. Nagyon kellemes időszakként emlékszem rá, mindig jó hangulatban teltek a forgatások, és szerencsére nagy sikert is értünk el. Mivel utóbbi a mai napig kitart, azt gondolom, hogy megérte a befektetett munka. Ez vitathatatlan előnye, de persze néhány hátrányát is megtapasztaltuk. A legjelentősebb ezek közül, hogy csomó minden kimaradt így az életemből. A sorozatszínészeket például valamiért nem szeretik filmekben alkalmazni, ezért ebben az időszakban egyikünk sem jutott filmszerepekhez, azóta is alig. De ez egy helyzet, amit tudomásul vettem, nincs bennem különösebb keserűség emiatt.

Cserébe viszont a színházi alakításainkról egyáltalán nem kellett lemondanunk, ilyen téren végig teljesen szabadok voltunk. Horváth Ádámnak hála így ezen a téren nem csorbult a pályám, aminek nagyon örülök. Manapság ez már elképzelhetetlen lenne, bár a dologhoz hozzátartozik, hogy csak kéthetente forgattunk, így jóval több dolog belefért az időbeosztásunkba”

(Kerestük Kulka Jánost is, mivel alighanem ő a legismertebb ma a sorozat még élő színészei közül, de sajtósán keresztül azt üzente, hogy nem akar nyilatkozni.)

– Milyen jelentős momentumot tudna említeni a 13 évből?

– A Bajor Imre által megformált Oli úr karakterének kitalálása mindenképp ide tartozik szerintem. Az, hogy egy homoszexuális figura megjelenhetett a képernyőn, egyértelmű fordulópont volt a televíziózásban (bár nyíltan sosem mondtuk ki, de ettől függetlenül tudni lehetett). Ráadásul nagyon kedvelték is őt a nézők, illetve maga Bajor is így volt a szereppel.

Hasonlóan jelentős, bár sokkal szomorúbb volt a Bőhm bácsit alakító Máriáss József halála. Ő szó szerint az utolsó pillanatig játszott a sorozatban. Már tudta, hogy nem sok van hátra az életéből, de így is ragaszkodott hozzá, hogy menjünk le forgatni hozzá Szegedre, ahol kezelték. Így is történt, a kórházi ágyán mondta kamerába utolsó mondatát: „Mostantól nem mint közös képviselő, hanem mint őrangyal vigyázok rátok.” És másnap meghalt. Ez mindenkit megviselt, a következő részt csak neki szenteltük, évekkel később pedig még két fejezetben emlékeztünk rá Bőhm naplója címmel.

Oli úr első felbukkanása:

Részletek a Bőhm bácsit búcsúztató 105. fejezetből, benne az említett utolsó mondattal:

– Tartja még a kapcsolatot a stáb tagjaival?

– Nagyon összetartó és baráti csapat volt, és ez valamilyen szinten a mai napig megmaradt. Minden év végén, karácsony környékén találkozunk egy kis nosztalgiázásra. Nemcsak a színészek, de majdnem mindenki a stábból: világosítók, öltöztetők, és még sorolhatnám. Összejövünk, sztorizgatunk, és levetítjük a forgatások legviccesebb bakijaiból összeállított tekercseket. Ez egy szép hagyomány.

– Annak idején a Magyar Televízió elnöke is volt egy ideig. Mi a véleménye a köztévé aktuális helyzetéről?

– Rendkívül lesújtó a helyzet, ez már nem egy szabad televízió. Az én időmben minden máshogy ment, teljesen szabad kezet kaptam.

"
Ha most kerülnék olyan helyzetbe, semmi pénzért nem vállalnám el a vezetését – és nem csak az életkorom miatt.

Világ életemben független embernek tartottam magam, az ilyen mértékű átpolitizáltság teljesen ellenkezik az elveimmel.

Ha szereted a Szomszédokat, oszd meg a cikket!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Szerető családapa, rejtőzködő szörnyeteg – az Apám, a BTK gyilkos bepillantást enged a gonosz otthonába
A gyilkos, akit mindenki szeretett: a cserkészvezető, gyülekezeti vezető, aki éjjel igazi szörnyeteg volt. Lánya most szembenéz az örökségével. A Netflix legújabb dokumentumfilmje felfedi, milyen életet él az, aki csak utólag jön rá, hogy az apja Amerika egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa.
B.M.; Fotók: youtube.com - szmo.hu
2025. október 13.



Skye Borgman legújabb dokumentumfilmje, Apám, a BTK gyilkos a Netflix jól bevált true crime-formuláját követi, mégis valami egészen másról szól, mint amit elsőre várnánk. A néző nem pusztán egy hírhedt sorozatgyilkos történetét kapja, hanem egy család széthullásának, egy identitásválsággal küzdő nő lelki útjának intim, néhol kényelmetlenül személyes lenyomatát. Borgman rendezése az ismert BTK-gyilkos, Dennis Rader életét és tetteit idézi fel, de csak felszínesen, mert valójában az áldozatok közül egy különlegeset helyez a középpontba: a gyilkos lányát, Kerri Rawson-t.

A film témája eleve hátborzongató. A „BTK” rövidítés a „Bind, Torture, Kill”, azaz „Megkötöz, Megkínoz, Megöl”. Az egyik legrettegettebb név lett az amerikai bűnügyi történelemben.

Rader a hetvenes évektől kezdve Wichita városát tartotta rettegésben, miközben a külvilág számára átlagos, sőt példás polgárnak tűnt: cserkészvezető, felekezeti vezető, lakóközösségi egyesületi ellenőr, szerető családapa. A kettősség döbbenetes és éppen ez a kontraszt teszi a történetet annyira megrázóvá. A rendőrség évtizedeken át képtelen volt kézre keríteni, miközben a gyilkos nyíltan üzengetett nekik az újságokon keresztül, cinikusan játszadozva a hatóságokkal. Aztán a ’80-as évekre hirtelen csak eltűnt, hogy 2004-ben újra felbukkanjon, ám ekkor már a technológia fejlődése, a DNS-vizsgálatok és a számítógépes nyomozás véget vetett rémuralmának. Végül 2005-ben elfogták, és Rader, mindenki megdöbbenésére, azonnal beismerte a gyilkosságokat, rideg részletességgel mesélve el szörnyű tetteit.

Borgman nem a bűncselekmények rekonstrukcióját helyezi előtérbe. A film sokkal inkább a következményekkel foglalkozik: hogyan éli meg egy család, ha egyik pillanatról a másikra rájön, hogy az apa, akit szeretett, egy szadista sorozatgyilkos? Kerri Rawson visszaemlékezései ennek az ellentmondásnak a fájdalmát tárják fel. Ő az, aki szó szerint egész életét újraépíti abból, amit apja öröksége lerombolt. A generációs trauma, amit Kerriék kaptak a gyilkos apjuktól kegyetlen terhet ró az egész családra. A filmben Kerri kendőzetlenül beszél gyerekkoráról, az apjához fűződő kapcsolatáról, arról a pillanatról, amikor megtudta az igazságot, és arról is, hogyan próbálta feldolgozni a feldolgozhatatlant. A fura az egészben, hogy Kerri nyíltan kimondja, hogy elhidegült a családjától, akik egyébként nem kívántak részt venni a projektben, sőt még az arcuk mutatását se vállalták.

Így kicsit furcsa a helyzet, hogy a lány önmagát állítja a központba, miközben testvére és édesanyja véleményét nem hallhatjuk.

Borgman kamerája türelmes, de nem ítélkezik. Mégis, nézőként nehéz nem érezni bizonyos feszültséget Kerri szerepében. Egyrészt mélyen átérezzük a fájdalmát és a traumáját, másrészt viszont zavarba ejtő, hogy immár több dokumentumfilm és interjú is épül az ő történetére és maga is előadóként, tanácsadóként dolgozik olyan áldozatokkal, akik hasonló helyzetbe kerültek. Ez a kettősség, vagyis a "karitatív munka, ami igazából megélhetés is” egy érdekes kérdéskör, mely finoman, de érezhetően végigvonul a filmen. Mintha Borgman is ezzel a dilemmával küzdene: meddig lehet együttérezni valakivel, aki mégis a hírhedt gyilkos révén vált ismertté és ez definiálta az életét.

A film szerkezete klasszikus netflixes ritmusban építkezik: visszaemlékezések, archív felvételek, interjúk és gondosan megkomponált dramatizált jelenetek váltják egymást. Mindez lendületet ad, ugyanakkor néha kizökkenti a nézőt. A narratíva időnként megbicsaklik, mintha a rendező sem tudná eldönteni, krimit, családi drámát vagy pszichológiai portrét szeretne készíteni. Mindez azonban nem csökkenti a téma erejét: Rader kettős élete, a hétköznapiság és a szörnyűség közötti éles kontraszt olyan kérdéseket vet fel, amelyek túlmutatnak egyetlen dokumentumfilm keretein.

Különösen izgalmas, hogy a film új fényt vet az amerikai sorozatgyilkos-mítoszra is.

Magyar szemmel nézve Dennis Rader neve kevéssé ismert, noha az amerikai popkultúrában mély nyomot hagyott. Aki látta a Mindhunter sorozatot, talán emlékszik rá: BTK volt az a rejtélyes figura, aki a sorozat részeinek elején, vagy végén egy-egy rövid jelenetben feltűnt, mint egyfajta árnyék, akit a néző sosem ismerhet meg teljesen. Sőt, a 2018-as kiemelkedően jó és méltatlanul elfeledett The Clovehitch Killer című film is erősen merített Rader történetéből, nem teljesen, de tekinthető adaptációnak is valamennyire. Hogyan élhet együtt egy család a „jó apa” illúziójával, miközben az valójában szörnyeteg.

Borgman tehát nemcsak a sorozatgyilkosságokat dolgozza fel, hanem egy kulturális jelenséget is boncolgat: mi az oka annak, hogy ennyire vonzódunk a gonosz történeteihez? Miért nézzük újra és újra ezeket a filmeket, miközben elborzadunk? A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy a true crime tartalmak biztonságos távolságból engednek bepillantást az emberi természet legsötétebb zugaiba és a Netflix pontosan tudja, hogyan adagolja ezt az élményt. Elképesztő rajongóbázist épített ki magának a valós bűnügyi történeteken alapuló „szórakoztató” zsáner.

Mindezek ellenére az Apám, a BTK gyilkos nem tartozik Borgman legerősebb munkái közé.

A téma megrázó, a történet lebilincselő, mégis hiányzik belőle az a fajta érzelmi vagy stiláris kohézió, ami igazán emlékezetessé tehetné. A film sokkal inkább egy alapos, jól megszerkesztett, de kissé személytelen riport, mintsem egy mélyre hatoló, lélektani tanulmány. Talán épp ez a visszafogottság teszi valamennyire felejthetővé is.

Összességében az Apám, a BTK gyilkos egy megrendítő, de kissé ellentmondásos dokumentumfilm.

Erőssége a témaválasztás és Kerri őszintesége, gyengesége viszont a formanyelv, a rohanás és az érzelmi tompultság. Mégis, ha valaki érdeklődik a true crime műfaj iránt, és kíváncsi arra, hogyan hat a bűn egy család életére generációkon át, ez a film megéri a figyelmet, még akkor is, ha nem hagy maga után katarzist, csak egy kellemetlenül őszinte kérdést: mennyire ismerhetjük valójában azokat, akik köztünk élnek és szeretünk?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Kiszáll a külföldi tulajdonos a Szigetből, Gerendai Károly mentheti meg a fesztivált
A jelenlegi tulajdonos a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyük megszüntetését kérte. Gerendai mindeközben hajlandónak mutatkozik a világhírű fesztivál hóna alá nyúlni.


Ahogy arról korábban írtunk, Karácsony Gergely főpolgármester hétfő reggel egy Facebook-posztban osztotta meg, hogy bizonytalanná vált a Sziget Fesztivál jövője. Mint írta, a fesztivál vezérigazgatója arról tájékoztatta, hogy kezdeményezni fogja a fővárossal kötött megállapodás felmondását.

A Sziget sajtóosztálya szerint ez nem jelenti a rendezvény végét. Bíznak abban, hogy a fesztivál egy új, magyar tulajdonosi háttérrel még sikeresebb lehet a jövőben.

A szervezők valóban azzal a kéréssel fordultak a Fővárosi Önkormányzathoz, hogy a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyüket közös megegyezéssel szüntessék meg. Ennek okáról azt írták: „A fesztivál külföldi tulajdonosa – annak ellenére, hogy korábban egy hosszabb távú fejlesztési programban gondolkodott – úgy döntött, hogy a jelenlegi struktúrában nem vállal további kockázatot Magyarországon” – írja a Telex.

A döntés hátterében az is szerepet játszik, hogy

„mivel a Fővárosi Közgyűléssel kötött területhasználati megállapodásunk határozott időre szól és a fizetési kötelezettség még jövőre is fennállna, akkor is, ha nem lenne rendezvény, ezért vagyunk kénytelenek a megállapodást ebben a formában felmondani”.

A Sziget ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem a fesztivál történetének lezárása. „Ezen döntéssel párhuzamosan – a hazai menedzsment javaslatára – a Sziget Zrt. tulajdonosai felvették a kapcsolatot a fesztivál alapítójával, Gerendai Károllyal, lehetőséget kínálva arra, hogy a rendezvény ismét vele folytathassa működését” – írták.

Az egyeztetések még zajlanak, ezért a szervezők nem kívántak további részleteket elárulni. Közleményükben úgy fogalmaztak: „Mi, a Sziget szervező csapata, őszintén bízunk abban, hogy a fesztivál egy új, független, magyar tulajdonosi háttérrel az eddigieknél is sikeresebb lehetne, hiszen a változás egyszerre nyújt lehetőséget a fejlődésre és a megújulásra, valamint a Sziget klasszikus értékeinek és szellemiségének az újbóli megerősítésére.”

Azt is remélik, hogy számíthatnak a közönség támogatására, a „szakmai partnereikkel ápolt kiváló kapcsolatukra”, valamint a „Főváros megértő együttműködésére is”. Hozzátették: „Hiszünk benne, hogy a Sziget léte nemcsak az abban közvetlenül érdekelteknek, hanem az egész ország számára fontos, közös ügy.”

A Sziget Zrt. tulajdonosai a hazai menedzsment javaslatára keresték meg újra Gerendai Károlyt, aki 2022-ben szállt ki a fesztivál életéből. A Sziget-iroda közölte: „Mivel az egyeztetések jelenleg is folynak a felek között, ezzel kapcsolatban még nem áll módunkban további információkat megosztani.”

Gerendai Károly sem kívánt részleteket megosztani, amíg nincs konkrét megállapodás, de a Forbesnak annyit elárult:

„Bár nemrég még nagyon nem így képzeltem el az elkövetkező éveimet, de a jelen helyzetben határozott célom megoldást találni a Sziget létének hosszú távú biztosítására.”

Az egykori főszervező az elmúlt években főként a Costes csoporthoz tartozó gasztronómiai vállalkozásaira koncentrált, szabadidejének jelentős részét pedig utazással töltötte. Most abban bízik, hogy akár már októberben létrejöhet egy olyan új tulajdonosi struktúra, ami szakmailag és pénzügyileg is biztosíthatja a fesztivál jövőjét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Gerendai Károly: Néhány hetünk maradt a Sziget megmentésére
A Sziget alapítója szerint két fő feladatuk van, az első és legfontosabb a biztos finanszírozást előteremteni.


Hétfőn érkezett a hír, hogy veszélyben lehet a Sziget Fesztivál jövője: Karácsony Gergely főpolgármester egy Facebook-posztban osztotta meg, hogy a fesztivál vezérigazgatója arról tájékoztatta, hogy

kezdeményezni fogja a fővárossal kötött megállapodás, pontosabban a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyük felmondását.

A Sziget sajtóosztálya szerint ez nem jelenti a rendezvény végét. Bíznak abban, hogy a fesztivál egy új, magyar tulajdonosi háttérrel még sikeresebb lehet a jövőben. Éppen ezért a Sziget Zrt. tulajdonosai felvették a kapcsolatot a fesztivál alapítójával, Gerendai Károllyal, lehetőséget kínálva arra, hogy a rendezvény ismét vele folytathassa működését.

Gerendai Károly nyolc év után térhet vissza a fesztivál élére. Az Indexnek elmondta, hogy most nagyon új neki ez a helyzet, hiszen nyolc évig kimaradt a fesztiválszervező világból. Amikor kiszállt, úgy érezte, nem ért már eléggé ehhez, nem ismeri eléggé a mai fiatalok gondolkodását, ízlését. Erre viszont nincs sok ideje, hiszen gyorsan kell cselekedni, hogy megmentsék a jövő évi fesztivált. Mint mondta, sok embert megkeresett már a környezetében, sokan pedig őt találták meg a hírek hatására, hogy felajánlják segítségüket.

Első lépésként a nemzetközi trendeket és a hazai piac állapotát nézi át. Felméri, voltak-e stratégiailag hibás döntések az elmúlt években, és ha kell, korrigálna. Azt is vizsgálja, mennyire lehet a régi Sziget hagyományaira építeni, mi maradt értékes, és mit kell újragondolni. Kérdés számára az is, mire van igénye a mai fiataloknak, érdemes-e kizárólag rájuk építeni, vagy vissza kell-e hozni a korábbi közönséget is.

„Még csak keresem az ezzel kapcsolatos válaszokat, de nagyon rövid időn belül döntéseket kell hozni, hiszen az, hogy még mindig nincsenek árusítva a jegyek, nincsenek lekötve fellépők, nem zajlanak azok a folyamatok, amelyeknek ilyenkor már rég zajlania kéne, olyan probléma, amit nem lehet sokáig fenntartani. Mert ha még sokáig gondolkodunk, akkor hiába az a szándékom, hogy folytassuk, egyszerűen kicsúszunk az időből. Erre most néhány hetünk van maximum”

– mondta a Sziget alapítója.

Azt is elmondta, melyek most a legfőbb feladatai: „Az egyik, összerakni azt a finanszírozást, ami biztosítja azt, hogy folytatható legyen a Sziget a következő időszakban, hiszen sajnos komoly veszteségek képződtek az elmúlt években, és ahhoz, hogy ezt egyáltalán legyen esély megvalósítani, kell egy kockázatvállaló befektetői háttér. Másrészt pedig kell egy olyan vízió, amiről azt gondoljuk, hogy jobb lesz, hiszen az a cél, hogy ne legyenek a későbbiekben már ilyen veszteségek.

Tehát ez a két fő feladat van, egyrészt a jelenlegi biztos finanszírozást előteremteni, a másik pedig megtalálni a megoldást arra, hogy hosszú távon ne kelljen finanszírozni.”

Gerendai úgy látja, a hosszabb kihagyás miatt frissebb szemmel néz a folyamatokra. „Akik benne vannak egy adott szakmában, azok sokszor már nem látják a fától az erdőt, kevésbé érzékelik a nagy képet vagy a tágabb összefüggéseket” – mondta. Az elmúlt napokban szakmai anyagokat olvasott és sokakkal egyeztetett.

„Tegnap is szinte egész nap kint voltam a Sziget-irodában, és a volt kollégáimmal azt próbáltuk elemezgetni, hogy miket látunk hibának az elmúlt időszakban, és miket látunk jó iránynak. Miben kéne erősíteni, mit kéne megváltoztatni, miben kellene visszatérni inkább az alapokhoz, miben kellene kifejezetten megújulni.

Most egyszerre kell megteremtenünk egy stabil hátteret, miközben ez esély arra, hogy jó irányba mozduljanak el a dolgok, mert ez a számok alapján egyértelműen szükségesnek látszik”

– fogalmazott.

Az ötletelés mellett már tárgyal a lehetséges befektetőkkel is. Alapvetően magyar partnerekről beszélt, részleteket azonban nem árult el. Azt is mondta, úgy érzi,

a fesztivál az édes gyermeke, és mindent meg kell tennie azért, hogy megmentse.

Gerendai szerint ez a főváros és az ország érdeke is, ezért arra számít, hogy ebben pozitív lesz mindenkinek a hozzáállása. „Ez egy komoly szakmai kihívás, ami engem még inspirál is, hogy meg tudjuk-e találni a választ” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: