Van a művészetben egy íratlan szabály: az erőszak bármilyen formája akkor minősül elfogadhatónak, ha az nem önmagáért való, hanem művészi célokat szolgál. Na de milyen művészi célokat szolgálhat az erőszak, juthat egyből eszünkbe. A filmben történetet mesélünk el vele, az előadóművészetben is, vagy akár irónia, társadalomkritika forrása is lehet. Ilyen szimbolikus céllal alkotó művész volt Marylin Manson is pár hónap ezelőttig, akiről azt gondoltuk, valamit közölni akar. Pedig ez csak a látszat volt.

Itt egy videoklip Mansontól, amit ezek után csak erős idegzetűeknek ajánlunk:

Marylin Mansonról (civil nevén Brian Warner) sokáig az a kép élt, hogy ő egy művész, aki csak a színpadon egy erőszakos szörny, de a való életben egy ártalmatlan, hétköznapi ember. Ezt a képet Manson maga is tudatosan építgette magáról. Mostanában azonban kezd egyre biztosabban kiderülni, hogy a szörny nemcsak a színpadon élte szörny-életét, hanem a négy fal között is: nőkkel való erőszakos cselekedetei elborzasztóak. Ezért visszás művészetének - vagy "művészetének"? - élvezeti értéke ezután, és ez már a cancel culture legellentmondásosabb vetülete.

Itt Az új pápa című sorozatban szerepel:

A Metoo-hullám először a "sima" perverzeket sodorta a partra, olyanokat, mint Weinstein vagy Kevin Spacey, akik ugyan megbocsáthatatlan dolgokat műveltek, de úgy tűnik, mostanra a még betegebb személyekre került sor. Az ő áldozataik is elkezdtek megszólalni, mivel nagyobb szégyen lehet ilyen komoly abúzusok áldozataként színt vallani. Armie Hammer kannibalista vonzódásai és végletesen erőszakos szexuális élete, valamint Marylin Manson ügye párhuzamosan fut a médiában.

Manson itt magyaráz Michael Moore Oscar-díjas dokumentumfilmjében:

Manson ügyében az a legdurvább, hogy végig a szemünk előtt csinálta, mint valami illuzionista. Még ő maga is írt egy önéletrajzi könyvet 1998-ban The Long Hard Road Out of Hell címmel, amiben már akkor elmesélte, hogy miket művelt nőkkel. A könyvnek volt egy társszerzője, Neil Straus, akit érdekes módon a kétezres évek közepén szexuális függőség miatt kezeltek (persze ez nem egy bűn, hanem betegség). A könyvben borzalmas dolgokat vall be a zenész, például ahogy mámorig itattak nőket Trent Renzorral, a Nine Inch Nails zenekar énekesével - és utána azt csináltak velük, amit csak akartak.

Akkoriban is jelentek meg írások, amelyek próbálták felhívni a figyelmet a könyvben leírtakra, jelezték, ezek a tettek nem normálisak, de a társadalom még nem volt fogékony arra, hogy megbüntesse azokat, akik a nőkkel rosszul bánnak. Manson pedig minden büntetés nélkül élte a világsztárok csillogó életformáját, melyben művészi módon rejtette el valódi énjét a nyilvánosság elől. Hiszen maga is bevallotta tetteit, de eljátszotta, hogy ő igazából jófiú, így nem is lehetett érzékelni esetében a valóság és a show közti különbséget.

Legismertebb áldozata, Eva Rachel Wood két éve még nem merte kiejteni a nevét:

Eddig több mint tíz nő állt a nyilvánosság elé Manson elleni vádjaival, élén Evan Rachel Wooddal, aki hosszú ideig élt együtt a zenésszel. Ezek hatására Manson lemezkiadója szerződést bontott vele, és elindult lefelé a lejtőn. Hogy ez tényleg megállíthatja-e a karrierjét, az egy nagy kérdés, hiszen eddig ugyanezt az életformát képviselte művészként is, és az igazi rajongói a durvaság miatt szerették eddig is, sőt, sokan valószínűleg olvasták a könyvét is.

A legújabb vádakat Ashley Morgan Smithline modell, a zenész volt barátnője hozta nyilvánosságra egy, a People magazinnak adott interjúban, melyben hosszasan mesél a kapcsolatuk alatt történtekről. Ezek közül a legdurvább, hogy a férfi megvágta és ivott a lány véréből, de többször meg is korbácsolta és büntetésből gyakran bezárta egy hangszigetelt szobába.

Ő pont azt szeretné elérni, hogy több nővel ne tehesse ezt meg Manson. Reméljük, hogy az üzenetük eljut azokhoz is, akik más helyzetben, kevésbé reflektorfényben élnek megaláztatott, kiszolgáltatott, abuzív kapcsolatban.