KULT
A Rovatból

30 éven át kémkedett a szovjeteknek: a Kém a csapatban valós történet egy igazi árulóról

Egy különleges kémsorozat a 60-as évekből, az HBO gondozásában.
B. M.; képek forrása: Rotten Tomatoes és YouTube - szmo.hu
2023. február 26.


Link másolása

A magyar cím nem elég kifejező. Ben Macintyre Kém a csapatban című életrajzi regényéből készült a legújabb HBO adaptáció, amelyben egy barátságon keresztül megismerhetjük a brit kémek körmönfont világát. Történetünk szerint 1965-ben Kim Philby (Guy Pearce),

a brit hírszerzés egyik kiemelkedő alakja, aki több mint 30 éven keresztül kémkedett a szovjeteknek,

lebukott és menekülnie kellett. Legjobb barátja Nicholas Elliot (Damian Lewis) utánaered és megpróbálja rávenni a kettős ügynököt, hogy adja fel tettestársait. Vajon sikerült neki? Philby átáll és most már az oroszok ellen van? Mondhatnánk balgán, hogy ennyi a történet? Hát nagyon nem.

Itt jön képbe a sorozat egyik különlegessége.

Egyszerre több idősíkban és szemszögből ismerjük meg a cselekményt.

Van egy jelenünk, ahol Nicholast faggatják a britek, hogyan sikerült elmenekülni Philbynek: megszökött, vagy hagyta futni? Ugyan ebben az időben Kim Philbyt is gyanúsítják a szovjetek, hogy hogyan tudott elmenekülni Elliot markából. A második idősík tíz nappal korábban játszódik, ahol is egy bejrúti lakásban láthatjuk a szökést és a hozzá tartozó kihallgatást. A harmadik idősík a régmúltba kalauzol minket, ahol egy-egy eseményt ismerhetünk meg hőseink életéből, ami kapcsolódik Philby lebukásához és az azt követő nyomozáshoz. Majd az egészet átfogja egy külső szemlélő, Lily Thomas (Anna Maxwell Martin), aki kikérdezi Nicolast, és próbál segíteni neki a brit titkosszolgálatba beépült szovjet kémek utáni kutatásban.

A végtelenül egyszerű történetet sikerül úgy megbonyolítani, hogy ember legyen a talpán, aki tudja követni a cselekményeket egy kemény munkanap utáni esti tévénézés során. Talán ez a legnagyobb hibája a sorozatnak: túl okos. Nagyon sok a név, a helyszín, bonyolultak a párbeszédek és emellett még nagyon alapos is, ami egyben azt is jelenti, hogy lassú. Ha csak belenéz egy érdeklődő, biztos nem fogja tudni követni, pedig

egy lebilincselő és zseniális sorozatról beszélünk, amit Damian Lewis és Guy Pearce kettőse még magasabb szintre emel.

Párosukat élvezet nézni a képernyőn, folyamatosan próbálják manipulálni, irányítani egymást. A sorozat tele van fontos aprósággal, amiket alig vesz észre a néző, de szemfülesnek kell lenni, mert lehet, hogy később előkerülnek egy másik nézőpontból ezek a részletek. Szerintem még Christopher Nolan is elismerően bólintana a Kém a csapatban forgatókönyvére.

Tapintani lehet a 60-as évek atmoszféráját: a ruhák, a díszletek, az autók, minden korhű és hihető. A szovjet lepukkant környezet olyan, mintha csak most sétálnánk egy kelet-európai panelrengetegben. Ezenfelül

megismerjük a kémek világát,

valójában alig-alig történik akció, és tárgyalótermekben dől el ki is az igazi nyertes, és mennyit számít a dezinformáció, a félrevezetés. A kémekkel és szörnyű emberekkel teli világban pedig ott vannak főszereplőink, a két jó barát, akik között a legnagyobb konfliktus, hogy az egyik túljárt a másik eszén és több mint húsz éven keresztül átverte. Ezért is kifejezőbb az eredeti cím: „Egy kém a barátok között”. Jobban bemutatja Philby árulásának mértékét: nem egy csapatot árult el, hanem a barátait, ami talán nagyobb bűn, mint amiket az országa ellen elkövetett. Olyan embereket vert át, akik mindent megtettek volna érte és ő mégis ellenük fordult. Természetesen Philby árulása miatt rengetegen veszítették el életüket.

A legijesztőbb az egészben, hogy mindez igaz történet alapján íródott.

Egy-két helyszínen és cselekményen változtattak, de a tény, hogy az MI6-ben és a SIS-ben, Anglia két legfontosabb ügynökségében, harminc éven keresztül gond nélkül tevékenykedett egy szovjet kettős ügynök, hihetetlennek tűnik, de mégis igaz.

Guy Pearcenek jutott a jutalomjáték a nagypályás, sármőr Philby szerepében, aki megvezette a munkatársait, a családját és a barátait, majd menekülni kényszerült a kietlen Oroszország szívébe, ahol sosem fogadták be őt igazán. Drámai szerep, szép ívű történet, már-már shakespeare-i tragédia. Pearce ezt az alapvetően bonyolult karaktert könnyeden hozza, élmény nézni. Ehhez kellett neki egy társ, Daimen Lewis személyében. Itthon, a szintén HBO-s Elit alakulat Winters őrmestereként, vagy a Homeland Nicholas Brodyjaként ismerhetik a brit színészt, aki számomra ellopja a showt. Humoros (ki kell emelni, brit humor!), komoly és néha félelmetes az igazság nyomában járó kém karakterében.

Elliot rideg, célratörő és intelligens titkosügynök, míg Philby karizmatikus, csábító és manipulatív.

Ahogyan az egyik szereplő is fogalmaz Elliotról: jobban kellene rá figyelni, mert amikor nagyon visszafogottnak tűnik, akkor pörög a legnagyobb fordulatszámon. Ez a két színész és az ő párbajuk elviszik az egész szériát a hátukon, még úgy is, hogy két külön országban tartózkodnak a sorozat jelentős részében. Nem véletlen Damian Lewis szerepeltetése és a kémtéma sem, Alexander Cary, a sorozat atyja előző sikere a Homeland volt, az is hasonló témákat feszegetett, csak modern köntösben. Lewis szerepelt abban is, a témája szintén a megtévesztés és a beépülés volt, csak nem ennyire brit szájízzel. Itt a teaidőn és a brit felső középosztályon van a hangsúly, ott pedig a CIA és a paranoia volt a középpontban.

Ez a hidegháborús mikrokozmosz, korrajz, amit bemutat a sorozat, pont olyan, mint amilyen hatást próbál gyakorolni a nézőkre: igyekszik távol tartani a karakterektől, senkit sem próbál megszerettetni. Azzal, hogy több szemszögből ismerjük meg az eseményeket motivál, hogy a kis puzzle darabokból mi nézők rakjuk össze a képet és következtessünk, kit gondolunk megbízható információforrásnak. Mind-mind remek eszközök egy könyvben és ezt nem gondoltam volna, de remekül implementálták a sorozatban is.

A három oldal – a barát, az ellenség és a külső objektívnak tűnő szemlélő - csatája saját igazságuk védelmében, és mindenki motivációja érthető és logikus.

Ebből is látszik, hogy nem való mindenkinek a Kém a csapatban. Akármennyire is érdekfeszítő mindez, ha a téma és a stílus miatt a sorozat túl lassúnak tűnhet. Sok a beszélgetés, amik a félreértések elkerülése végett el kell mondanom, hogy érdekfeszítő, sőt, egy-egy párbeszédben több feszültség van, mint egy modern thrillerben teljes játékideje alatt. Valószínűleg az akció hiánya miatt nem lesz nagy közönségsiker. Ha jól rémlik, három pisztolyt és két géppuskát sütöttek el összesen a hat órányi hidegháborús sorozat alatt.

Ezen felül a bonyolultsága is elrettentheti nézőket, mivel, mint említettem, nem a történet a bonyolult, hanem a szerkezete, a narratív eszközei. A filmek szerelmesei imádni fogják, csakugyan azok, akik odáig vannak a kémtörténetekért.

Ez nem a szovjet világhatalom és a nyugat párharca, hanem a barátságé és az ideológiáké.

Melyiket értékelik karaktereink többre? Mi érhet meg ekkora áldozatot? Én csak ajánlani tudom a szériát, pedig úgy gondolom, nem mindenkinek fog tetszeni. A Kém a csapatban összes része megtekinthető az HBO Max kínálatában magyar szinkronnal.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tordy Géza a halála előtt intézetbe akart költözni, memóriazavarai miatt hagyott fel a színészettel
Ezt mondta el barátja, a Jászai-díjas Körtvélyessy Zsolt. Két hónappal halála előtt találkozott utoljára a művésszel.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 30.


Link másolása

Május 1-jén ünnepelné a 86. születésnapját Tordy Géza. Halála előtt tíz évvel már visszavonult a színpadtól, az okokról azonban soha nem beszélt. Most az egyik legjobb barátja, Körtvélyessy Zsolt árulta el a Blikknek, hogy a Nemzet Színésze a memóriazavarai miatt kényszerült felhagyni a munkával, majd elvonulni a nyilvánosság elől.

„Géza volt az egyik legjobb és legrégebbi barátom, hetven éve ismertük egymást. Nagyon megrázott a távozása. Szegény az évek során egyre több betegséggel küzdött. Bár egyedül élt, sokat volt kórházban, és szó volt arról is, hogy állandó jelleggel bevonul egy intézetbe, mert nem akar senki terhére lenni.”

– mondta Körtvélyessy. Úgy látta, Tordy elszánt volt elhatározásában, arra azonban már nem került sor. A színművész úgy emlékszik, az egészségügyi problémák közül Tordyt leginkább memóriazavara viselte meg, emiatt hagyta abba a színészetet is.

Nagyjából tíz évvel ezelőtt kényszerült a visszavonulásra, mert a memóriaproblémái miatt már nem tudta megtanulni a szöveget.

Ez nagyon megviselte, és a korábban mókamesterként ismert Gézából zárkózott, megkeseredett embert lett.

Ez volt az oka annak is, hogy ennyire kizárt az életéből mindenfajta szereplést. Ő egy nagyon elkötelezett színész volt, aki szinte mindent képes volt alárendelni a munkájának, és nagy törést okozott, hogy ennek vége. Emlékszem, bár a Hadik-filmben mind a kettőnknek csak egy kis szerepe volt, azt mennyire élvezte.” – mondta Körtvélyessy. A Jászai-díjas színész rendszeresen tartotta a kapcsolatot Tordyval. Két hónappal a halála előtt találkoztak is. „Szerveztük már a következőt, valami közös főzést, ami már nem jöhetett létre”. – zárta gondolatait Körtvélyessy Zsolt.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Itt a magyar Harry Potter: gulyással, hagyományos reggelivel, metróval és egy sikeretlen vizsga utáni búfelejtővel
Hári Gábor egy családi étkezésben megfáradva döntött úgy, hogy elkészíti a kultikus figurák magyar verzióját. A mesterséges intelligencia segítségével kerültek a szereplők kocsmába, pályaudvarra, lakótelepre...

Link másolása

Harry Potterből sosem elég. A könyvek és filmek, a különféle játékok után a mesterséges intelligencia segítségével most Magyarországra érkeztek a szereplők.

A kalandról különleges képeket osztott meg a Facebook-on Hári Gábor. Az alkotó elmesélte a Szeretlek Magyarországnak, hogyan született az ötlet, hogy magyar környezetbe helyezze a varázsló-tanoncok világát.

"Az inspirációm onnan jött, hogy külföldön élek, és a családom látogatóba jött nemrég. Magyar ételeket ettünk, elég tetemes mennyiségben. Egy ponton, amikor már kifáradtam az evésben, leültem a YouTube elé és eszembe jutott a "nemzeti Harry Potteres" mesterséges intelligencia mémformátum. Magyar verziót még nem láttam belöle, ezért úgy döntöttem elkészítem én".

A képeket pedig megosztotta ITT. És az alkotásokhoz némi magyarázatot is adott.

"Hágrid" gulyást főzött a harmadik ebédjére
"Dámböldór" a méreggel, ami miatt kirúgták
"Sznép" a megvakulása előtt
"MekGonagál" hagyományos magyar reggelivel
"Heri, Ron és Hermióne" egy sikertelen vizsga után, iskolai egyenruhában
"Dobbi" túl sokat szívott, most a pályaudvaron lakik
"Voldemort", aki rossz hírekkel szórakoztat

A képeket Hári Gábor engedélyével közöltük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk