KULT
A Rovatból

5 őrülten bizarr szerelmi történet a mitológiából

Életre keltett női szobor, babérfává változott nimfa, önmagába habarodott isten: ismerjétek meg a különös szerelmi történeteket!


A görög, római mitológia és tulajdonképpen minden nép mondavilága számtalan, izgalmasabbnál izgalmasabb és szövevényesebb történetet hagyományozott az utókorra. Az istenek, varázslatos lények, halandók csatározásai és szerelmei rengeteg képzőművészt megihlettek - ezekből hoztunk néhány példát, ezúttal kifejezetten a romantikus - bár közel sem mindig happy enddel végződő - szálra fókuszálva. Megismerhetitek, milyen alkotások születtek Pygmalion életre keltett szobrához, az önmagába szerelmes Nárciszhoz és a miatta felemésztődő Ekhóhoz, az Apollón vágya elől menekülő és babérfává változó Daphnéhoz, a kedvese kilétéről mit sem sejtő Pszichéhez és Shalott kisasszonyához kapcsolódóan, akinek az lett a veszte, hogy szobája tükrében megpillantott valakit. Nektek melyik tetszik legjobban?

Pygmalión és Galatea

Pygmalión Ciprus királya volt, aki sokáig élt egyedül, agglegényként. Egyszer gyönyörű női szobrot faragott elefántcsontból; önmaga számára is meglepetés volt, hogy alkotása döbbenetesen élethűre sikerült. A nőalak annyira szép volt, mint amilyenhez foghatót még sosem látott: arcvonásai mintha csak éltek volna, épp hogy meg nem szólalt, meg nem mozdult. Pygmalión egyszer csak azon kapta magát, hogy beleszeretett saját művébe. Csókolta, beszélt hozzá, megölelte, becézgette, még ajándékokat is hozott neki, drága ruhákba öltöztette és felékszerezte - azonban hiába, a szobor hideg maradt és élettelen.

pygmalion_lemoyne

François Lemoyne

(c) Manchester City Galleries; Supplied by The Public Catalogue Foundation

Louis Gauffier

pygmalion_rodin1

Auguste Rodin

Egy napon, Aphrodité ünnepén a király azért fohászkodott az istenekhez, hogy bárcsak életre keltenék szerelmét. Imája meghallgatásra talált, a szerelem istennője megkönyörült rajta. Hazaérve Pygmalión egyből a szoborhoz sietett, és amikor megérintette, érezte: meglágyul az elefántcsont. Ahogy végigsimított rajta, bőrén már kitapinthatta a vér lüktetését is. Amikor a király megcsókolta, a lány elpirult és kinyitotta a szemét. Összeházasodtak, frigyükből született Paphos, aki Ciprus szigetének Aphrodité szentélyéről híres városát, Paphost alapította. A történetre számos művészeti alkotás utal, az egyik legismertebb George Bernard Shaw Pygmalion című drámája.

pygmalion_falconet

Étienne Maurice Falconet

Pygmalion_and_Galatea_(Gérôme)_back

Jean-Léon Gérôme

Il_bronzino - pigmalione e galatea

Il Bronzino

Ekhó és Nárcisz

Nárcisz (vagy Narkisszosz) Képhiszosz folyamisten és Leiriopé nimfa fia volt. Születésekor rejtélyes, ám kissé baljóslatú jövendölést kapott Teiresziasztól: csak akkor érheti meg az öregkort, ha nem ismeri meg önmagát, a saját, igazi arcát.

caravaggio

Caravaggio

Nárcisz szép szál ifjúvá serdült. Sok nimfát bolondított magába, ám mindet elutasította - köztük Ekhót is. Az egyik csalódott nimfa azonban nem törődött bele kikosarazásába; Nemesziszhez, a bosszúállás istennőjéhez fordult panaszával, aki meg is hallgatta és teljesítette kívánságát.

A minderről mit sem sejtő Nárcisz vadászat közben egy folyó partjára ért, és mivel megszomjazott, a folyó fölé hajolt, így pillantotta meg tükörképét. Az átok beteljesült: abban a pillanatban magába szeretett. Egész nap ott maradt és vágyakozva nézegette a saját arcát. Reggelre már csak néhány sárga szirmú nárciszt találtak a helyén - a daliás ifjút elsorvasztotta az önszerelem.

1024px-John_William_Waterhouse_-_Echo_and_Narcissus_-_Google_Art_Project

John William Waterhouse

Nicolas_Poussin,_Eco_e_Narciso_(ca._1629-1630),_Museo_del_Louvre,_Parigi.

Nicolas Poussin

800px-West,_Benjamin_-_Narcissus_and_Echo_-_1805

Benjamin West

800px-Affresco_romano_-_Pompei_-_Narciso_ed_Eco

Pompeii falfestmény részlete

A legenda úgy tartja, Ekhó halálosan szerelmes volt belé, de csak messziről csodálhatta a hiú istent, hiszen az ügyet sem vetett rá saját tükörképének bámulása közben. Ekhó fájdalmában felemésztődött és csak a hangja maradt utána.

alexandre_cabanel_-_echo

Alexandre Cabanel

Lady Shalott és Lancelot

Shalott kisasszonyának történetét Tennyson balladája nyomán ismerhetjük - két verzióban is megírta 1833-ban és 1842-ben. A legenda, amelyen a vers alapul, az Artúr király-mondakörhöz kapcsolódik, Elaine Astolat történetéhez, de létezik egy középkori olasz elbeszélés is Donna di Scalotta címmel.

Lady Shalott egy négytornyú, nagy, szürke vár hercegnője, azaz inkább foglya volt, ugyanis bezárva élt ott. Átok sújtotta: amellett, hogy rabságban, a négy fal között, örökös magányban, szövéssel teltek mindennapjai, ablakán sem nézhetett ki. Egy pillantás a szomszédos Camelot városa felé ugyanis az életébe került volna. Őt sem látta soha senki, legfeljebb az énekét hallották odalent. Kinéznie ugyan nem volt szabad, de toronyszobájának falát egy tükör borította, amin figyelhette, mi történik a külvilágban.

shalott_William_Maw_Egley

William Maw Egley

Egy napon Sir Lancelotot vezette a sors arra az ösvényre, ami Shalott vára alatt húzódott. A dalia vakító vértjében ellovagolt a hercegnő börtöne alatt, aki a tükörben észre vette őt. Ez lett a veszte. Szőttesét elejtette, átkát elfeledte, az ablakhoz szaladt és lenézett - éppen Camelot városa felé, amerre Lancelot tartott. Ennél nagyobb hibát azonban nem követhetett el... "S mit szőtt, a szőttes elszakadt, / a bűvös tükör meghasadt, /"Lesújt az átok!" - így riadt / Shalott kisasszonya."

The_Lady_of_Shallot_Looking_at_Lancelot

Waterhouse így képzelte azt a pillanatot, amikor Lady Shalott meglátja Lancelotot...

A lány tudta, hogy eljött számára a vég, az átoknak be kell teljesülnie. Elhagyta a várat. A közeli vízparton talált egy csónakot, amelyre felírta a nevét. Belefeküdt, és hagyta magát elsodortatni a sebesen örvénylő folyóval. Éppen a tiltott városban kötött ki, ahol mindenki a csónakja köré gyűlt - de ekkor már nem élt. A város népe nem tudta, ki lehet a titokzatos Shalott kisasszonya, soha nem látták, nem is hallottak még róla. "Csak Lancelot szólt csöndesen: / Mily bájos arc! Az Ég legyen /kegyes! Nyugodjék csöndbe lenn /Shalott kisasszonya.”

800px-John_William_Waterhouse_-_The_Lady_of_Shalott_-_Google_Art_Project

... utolsó útját pedig így

800px-W.E.F._Britten_-_The_Early_Poems_of_Alfred,_Lord_Tennyson_-_The_Lady_of_Shalott

W.E.F. Britten illusztrációja Tennyson 1900-as évek elején kiadott verseskötetéhez

shalott_arthur_hughes

Arthur Hughes

shalott_grim_shaw

John Atkinson Grimshaw

Ámor és Psziché

Psziché görög királylány volt, akinek messze földön híres szépségéért annyian rajongtak, hogy Aphrodité elkezdett rá féltékenykedni. Az istennő haragjában ráparancsolt fiára, Ámorra, hogy ébresszen szerelmet a lány szívében egy hozzá nem méltó halandó iránt. Ráadásul csapásokkal sújtotta apja országát, melyeknek kiengeszteléséül kikötötte, hogy a királylányt fel kell áldozni.

Pszichét felvitték egy magas hegyre és ott hagyták, de egy gyöngéd szellő sértetlenül elvitte onnan és pompás palotába röpítette, ahol láthatatlan szellemek vették körül a legnagyobb tisztelettel és kényelemmel. A palota ura Ámor volt, aki beleszeretett Pszichébe, de csak éjjelente kereste fel őt, hogy a lány ne lássa és ne ismerje fel. Psziché boldogságának csak ez szabott gátat, hiszen nagyon kíváncsi volt rá, kicsoda is tulajdonképpen szerelmese.

ap_bouguereau

William-Adolphe Bouguereau

ap_clodion

Claude Michel (Clodion)

ap_vandyck

Anthony van Dyck

Egy éjszaka aztán - irigységükben ármányt szövögető nővérei unszolására - nem bírt kíváncsiságával, és miután Ámor elaludt, egy mécsessel fölé hajolt, hogy láthassa az arcát. A keze azonban egy óvatlan pillanatban megremegett, egy csepp forró olaj pedig az alvó isten vállára csordult, aki rögtön felébredt és eltűnt. A szerelmesek próbatételek sora után lettek végül egymáséi, Aphrodité (aki az anyósok rémeként szerepel a történetben) is megbékélt, Zeusz pedig Ámor kérésére még az istenek körébe is felvette a halandó leányt.

ap_david

Jacques-Louis David

1024px-Giuseppe_Maria_Crespi_-_Amore_e_Psiche_-_Google_Art_Project

Giuseppe Maria Crespi

ap_orazio

Orazio Gentileschi

ap_canova

Antonio Canova

1435-CA13-RGB

Goya

François-Édouard_Picot_-_Cupid_and_Psyche_-_WGA17441

François-Édouard Picot

Gerard_FrancoisPascalSimon-Cupid_Psyche_end

François Gérard

Apollón és Daphné

Apollón első szerelme Daphné volt, a szépséges nimfa, Ladón folyamisten leánya. Az istent Ámor nyila akkor találta el, amikor épp nagy hangon dicsekedett neki a Pythón, e szörnyűséges, dögvészt lehelő szörny legyőzése fölött, leszólva Ámor tudományát, aki nyilakat lődözve ejti szerelembe az embereket. Rátartiságának büntetése az lett, hogy Ámor meglőtte őt vágyat ébresztő nyilával, de a párjával, ami viszolygást kelt és szerelmet űz, Daphnét, a gyönyörű nimfát érte.

Amint Apollón meglátta a leányt, nem volt megállás. Üldözte őt szerelmével, de olyan kitartóan, hogy Daphnénak szó szerint menekülnie kellett előle. Hiába csalogatta szép szavakkal, a nimfa ijedten futott előle hegyen-völgyön, erdőn-mezőn keresztül, rettegve annak a gondolatától is, hogy Apollón hozzáérhet. A hajsza egy igaz vadászathoz hasonlított; az űzőt a remény, a zsákmányt a félelem tette fürgévé.

ad_Francesco_Trevisani

Francesco Trevisiani

ad_bernini_jo

Bernini

ad_pauline

Robert Lefévre

Daphné azonban nem vehette fel a versenyt az istennel. Ellankadt, egyre lassult, ereje fogyóban volt; érezte, amint üldözője lehelete már a nyakán elomló fürtjeit éri. Utolsó kétségbeesésében a folyamistenhez rimánkodott, hogy bármiképp is, de mentse meg őt. Ahogy utolsó szavait kimondta, zsibbadás fogta el tagjait, haja lombbá, karjai ágakká változtak, lába gyökeret vert - babérfa lett belőle, de szépsége változatlan maradt. A rajongásig szerelmes Apollón elhatározta, hogy homlokán, tegzén és lantján örökké viselni fogja jelét, a babérkoszorút.

ad_armand_point

Armand Point

ad_detroy

Jean-Francois de Troy

Ha érdekes volt a cikk, oszd meg másokkal is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk