Miért nem emlékszik az álmaira néhány ember, és mit lehet tenni ez ellen?
Ha egy gyermekkori álmomat kellene felidéznem, akár egy 20 évvel ezelőtti éjszaka gyümölcsét is részletről részletre le tudnám festeni lelki szemeim előtt.
Persze nem mindegyik álmot, de biztos, hogy van egy-két olyan darab. Arra pedig kifejezetten emlékszem, hogy gyermekkorban álmodni szinte olyan volt, mintha filmet néznék a fejemben, amit aztán másnap mindenféle nehézség nélkül visszaidézhetek.
Akkor hogy lehet az, hogy például a tegnap éjszaka álomképei közül egyáltalán semmire sem emlékszem? Egy üres, fehér oldal a fejemben az egész.
Noha a biológia azt sugallja, hogy minden valószínűség szerint álmodtam, miután felébredtem, az egész szertefoszlott.
Miért is van ez? És hogy lehet, hogy néhány ember egyáltalán, soha nem emlékszik az álmaira, vagy csupán nagyon felületesen?
A válaszokat egy friss kutatás szerint az alvási ciklusok bonyolult rendszerében kell keresnünk.
Tehát ha emlékszünk, ha nem, mindegyik opció alvó testünk és a tudatalattink biológiájában gyökerezik.
Amikor álomra hajtjuk a fejünket, lényegében "befizejtük" az agyunkat egy hullámvasútra.
Az alvás ugyanis sokkal bonyolultabb, mint ahogy régebben gondoltuk. Ahelyett, hogy az eszméletlenség fennsíkjára érkeznénk, majd onnan távoznánk, pihenő agyunk mentális állapotok hullámvasútján megy keresztül, és az egyes részek mentális aktivitással rendelkeznek.
Az álmok születését általában a REM nevezetű fázissal hozzák összefüggésbe. Ezt deszinkronizált alvásnak is nevezik, mivel az ébrenlét néhány jelét produkálhatjuk közben.
A REM-alvás során a légzés szabálytalanabb, gyorsabb és kevésbé mély, viszont az izomtónus átmenetileg megszűnik. A szemek gyors mozgást végeznek, a végtagok izmai átmenetileg képtelenek a mozgásra.
A vizsgálatok szerint ekkor az agynak azok a területei aktívak, amelyek a tanulásban, a gondolkodásban, a dolgok megszervezésében vesznek részt. Az agy arra használja ezt az időt, hogy az éberen gyűjtött információkat feldolgozza, elraktározva azt, ami az egyén hasznára válik és eldobva, amire nincs szüksége.
A REM-állapot alatt az agyunk kulcsfontosságú részeibe extra adag vér áramlik: az agykéregbe, ami tartalommal tölti meg álmainkat, és a limbikus rendszerbe, amely az érzelmi állapotunkat dolgozza fel. Miközben ebben az álom-barát állapotban vagyunk, ezek heves elektromos tevékenységet folytatnak. A frontális lebenyek azonban - amelyek kritikus képességeinket irányítják - csendesek.
Ez azt jelenti, hogy gyakran vakon elfogadjuk, bármi is történjék álmaink nonszensz narratíváiban, amíg fel nem ébredünk.
"A probléma az, hogy minél zavarosabb a kép, annál nehezebb megragadni. Azokra az álmokra, amelyek világosabb szerkezettel rendelkeznek, sokkal könnyebb emlékezni"
- fejtette ki Deidre Barrett pszichológia professzor és szerző.
De van egy kémiai komponens, amely elengedhetetlen annak biztosításához, hogy az álomképek megmaradjanak: a noradrenalin.
A noradrenalin egy, a pozitív izgalmi állapotért felelős hormon, amely a testet és az elmét cselekvésre sarkallja, a szintje pedig alacsonyabb a mély alvás során.
Francesca Siclari, a Lausanne Egyetemi Kórház alváskutatója szerint nem véletlen az, hogy az ébrenlétünk és alvó állapotunk között egyértelmű különbségek vannak.
"Valószínűleg az egy jó dolog, hogy az álombéli életünk és az ébrenléti életünk teljesen más. Szerintem ha minden részletre pontosan úgy emlékeznél, ahogy az ébrenléted során, előbb-utóbb elkezdenéd összekeverni, hogy mi az, ami valóság, és mi az, ami álom"
- mondja.
Azt állítja, hogy az alvászavarokban, például narkolepsziában szenvedő emberek számára nehézséget okozhat az ébrenléti és az alvó életük közötti különbség észrevétele, és ettől összezavarodhatnak és szégyenérzet telepedhet rájuk.
"Vannak olyanok is, akik túl jól emlékeznek álmaikra, és ténylegesen elkezdik exportálni ezeket az emlékeket a napjukba."
Nem véletlen az sem, hogy azok az álmaink, amelyekre a leginkább emlékszünk, az alvási ciklusunk bizonyos időszakaiból származnak, ezeket pedig az alvó testünkben áthaladó vegyi anyagok befolyásolják.
"Általában leginkább a REM-alvásában álmodunk élénken, vagyis amikor a noradrenalin szintje alacsony az agyban"
- magyarázza.
Lehet, hogy a felébredésünk előtti pillanatban még álmodunk - de a reggeli rutinunk áll majd az emlékezés útjába. Gyakran egy ébresztőórára riadunk fel, ami egy tüske a noradrenalin szintünknek. Ezáltal nehezebben tudjuk visszaidézni álmainkat.
