ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Tényleg muszáj költségekbe verni magadat az óvónéniknek, tanároknak szóló ajándék miatt?



A jó köszönőajándék legfőbb ismérve a személyesség. Szerintem.

Épp ezért nem értem, miért erőltetik oly sokan a környezetemben a bármire beváltható utalványokat az óvodai, iskolai ajándékozások során. Előttem egyszerűen nem áll meg az az érv, hogy akkor a megajándékozott azt vesz belőle magának, amit szeretne. Nem azt vesz, hanem a hétköznapi szükségleteit elégíti ki. Az pedig igencsak távol áll az ajándék/meglepetés fogalmától, hogy örömét leli abban, amit kap. Pedig az ajándékozás lényege pontosan az örömszerzés. Így egyszerűen. Örömszerzés. Vagy köszönet mindazért, amit az a bizonyos másik személy értünk és a szeretteinkért tesz. Egy jól kiválasztott, személyes meglepetéssel pedig legalább megcsillanthatjuk a gondoskodás szikráját, hogy tényleg fontos nekünk az a bizonyos ember.

Engem az is kifejezetten idegesít, amikor úgy érvelnek egyes szülőtársak az egyedi ajándék ellen, hogy azzal nem tudnak mit kezdeni a tanárok/óvónők. Tucatnyi ólomkristály váza porosodik a sarokban, a feliratos bögrék is gagyik… Egyetértek, de ki mondta, hogy nincsenek ennél kreatívabb ajándékok? És amúgy is kevés a fizetésük - hallom a további érveket (ami amúgy természetesen igaz) -, jól jön nekik egy vásárlási utalvány. Persze. Abszolút.

De tényleg senki nem érzi a személyes meglepetés ellen hadakozó szülők közül, hogy ez mennyire… mennyire megalázó lehet? Besegítünk egy kicsit a családi kasszába… nem baj, ugye? Hát, nem tudom… én kifutnék a világból.

Mondjuk lehet, hogy azért gondolom így, mert én a magánéletemben sem szeretek pénzt vagy azzal egyenértékű, személytelen, akármire beváltható utalványt ajándékozni, de kapni sem. Ufó vagyok? Lehet. De az is lehet, hogy mégsem. Nem az az igazi ajándék, ha azt adjuk a másiknak, amiből nekünk is kevés van ebben a rohanó világban? Az időnket például, amelyet a személyre szabott ajándék felkutatására és kiválasztására fordítunk.

ovi_suli_ajandek4

Ex Libris, kép: Pagina Galéria

Hogy ne mondhasd, hogy csak a levegőbe beszélek, megkértem néhány óvónőt, általános iskolai és gimnáziumi tanárt, illetve tanárnőt: mondják el számukra melyek voltak a legkedvesebb ajándékok, amelyeket tanítványaiktól, illetve a szülői munkaközösségtől kaptak. (Talán nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy az ajándékok személyessége mindegyik válaszban ott szerepelt.)

"Nem-osztályfőnökként kapott ajándékok közül grafomán tanárként egy-egy szép gravírozott tollnak, vagy egy-egy jól eltalált könyvnek (pl. Márai Sándor) örültem, de a Libri ajándékkártyák is jó helyre kerültek.

Borisszaként pedig egy üveg minőségi bor sem esett rosszul és nem tartottam kommersznek, ha igényesen választott az osztály. (Ünnepi alkalmakkor, valahányszor felnyitottunk egy-egy ilyen üveget, megemlékeztem a kedves osztályról, így ők is részesei az otthoni ünneplésnek. Itt jegyzem meg, hogy én mindig odateszem a karácsonyfa alá a diákok vagy osztályok üdvözlőkártyáit is.)

Volt méhész nagypapával megáldott szülő, aki a fiaival éveken át, minden karácsonyra és pedagógusnapra küldött egy-egy üveg mézet, és ez tényleg nagyon szívmelengető volt. Hasonló volt, amikor az osztályfőnökkel együtt készítettek és palackoztak bodzaszörpöt a tanítványaim, és azt adták év végi köszönetként. Nálam az igényesség a kulcsszó, akár jól átgondolt választásról, akár kézzel készített ajándékról legyen szó."

B. L. gimnáziumi tanár, osztályfőnök

ovi_suli_ajandek3

Gyerekrajzok kicsit másképp – kép: Eclectic Design

"Nagyon ritkán kapok konkrétan nekem szóló, személyes ajándékot. Ha igen, ezeket mindig megőrzöm.

Azt szoktam mondani a szülőknek, hogy ne vegyenek nekem semmit, azt, amit nekem szánnak, költsék a gyerekekre: a munkámat végzem (jól-rosszul), azért kapom a fizetésemet (annyit, amennyit...).

Ha valakik mégis ragaszkodnak az ajándékozáshoz, azt tudom javasolni: kérdezzék a gyerekeket, mit csinálunk a tanórákon, mivel játszunk, hogyan dolgozunk. Nekem ajándék például, ha megvesznek egy olyan társasjátékot, amellyel nemcsak otthon lehet játszani, hanem az iskolában is a tanórákon (pl. Lapot kérünk!), mert így a gyerekekkel azt és úgy tudom csinálni, ahogy és amit szeretnék.

A legjobb ajándék pedig az, amit a gyerekek készítenek: egy-egy rajz, mellé egy-egy mondat, ami eszükbe jut a velem töltött időről. Miután kicsikkel dolgozom, van úgy, hogy a szülő is nagyon kedvesen/meghatóan leírja az érzéseit. Ezeket a személyes, nekem szóló üzeneteket, amelyekből tanulni is lehet, elteszem egy dobozba. Volt olyan osztályom, ahol annyira együtt voltunk a gyerekekkel, hogy tudták, éppen mit hallgatok, mit olvasok, ismerték a kedvenc állataimat stb. Ebből született egy olyan könyv, amelyik a kedvelt állatomról szólt, az épp olvasott szobros könyv alapján bejártuk és megnéztük a kedvenc szobrászaim szobrait, és készült egy póló, amelyre a gyerekek saját kézzel rajzolták fel a grundot a Pál utcai fiúkból, sőt, a környéket is megfestették. Ezek az értékes dolgok, mert benne van az idő és a figyelem, a legtöbb, amit egymásnak adhatunk."

G. Á. általános iskolai tanítónő, osztályfőnök

"Minden ajándéknak örülök, amivel meglepnek a gyerekek és rajtuk keresztül a szülők. De a személyes meglepetésekhez nincs fogható.

Réges-régen történt, hogy színházbérletet kaptam a nagycsoportomtól. Akkoriban ez óriási ajándék volt. Csak így, bérlettulajdonosként jutottam be Gobbi Hilda – Csirkefej c. darabjára. Jegy már nem volt kapható. Így történt, hogy e személyes ajándéknak köszönhetően láttam a darabot, a szeretett művésznőt az utolsó előadásán.

Ez még így sok-sok év távlatából is megmelengeti a szívemet."

Cs. M. óvónő

ovi_suli_ajandek2

Iparművész ékszerek, kép: Panyi Zsuzsi

"Milyen ajándéknak örülök? Ami személyes. Aminek utána kell járni, vagy más kollégáknál kell érdeklődni, vajon mi lehet a kedvencem, minek örülnék igazán. Kaptam már terítőt, kreatív könyvet, szakácskönyvet, fülbevalót. Kollégáimat is megkérdeztem: ők is a személyes meglepetésre esküsznek, pl. egy kosár házi finomság, egy hétvégi pihenés vagy egy jól kiválasztott ékszer stb. mindig sikert arathat."

B. N. óvónő

"Húsz évvel ezelőtt lettem először osztályfőnök egy alsó tagozatos osztályban. A húsz év alatt rengeteg személyes ajándékot kaptam a tanítványaimtól, illetve a szülőktől.

Az egyik legkedvesebb meglepetésem egy poszter volt, amelyen egy mondatot fejeztek be a gyerekek. 'Azért szeretem Á. nénit, mert...'.

Éreztem, hogy őszintén gondolják a gyerekek, s akkor még az is szerepelt a plakáton, hogy fiatal vagyok. A legemlékezetesebb ajándék azonban egy film volt. Hasonlóan a plakáthoz, a gyerekek itt is rólam meséltek nagyon kedves emlékeket, történeteket. Évek múlva is megnézhetem, s a kedves gondolatokhoz itt arcokat is kapcsolhatok. Többször is megleptek saját készítésű szakácskönyvvel, rajzokkal, gyönyörű, kézzel varrott madárkákkal. Ezekhez az ajándékokhoz tudom, hogy sok idő, türelem és szülői segítség is kell. Egy-egy osztály meglepetése mögött a szülők háláját is érezni lehet!

A legpraktikusabb ajándékot tavaly kaptam. Ebben a 'tanszercsomagban' minden benne volt, amire egy pedagógus vágyhat szeptemberben. Ceruza, radír, táblaragacs, ragasztó, cellux, kifestő, alkoholos filc, PIROS TOLL, rajzszög, gombostű, jegyzetfüzet. A csomag egész nyáron várta az iskolakezdést, szeptemberben pedig mosolyogva gondoltam a gyerekekre, akiktől kaptam a 'tanszercsomagot'."

M. Á. általános iskolai tanítónő, osztályfőnök

ovi_suli_ajandek1

"Általában a személyes ajándékoknak örülök a legjobban. A legkedvesebb ajándékaimat az érettségiző osztályaimtól kaptam: az egyiktől (akkor még dohányoztam) egy cigarettatárcát és egy Zippo öngyújtót, amibe belevésték mindenki aláírását. A másiktól egy Liverpool FC-s nyakkendőt és egy Pulp Fiction-ös pénztárcát, mert tudták, hogy nagy Liverpool-rajongó vagyok, és a kedvenc filmem a Pulp Fiction. Nem érettségiző osztálytól kaptam olyat, hogy a csoport neve volt rajta egy bögrén, vagy egy vicces és személyes feliratú pólót. Ezeknek mind nagyon örültem, mert azt mutatták, hogy kötődünk egymáshoz, és erőfeszítést tettek, hogy valami egyénit adjanak."

B. G. gimnáziumi nyelvtanár

Van élet a mindenre beváltható utalványon túl. Ajándékozni természetesen nem csak a karácsonyi időszakban lehet, de csak rajtunk múlik, hogy az ajándékozás tényleg arról szóljon, akiről és amiről...

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„Úgy leszünk többek, ha merünk kevesebbek lenni” – Dr. Aczél Petra meghökkentő tanácsa a digitális zaj korára
A kommunikációkutató az egó háttérbe szorítását javasolta a hitelesebb élethez a Tudatos döntések adásában. Szerinte a valódi kapcsolódás kulcsa nem az önérvényesítés, hanem a jelenlét megélése.


A digitális zaj korában, amikor a figyelem lett a legértékesebb valuta, felmerül a kérdés: tudunk-e még érdemben beszélgetni, vagy már csak elbeszélünk egymás mellett?

A kommunikáció tétje ma már egzisztenciális: érteni a körülöttünk lévő világot – vagy menthetetlenül eltévedni benne.

Ezt a gondolatot járta körbe dr. Aczél Petra kommunikációkutató, a hazai felsőoktatás több mint harminc éve megkerülhetetlen alakja a Tudatos döntések podcast január végi adásában.

„Ha nem tudunk eligazodni a média világában, ha nem tudunk jól kommunikálni – vagy akár értelmezni azt, ami körülvesz minket –, akkor bizony komoly bajba kerülünk” – szögezte le a szakember a Remind magazin által is feldolgozott adásban.

Szerinte a tudás önmagában kevés; ha nem válik érthetően és hitelesen megoszthatóvá, elveszíti minden társadalmi értelmét.

Ezzel szembesítette azt az elitista nézetet, amely szerint ami közérthető, az szükségképpen felszínes is. A probléma épp az, amikor a tudomány vagy a művészet bezárkózik elefántcsonttornyába.

„Ott állunk egy kiállítótérben, és azt érezzük: ez már nem nekünk szól” – hozott egy hétköznapi példát.

A jelenség a tudomány világában is pusztít, amikor a szakmai óvatosság elnémítja a hiteles hangokat.

A COVID-járvány alatt ez drámaian megmutatkozott: amíg a tudomány óvatoskodott, az áltudomány harsányan és egyszerűen beszélt, betöltve a kommunikációs űrt.

Aczél Petra számára a kommunikáció alapjait a gyermekkori családi közeg teremtette meg, ahol a beszélgetés nem praktikus ügyintézés, hanem a közös gondolkodás terepe volt.

A valódi párbeszéd alapja nem a kimondott szó, hanem a megelőző figyelem és kíváncsiság.

A tudatosságot egyetlen szóban sűríti össze: jelenlét. Vagyis az a képesség, hogy nem spórolunk az odafigyeléssel, és nem vagyunk fél lábbal máshol.

Korunk egyik legnagyobb problémájának azt látja, hogy a tudástársadalom elterelte a fókuszt a részvételről, a fiatal generációk pedig gyakran „nincsenek otthon” a saját korukban, ami súlyos mentális terhekhez vezet.

A kutató leszámolt azzal a modern mítosszal is, hogy a siker kulcsa az extrém leegyszerűsítés.

„Soha nincs általános recept a kommunikációra” – jelentette ki határozottan. „Az az állítás, hogy akkor leszel sikeres, ha mindent egy szóba tudsz sűríteni, egyszerűen nem igaz.”

A beszélgetés végén egyetlen, paradox útravalót hagyott a hallgatóknak: „úgy leszünk többek, ha merünk kevesebbek lenni.” Hozzátette: ne vegyük magunkat túl komolyan, és ne az egónk védelme legyen a cél.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kátyúba hajtottál és defektet kaptál? Ezt kell tenned, különben bukhatod a kártérítést
Összegyűjtöttük azokat a lépéseket és buktatókat, amelyek döntően befolyásolják a kárrendezés kimenetelét.


Egyetlen rossz pillanat, egy tompa puffanás, és máris kész a baj: defekt, sérült futómű, több tízezer forintos kár. Pedig kátyúkárnál nem csak az számít, mekkora volt a gödör – hanem az is, mit csinálsz az első percekben. Mutatjuk, hogyan növelheted drasztikusan az esélyedet arra, hogy valóban kifizessék a kárt.

A szokatlanul hideg, jeges időjárás idén különösen kegyetlen volt az utakhoz: országszerte látványosan megszaporodtak a kátyúk, velük együtt pedig a kellemetlen – és gyakran költséges – autós meglepetések.

Bár sokan nem tudják, a kátyúk okozta sérülések után lehet kártérítést igényelni, a gyakorlatban a legtöbb autós már az első lépésnél elbukja az ügyet.

A MABISZ adatai szerint a kátyúkár-bejelentések közel fele adminisztratív okok miatt kerül elutasításra. Vagyis nem azért, mert nem volt kár, hanem mert rosszul, hiányosan vagy nem a megfelelő helyen indult el az ügy. Bokros Máté Levente, biztosítási szakértő, az Atervező.hu alapítója szerint a siker kulcsa a felkészültség és a helyszíni precizitás – nem az, hogy mennyire volt mély a kátyú.

Nem a kátyú méretét nézik

Jogilag a kátyúkár a közút kezelőjének felelősségi körébe tartozik, de ez messze nem jelenti azt, hogy automatikusan fizetnek is. A felelősségbiztosító nem a kátyú méretét vagy formáját vizsgálja, hanem azt, hogy:

  • az úthiba valóban alkalmas volt-e a konkrét sérülés okozására,
  • és mindez egyértelműen bizonyítható-e.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy az út kezelője mentesülhet a felelősség alól, ha az úthibára figyelmeztető tábla volt kint, vagy ha a kátyút ideiglenesen jelölték. Emellett a vezetési körülmények is fókuszba kerülnek: nem az a kérdés, ki lehetett-e kerülni a kátyút, hanem az, hogy a sofőr ésszerűen járt-e el az adott forgalmi, időjárási és látási viszonyok között. Bokros Máté Levente elmondása szerint a károk jelentős részét a nem megfelelő sebesség okozza, ezért a vezetési körülmények vizsgálata a kárrendezés része.

Ezért kulcsfontosságú, hogy a kárbejelentéskor részletesen és pontosan írd le a történteket. Minden a felkészültségen és a helyszíni precizitáson múlik.

Mi az első dolgod, ha kátyúba hajtasz?

A biztosítási szakértő kiemelte: kátyúkárnál célszerű rendőrt hívni, még akkor is, ha nincs személyi sérülés, mert a hatósági jegyzőkönyv kulcsfontosságú bizonyíték. Ennek hiánya komoly nehézséget okozhat a kár rendezésében.

A kárt első körben nem a biztosítónál, hanem a közút fenntartójánál kell írásban bejelenteni. A rosszul megcímzett kárigény eljárási okból is elbukhat, még akkor is, ha a károsodás ténye nem vitatott. Magyarországon az útkezelői rendszer nem egységes, ezért kiemelt körültekintés szükséges.

Autópályák és gyorsforgalmi utak: MKIF Zrt.

Országos fő- és mellékutak: Magyar Közút Nonprofit Kft.

Településeken belül: jellemzően az önkormányzat

Budapesten: Budapest Közút Zrt. és a kerületi önkormányzatok

Dokumentálás: itt nem lehet félmunkát végezni

A sikeres kárrendezéshez komplex dokumentációra van szükség:

  • rendőrségi jegyzőkönyv,
  • tanúnyilatkozat (ha van, és jobb, ha van),
  • részletes kárigény,
  • több, beazonosítható fénykép a kátyúról és az autóról,
  • javítási számlák a kár összegének igazolására.
A fotóknál nem elég egy közeli kép a gödörről: látszania kell a helyszínnek, a környezetnek, sőt az utcatáblának is, lehetőleg több szögből.

Bár videót egyelőre nem kérnek a biztosítók, egy későbbi jogvita esetén aranyat érhet.

A szakértő külön kiemeli: ilyenkor nincs „okosba megoldjuk”. A javításról szóló számlákat meg kell őrizni, a cserélt alkatrészeket érdemes megtartani, személyi sérülésnél pedig az orvosi dokumentáció is elengedhetetlen. Továbbá hasznos lehet néhány szemtanú is, akik alátámaszthatják, hogy a sofőr nem lépte túl a megengedett sebességet. Ha nem tudod egyértelműen bizonyítani, hogy az úthiba okozta a kárt, a fenntartó nem fog felelősséget elismerni, és a biztosító sem fizet.

Van könnyebb út? Igen, de nem mindenkinek

Ha rendelkezel CASCO-val vagy kötelezőhöz kötött kátyúkár-kiegészítéssel, a biztosító átvállalja az ügyintézést, segít az útkezelő azonosításában, és megtéríti a kárt. Sőt, a regresszt – vagyis a kár behajtását az útkezelőn – is intézi.

Adminisztratív szempontból ez jelentősen egyszerűbb megoldás, mint a közvetlen igényérvényesítés az útkezelőnél. Fontos azonban, hogy a biztosítás ilyenkor sem fedezi az esetet, ha az úthibára figyelmeztető jelzés ki volt helyezve.

Milyen alkatrészekre terjed ki általában a kiegészítő kátyúkár biztosítás?

Bokros Máté Levente elmondta: jellemzően a gépjármű gumiabroncsai, keréktárcsái, tengelycsonkjai, kerékagyai, csonkállványai, gólyalábai és lengéscsillapítói tartoznak a biztosított alkatrészek közé. Emellett a fényezési és egyéb apróanyag költségek is téríthetők. Érdemes számolni azzal, hogy ha egy alkatrészt az ellenoldali párjával együtt kell cserélni, a biztosító csak a sérült darabot téríti, a párját nem.

A szakértő szerint a kátyúkár biztosítások éves díja alacsony, így könnyen kedvet kaphatunk a szerződéskötésre. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a CASCO bónusz fokozata csökken, amikor a biztosító kifizeti a kárt, mivel ez kárrendezésnek minősül, és a következő évek díja emelkedhet. Jó hír, hogy ha a kifizetett összeg visszatérül a biztosítónak, a bónusz fokozat visszaállítható. Ez azonban nem automatikus, külön ügyintézést igényel, és könnyen el lehet felejteni.

A legjobb védekezés még mindig a figyelem

A szakértő szerint a legtöbbet továbbra is azzal tehetjük, ha körültekintően vezetünk, és alkalmazkodunk az útviszonyokhoz. Ha mégis bekövetkezik a baj, a türelmes, alapos dokumentálás a legjobb befektetés.

Akár a biztosító, akár az útkezelő felé indítjuk az igényt, a gondos nyilvántartás adja majd a sikeres kártérítés alapját. Ne felejtsük: a kár pontos dokumentálására szánt idő mindig kevesebb, mint amit egy esetleges jogvita során a bíróságon kellene eltölteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk