KULT
A Rovatból

Lemészárolták a terhes feleségét, a nácik játékból lövöldöztek rá, és állítólag megrontott több kiskorú lányt – Roman Polanski 90 éves

Minden idők egyik legnagyobb hatású rendezője, egyben legmegosztóbb személyisége is, aki olyan filmeket készített, mint a Rosemary gyermeke, a Kínai negyed vagy A zongorista, viszont túlságosan szerette a fiatal lányokat…


Roman Polanski talán a filmtörténet legbotrányosabb és legtragikusabb életű híres/hírhedt rendezője. A pályafutása során eddig összesen 5 Oscar-jelölést gyűjtött be, 2003-ban A zongorista című filmjéért a legjobb rendezőnek járó díj pedig nála is landolt. Emellett egy Golden Globe-ot, három BAFTA-t, a 2002-es cannes-i filmfesztiválon egy Arany Pálmát, valamint több Césart is kapott. A karrierjét és az életét viszont rengeteg tragédia, dráma, sőt sötét bűnügy is tarkította, ő azonban még most, 90 éves korában is dolgozik, megállíthatatlanul.

Na de milyen körülmények között kezdődött ez a hányatott életút? Rajmund Roman Liebling néven született Párizsban, 1933. augusztus 18-án, Bula Liebling, valamint a festő és szobrász Mojżesz Liebling fiaként, aki a 2. világháború után Ryszard Polanski néven vált ismertté. A zsidó származású Polanski-család 1937 elején visszatért Lengyelországba, Krakkó városába. Amikor Krakkót lerohanták a német erők, sokakkal együtt a Polanskikat is a helyi gettóba kényszerítették.

A hatéves Roman csupán néhány hétig járhatott általános iskolába, amíg hirtelen ki nem rakták az összes zsidó gyereket az intézményből.

A gyerek Polanskinak volt ideje megfigyelnie mind a krakkói zsidók gettósítását, mind pedig későbbi deportálásukat a német megsemmisítő táborokba. A nácik által elkövetett borzalmak az első emlékei közé tartoznak.

„Először nem értettem, mi történik. Csak láttam, hogy az emberek minden irányba szétszóródnak. Emlékszem, nőket gyűjtöttek össze a német katonák. Ahelyett, hogy elfutottam volna, mint a többiek, kényszert éreztem, hogy végignézzem az egészet” – emlékezett vissza egy vele készült interjúban. Miközben a németek elől bujkált, látta, amint az apja egy hosszú sornyi emberrel együtt elvonul. Megpróbált a közelébe férkőzni, hogy megkérdezze, mit csinálnak, amikor azonban Ryszard meglátta őt, aggódva, hogy a fiát esetleg a német katonák meglátják, lengyelül azt suttogta neki: "Tűnj el!" Ryszard a mauthauseni koncentrációs táborba került. Roman édesanyja, Bula pedig Auschwitzba, ahol sokakkal együtt őt is megölték.

Polanski végül 1943-ban elmenekült a krakkói gettóból, majd egy lengyel katolikus nő segített neki, aki megígérte Ryszardnak, hogy befogadja a fiút. Polanski templomba járt, megtanulta kívülről az imákat, és úgy viselkedett, mintha római katolikus lenne, bár soha nem volt megkeresztelve. Miközben a német katonák által megszállt lengyel vidéket járta, sok borzalmat látott, egy ízben például egy kegyetlen „játékra” kényszerítették, amelyben a német katonák úgy lőttek rá, mintha egy céltábla volna. Polanski folytatódó gyermekkori szorongásai és a fizikai erőszakkal szembeni rettegése jelentősen meghatározták a későbbi filmes munkásságát, főként A zongoristában érhetők tetten e korai élményei.

A filmőrült kiskölyök

A háború után Polanski és az apja egymásra találtak, és együtt visszaköltöztek Krakkóba. Ryszard 1946-ban újranősült, Wanda Zajączkowskát vette el (akit Polanski soha nem kedvelt), és majdnem 40 évvel később, 1984-ben halt meg rákban.

Polanski vonzódása a filmek iránt egyébként elég korán, 4-5 éves korában kezdődött. „Gyermekkorom óta mindig is szerettem a mozit, és nagyon izgatott voltam, amikor a szüleim elvittek egy vetítésre a háború előtt. Volt egy bizonyos sarok, ahol a szögesdróton keresztül lehetett látni a vásznat. Emlékszem, lenyűgözve néztem, pedig csak a német hadsereget és a német tankokat mutatták, időnként zsidóellenes jelszavakkal.”

A háború után is falta a filmeket, az iskolában vagy a helyi moziban, a zsebpénzéből vásárolt jegyet. „A filmek megszállottjává váltam. Minden lenyűgözött, ami a mozival kapcsolatos, nemcsak maguk a filmek, hanem a körülöttük lévő hangulat is. Élveztem a vászon fényes négyszögét, a sötétséget átvágó fénysugár látványát, a vetítőfülkét, a hang és a kép szinkronját, még az összecsukható ülések szagát is. Mindennél jobban lenyűgöztek azonban a folyamat technikai elemei” – emlékezett vissza.

Természetes volt tehát, hogy ilyen jellegű tanulmányokat folytasson, így a Lódzi Nemzeti Filmiskolába járt, a rendezői debütálása pedig 1955-ben történt a Rower című, félig önéletrajzi ihletésű rövidfilmmel, amiben ő volt a főszereplő is.

Hollywood, nők, tragédia

1959-ben, az akkor 26 éves Polanski feleségül vette Barbara Kwiatkowska-Lass színésznőt, aki szerepelt az Amikor az angyalok hullnak című rövidfilmjében, de három évvel később, Polanski Kés a vízben című első egész estés filmje után el is váltak. A Kés a vízben azonban annyira sikeres volt, hogy 1964-ben már Catherine Deneuve-vel forgatta az Iszonyatot, 1966-ban Donald Pleasance-szel a Zsákutcát, az 1967-es Vámpírok bálja című paródiája forgatása közben pedig megismerkedett Sharon Tate színésznővel, akivel egymásba szerettek. 1968. január 20-án Polanski és Tate Londonban össze is házasodtak. Ekkor Roman már épp túl volt első hollywoodi filmje, a Rosemary gyermeke forgatásán, a Paramount feje, Robert Evans hívta őt át Amerikába, hogy rendezze meg az Ira Levin regényéből készült horrort, ami hatalmas kasszasiker lett, és szupersztár rendezőt csinált Polanskiból. Ezután mégis három év telt el, mire újra előállt egy filmmel, nem véletlenül…

1969 februárjában Polanski és Tate házat béreltek Los Angelesben. Augusztusban, amíg Polanski Európában tartózkodott munkaügyben, Tate otthon maradt, nyolc és fél hónapos terhesen.

Augusztus 8-án késő este a hírhedt helyi szekta, a Manson család néhány tagja betört a házba, majd kivégezte a 26 éves Tate-et és még négy embert, akik a birtokon tartózkodtak.

Tate meg nem született gyermeke posztumusz a Paul Richard Polanski nevet kapta. Charles Mansont a szekta tagjaival együtt 1969 végén letartóztatták, bíróság elé állították, és 1971-ben bűnösnek találták elsőfokú gyilkosság vádjában.

Polanski azt nyilatkozta, hogy a gyilkosságok éjszakáján való távolléte élete legnagyobb bánata. "Sharon halála az egyetlen viszonyítási pont az életemben" – nyilatkozta, és hozzátette, hogy szerelmének erőszakos halála megváltoztatta a jellemét, "a pozitív hipotézisek és perspektívák korlátlan és derűs tengeréből” a „mélyen gyökerező pesszimizmusba, az élet iránti örökös frusztrációba" került.

A pedofil botrány

Polanski a Tate-gyilkosságok után próbált teljes mértékben a karrierjére koncentrálni, a hetvenes években sorra készített a filmjeit: Macbeth (1971), Micsoda? (1972), Kínai negyed (1974), amelyért megkapta az első rendezői Oscar-jelölését, A lakó (1976), Egy tiszta nő (1979)…

1977-ben azonban újra fenekestül felfordult az élete, és alaposan megváltozott a széles körű megítélése, amikor letartóztatták a Beverly Wilshire Hotelben azzal a váddal, hogy elkábította és megerőszakolta a 13 éves Samantha Gailey-t (Polanski 44 éves volt ekkor).

Gailey ügyvédje vádalkut kötött vele, amelyben a hat vádpontból ötöt ejtettek volna. Miután 42 nap után kiengedték a börtönből, Polanski elfogadta a vádalkut a próbaidővel együtt. Majd 1978-ban, miután megtudta, hogy a bíró el akarja utasítani a vádalkut, és a próbaidő helyett letöltendő börtönbüntetést szabna ki rá, elmenekült az Egyesült Államokból, és Párizsban telepedett le. Azóta nem is tért vissza soha az országba, hiszen azonnal letartóztatnák. Így nem is vehette át személyesen a 2003-ban A zongoristáért elnyert rendezői Oscar-díját, azt nem sokkal később Harrison Ford (ő jelentette be a gálán a győzelmét) vitte át neki személyesen Franciaországba, a Deauville-i Filmfesztiválra. Később egyébként több más nő is megvádolta Polanskit, hogy tinédzser korukban megerőszakolta őket. Ráadásul a Gailey-s sztori sem zárult még le…

2009. szeptember 26-án ugyanis Polanski éppen Svájcban tartózkodott, ahol az amerikai hatóságok kérésére letartóztatták és bebörtönözték. Az esemény újra a figyelem középpontjába helyezte a ’77-es esetet, Polanskit azonban ettől függetlenül számos prominens személyiség, köztük hollywoodi hírességek, valamint európai zenészek és politikusok is védelmükbe vették, és a szabadon bocsátását követelték. Az amerikai közvélemény ellene volt, a franciaországi és lengyelországi közvélemény-kutatások pedig azt mutatták, hogy a többség támogatta volna a kiadatását az Egyesült Államoknak. A direktor Zürich közelében két hónapig volt börtönben, majd házi őrizetbe helyezték gstaadi otthonában. Végül 2010. július 12-én a svájciak elutasították az amerikai kérelmet, Polanskit "szabad embernek" nyilvánították, és elengedték az őrizetből.

Jó nyolc évvel később, 2018. május 3-án aztán kizárták őt az Amerikai Filmakadémiából (Bill Cosbyval együtt), a döntésben a régi ügyére hivatkoztak.

Új szerelem, új élet

A Kínai negyed volt az utolsó film, amit rendezőnk Hollywoodban forgatott, hiszen már az 1976-os, tehát a pedofil botránya előtt készített A lakó munkálatai is Franciaországban zajlottak. Az 1979-es Egy tiszta nőtől kezdve pedig természetesen kizárásos alapon maradt számára az európai színtér.

A nyolcvanas években mindössze két egész estés filmet vezényelt le: az 1986-os Kalózokat és az 1988-as Őrületet. A Kalózok című nagyobb szabású kalandfilmje, bár óriásit bukott a kritikusok és a közönség körében is, mégis ennek köszönheti azt, hogy megismerte később feleségét, Emmanuelle Seignert.

Még 1985-ben, a Kalózok casting directorjával, Dominique Besneharddal együtt ugyanis azt tervezte, hogy elmegy egy párizsi transzvesztita kabaréba, hogy egy nőimitátort keressen a film egyik szerepére. Besnehard megkérdezte, hogy magával vihetne-e egy fiatal francia modellt, aki nemrégiben forgatott egy kisebb szerepet Jean-Luc Godard Détective című filmjében, bár azt állítja, nem érdekli a színészi karrier. Polanski azonnal azt válaszolta: "Hozd el őt!" A modell pedig az akkor 19 éves Emmanuelle Seigner volt. "Vicces, hogy a feleségemet egy casting directoron keresztül ismertem meg, de ennek semmi köze nem volt a filmhez, mert abban nem is volt neki szerepe” – mesélte utólag Polanski, aki következő filmjében, az Őrületben (amelynek kedvéért Harrison Fordot átutazott Párizsba) már adott neki szerepet, sőt, azóta számos rendezésében feltűnt (Keserű méz, A kilencedik kapu, Vénusz bundában, Igaz történet alapján, Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy).

Polanski 1989-ben vette feleségül Seignert, az előbbi 56, az utóbbi 23 éves volt ekkor. Azóta két gyermekük született: 1993-ban a szintén színésszé és rendezővé lett Morgane lányuk (Vikingek), 1998-ban pedig Elvis fiuk, s már 34 éve élnek boldog házasságban.

„Talán kertészkedjek?”

Roman Polanskit valóban nem lehet megállítani, akkor is készít filmet, ha pszichopaták megölik a terhes feleségét, akkor sem nyugszik, ha egy 13 éves lány megrontása miatt kvázi az egész világ ellene fordul, és az sem riasztja el az alkotástól, ha épp rácsok mögött van. A 2010-es Szellemíró című filmje utómunkálatait például az sem gátolta, amikor letartóztatták Svájcban. Továbbra is felügyelte a produkció minden folyamatát, és minden művészi döntést ő hozott. A film vágását a svájci börtönben fejezte be, a premierjét pedig házi őrizetből követte, és ugyanitt írta következő filmje, a 2011-es Az öldöklés istene forgatókönyvét is. Na meg persze a kor sem akadály, a nyolcvanas éveiben is 2-3-4 évente előrukkolt egy-egy új filmmel, utoljára a 2019-es Tiszt és kém: A Dreyfus-üggyel, amellyel többek között Ezüst Oroszlánt nyert Velencében.

S ugyanitt, a Biennálén debütál nemsokára a 90 éves mester legújabb, 23. egész estés darabja, a The Palace is, amely egy 1999 szilveszterén játszódó vígjáték-dráma, és egy svájci luxusszállodában játszódik, ahol a dolgozók és a különböző vendégek élete sajátos módokon fonódik össze.

De mi van a visszavonulással? "Sosem gondoltam volna, hogy nyugdíjba is lehet vonulni" - reagált Polanski a szó puszta említésére. "Mit csináljak, talán kertészkedjek? Nem, nem, akkor érzem magam igazán boldognak, ha dolgozom. Azt hiszem, életem legjobb pillanatai mind a munkámhoz köthetők. Ez volt a szenvedélyem, amikor fiatal voltam, és most is ennek élek. Valószínűleg úgy érzem magam, mint egy asztalos, amikor egy gyönyörű széket készít, és látja a munkája eredményét. Számomra maga a munka a kielégítő, a kívánt eredmény elérésének folyamata.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk