A Fővárosi Lakásügynökség nem vállal garanciát a nem beépített bútorokért és a gépeket is a főbérlőnek kell javíttatnia
Az ügynökség programja szerint nagyon jól járhat az, aki értékesíteni vagy kiadni szeretné lakását. Azonban számos fontos kérdés merülhet fel, amikkel érdemes tisztában lenni.
A 24.hu írta meg, hogy a Fővárosi Lakásügynökség programjával kapcsolatban egyik olvasójuk kiszúrt néhány kellemetlen problémát.
A főváros garantálja, hogy a kiadó megkapja a bérleti díjat, és amikor visszakapja a lakást, az ugyanolyan állapotban lesz, mint amikor átadta
– mondta ezt még március végén Karácsony Gergely főpolgármester, amikor bejelentette a Fővárosi Lakásügynökség indulását a projekt vezetőjével, Kovács Verával tartott közös sajtótájékoztatóján.
A lap egyik olvasójának elsőre megtetszett a főváros ajánlata, sőt még azt a kockázatot is vállalta, hogy ha nem tudja eladni, akkor kiadta volna, hogy „ne legyen vele nyűg.” Sőt még azt is vállalta volna, hogy a piac ár alatt keres rajta, mert a lakással járó ügyintézés terheitől megszabadult volna. A szerződés tervezete során viszont számtalan dolog kérdésessé vált számára:
Az általános szerződési feltételek (ÁSZF) szerint a Fővárosi Lakásügynökség kötelezettséget vállal arra, hogy a bérleményt rendeltetésszerűen és a bérleti szerződés rendelkezéseinek megfelelően használja, állagát pedig a jogviszony időtartama alatt megőrzi. Ebbe viszont nem tartozik bele a „rendeltetésszerű használattal együtt járó elhasználódás” és a „be nem épített bútorok” sem.
Kérdéses, vajon mit takar a rendeltetésszerű használat, de az biztos, hogy nem úgy kapná vissza a lakását, ahogy átadja.
A lap felkereste a Fővárosi Lakásügynökséget, ahol azt a választ kapták, hogy
a „rendeltetésszerű használat” a lakások lakás céljára történő használatot jelenti (tehát nem üzleti célra, nem irodának használják, hanem arra, hogy ott emberek lakjanak), ez tehát nem lehet eltérő értelmezés kérdése véleményük szerint a bérbeadó és a bérlő között. Hozzátették: a „rendeltetésszerű használattal együtt járó elhasználódás” tartalma a gyakorlatban (és bírói gyakorlatban) jól meghatározható.
"A szerződés garanciát vállal arra, hogy minden beköltözőre legalább 12 nm alapterület jut (így a bérbeadó tudja, hogy maximum hányan fogják használni a lakást), a bérbeadó meghatározhatja, hogy lehet-e dohányozni vagy állatot tartani. Ennek megfelelően a bérbeadó előre láthatja, hogy a határozott időtartam alatt meghatározott számú ember lakáscélú használata esetén milyen mértékű elhasználódásra kell számítani, ami minden bérbeadás (és saját használat) szükségszerű velejárója" – fogalmaztak.
"Az ÁSZF jelenlegi szövege a lakástörvény szerint osztja meg a terheket a tulajdonos és a lakásügynökség között, tehát a szerződés teljes egészében a jogszabályt követi [...], a bérbeadó a lakásügynökséggel tart kapcsolatot, a munkák felmerülése és elvégzése esetén mi közvetítünk, így pont ezért, rajtunk keresztül, tud intézkedni külföldről is (erre közvetítő, magyarországi megbízott nélkül egyébként nem lenne lehetősége)"
– írták.
A lap szerint ugyanakkor az is felvet kérdéseket, hogy a szerződéstervezet szerint „a bérbeadó az életveszélyt okozó, az épület állagát veszélyeztető, továbbá a lakás vagy a szomszédos lakás rendeltetésszerű használatát akadályozó hibák esetén a hiba jellegének megfelelően késedelem nélkül köteles elhárítani, illetve kijavítani", amire a tulajdonosnak 30 nap áll rendelkezésre. Ám ennél komplikáltabb a dolog egy társasház életében, ahol adott javítási munkálatok elvégzéséhez a közgyűlés jóváhagyására is szükség van.
A lakásügynökség erről azt írta: ha a munkák elvégzésének időtartama objektív okok miatt nem tud határidőben megvalósulni, úgy „az nyilvánvalóan nem esik a tulajdonos terhére”, ettől tehát nem kell különösebben tartania a tulajdonosoknak.
