Kump Edina: minél kevesebbet fogyasztunk, annál kevesebb kárt okozunk a környezetünkben
Vezető téma, sokakat foglalkoztató probléma volt az elmúlt hónapokban többek közt a brazíliai erdőtüzek mértéke, a vizek szennyezettsége, a fák ültetése, a csomagolásmentes életmód és a műanyagmentes július is. Ezek miatt aktívabbakká váltak az emberek a helyi vagy nagyobb közösségekben és a közösségi oldalakon is.
Látjuk a fotókon a szemétszigeteket, az elhajított cigarettacsikkeket úton-útfélen, az olvadó jégtáblákat, az emberi pazarlás következményeit. Egyrészt tenni szeretnénk ellenük, másrészt megijedünk és szorongani kezdünk amiatt, hogy mekkora feladat ez.
„Én bele sem kezdek, mert semmi értelme, úgyis meghalunk” - mondják sokan. A klímaszorongás létező és egyre erősebbé váló jelenség. Kump Edinával, a Hulladékmentes.hu alapítójával, hazai zero waste mozgalom úttörőjével beszélgettünk arról, hogyan lehet mégis tudatosabban élni és elkerülni a görcsösséget a környezetvédelemmel kapcsolatban.
– Hogyan oldható a tapasztalataid szerint a klímaszorongás? Mit gondolsz erről a problémáról?
- Először is legyünk tisztába azzal, hogy ez teljesen normális érzés. Olyan hatalmas problémáról beszélünk, amihez mi nagyon kicsinek érezzük magunkat, és ha teszünk is lépéseket, nem feltétlenül látjuk azonnal a hatásukat, a következményüket.
Amikor hatalmába kerít az az érzés, hogy bármit is teszel, úgysem számít, akkor pillanatnyilag könnyebbnek tűnhet elfordulni, tagadni. Az ökogyász, a klímaszorongás új jelenség, és terjedésük részben a médiahírek hatására erősödött fel ilyen széles körben. A jó hír az, hogy ezen az érzésen lehet változtatni, oldani a frusztrációt.
– Milyen tippek segíthetnek, hogy ne csavarodjunk be, és ne merüljünk el nyakig az önsajnálatba és az ökogyászba?
- A cselekvés sokat segít, mert visszaadja a kontrollt, csökkenti a mélyre húzó tehetetlenség érzését. Ha van erőm lépéseket tenni, kikerülhetek ebből a negatív, lehúzó érzelmi spirálból, ami akár az apátiáig, depresszióig is elvisz. Azt azonban fontos tudni, hogy cselekvés alatt nem azt kell érteni, hogy hirtelen húdezöld cuccokat vásárolunk tonnaszámra, és kampányszerűen belefogunk mindenbe. A kampányok arra jók, hogy felhívják a figyelmet a problémára és támogatást adjanak a kezdeti lépésekhez. De ha például csak a műanyagmentes július alatt, kizárólag júliusban figyel valaki a műanyagcsökkentésre, akkor az nem érte el a célját és a szorongás sem fog tartósan oldódni.
Alapvető szemlélet- és életmódváltásra van szükség új szokások kiépítésével, a gondolkodásunk újrahuzalozásával.
Minden, az életünkben bekövetkező nagyobb változásnak ez a kulcsa, hogy tartós lehessen. Legyen szó akár fogyásról, akár arról, hogy környezettudatosabban szeretnénk élni a hétköznapokat. A fogyni vágyók sem érnek el tartós eredményt, ha csak kampányszerűen foglalkoznak a jobb étkezéssel és a mozgás rendszeresítésével, majd idővel visszatérnek a régi szokásokhoz. Nyilván nem egyszerű, mivel gyakran saját magunkat gátoljuk az életmódváltásban.
– Ezen pontosan mit értesz?
- Az áhított cél eléréséhez szükséges életmódváltás új szokások összességéből áll össze, és az önismereti út sem megspórolható. Ha változtatni szeretnék, akkor ahhoz új rutinokat kell kiépítenem. Ez nem feltétlen könnyű feladat.
A mindennapok során meghozott döntéseink mintegy 40%-a berögzült, nem tudatos szokásokon alapul, így spórol az agyunk az energiával.
Akinek van jogosítványa, emlékezhet rá, az elején milyen nehéz volt például tolatni. Ám a gyakorlat során annyira berögzül a rutin, hogy a mozdulatsor egy idő után automatikussá válik, már „magától megy”, és nem kell azon gondolkodnunk, hogyan fogjunk hozzá.
Ennek a robotpilóta állapotnak az elérése a cél életmódváltáskor is: rossz szokásokat szükséges felülírni és új, kívánt rutinokat kialakítani.
Az agy nem tudja megkülönböztetni egymástól a rosszat és a jót, ezért tudatosan és kitartóan kell dolgoznunk azon, hogy a „miért csinálsz valamit úgy, ahogy?” kérdésre válaszul a „mert én így szoktam” mögötti rutin ne a kárunkra, hanem előnyünkre szolgáljon. Ez nem megy egyik napról a másikra, pláne nem egyszerre minden, ezért fontos a lépésről lépésre való haladás.
– Te mivel tudsz tanácsot adni ebben a témakörben?
– Törekszem arra, hogy minél több gyakorlatban könnyen alkalmazható, de szakmailag megalapozott információval segítsek. Blogomon ökopszichológia témában is olvashatóak cikkek, az Instagramon ezt a célt szolgálja a #mindenlépésszámít sorozatom, a 30 napos hulladékmentes kihívás azoknak segít, akik még nagyon az út elején járnak, az online Hulladékmentes tanfolyam azoknak szól, akik teljes körű tudást szeretnének a hétköznapi környezettudatosság témájában, megvalósítva ezzel az említett életmódváltást, a webshopon keresztül pedig arra törekszem, hogy valóban környezetbarát alternatívák legyenek elérhetőek mindenki számára, aki keresi az utat.
Ahhoz, hogy a váltás ne váljon totális kudarccá, első nekiindulásra olyan szokásokon érdemes változtatni, amelyekkel azonnali sikerélmény érhető el. Nem érdemes például egyből a teljes műanyagmentességre törekedni, tűzzünk ki kisebb részcélokat, mondjuk a PET palackok használatának minimalizálását.
Azonnali, látványos eredmény érhető el ezzel az egyetlen lépéssel. Emellett ne felejtsük el, hogy nem kell tökéletesnek lennünk, a saját lehetőségeinkhez mérten törekedjünk a környezettudatos életmódra.
Ideális esetben idővel útmutatóvá fog válni az önkéntes egyszerűségre való törekvés, de legalábbis a fogyasztásunk alapos átgondolása, hiszen annál kevesebb kárt okozunk környezetünkben, minél kevesebbet fogyasztunk.
– A szorongó vagy tagadó közönségnek mit ajánlanál még, milyen kezdeti, apró lépéseket?
– Azt gondolom, hogy ez két nagyon eltérő közönség, nem feltétlenül lehet egy kalap alá venni őket. Ami közös lehet, az az, hogy
igyekezzenek minél többet informálódni, megismerni, miről van szó, mert minél többet tudunk valamiről, annál kevésbé frusztrálódunk, annál kevésbé tűnik félelmetesnek az egész téma.
