ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Tényleg muszáj költségekbe verni magadat az óvónéniknek, tanároknak szóló ajándék miatt?



A jó köszönőajándék legfőbb ismérve a személyesség. Szerintem.

Épp ezért nem értem, miért erőltetik oly sokan a környezetemben a bármire beváltható utalványokat az óvodai, iskolai ajándékozások során. Előttem egyszerűen nem áll meg az az érv, hogy akkor a megajándékozott azt vesz belőle magának, amit szeretne. Nem azt vesz, hanem a hétköznapi szükségleteit elégíti ki. Az pedig igencsak távol áll az ajándék/meglepetés fogalmától, hogy örömét leli abban, amit kap. Pedig az ajándékozás lényege pontosan az örömszerzés. Így egyszerűen. Örömszerzés. Vagy köszönet mindazért, amit az a bizonyos másik személy értünk és a szeretteinkért tesz. Egy jól kiválasztott, személyes meglepetéssel pedig legalább megcsillanthatjuk a gondoskodás szikráját, hogy tényleg fontos nekünk az a bizonyos ember.

Engem az is kifejezetten idegesít, amikor úgy érvelnek egyes szülőtársak az egyedi ajándék ellen, hogy azzal nem tudnak mit kezdeni a tanárok/óvónők. Tucatnyi ólomkristály váza porosodik a sarokban, a feliratos bögrék is gagyik… Egyetértek, de ki mondta, hogy nincsenek ennél kreatívabb ajándékok? És amúgy is kevés a fizetésük - hallom a további érveket (ami amúgy természetesen igaz) -, jól jön nekik egy vásárlási utalvány. Persze. Abszolút.

De tényleg senki nem érzi a személyes meglepetés ellen hadakozó szülők közül, hogy ez mennyire… mennyire megalázó lehet? Besegítünk egy kicsit a családi kasszába… nem baj, ugye? Hát, nem tudom… én kifutnék a világból.

Mondjuk lehet, hogy azért gondolom így, mert én a magánéletemben sem szeretek pénzt vagy azzal egyenértékű, személytelen, akármire beváltható utalványt ajándékozni, de kapni sem. Ufó vagyok? Lehet. De az is lehet, hogy mégsem. Nem az az igazi ajándék, ha azt adjuk a másiknak, amiből nekünk is kevés van ebben a rohanó világban? Az időnket például, amelyet a személyre szabott ajándék felkutatására és kiválasztására fordítunk.

ovi_suli_ajandek4

Ex Libris, kép: Pagina Galéria

Hogy ne mondhasd, hogy csak a levegőbe beszélek, megkértem néhány óvónőt, általános iskolai és gimnáziumi tanárt, illetve tanárnőt: mondják el számukra melyek voltak a legkedvesebb ajándékok, amelyeket tanítványaiktól, illetve a szülői munkaközösségtől kaptak. (Talán nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy az ajándékok személyessége mindegyik válaszban ott szerepelt.)

"Nem-osztályfőnökként kapott ajándékok közül grafomán tanárként egy-egy szép gravírozott tollnak, vagy egy-egy jól eltalált könyvnek (pl. Márai Sándor) örültem, de a Libri ajándékkártyák is jó helyre kerültek.

Borisszaként pedig egy üveg minőségi bor sem esett rosszul és nem tartottam kommersznek, ha igényesen választott az osztály. (Ünnepi alkalmakkor, valahányszor felnyitottunk egy-egy ilyen üveget, megemlékeztem a kedves osztályról, így ők is részesei az otthoni ünneplésnek. Itt jegyzem meg, hogy én mindig odateszem a karácsonyfa alá a diákok vagy osztályok üdvözlőkártyáit is.)

Volt méhész nagypapával megáldott szülő, aki a fiaival éveken át, minden karácsonyra és pedagógusnapra küldött egy-egy üveg mézet, és ez tényleg nagyon szívmelengető volt. Hasonló volt, amikor az osztályfőnökkel együtt készítettek és palackoztak bodzaszörpöt a tanítványaim, és azt adták év végi köszönetként. Nálam az igényesség a kulcsszó, akár jól átgondolt választásról, akár kézzel készített ajándékról legyen szó."

B. L. gimnáziumi tanár, osztályfőnök

ovi_suli_ajandek3

Gyerekrajzok kicsit másképp – kép: Eclectic Design

"Nagyon ritkán kapok konkrétan nekem szóló, személyes ajándékot. Ha igen, ezeket mindig megőrzöm.

Azt szoktam mondani a szülőknek, hogy ne vegyenek nekem semmit, azt, amit nekem szánnak, költsék a gyerekekre: a munkámat végzem (jól-rosszul), azért kapom a fizetésemet (annyit, amennyit...).

Ha valakik mégis ragaszkodnak az ajándékozáshoz, azt tudom javasolni: kérdezzék a gyerekeket, mit csinálunk a tanórákon, mivel játszunk, hogyan dolgozunk. Nekem ajándék például, ha megvesznek egy olyan társasjátékot, amellyel nemcsak otthon lehet játszani, hanem az iskolában is a tanórákon (pl. Lapot kérünk!), mert így a gyerekekkel azt és úgy tudom csinálni, ahogy és amit szeretnék.

A legjobb ajándék pedig az, amit a gyerekek készítenek: egy-egy rajz, mellé egy-egy mondat, ami eszükbe jut a velem töltött időről. Miután kicsikkel dolgozom, van úgy, hogy a szülő is nagyon kedvesen/meghatóan leírja az érzéseit. Ezeket a személyes, nekem szóló üzeneteket, amelyekből tanulni is lehet, elteszem egy dobozba. Volt olyan osztályom, ahol annyira együtt voltunk a gyerekekkel, hogy tudták, éppen mit hallgatok, mit olvasok, ismerték a kedvenc állataimat stb. Ebből született egy olyan könyv, amelyik a kedvelt állatomról szólt, az épp olvasott szobros könyv alapján bejártuk és megnéztük a kedvenc szobrászaim szobrait, és készült egy póló, amelyre a gyerekek saját kézzel rajzolták fel a grundot a Pál utcai fiúkból, sőt, a környéket is megfestették. Ezek az értékes dolgok, mert benne van az idő és a figyelem, a legtöbb, amit egymásnak adhatunk."

G. Á. általános iskolai tanítónő, osztályfőnök

"Minden ajándéknak örülök, amivel meglepnek a gyerekek és rajtuk keresztül a szülők. De a személyes meglepetésekhez nincs fogható.

Réges-régen történt, hogy színházbérletet kaptam a nagycsoportomtól. Akkoriban ez óriási ajándék volt. Csak így, bérlettulajdonosként jutottam be Gobbi Hilda – Csirkefej c. darabjára. Jegy már nem volt kapható. Így történt, hogy e személyes ajándéknak köszönhetően láttam a darabot, a szeretett művésznőt az utolsó előadásán.

Ez még így sok-sok év távlatából is megmelengeti a szívemet."

Cs. M. óvónő

ovi_suli_ajandek2

Iparművész ékszerek, kép: Panyi Zsuzsi

"Milyen ajándéknak örülök? Ami személyes. Aminek utána kell járni, vagy más kollégáknál kell érdeklődni, vajon mi lehet a kedvencem, minek örülnék igazán. Kaptam már terítőt, kreatív könyvet, szakácskönyvet, fülbevalót. Kollégáimat is megkérdeztem: ők is a személyes meglepetésre esküsznek, pl. egy kosár házi finomság, egy hétvégi pihenés vagy egy jól kiválasztott ékszer stb. mindig sikert arathat."

B. N. óvónő

"Húsz évvel ezelőtt lettem először osztályfőnök egy alsó tagozatos osztályban. A húsz év alatt rengeteg személyes ajándékot kaptam a tanítványaimtól, illetve a szülőktől.

Az egyik legkedvesebb meglepetésem egy poszter volt, amelyen egy mondatot fejeztek be a gyerekek. 'Azért szeretem Á. nénit, mert...'.

Éreztem, hogy őszintén gondolják a gyerekek, s akkor még az is szerepelt a plakáton, hogy fiatal vagyok. A legemlékezetesebb ajándék azonban egy film volt. Hasonlóan a plakáthoz, a gyerekek itt is rólam meséltek nagyon kedves emlékeket, történeteket. Évek múlva is megnézhetem, s a kedves gondolatokhoz itt arcokat is kapcsolhatok. Többször is megleptek saját készítésű szakácskönyvvel, rajzokkal, gyönyörű, kézzel varrott madárkákkal. Ezekhez az ajándékokhoz tudom, hogy sok idő, türelem és szülői segítség is kell. Egy-egy osztály meglepetése mögött a szülők háláját is érezni lehet!

A legpraktikusabb ajándékot tavaly kaptam. Ebben a 'tanszercsomagban' minden benne volt, amire egy pedagógus vágyhat szeptemberben. Ceruza, radír, táblaragacs, ragasztó, cellux, kifestő, alkoholos filc, PIROS TOLL, rajzszög, gombostű, jegyzetfüzet. A csomag egész nyáron várta az iskolakezdést, szeptemberben pedig mosolyogva gondoltam a gyerekekre, akiktől kaptam a 'tanszercsomagot'."

M. Á. általános iskolai tanítónő, osztályfőnök

ovi_suli_ajandek1

"Általában a személyes ajándékoknak örülök a legjobban. A legkedvesebb ajándékaimat az érettségiző osztályaimtól kaptam: az egyiktől (akkor még dohányoztam) egy cigarettatárcát és egy Zippo öngyújtót, amibe belevésték mindenki aláírását. A másiktól egy Liverpool FC-s nyakkendőt és egy Pulp Fiction-ös pénztárcát, mert tudták, hogy nagy Liverpool-rajongó vagyok, és a kedvenc filmem a Pulp Fiction. Nem érettségiző osztálytól kaptam olyat, hogy a csoport neve volt rajta egy bögrén, vagy egy vicces és személyes feliratú pólót. Ezeknek mind nagyon örültem, mert azt mutatták, hogy kötődünk egymáshoz, és erőfeszítést tettek, hogy valami egyénit adjanak."

B. G. gimnáziumi nyelvtanár

Van élet a mindenre beváltható utalványon túl. Ajándékozni természetesen nem csak a karácsonyi időszakban lehet, de csak rajtunk múlik, hogy az ajándékozás tényleg arról szóljon, akiről és amiről...

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült, hány éves korukban bírják legtovább a férfiak az ágyban
Friss kutatásban vizsgálták meg, hány percig tartanak az együttlétek különböző korosztályokban.


Nem titok, hogy a férfiaknál nagyban függ az életkortól az, hogy mennyi ideig tart nekik eljutni az orgazmusig. A szexjátékok eladásával foglalkozó Lovehoney most kiderítette, hogy különböző korosztályokban meddig bírják a férfiak az ágyban – számolt be róla a Metro.

2025-ben készített felmérésük szerint – amelyben az előjátékot nem vették bele a számításba –

a 18–24 éveseknél átlagosan 16,14 percig tartanak az együttlétek.

Az ebben a korosztályban megkérdezettek 5 százaléka azt mondta, 1-2 percig tart csak ki, de szintén 5 százalék vallotta azt, hogy minden aktusnál akár több mint egy órán keresztül is bírja.

A 25–34 éves férfiaknál az átlag 18,29 perc. Itt 21 százalék 11–15 perces átlagos időt mondott, 15% pedig 21–30 perc alatt jut el az orgazmusig.

„A kutatások azt mutatják, hogy az aktusok hossza a húszas évek végén–harmincas évek elején tetőzik, és ahogy a férfiak idősebbek lesznek, ez fokozatosan rövidül”

– mondja Sarah Mulindwa, a Lovehoney szakértője.

A 35-44 éveseknél enyhe csökkenés látszik: az átlag alig több mint egy perccel rövidül az előző évtizedhez képest. Erre a szakértő szerint az a magyarázat, hogy ebben a korban a férfiak már tapasztaltabbak, jobban kommunikálnak, ez pedig gördülékenyebbé teszi a szexet. A hátráltató tényező a stressz vagy a rendelkezésre álló idő rövidsége lehet, ezért érdemes az együttléteket akkorra időzíteni, amikor a legtöbb energia jut rá.

A 45–54 éves korosztályban nagyobb a visszaesés: az átlag 14,15 perc.

A megkérdezettek 25 százaléka 6–10 perc alatt ér a csúcsra, 18 százalék pedig 11–15 perc között jut el az orgazmusig. A szakértő elmondása szerint ennek legfőbb oka, hogy az ötvenes évekre a merevedés kevésbé kiszámíthatóvá válhat.

Az 55–64 éves férfiaknál már csak 11,3 perc az átlagos idő. Hatvan év felett már az egészségi állapot és a rendszeresen szedett gyógyszerek hatása is közrejátszhat abban, hogy nehezebb elérni az izgalmi állapotot, majd az orgazmust.

A 65 év felettiek már csupán átlagosan 8,15 percig bírják az ágyban.

A leggyakoribb tartomány a 6–10 perc (28%), a megkérdezettek 26 százaléka alig 3–5 percet mondott, 1 százalék viszont azt állította, hogy egy óránál tovább is tart eljutni a csúcsra.

A Lovehoney szakértője felhívta a figyelmet, hogy mindegyik életkorban a kommunkáció, a technika és az élvezet a legfontosabb, nem az, hogy mennyi ideig tart az együttlét.

Egy 2024-es felmérés szerint egyébként a heteroszexuális férfiak 95%-a azt mondja, hogy mindig vagy általában eljut az orgazmusig, míg a nőknél ez az arány 65%. A férfiaknál több tényező befolyásolja az orgazmusig tartó időt: számít, mennyi alkoholt iszik valaki, mikor szexelt legutóbb, és az életkor is.

„Összességében az adatok azt mutatják, hogy a nagyjából 10–15 perces szeretkezések a leggyakoribbak minden életkorban, a nagyon hosszú együttlétek pedig ritkák. De a legfontosabb tényezők a hozzáállás, a technika és a kommunikáció”

– hangsúlyozza a szakértő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Tényleg nem viszik el kukát október 1-től, ha papír, vagy műanyag van benne? Mutatjuk az új szabály részleteit
Több ponton is fontos változások jönnek: nem mindegy, hogy hova dobjuk a papírt és a műanyagot, 2026 januárjától pedig a túlcsordult kukáért külön díjat kell fizetni.


Október 1-jétől módosul a kommunális hulladék gyűjtésének szabálya. A MOHU az általános szerződési feltételeiben rögzítette: „A Vegyes Gyűjtőedénybe papír-, üveg-, műanyag-, és fémhulladék nem helyezhető el kivéve, ha az

(a) folyadékot és Biológiailag Lebomló Hulladékot tartalmaz; vagy

(b) Vegyes Hulladékkal vagy más Hulladékkal összetapadt vagy összeragadt.”

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tiszta csomagolási karton, az újságpapír vagy a műanyag zacskó nem mehet a vegyes kukába.

De például a felvágottak csomagolópapírját vagy a tömlős sajt műanyag héját nem kell elmosni attól tartva, majd nem viszik el a kukát. És a tejfölös doboz miatt sem marad a ház előtt a teli kuka, ugyanis az ezekben lévő ételmaradék biológiailag lebomló hulladéknak számít.

A változás az „ÁSZF Közszolgáltatási résztevékenység (hatályos 2025.10.01-től)” pontban szerepel, és 2025. október 1-jétől lép életbe.

Emellett pedig vannak olyan változások, amelyek jóval súlyosabban érintik a lakosságot.

2026 januárjától ugyanis a túlcsordult kukák többlettartalmáért külön díjat kell fizetni,

és a háztartási mennyiségű sitt hulladékudvari lerakása fizetős lesz.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kipróbáltam a latex vákuumágyat és a korbácsolást – Az ország legnagyobb fetish rendezvényén jártam (+18)
Sosem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint a Freedom Fetish 800 fős, felszabadítóan szexpozitív partiján. Íme a perverziót nem csak nyomokban tartalmazó, edukatív beszámolóm – fotógalériával.


Rendkívül izgatottan készültem hazánk leggrandiózusabb fetish bulijába a Freedom Fetish szervezésében, amelyet nem a szokásos klubjukban tartottak – mivel ezen négyszer annyian vettek részt, mint amennyit a törzshely elbír –, hanem ezúttal egy Pest külterületén található rendezvényhelyszínen. Már előre elolvastam a részletes, öltözködésre és kulturált viselkedésre kiterjedő szabályzatot, illetve a programlistát, úgyhogy nem ért váratlanul, amikor a bejáratnál leragasztották a mobilom kameráját egy matricával, valamint egy szívélyes transzvesztita ellenőrizte (sőt, meg is dicsérte) a dresscode-omat. Utcai ruhában tilos a belépés, úgyhogy aki nem kocsival érkezett, nem feltétlenül találta komfortosnak, hogy az utcán például szegecses testhámban és platformtalpú, lakk combcsizmában flangáljon – ezért az alsó szinten található öltözőt sokan igénybe is vették.

Alapvetően magas az ingerküszöböm, de belépve a rendezvényre elfelejtettem pislogni egy ideig, és a pupillám akkora lett, mint az a részletesen megmunkált szájpecek, amelyet az egyik bőrdíszműves kínált a vásártéren. Már a ruhatárosokon sem volt túl sok ruha, de a közönség nagy része csupán egy-egy falatnyi kiegészítőt viselt, például bimbótapaszt, rafinált tangát vagy bőrszíjakat. Ami pedig más eseményeken a welcome drink szerepét tölti be, az itt egy dupla élőtál volt, azaz többféle bonbon és macaron meztelenül fekvő emberekre felszolgálva, komoly gasztronómiai igényességgel.

– Tiéd itt a legszebb farok! – nevettem fel hangosan, miután megláttam egy tetőtől-talpig rókajelmezes férfit, akinek realisztikusan mozgott hátul a méteres rókafarka. Mint kiderült, applikációval vezérelte a farok mozgását.

Akadt Borat-tangás férfi is békatalpakkal, ugyanakkor frakkot viselő úriember is, sőt, péniszketrecet, valamint heresúlyt vagy análdugót viselő fazonok is felbukkantak.

De a személyes kedvencem hatalmas ördögpatát, szőrős lábvédőt, mellkas-hámot és busómaszk-szerű álarcot viselt. Egy gazellavékony, szép lány áttetsző fűzőt viselt, és láttam egy vagány, idős hölgyet is nevetni egy sarokban ülve (végre valaki, aki nem az SZTK-ban ücsörög panaszkodva, éljenek az ilyen nyugdíjasok!). Minden látogató végtelenül békés, kedves és udvarias volt, mintha egy szupermarketben sétálgatnánk a polcok közt. Fontos tudni, hogy a fetish partikon a szokásosnál szigorúbban veszik, hogy minden közeledéshez szóbeli jóváhagyást kell kérni és kapni.

Kifejezetten érdekes látnivalónak bizonyult a felnőtt játszótér, ahol kipróbálható szexbútorok voltak kihelyezve szép számban, például ketrecek, paskolók, András-keresztek és tantra-fotelek. Izgalmasnak tűnt továbbá a bondage helyiség is, ahol egymást kötözgethették az emberek kényükre-kedvükre, akár profi segítséggel.

Erre a tematikára egyébként felfűztek egy önkötöző performance-t is, amelyben egy mosolygós hölgy hajóinasokat megszégyenítő módon függesztette fel magát japán shibari kötelekkel.

További előadások is követték egymást BDSM, erotikus légtornászat és korbácsolás fókusszal a színpadon.

Kíváncsivá tett a kihelyezett „touch box”, amelybe beleállhattál inkognitóban, vagy bele is nyúlhattál a szűk, semmit nem láttató lyukakon keresztül. Itt is élt a szabály, miszerint ha valaki bent eltakarja magát egy testrészén, azt kerüld el. Az egyik legfurcsább programnak az állatsimogatót találtam, amely gyakorlatilag egy állatjelmezes embersimogató: egy boci-maskarás hölgy láhatóan élvezte, hogy fedetlen kebleit cirógatják az arra járó fetisiszták. A tánctéren pedig végig kiváló hangulat uralkodott a profi DJ-knek és az UV-fénytől látványos neonfüggönyöknek köszönhetően.

A személyzet folyamatosan rendelkezésre állt, ha kérdésed vagy problémád akadt volna, de mindenhol ki is volt függesztve a házirend, például hogy nem érhetsz hozzá másokhoz engedély nélkül. Tanúsítom, hogy valóban senki nem zaklatott, szólt be vagy tapogatott az este folyamán – nem úgy, mint sajnos egyéb divatos szórakozóhelyeken –, mindössze egyetlen tisztelettudóan feltett kérdést kaptam egy karika-nyakörves férfitól: „te sub vagy, vagy dom?”

Az egyik ott dolgozó, Ádám nevű srác elmesélte nekem, hogy az évek alatt mindössze párszor kellett kikísérnie valakit hasonló rendezvényről, például tiltott fotózás vagy félreértés miatt.

Dicsérendő, hogy volt HIV- és szifilisz-gyorsszűrés a helyszínen, valamint a kizárólag pároknak fenntartott szex-szeparé elé egy kosár óvszer volt kihelyezve. De az egyedül érkezők számára is akadt lehetőség huncutkodni a dark roomban, ahol nevéhez híven tényleg nagyon sötét volt.

És hogy mi a különbség egy swingerbuli és egy fetish parti között? Erre az egyik főszervező, Molli válaszolt nekem:

„Míg a swinger klubba a direkt szexért mennek az emberek, a fetish bulikban a szabad partizás a cél, és a szex csak egy lehetőség. Mi szexpozitív partinak hívjuk ezt: a szexualitás megjelenése teljesen elfogadott, itt is van, aki szexel, van, aki más erotikus játékot játszik, de legtöbben csak azért jönnek hozzánk, hogy táncoljanak, ismerkedjenek, beszélgessenek egy izgalmas, nyitott és elfogadó közösségben.

Olyan ez, mint a nachos a moziban. Moziba elsősorban a filmélményért mennek az emberek, és az, hogy lehet nachost is venni, az csak egy lehetőség, és így is a legtöbben simán a popcornt (a mi esetünkben a szabadon bulizást) választják, és köszönik, nem kérnek mást, hiába a lehetőség.”

Ami a saját élményeimet illeti, elsőként az álló vákuumágyat próbáltam ki, amelyhez két kifeszített latexponyva közé kellett bemásznom – cipő és hegyes kiegészítők nélkül –, és megfognom belül kétoldalt az oszlopokat. Egy kis köralakú nyíláson bújtattam ki a fejem, hogy kapjak levegőt. A segítő kollegina rendkívül empatikusan érdeklődött a hogylétem felől, és hogy indíthatja-e a vákuumozást, valamint jelezte, hogy bármikor leállíthatja, és kiszállhatok. Aláírtam egy nyilatkozatot is arról, hogy a hivatalos fotós lefotózhat ebben egy belső használatra készülő galériához.

Amikor rácuppant a testemre elöl-hátul a latex, de úgy, hogy a kisujjam végét se tudtam volna megmozdítani benne, egyszerre volt kiszolgáltatott és felszabadító: a kontrollvesztésnek ezt a fajtáját még nem éltem át, de kifejezetten extatikus volt, ahogyan a kiengedés is, ahogy hirtelen visszakaptam a testem.

Ám itt nem értek véget a kalandjaim aznapra: a saját dark zenei szubkultúrámból már ismertem pár arcot a közönség soraiban, és az egyikőjük – immár kétgyerekes édesanya – elárulta, hogy azért jött ide, hogy megkorbácsolják a fenekét. Én pedig „miért ne” alapon fogtam magam, és neki is láttam az elnáspángolásnak, hiszen egy jó úttörő ott segít, ahol tud. A háttérben szóló elektronikus zene ritmusára korbácsolás meglepően szórakoztatott, közben néha megkérdeztem, hogy ilyenre gondolt-e, illetve gyengébben vagy erősebben szeretné.

Miután végeztem a bravúrral, rájöttem, hogy vannak itt igazi feketeövesek is: egy ötvenes éveikben járó pár hölgytagja olyan intenzíven fenekelte el a párját, ráadásul egy büntetőbíró szigorával az arcán, egy pillanatra sem esve ki a szerepből, hogy már nekem fájt a látvány.

„Általában a vendégeink fele a párjával vesz részt egy ilyen buliban – foglalta össze Molli a statisztikákat –, most a legutóbbi Freedom Fetish után kiküldött kérdőívünk alapján ez 52% volt, 20% jött egyedül, a többiek pedig barátokkal. A közösség összetételéről elmondható, hogy nagyon vegyes, 18-tól a 60-asokig minden korosztály képviselteti magát, ezen belül legnagyobb számban a 30-asok vannak, alatta és felette pedig nagyjából egyenlően oszlanak el az emberek.

A nemi arányokat tekintve szinte fele-fele a fiú és lány megoszlás, épp csak egy kicsit billen a mérleg a fiúk javára, de szép számban vannak a magukat be nem soroló, queer emberek is. A szexuális irányultsági skáláknak is minden tagja jelen van, sőt, az aszexuális vendégeink körében is kifejezetten kedveltek a fetish események.

Mindig vannak külföldi vendégeink is, a Freedom Fetish 2019-es indulása óta elég jó hírrel van benne az európai kinky köztudatban, sokan kifejezetten emiatt az esemény miatt látogatnak el Magyarországra.”

Egyszóval hiába szólt minden az erotikáról, kicsit sem éreztem magam kellemetlenül vagy feszélyezve ezen a bulin, ami a szervezésnek, valamint az intelligensen viselkedő közönségnek egyaránt köszönhető. Technikailag senkihez nem értem hozzá, és más sem ért hozzám, mégis rengeteg ingerrel és önreflexióval gazdagodtam. A Freedom Fetish tehát egy olyan partisorozat, ahol bárki szabadon, korlátok nélkül jól érezheti magát, méghozzá ítélkezés és zavaró tényezők nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült, hogy mennyiért ebédelhetnek a debreceni BMW-gyár dolgozói
A konyha nyitott, a pultnál lehet sorban állni, és nem kötelező helyben enni: saját étel is hozható, melegítéshez több mikró és hűtő áll a dolgozók rendelkezésére.


A Vezess.hu is ott volt a debreceni BMW-gyár megnyitóján, és útközben benézett az üzemi étkezdébe is. Megnézték, milyen fogások közül választhatnak a dolgozók, és mennyit kell fizetni értük. Fotót is közöltek, melyről kiderül, hogy több ételnél két ár látható: a látogatóknak szóló normál és a dolgozói kedvezményes.

A kiemelt fogások és áraik:

  • Budapest sertésszelet petrezselymes burgonyával: 3 450 / 1 545 forint;
  • Rántott gomba rizzsel, tartárral: 2 915 / 1 010 forint;
  • Cigánypecsenye tepsis sültburgonyával: 3 450 / 1 545 forint.

A lap megjegyzi, hogy a

normál ár nem olcsó, dolgozói kedvezménnyel viszont már az.

A konyha nyitott, az alkalmazottak és a vendégek a kiszolgálópultnál állhatnak sorba.

Nem kötelező itt ebédelni: aki szeretne, hozhat otthonról ételt. Ehhez több mikrohullámú sütő és több hűtő is rendelkezésre áll, ezeket a dolgozók szabadon használhatják.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk