TUDOMÁNY
A Rovatból

2026 fordulópont lehet az űrkutatásban: visszatér az ember a Holdhoz, miközben átalakul az űrgazdaság

A NASA Artemis II küldetése már a célegyenesben van, de a kínaiak is a sarkukban lihegnek. Eközben milliárdos cégek építik az új űrbázisokat, hogy leváltsák a kiöregedett ISS-t.


Több mint fél évszázad telt el azóta, hogy ember utoljára a Hold sötét egén látta felkelni a törékeny, kék Földet. Ez a látvány, amely egykor egy egész generáció képzeletét ragadta meg, januárban közelebb van, mint bármikor az Apollo-korszak vége óta.

2026 nem csupán egy újabb év a naptárban; ez az a fordulópont, amikor az emberiség újra komolyan a Hold felé veszi az irányt,

miközben a Föld körüli pályán egy teljesen új, magánkézben lévő gazdaság alapjait rakják le. Mindezt intézményi és politikai átrendeződés kíséri: a NASA új adminisztrátorral, feszesebb ütemtervekkel és minden eddiginél erősebb kereskedelmi partnerségekkel vág neki az évnek, miközben a költségvetési viták és a technikai kihívások árnyéka minden lépésüket végigkíséri.

A figyelem középpontjában a NASA Artemis II küldetése áll, amelynek indítását legkorábban áprilisra tervezik. A négyfős legénység – Reid Wiseman parancsnok, Victor Glover pilóta, valamint Christina Koch és Jeremy Hansen küldetésspecialisták – egy tíz napos útra indul, megkerüli a Holdat, majd visszatér a Földre. Ez a misszió a legfontosabb főpróba a felszíni visszatérés előtt.

Nem a leszállás a cél, hanem az Orion űrhajó életfenntartó és visszatérési rendszereinek éles, emberes tesztje,

amely nélkül nincs biztonságos landolás a Holdon. A tavaly év végi átfogó indítási szimulációk és a hőpajzs vizsgálatainak lezárása után a felkészítés a végső fázisba lépett. „Akkor fogunk indulni, amikor ez a jármű készen áll, amikor ez a csapat készen áll, és a tőlünk telhető legjobban fogjuk végrehajtani ezt a küldetést” – szögezte le Reid Wiseman parancsnok. Victor Glover pilóta pedig a misszió súlyát hangsúlyozta: „Meg kell mozdítanunk a tűt.”

A küldetés emberi dimenzióját Christina Koch fogalmazta meg a legérzékletesebben: „Oda megyünk… és ez az, ami igazán mélyen megérint.” A NASA hivatalos ütemterve szerint a tényleges holdraszállás, az Artemis III, 2027 közepén következhet, de független kormányzati felügyeleti szervek már jelezték, hogy a leszállóegység és a holdruhák fejlesztésének összetettsége miatt a csúszás kockázata jelentős.

Miközben az Egyesült Államok a Holdhoz való visszatérésre összpontosít, Kína egy párhuzamos, rendkívül ambiciózus programot hajt végre. Még ebben az évben elindíthatják a Csang’e–7 küldetést, amely a Hold déli sarkvidékén keres majd vízjég nyomait. A misszió egy leszállóegységet, egy rovert és egy „ugráló” miniszondát is visz magával,

fedélzetén több nemzetközi – egyiptomi, bahreini, olasz, orosz, svájci és thaiföldi – tudományos műszerrel.

Ezzel egy időben a tavaly májusban indított Tienven–2 űrszonda idén nyáron éri el a 469219 Kamoʻoalewa kisbolygót, hogy felszíni mintát gyűjtsön, amit 2027 végén hozna vissza a Földre. Peking hosszú távú céljai egyértelműek. „2030-ra a kínai nép egészen biztosan képes lesz a Holdra lépni” – jelentette ki magabiztosan Vu Vej-zsen, a kínai holdprogram vezető tervezője.

A tervük egy 2035-re felépülő Nemzetközi Holdkutató Állomás létrehozása, amelyet akár nukleáris energiaforrással is ellátnának.

Eközben Föld körüli pályán folytatják a Tiangong űrállomás folyamatos üzemeltetését, a Hszüntien űrtávcső indítását pedig az év végére halasztották.

A nemzetek közötti verseny mellett egy harmadik, talán még nagyobb átalakulást hozó front is megnyílt: a magánszektor forradalma. 2026 lehet az az év, amikor elindul az első, teljesen kereskedelmi alapon működő űrállomás. A Vast vállalat Haven–1 nevű állomásának startját legkorábban májusra, az első, négyfős, harmincnapos küldetését pedig június végére időzítik. Az állomás adatkapcsolatát a SpaceX Starlink lézeres rendszere biztosítja majd.

„Ha nagy sebességű, alacsony késleltetésű, folyamatos internetkapcsolatra van szükséged egy űrállomáson… a Starlink az egyetlen lehetőség”

– mondta Max Haot, a Vast vezérigazgatója.

Egy másik kulcsszereplő, az Axiom Space idén csatlakoztatja első modulját a Nemzetközi Űrállomáshoz. Tervük szerint több elemet is felküldenek a következő években, hogy 2028-ra leválhassanak, és önálló kereskedelmi állomásként működjenek tovább. A NASA aktívan támogatja ezeket a fejlesztéseket, miközben már a Nemzetközi Űrállomás korszakának lezárását készíti elő. A SpaceX-szel kötött 843 millió dolláros (körülbelül 276 milliárd forintos) szerződés értelmében

a cég egy speciális járművet fejleszt, amely 2030 körül irányítottan a Csendes-óceánba süllyeszti a kiöregedett űrbázist.

„Egy amerikai lesüllyesztő jármű kiválasztása segít biztosítani a biztonságos és felelősségteljes átmenetet alacsony Föld körüli pályán” – nyilatkozta Ken Bowersox, a NASA egyik vezetője.

Ezt a pezsgést új, nagy teljesítményű hordozóeszközök és űreszközök belépése teszi lehetővé. A Blue Origin tavaly novemberben sikeresen indította első New Glenn rakétáját, amely a NASA ESCAPADE Mars-szondáit vitte az űrbe, majd a hordozórakéta első fokozata sikeresen leszállt. „Ma teljes küldetési sikert értünk el” – közölte Dave Limp, a cég vezérigazgatója. Ezzel a SpaceX mellett egy új, nagy teherbírású, részben újrahasznosítható amerikai rakéta lépett a piacra.

A Sierra Space szintén az év végére tervezi Dream Chaser űrrepülőgépének első, immár szabad repülési demonstrációját.

A tudományos kutatás sem marad le: az Európai Űrügynökség Hera szondája idén ősszel érkezik a Didymos–Dimorphos aszteroidarendszerhez, hogy a DART-misszió becsapódásának hatásait vizsgálja, a NASA pedig legkésőbb jövő májusig útnak indítja a Nancy Grace Roman űrtávcsövet, amely a sötét energiát és az exobolygókat kutatja majd.

A háttérben a politikai játszmák is élesednek.

Az Egyesült Államokban tavaly decemberben beiktatták az új NASA-adminisztrátort, Jared Isaacmant, akinek mandátuma egyértelmű: felgyorsítani az Artemis-programot és menedzselni a kereskedelmi átállást,

miközben a kínai kihívásra is választ kell adni. Peking eközben aktívan építi saját nemzetközi partnerségi hálóját a holdbázis-tervéhez, és nyíltan bírálja az Egyesült Államokat, amiért szerinte akadályozza Kína nemzetközi űregyüttműködéseit.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Szuper El Niño jöhet, Európába is betörhet a sarkvidéki hideg télen
A Csendes-óceán egyenlítői térségében a vízfelszín már 3–4 Celsius-fokkal melegebb az átlagosnál. Az erősödő El Niño közvetett hatásaként Európába is nagyobb eséllyel érkezhet időnként sarkvidéki eredetű, fagyos levegő.


Rekorderősségű lehet a 2026/2027-es télen tetőző El Niño-jelenség, több nagy nemzetközi előrejelző rendszer már a „szuper” kategóriát valószínűsíti. A Csendes-óceán és a légkör már most látványos jeleit mutatja annak, hogy átállt az El Niño-üzemmódra, ami komoly hatással lehet a bolygó időjárására.

A Csendes-óceán középső és keleti, egyenlítői térségében a tengerfelszín hőmérséklete már most 3-4 Celsius-fokkal haladja meg az átlagot. Ez a hatalmas energiaadag a jelenség fő motorja, amit a trópusokon erősödő nyugati szelek csak tovább táplálnak – írja a Severe Weather Europe.

A felszín alatt egy hatalmas meleg víztömeg, egy úgynevezett Kelvin-hullám halad kelet felé, melynek magjában a hőmérsékleti anomália a 7 fokot is meghaladja.

A legfontosabb időjárási modellek, köztük az Európai Középtávú Időjárás-előrejelzési Központ és az amerikai szezonális modell, egyöntetűen a „szuper El Niño” kategóriába sorolják a várható eseményt. Az esemény 2026 késő őszén vagy a tél elején érheti el a csúcsát. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal hivatalos előrejelzése is a „nagyon erős” kategóriát tartja a legesélyesebbnek.

A légkör már reagált a változásokra: a Csendes-óceán felett tartósan alacsony nyomású zóna és emelkedő légmozgás alakult ki. Ez a jelenség, az úgynevezett Walker-cella átrendeződése azt jelzi, hogy a trópusi folyamatok már a globális légköri keringést alakítják.

A téli előrejelzések szerint a legerősebb hatás Észak-Amerikát érheti. Ezzel párhuzamosan Kanada felett egy magasnyomású blokk alakulhat ki, ami időnként hidegbetöréseknek nyithat utat az USA felé.

Egy felerősödött déli jet stream miatt az Egyesült Államok déli, középső és keleti részén a szokásosnál jóval csapadékosabb, viharosabb idő várható.

A szezonális modellek emellett a sztratoszférikus poláris örvény januári-februári gyengülését is valószínűsítik. Ez növeli a hirtelen sztratoszférikus melegedések és az ebből fakadó hidegkitörések kockázatát Észak-Amerikában és Európában is.

A Meteorológiai Világszervezet már hónapokkal ezelőtt figyelmeztetett, hogy a Csendes-óceánban a hűvösebb La Niña fázis véget ért, és nagy eséllyel egy erős El Niño veszi át a helyét. A klímaváltozás miatt egyre melegebb óceánok miatt már korábban is felmerült egy szuper El Niño lehetősége. Tudományos kutatások szerint a jelenség gazdasági veszteségei dollártrilliókban is mérhetők.

Bár a jelenség epicentruma tőlünk távol van, a hatásai Magyarországot is elérhetik. A globális folyamatok nálunk először csapadékosabb, majd egy tartósan száraz időszakot hozhatnak, ezzel felborítva a megszokott időjárási mintákat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
Még rejtélyesebb lett a neandervölgyiek kihalása: a DNS-ük szerint meglepően jó egészségi állapotban voltak nem sokkal azelőtt, hogy végleg eltűntek
Egy friss Nature-tanulmány szerint a Belgiumban és Franciaországban élt késői neandervölgyiek DNS-ében szinte semmi nyoma a közeli rokonok közötti házasságnak. Ez az eredmény megkérdőjelezi azt a népszerű elméletet, miszerint a beltenyészet okozta genetikai leromlás vezetett a kihalásukhoz.


Egy friss Nature-tanulmány felborítja a neandervölgyi ember kihalásának egyik legnépszerűbb elméletét. A kutatás szerint az északnyugat-európai, késői neandervölgyiek genetikai értelemben nem voltak beltenyésztettek, sőt, meglepően egészségesnek tűntek nem sokkal az eltűnésük előtt – írta a BBC Science Focus. A felfedezés tovább mélyíti az emberi evolúció egyik legnagyobb rejtélyét.

A kutatók 27 neandervölgyi egyed DNS-ét elemezték, akik a belga és franciaországi Meuse-medencében éltek 40–49 ezer évvel ezelőtt.

Az eredmények alapján szinte semmi nyoma nem volt a közeli rokonok közötti szexnek, még az első unokatestvéri szintig sem. Ez éles ellentétben áll a korábban vizsgált, Szibériában élt neandervölgyiek adataival, és azt mutatja, hogy ez a nyugat-európai populáció nem egy elszigetelt, genetikai problémákkal küzdő csoport volt.

A tanulmány egyik szerzője, Dr. Benjamin Peter, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet genetikusa szerint az adatok egyáltalán nem egy haldokló populáció képét festik.

„Ez a Belgiumban és Franciaországban élt populáció nem tűnik úgy, mintha éppen kihalóban lenne, noha tudjuk, hogy végül ki fognak halni” – fogalmazott a szakértő.

Prof. Omer Gokcumen, a University at Buffalo evolúciós antropológusa szerint a kutatás szembemegy azzal a népszerű elképzeléssel, hogy a beltenyészet okozta a neandervölgyiek vesztét.

„Ez ellentmond annak az elképzelésnek, hogy a neandervölgyiek beltenyészet miatt beteg, lesoványodott populációvá váltak, ami demográfiai összeomlásukhoz vezetett. Így a kérdés továbbra is az: miért zsugorodott a populációjuk, és végül miért olvadtak be a modern emberek közé?” – tette fel a kérdést a professzor.

A válasz egyik lehetséges eleme az aszimmetrikus génáramlás lehet. A genetikai adatok azt mutatják, hogy míg a neandervölgyiek örökítőanyaga bekerült a modern emberek genomjába, ez fordítva nem történt meg a késői időszakban.

Prof. Chris Stringer, a University College London kutatója szerint a neandervölgyiek termékeny egyedeiket egy „egyirányú folyamatban veszítették el a Homo sapiens csoportok felé, ami hozzájárulhatott a vesztükhöz”.

A kutatás legfőbb tanulsága, hogy a neandervölgyiek eltűnése nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem egy összetett, régiónként eltérő folyamat eredménye lehetett. Míg egyes területeken, például Szibériában, az elszigeteltség valóban szerepet játszhatott, Nyugat-Európában más tényezők, mint a demográfiai nyomás bizonyulhattak döntőnek.

A mostani felfedezésről szóló tanulmány június 24-én jelent meg a Nature tudományos folyóiratban. A Max Planck Társaság még aznap közleményt adott ki, amelyben kiemelték, hogy

a korábbi, kevés mintán alapuló kutatásokkal szemben ez a munka először adott részletes, régióspecifikus képet a nyugat-európai neandervölgyiek genetikai állapotáról.

 

Via BBC ScienceFocus


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Tudósok kiszámolták, maximum meddig élhet egy ember, ha minden öregedéssel járó egészségügyi hatást kiiktatunk
Megállapították, hogy szervezet élettartamának még ebben az elég erősen hipotetikus esetben is van egy határa. Az idővel felhalmozódó apró genetikai hibák miatt elkerülhetetlen a vég szerintük.


A Skolkovo Tudományos és Technológiai Intézet kutatóinak szimulációi szerint ha elméletben minden más, az öregedést felgyorsító negatív hatást – például a rákot, demeciát és hasonló betegségeket – kiiktatnánk, a medián élettartam akkor is 146 és 194 év között érne véget – írta szerdán a ScienceAlert.

Ez azért van, mert az öregedést nem csak a betegségek okozzák. A modell azt mutatja, hogy a szervezetünkben folyamatosan keletkező, és idővel felhalmozódó apró genetikai hibák, az úgynevezett szomatikus mutációk önmagukban is működésképtelenné tennék a testet, igaz jóval a jelenlegi 79 éves várható élettartam után.

A legsebezhetőbb pontnak a nem, vagy csak alig osztódó sejtekből álló szervek, így az agy és a szív bizonyultak, mivel ezekben a sejtek egy életen át gyűjtik a károsodásokat.

Ezzel szemben a bőr vagy a máj sejtjei folyamatosan cserélődnek, így sokkal tovább képesek fenntartani a funkciójukat.

Hangsúlyozták, hogy a kutatásuk fő célja egyébként nem az volt, hogy meghatározzák, mi az emberi élet időtartamának felső határa, hanem hogy egy olyan modellt állítsanak fel, amellyel nagyjából mérhetővé válik, hogy a különböző biológiai folyamatok hogyan járulnak hozzá az öregedéshez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Súlyos betegségeket kockáztatnak, akik éjszaka dolgoznak – egy egyszerű trükk mentheti meg őket
A norvég kutatók által megfigyelt dolgozók közül sokan ösztönösen reggel aludtak hosszabban, délután pedig még egyszer ledőltek. Az egybefüggő nappali alvás hiánya miatt többen szorongtak, miközben a kutatók szerint éppen a szunyókálás segíthet rajtuk.


Reggel hatkor érsz haza az éjszakai műszakból. Hullafáradt vagy, mégsem tudsz elaludni. Lehet, hogy nem veled van a baj, hanem azzal, ahogy aludni próbálsz. Egy hosszú alvás helyett két rövidebb alvási szakasz hozhatja meg a pihenést.

Egyre több tudományos bizonyíték utal arra, hogy az éjszakai műszak miatt felborult alvásritmus súlyos egészségügyi kockázatokkal járhat, a szívrohamtól a rákig. Norvég kutatók most egy meglepő, de történelmi előzményekkel is rendelkező elméletet vizsgálnak. Elképzelhető, hogy a megosztott, úgynevezett bifázisos alvás segíti a leghatékonyabban a regenerálódást.

A kutatócsoport Oura-gyűrűkkel követte az északi sarkkörön dolgozó munkások alvását. Azt találták, hogy sokan ösztönösen két részletben alszanak. Reggel hosszabban pihennek, majd délután ismét ledőlnek egy rövidebb időre. Dr. Line Victoria Moen szerint a dolgozók gyakran szoronganak amiatt, hogy nem tudják egyhuzamban átaludni a napot.

„Jó lenne végre elmondani nekik, hogy egy rendes délutáni szunyókálás valójában segíthet” – tette hozzá.

Az alváshiány veszélyeire egy cambridge-i kutatás is felhívta a figyelmet. A tudósok az agy öntisztító mechanizmusát, az úgynevezett glimfatikus rendszert vizsgálták. Ez alvás közben távolítja el az agyban felhalmozódott méreganyagokat, köztük az Alzheimer-kórral összefüggő amiloid- és tau-fehérjéket.

A kutatók több mint 40 ezer ember agyi felvételeit elemezték. Azoknál, akiknek gyengébben működött ez a „tisztítórendszer”, évekkel később jelentősen nagyobb eséllyel alakult ki demencia.

A tudományos bizonyítékokat egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni, írta a BBC. A kutatást vezető Hugh Markus professzor ugyanakkor óvatosságra intett. „Az alvás fontos, de ugyanígy számítanak a fő érrendszeri kockázati tényezők is, például a vérnyomás, a dohányzás és a cukorbetegség. Ezekkel valóban tudnánk mit kezdeni.”

A két részletben alvás egyáltalán nem új ötlet. Roger Ekirch történész kutatásai szerint a mesterséges világítás elterjedése előtt ez számított megszokottnak a nyugati világban. Az emberek este aludtak néhány órát, éjfél körül természetes módon felébredtek egy-két órára, majd következett a „második alvás”.

Ekirch szerint az éjszaka közepén jelentkező álmatlanság valójában „a korábbi alvásminta makacsul tovább élő maradványa”.

Laboratóriumi kísérletek is ezt támasztják alá. Amikor a résztvevők hosszú időszakokat töltöttek sötétben, néhány hét alatt maguktól átálltak a kétfázisú alvásra. Russell Foster, az Oxfordi Egyetem alváskutatója úgy fogalmazott: „Az alapvető alvásmintánk szinte biztosan nem egyetlen összefüggő szakaszból áll.”

Az éjszakai műszak nemcsak az alvásritmust borítja fel, hanem komoly társadalmi és gazdasági kérdéseket is felvet. A WHO Nemzetközi Rákkutató Ügynöksége az éjszakai műszakot a „valószínűleg rákkeltő” kategóriába sorolta. A döntést korlátozott humán, elegendő állatkísérletes és erős mechanisztikus bizonyítékokra alapozták. Ennek a terhelésnek a legszélsőségesebb példáit a Covid-osztályok éjszakai műszakjai mutatták meg. Az ott dolgozók a fizikai és lelki teherbírásuk határára kerültek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk