Mi lenne, ha pornót vetítenének az iskolában, majd együtt elemeznék?
Másodjára rendezte meg a WMN.hu élő beszélgetős estjét Budapesten, amely ezúttal már hetekkel hamarabb teltházas lett. Nem csoda: olyan kérdést boncolgattak, amiről valójában mindenki beszélni akar, csak nagyon nehezen találja a megfelelő szavakat, nehezen mer kezdeményezni.
A vendégek személye is garancia volt arra, hogy hasznos és értékes vita fog kibontakozni. Pokorny Lia színésznő, Gyurkó Szilvia gyerekjogász és Czutor Zoltán zenész (nem mellesleg ötgyerekes apa) mellett egy 15 éves gimnazista, Kovács Koppány is ott volt a meghívottak között. Ráadásul végig úgy tűnt, hogy egyáltalán nincs zavarban, ami a téma érzékenységét és a megjelent több száz fős közönséget tekintve nem mindennapi dolog.
D. Tóth Kriszta moderátorként személyes történettel vezette föl az estét az összegyűlt 250 fős hallgatóság előtt. Kiderült, hogy annak idején a szülei szemérmesen kezelték a kérdést. Édesapjával például sosem beszéltek nyíltan a szexről. Sokáig gátlásokkal küzdött – nem véletlenül: pedagógus apukája kerek perec megmondta neki, hogy nem nézné jó szemmel, ha a kézfogáson kívül bármi történne az udvarlói és közte.
"Egészen az egyetemi évekig kísértek ezek a gátlások" – vallotta be DTK a közönségnek. Minden bizonnyal sok kortársa hozott még hasonló gátlásokat és szemérmet otthonról.
Pornó, mint tananyag? Komolyan?
A beszélgetés rögtön a címben is kiemelt kérdéssel kezdődött. A Hello, WMN! est műsorvezetője egy a brit köztévénél, a BBC-nél dolgozó kollégájának felvetését idézte, miszerint: Mi lenne, ha pornót vetítenének az iskolában, majd azt közösen elemeznék a diákok és a tanárok? Az ötlet abból indul ki, hogy a gyerekek úgyis eljutnak a pornográfiához, így legalább felnőttek magyarázatával és felügyeletével "tanulnak meg" pornót nézni.
Koppány érintettként támogatná a dolgot, szerinte muszáj megmutatni a mai tizenéves generációnak, hogy a valós szexualitás nem abból áll, amibe az interneten kutatva belefutnak. Igaz, később azért hozzátette, hogy a gyakorlatban ez bőven tartogatna nehézségeket, és
a hagyományos felvilágosítás szerepét sem szabad alábecsülni.
Pokorny Lia viszont egy 13 éves fiú édesanyjaként picit korainak tartaná még a biológia órán való pornónézést. Szerinte ezzel az erővel már egy doboz cigit is elszívhatnának közösen a tanórán, mielőtt a dohányzás káros hatásairól kezdenek beszélgetni. Inkább arra kéne koncentrálni, mi a jó út, nem arra, mi a helytelen.
Czutor Zoltán abban is kételkedett, vajon ki tudná megtartani ezeket az órákat. Úgy emlékszik, hogy az ő tanárainak 80-90 százaléka frusztrált, elvált középkorú nő volt, aki aligha tudna hitelesen a pornófilmek hazugságairól beszélni. Tehát nagyon is fontos, hogy ki áll a diákokkal szemben, amikor előkerül ez a rendkívül kényes téma. Bárkire közel sem lehetne rábízni egy ilyen feladatot, ami az univerzális bevezetést nagyjából lehetetlenné is teszi.
Abban viszont az összes résztvevő egyetértett, hogy
a gyerekek már 11-12 éves korban is elkerülhetetlenül találkoznak a pornográfiával és a szexualitással, sőt, van aki ennél is korábban. Aki nem direkt, azzal önkéntelenül szembe jön.
Ezért a legrosszabb, amit a felnőttek tehetnek, hogy nem vesznek erről tudomást és inkább szőnyeg alá söprik az egész kérdést. Nem az a feladat, hogy mi vigyük be ezeket a tartalmakat az életükbe, viszont az értelmezésükben igenis segítenünk kell nekik – vélte Gyurkó Szilvia.
Már kétszer lefeküdtem egy sráccal, akkor ez most azt jelenti, hogy járunk?
A tizenévesekről olykor sajnos egészen rémisztő történetek tudnak kiderülni. Néhányból rendőrségi ügy is lett, de megtippelni is nehéz, mennyi sikkadt el bármiféle következmény nélkül. Czutorhoz például egy olyan eset jutott el, amikor
egy 12 éves lány azért lopott elég nagy összeget az anyukája pénztárcájából, hogy egyik igencsak jóképű osztálytársát ennek fejében orálisan kielégíthesse. Tehát még ő fizetett a fiúnak az aktusért, ahogy a többi lány is az osztályban.
És mindannyian teljesen természetesnek vették a dolgot, senki nem akart kilógni a sorból. Ráadásul a lány jól szituált családból származott, és az iskola is kimondottan elől szerepelt a rangsorokban.
Gyurkó Szilvia is nem egy ilyen esettel találkozott már alapítványi munkája során. Az egyik fővárosi elitgimnázium tanulói például azt játszották egy házibuli alkalmával, hogy egy lánynak le kellett mennie az asztal alá, amit a fiúk félig levetkőzve körbeültek, és a nemi szerveik tapintásából kitalálnia, ki az illető. Persze az egész a buli részeként volt beállítva, így még ha furcsának is érezték, ciki lett volna számukra kimaradni belőle.
És itt ismét előjön a pornó vs. valóság kérdése, hiszen a tizenévesek túlnyomó része a felnőttfilmekből szerzi meg első (és legtöbbször az éles helyzet előtti egyetlen) tapasztalatát. Ezek a minták pedig egész későbbi életükre negatív hatással lehetnek, ha negatív élmény éri őket.
Akkor hogy kellene szóba hozni?
Pokorny Lia szerint a gyerekek mindig a saját szintjükön kérdeznek, és meg is kell adni nekik a lehetőséget, hogy hasonló szinten válaszokat kapjanak. Érdekes, hogy két téma van, amiről az emberek igazán nehezen beszélnek: a halál és a szex. Ha bármelyik szóba kerül, még felnőttek között is gyakori a kínos csend és a hallgatás, ha pedig gyerekek is vannak a társaságban, hatványozottan ez a helyzet. Mintha valami tabu lenne, amit el kell rejteni előlük.
Ez azért is nagy probléma, mivel a gyerek kíváncsisága ettől még nem csökken.
Barátaival, osztálytársaival ugyanúgy beszélni fog róla, ami ki tudja, milyen tévutakra viszi. Sokan a nagyobb testvéreikkel sincsenek olyan viszonyban, hogy őszintén fel mernék hozni a kérdést.
Lia kisfia már nagyon fiatalon, 3-4 évesen feltette a kérdést édesanyjának, mi ez az egész születés dolog. Ilyenkor a színésznő szerint a legjobb, ha a saját nyelvén, picit mesébe ágyazva próbáljuk megértetni a gyerekkel.
Ez ebben az életkorban elégnek is bizonyult.
Koppány emlékei szerint nagyjából 9 éves lehetett, amikor az osztályában elterjedt az a szó, hogy szex. Mindenki ismerte, de nagyjából senki nem tudta pontosan, mit is takar. Igazi kaotikus állapot uralkodott, amit ő úgy oldott fel, hogy egyik nap hazaérve nyíltan rákérdezett az édesanyjánál. Ezután pedig meg is beszélték.
Ők személy szerint sosem kezeltek tabuként semmi ilyesmit. Persze a többség aligha van így ezzel. Az pedig, hogy a felnőttek nagy része ennyire szemérmes ebben a kérdésben, nagyon könnyen úgy csapódhat le, hogy valami bűnös, tiltott dologról van szó. És sok tizenéves szemében ez csak még vonzóbbá teheti.
Czutor Zoltán viszont azt is fontosnak tartja, hogy megmaradjon az intim együttlétek szépsége és bensőséges jellege, ezért szerinte nem árt, ha valamiféle titok lengi körbe az egészet. Ha valaki túl korán kezdi el, amikor még nem érez rá igazi vágyat és késztetést, de csak azért is ki akarja próbálni, azzal könnyen előfordulhat, hogy későbbi élete során sem lesz meg benne az igazi vágy.
A társadalmi felelősség
Magyarországon a dolog törvényi szabályozása is enyhén szólva aggályos. Például erősen elgondolkodtató, hogy
egy gyerek 12 évesen beleegyezéses szexuális kapcsolatot létesíthet, miközben 14 éves korig nem mehet el kísérő nélkül az állatkertbe. Házasságot már 16 évesen köthet, kaparós sorsjegyet viszont 18 éves koráig nem vásárolhat.
Gyurkó Szilvia szerint abszurd, hogy valaki 12 évesen el tudja dönteni, kivel akar önszántából lefeküdni, azt viszont nem, szabad-e meginnia egy pohár bort.
A szülőknek is hatalmas felelőssége van ebben, hiszen
nagyon sokan egyszerűen nem tudják elképzelni a gyerekükről, hogy lehetne vele komolyan is beszélgetni ezekről a témákról.
És ilyenkor következik a mese a virágok beporzásáról, a gólyáról és hasonlókról, ami nagyon ritkán vezet pozitív eredményre. Az elviccelés, elbagatellizálás később sokkal nagyobb kárt okozhat.
Pokorny Lia úgy véli, hatalmas probléma, hogy sok tizenéves pusztán unaloműzésként tekint a szexre. "Van egy szabad órájuk két program között, hát elmennek dugni egyet." Amiért az együttlétnek igazán fontosnak kellene lennie, az ilyen korúak többségénél már nyomokban sem maradt meg. És itt megint vissza kell térni a pornó szerepére.
Az összesen közel másfél órás beszélgetésen még nagyon sok kérdés felmerült, ha minden elhangzott fontos gondolatot leírnánk, többször ekkora terjedelmű lenne ez az amúgy sem rövid cikk. Annyi biztos, hogy a téma felvetése elképesztően hiánypótló volt, és még jó néhány ilyen alkalmat lehetne szervezni hasonló érdeklődés mellett. Felesleges tabuk nélkül.
Ha érdekes volt a cikk, kattints a megosztásra:
