Miért kell meghalnia minden évben annyi gyereknek?
Medencébe fulladt egy 19 hónapos kislány. Egy két és fél éves gyerek a felforrósodott autóban lelte halálát. 5 hónapos baba és egy kamaszlány halt meg, amikor a viharban autóra esett egy fa.
Minden évben megjelenik legalább egy szörnyű hír arról, hogy kiesett az ablakon/erkélyen egy kisgyerek és meghalt, mert az a felnőtt, akinek a gondjaira bízták, vagy egyedül hagyta a lakásban, vagy "nem gondolta volna", hogy a nyitott ablak a nyolcadikon vagy ötödiken valódi kockázatot jelent.
Minden évben gyomorgörccsel indul a nyár, mert az jut az eszembe, hogy idén mennyi 18 év alatti fullad vízbe.
Borzalmas ezeket a híreket olvasni, és egy idő után feldolgozhatatlan ez a sok értelmetlen halál. Az ember lelke tényleg belefájdul abba, hogy mennyi halálos baleset lett volna elkerülhető, ha mi, felnőttek komolyan vesszük azt, hogy óvjuk, védjük, féltjük a piciket és megfelelően gondoskodunk róluk.
Mivel a kicsik még képtelenek magukra vigyázni, magukról gondoskodni, akármilyen okosnak is látszanak.
Tudom, hogy az eddigi áldozatokat már nem hozza vissza, de a további tragédiák elkerülhetők, ha
- nem hagyunk kisgyerekeket egyedül szabadon álló konnektorokkal - ezekhez kapni speciális dugókat
- nem rakjuk a forró vizet, forró levest a padlóra/konyhakőre hűlni, mert bárki belegyalogolhat, a gyerek beleeshet
- nem hagyunk forró étellel teli edényeket a tűzhely szélén, ahol a gyerek leránthatja
- nem főzünk gyerekkel a karunkon, mert balesetveszélyes
- nem hagyjuk őrizetlenül a kicsiket olyan helyen, ahol tavacska, medence, szökőkút, vagy akár csak egy vízzel teli kiskád/lavór van, mert egy pillanat alatt elmerülhetnek és megfulladhatnak a gyerekek
- nem hagyjuk a lakásban egyedül a kisgyerekeket, mert egyrészt akkor nem látjuk mit csinálnak, másrészt még képtelenek magukra vigyázni és felmérni az életveszélyes helyzeteket
- nem hagyjuk nyitott ablakkal vagy erkélyajtóval egyedül a kisgyereket, ha az ablakon, erkélyen nincsen erős rács (olyan nincs, hogy csak pár percre kiszaladok, mert pont akkor fog a pici felmászni és kizuhanni)
- nem hagyjuk biztonságos takarás nélkül a kutakat, emésztőgödröket, meszesgödröket, vizesárkokat, ott, ahol gyerekek vannak stb., mert a gyerekek már csak ilyenek, kíváncsiságból megnézik, mi az, beleesnek, és már kész is a baj
- nem hagyunk kint késeket, ahol a picik elérhetik és megfoghatják
- nem hagyjuk kint a gyógyszereinket, vegyszereinket, tisztítószereinket, hanem gondosan elzárva tartjuk mindet
- tomboló viharban nem indulunk el gyerekkel sehova, sem gyalog, sem semmilyen járművel, hanem megpróbálunk biztonságos helyen maradni
- nem hagyunk nagyobb gyereket sem, és picit sem az autóban egyedül bezárva, 3 percre sem
- ha valaki figyelmeztet bennünket a balesetveszélyre, nem hurrogjuk le azzal, hogy "ugyan, nem lesz semmi baj", "ugyan már, tud magára vigyázni", "ugyan, okosabb az, mint hiszed" hanem igyekszünk megfogadni a tanácsot
- nem a többi kisgyerekre bízzuk a gyermekünk felügyeletét, hanem felnőttekre, mert a kicsik nem tudnak még egymásra vigyázni
- nem gondoljuk azt, hogy 2-3 évesek tudnak magukra ügyelni, majd szépen, biztonságosan eljátszanak, amíg mi valami egészen mást csinálunk a ház másik végében...
- nem szaladgálunk velük át a piroson/tilosban, mert azt tanulják meg belőle, hogy ezt lehet, ez a minta
- nem ugrálunk le velük mozgó járműről, mert utánozni fognak bennünket
és a többi. Ezeket a sorokat még hosszan folytathatnám.
Túlságosan aggodalmas lennék? Nem hiszem. Azt tapasztaltam, hogy a "túlzott óvatosság" kevesebb bajjal jár, mint az, amikor azt gondoljuk, hogy a gyerekeinket semmi baj nem érheti, és csak legyintünk a tanácsokra.
Minden egyes emberi élet egyszeri és megismételhetetlen.
