5 szubjektív ok, amiért a férfi megcsalja a nőt
Nagyon kevés az olyan hosszútávú kapcsolat, ahol ne merülne fel előbb-utóbb a megcsalás réme. Vannak férfiak, akik diszkréten csinálják, nem akarják, hogy fény derüljön rá, de olyanok is, akiknél ez egy segélykiáltás, hogy valami nincs rendben, hogy illendő lenne változtatni valamin.
Azt senki sem mondja, hogy a megcsalás, a másfelé kalandozás egy szép módszer, mégis ez a leggyakoribb.
Amikor egy férfi kényszerhelyzetben érzi magát, vagy megviseli egy kapcsolat alakulása, akkor legtöbbször egy kalanddal „vigasztalja” magát.
Az alábbi, legalapvetőbb okok több, tudományos kísérlet által is megalapozottak és némelyiket a nők talán nem is tartják fontosnak, legyintenek rá, pedig a férfiakat akkor is megviseli, ha nem beszélnek róla.
1. Az anyagi különbségek
Ha a nő folyamatosan jobban keres a férjénél, az bizony aláássa a férfiúi büszkeséget, az önbizalmat és az elkeseredettség. Ez pedig legtöbbször belehajszolja a férfit egy olyan viszonyba, ahol zsarnokként viselkedik és terrorizálja a szeretőjét. Pontosan azért, mert beléivódott az évezredes ösztön, hogy a férfi az, akinek gondoskodnia kell a biztos anyagi háttérről, és a tudat, hogy a felesége sokkal többet keres, mint ő, sok negatív érzést indíthat el, aminek a végén a férfi menekülőre fogja.
Persze, nem akarja felrúgni a jól bevált, kényelmes kapcsolatot, csak vágyik egy olyan helyzetre, ahol úgy érzi, az ő kezében van az irányítás.
Ha pedig a férfi keres többet, azzal általában együtt jár a „mindentmegtehetekbüntetlenül” érzése, vagyis szinte társadalmi elvárás, hogy egy jól menő üzletember több vasat is tartson a tűzbe. Másrészt ez az aranyásóknak nevezett nőket is vonzza, akiket semmi más nem érdekel, csak a pénz. Nem feltétlenül akarnak feleséggé válni, inkább csak az anyagi jólét előnyeit élveznék. Talán hátborzongatóan reálisnak hangzik, de bizony egy gazdag férfi sokkal több kísértésnek van kitéve, mint egy átlagos jövedelemmel rendelkező. Sokan közülük csak látszatházasságot kötnek, hogy legyenek utódaik, közben pedig tovább élik a playboyok könnyelmű, változatos életét.
2. A családi gyermekáldás
Azokban az időszakokban, amikor a feleség, barátnő gyermeket vár, a legtöbb férfi csak pár hétig, jó esetben hónapig tud totális érdeklődést mímelni, azonban attól fogva, hogy a nőt már más sem érdekli, mint a babaruha, az ultrahang, a terhestorna és folyton arról panaszkodik, hogy bálnává nőtt és már egyetlen ruhájába sem fér bele, a férfiak úgy érzik, kalitkába zárták őket és
könnyedén a csapdájába esnek egy olyan kalandnak, ahol nincs felelősség, nincs kötelezettség, csak szex van és általános témákról szóló beszélgetések.
Ha ehhez még hozzájárul esetleg az is, hogy az asszony kórházba kerül, mert veszélyeztetett, akkor a férfi még könnyebben elmagányosodik és szüksége van valakire, akinek kiöntheti a szívét, aki egy kicsit vele is foglalkozik, egy fél órára, órára, ami csak róla szól.
Ez, persze, cseppet sem hangzik szívderítően, viszont a férfiak lelkében mindig lesz egy olyan rész, ami anyáskodásra, törődésre vágyik és sajnos sokszor a családalapítás izgalma közben ők a sokadik helyre szorulnak a gondoskodás szempontjából.
3. Szexuális kíváncsiság
Ezt az elméletemet már több nővel és férfivel osztottam meg, mindig vegyes fogadtatásra talált. A legtöbb férfi egyetértett vele, a nők viszont nem tartották hihetőnek. Ettől még valós.
A férfiak nagyon megválogatják, hogy milyen nőt vesznek el. Őket nem igazán rémiszti az, hogy kiöregednek a gyerekvállalásból, nem ketyeg a biológiai óra, vagyis kiválaszthatják, hogy tényleg az igazit vegyék el.
Amikor viszont valakit a feleségüknek tekintenek, a gyerekeik anyjának, akkor egy piedesztálra emelik lélekben, vagyis az ágyban sem szeretnék, hogy a feleségük úgy viselkedjen, mint egy túlfűtött ribanc, aki perverz dolgokra vágyik.
Manapság azonban, a szexuális szabadság korában a férfiak napi szinten szembesülnek újdonságokkal és biztos, hogy előbb-utóbb akad olyan, amit ki szeretnének próbálni, de félnek attól, hogy ezt őszintén, nyíltan megbeszéljék otthon. Nem csak az elutasítás miatt, de azért is, mert ha egyszer kimondták, már nincs visszaút. Ugyanúgy a másik mellett kell lefeküdni éjjel és reggel mellette ébredni, látni a szemében az ítélkezést.
Ezért ilyenkor a férfiak inkább elmennek máshova, ahol talán tényleg csak egyszeri alkalommal, de kiélik „bűnös vágyaikat”, hogy aztán megnyugodva és kettőzött rajongással térhessenek vissza a feleségükhöz, akinek nem kellett beszennyezniük a glóriáját.
