prcikk: Kitart-e melletted a párod? Néhány kérdésből megtudhatod, mire számíthatsz | szmo.hu
KAPCSOLAT
A Rovatból

Kitart-e melletted a párod? Néhány kérdésből megtudhatod, mire számíthatsz

Vajon honnan tudjuk, hogy megbízhatunk-e párunkban, vagy pedig olyan kapcsolatban élünk, ami nem vezet sehová? Ez a teszt segít.
Címkép: Unsplash - szmo.hu
2023. január 18.



Tracey Cox angol írónő és párkapcsolat-szakértő a Daily Mailben egy tesztet ajánl a hölgyeknek annak megállapítására, hogy boldog jövő vár-e rájuk a kiválasztott férfi mellett, vagy pedig jobb minél előbb túllépni rajta. Ehhez azonban – figyelmeztet – egyfelől objektíven kell nézni azokat a tulajdonságokat, amelyeket elvárnak életük párjától, másfelől viszont a romantikus oldalt sem szabad elhanyagolni.

Tracey azokkal a tulajdonságokkal kezdi, amelyek adottságnak tekinthető. Vizsgáljuk meg, hogy van-e párunknak humorérzéke, képes-e önmagán nevetni? Jellemző-e rá a kedvesség, a megfontoltság, a tisztelettudó magatartás, a nagylelkűség? Az írónő eleve kizárja a körből az erőszakos, alkohol- vagy drogfüggő, vagy más kapcsolatban élő férfiakat, továbbá azokat, akik nem bánnak jól a nővel.

És ezután jönnek a konkrét kérdések, mindegyik helyes válasz 1 pontot ér.

1. Jóban van az édesanyjával?

Ha a férfi tiszteli és szereti az édesanyját, kapcsolatuk laza, boldog, szeretetteljes, aki minden bizonnyal így fog bánni az élete során minden nővel. Mivel ő volt az első nő az életében, meghatározó számára. Jó, ha közel állnak egymáshoz, de nem túl közel. Az olyan férfi messze elkerülendő, aki minden döntését előbb megbeszéli az anyjával, és haptákban áll minden szavára. Ne tévesszen meg minket, ha az ilyen anya messze lakik tőlünk, azok, akik a legjobban függnek a szüleiktől, sokszor a világ másik végén laknak. (Igen, 1 pont)

2. Együtt vannak, boldogok a szülei?

Bár Tracey elismeri, hogy ez a kérdés kissé igazságtalan, mert manapság egyre többen vannak az elvált szülők gyermekei, de tény, hogy az a férfi, aki egy stabil szülői háttérből jött, egyfajta mintát hozott magával, mert látja, hogyan működnek a hosszú távú kapcsolatok, a kölcsönösség, és hogyan kell megbocsátani a hibákat. Ugyanilyen fontos lehet a testvérekkel való szoros kapcsolat. Mindazonáltal nem szabad leírni a csonka családból jötteket, de nem árt tudni, hogy hordoznak-e magukban a szülők válásával kapcsolatos sebeket vagy haragot. Vigyázni kell azonban azokkal, akik arra kényszerítették válásukkor gyerekeiket, hogy válasszanak a két szülő közül. (Igen, 1 pont)

3. Voltak neki korábban komoly, hosszú távú kapcsolatai?

Ha 45 éves és még nem, meg kell kérdezni tőle, hogy miért. Ha azért, mert a karrierjét többre tartja, vigyázzunk, mert olyan férfi horgára akadhatunk, akinek kevés a szabad ideje, és fontosabbnak tartja a munkáját a párjánál. Ha azért nem, mert még nem találta meg „a Nagy Ő”-t, vélhetően nem valósak az igényei. Ha mindig őt hagyták ott, akkor lehet valami kevésbé vonzó tulajdonsága. De lehet, hogy fél az intim kapcsolatoktól, szexista, rasszista, önző, sznob, vagy egyszerűen csak mama kedvence. Tracey szerint ennek legkésőbb három hónapon belül ki kell derülnie. (Igen, 1 pont)

4. Az exeit hibáztatja minden szakításért?

Aki ezt állítja, azzal vigyázni kell, mert az elhárít magáról minden felelősséget, és soha nem tartott önvizsgálatot, tehát hibátlannak tartja magát. (Nem, 1 pont)

5. Vannak a barátai között régiek és újak?

Ha csak régi iskolatársakkal barátkozik, azt jelenti, hogy beragadt a múltjába, az akkori önmagát szereti és nem is akar innen továbblépni. Ez gyakran annak a jele, hogy nem akar felnőni és felnőttként viselkedni. Ha viszont vannak régi és új barátai, azt jelenti, hogy régen is szerethető ember volt, és ma is az. (Igen, 1 pont)

6. Stabil pénzügyi szempontból?

Ez többet jelent, mint a gazdagság, vagy a szerény jövedelem, mert a világ leggazdagabb embereinek kezéből is kicsúszhat a pénz. Az esztelen költekezés épp úgy szétrombolhat egy kapcsolatot, mint a hűtlenség. (Igen, 1 pont)

7. Megcsalta korábbi partnereit?

Ezt aligha árulja el az elején, de olvashatunk a testbeszédéből. Ha beismeri, hogy voltak félrelépései, találjuk ki, hogy miért, és hányszor. Ha kiderül, hogy széltoló, csak akkor kezdjünk vele, ha nem számít, ha megcsalnak. (Nem, 1 pont)

8. Van végzettsége, elért valamit?

Gyanús, ha valaki nem fejezett be egyetemeket, ha valaki lelkesen belekezdett több karrierbe, aztán néhány hónap múlva kiszállt belőle, és az is, ha az utolsó pillanatban mond le tervezett utazásokat. Ki merne bízni egy ilyen emberben? (Igen, 1 pont)

9. Jól kommunikál?

Bár azt mondják, hogy a kommunikációban a nők jobbak, mint a férfiak, 25 év felett egy férfinak is ki kell tudnia fejezni érzelmeit, kibeszélni problémáit és elfogadni a kritikákat. Ha nem tudjátok megbeszélni egymással a fontos dolgokat, semmi esély a hosszú távú kapcsolatra. (Igen, 1 pont)

10. Úgy érez a szex iránt, mint te?

Bár egy kapcsolat elején a természetes libidó mindig magasabb, nem árt mielőbb tudni, hogy a másiknak mennyire fontos a szex, milyen szerepet tölt be az életünkben. Mivel ebben nem vagyunk egyformák, a szexuális összeillőség nagyon fontos. (Igen, 1 pont)

11. Ugyanazok az életcéljai, mint neked?

Legyél realista, légy tisztában saját vonzerőddel, és azzal, hogy mit tudsz kínálni a másiknak. Jó dolog az önbecsülés, de még jobb a realitások talaján maradni. Olyan férfit keress, akivel kölcsönösen érdeklitek egymást. Ennek érdekében ne ragaszkodj egyfajta típushoz. (Igen, 1 pont)

12. Akartok mindketten gyermeket?

Tracey szerint sok párnál tapasztalható, hogy az egyik fél akar gyereket, a másik nem, mégis együtt maradnak, mert mindkettő abban bízik, hogy a másik meggondolja magát. Ez azonban gyakran nem következik be. Tehát ha 38 éves vagy és ketyeg a biológiai órád, és egy olyan 45 éves férfival randizol, aki nem akar gyereket, mégis azt hiszed, hogy ha beléd szeret, meggondolja magát, olyan, mintha orosz rulettet játszanál. Már pedig a gyerekvállalás egyike azoknak a dolgoknak, amely felülírhatja a legnagyobb szenvedélyt is. (Igen, 1 pont)

13. Kedveled a családját?

Ideális esetben szeretjük párunk családját és ők is szeretnek minket. A valóságban azonban lehetnek összeütközések, és ez normális. Ha azonban ez mégsem működik, legalább tisztelni kell őket és a saját kapcsolatunk érdekében enyhíteni a súrlódásokat közöttünk. (Igen, 1 pont)

14. Működik köztetek a kémia?

A kémia nemcsak azt jelenti, hogy a másikat szexuálisan vonzónak találjuk. Ha valakivel hat napig ki sem akarunk kelni az ágyból, az csak vágy. A kémia, ha az azt követő hat napban egyfolytában beszélgetni akarunk vele. Ez már az első találkozáskor kiderül, ha úgy érzed, hogy rokonlelkek vagytok. Jó együtt lenni, megérinteni egymást, fizikailag és érzelmileg. (Igen, 1 pont)

Bónusz-pontokat lehet szerezni azzal, ha kiválasztunk ötöt a személyes tulajdonságok közül, és mindegyik fél pontot ér. Ezek a következők: magas, érdekes nemzetiségű, megfelelő korú, érdekes karrier, kocsija van, szorgalmas, főz, szeret meginni egy pohár bort, figyel magára.

Aki így 16,5 pontot ért el, nagy esélye van arra, hogy jól választott, de Tracey Cox csak azoknak tanácsolja, hogy folytassák jelenlegi kapcsolatukat, akik legalább 10 pontot, vagy annál többet értek el…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KAPCSOLAT
A Rovatból
A párkapcsolati pszichológus feketelistája: 3 ártalmatlannak tűnő mondat, amivel észrevétlenül kivégzed a szerelmet
Egy klinikai pszichológus nevezte meg azt a három dolgot, ami minden kapcsolatot kicsinál.


Egy vita hevében szinte reflexből csúsznak ki olyan mondatok, amelyek látszólag csak a pillanatnyi feszültséget hivatottak levezetni. Ártalmatlannak tűnnek, mégis, mint a lassan ható méreg, hosszú távon

képesek erodálni a legstabilabb kapcsolatok alapjait is: a bizalmat, a biztonságérzetet és az intimitást.

Három ilyen, hétköznapinak álcázott, de valójában rendkívül káros mondatot azonosított egy párkapcsolati pszichológus, akinek elemzése idén februárban ismét nagyot futott az online médiában, rávilágítva, milyen könnyen válhat a kommunikáció a kapcsolat csendes gyilkosává.

A téma hátterét Dr. Jeffrey Bernstein klinikai pszichológus Psychology Today szaklapban megjelent, nagy hatású cikke adja, amelyben elemzi a verbális agresszió finomabb formáit. A szakértő szerint

a probléma gyökere gyakran az, hogy a felek nincsenek tudatában annak, milyen mély sebeket ejtenek a partnerükön egy-egy odavetett megjegyzéssel.

Bernstein három konkrét kifejezést emel ki, amelyek vörös zászlóként szolgálnak minden párkapcsolatban: „Túl érzékeny vagy.”, „Túlreagálod.” és „Nem nagy ügy.”

Mindhárom ugyanazt a célt szolgálja: a másik fél érzéseinek érvénytelenítését, leértékelését. „Haragot csillapítani próbálhatsz, de az ilyen válaszok lekezelőek és ítélkezők” – magyarázza Dr. Jeffrey Bernstein. Amikor valaki azt mondja a partnerének, hogy „túl érzékeny”, valójában azt üzeni: az érzelmeid hibásak, irracionálisak, és a probléma nem a helyzetben, hanem benned van. Ez szégyent és bizonytalanságot szül, és

arra készteti a másikat, hogy a jövőben inkább elfojtsa az érzéseit, ami egyenes út az érzelmi eltávolodáshoz.

Hasonlóan destruktív a „Túlreagálod/Csak vicceltem.” mondat, amely a gázlángolás nevű manipulatív technika egyik klasszikus eszköze. A beszélő ezzel megkérdőjelezi partnere valóságérzékelését, azt sugallva, hogy

a reakciója aránytalan, és a probléma valójában „csak a fejében létezik”.

Bernstein egy esettörténeten keresztül mutatja be a folyamat pusztító hatását. Egy Lisa nevű páciense arról számolt be, hogy kapcsolata elején partnere, Aaron még rajongott érte. „A kezdeti időkben Aaron azt mondogatta, hogy megőrül értem…” – idézte fel Lisa. Később azonban a dinamika megváltozott. Amikor Lisa valamilyen sérelmét fejezte ki, Aaron rendszeresen azzal hárított, hogy a nő túlreagálja a dolgokat. A folyamatos érzelmi érvénytelenítés odáig vezetett, hogy Lisa teljesen elvesztette a kapcsolatba vetett hitét, és a terápián már csak egyetlen, végső mondat hangzott el tőle: „Végeztem!”

A harmadik mondat, a „Nem nagy ügy.”, az érzelmek bagatellizálásával éri el ugyanazt a hatást. Minimalizálja a másik fájdalmát, és azt az üzenetet közvetíti, hogy az ő problémája jelentéktelen, nem érdemel figyelmet.

Ezek a mondatok ritkán állnak magukban; gyakran két másik romboló viselkedési minta kíséri őket.

Az egyiknél a felek fejben listát vezetnek a másik okozta sérelmekről, hibáiról vagy éppen a jó cselekedetekről.

„Ki kért utoljára bocsánatot? Ki tett többet a házimunkáért?” Ez a mentalitás a partneri viszonyt egy folyamatos versengéssé, hatalmi harccá silányítja. A másik veszélyes kísérőjelenség a falépítés, amelyet a Gottman-kutatások a válás egyik legbiztosabb előrejelzőjeként tartanak számon.

Ez az a pont, amikor az egyik fél a vita során teljesen lezár: nem válaszol, elfordul, kivonul a helyzetből, érzelmi falat emelve maga és a partnere közé.

„A falépítés nem sok jóval kecsegtet bármely kapcsolat jövőjét illetően” – figyelmeztetett Bernstein a Psychology Today-ben.

Aki felismeri ezeket a mintákat a saját kommunikációjában, tudatos váltással javíthat a helyzeten. A minősítő, hibáztató mondatok helyett érdemes úgynevezett „én-üzeneteket” használni, amelyek a saját érzéseinkre és élményeinkre fókuszálnak. Ahelyett, hogy „Túl érzékeny vagy”, mondhatjuk azt: „Amikor ez történik, én sebezhetőnek és meg nem értettnek érzem magam.” Ez a megfogalmazás nem támad, hanem párbeszédre hív.

Ha a vita elmérgesedik, konstruktívabb egy rövid, előre egyeztetett szünetet kérni. Például:

„Most túl feszült vagyok ahhoz, hogy ezt megbeszéljük. Szükségem van húsz perc szünetre, de utána folytassuk, mert fontos, hogy megoldjuk.”

A kulcs a garantált visszatérés; a szünet nem menekülés, hanem az érzelmi szabályozás eszköze. Az érzelmek érvényesítése szintén kritikus fontosságú. Egy olyan mondat, mint „Hallom, hogy ez most nagyon rosszul esik neked, és fontos nekem, amit mondasz. Beszéljük át, amikor mindketten nyugodtabbak vagyunk”, képes lehet deeszkalálni a legfeszültebb helyzetet is, mivel elismeri a másik fájdalmát anélkül, hogy feltétlenül egyetértenénk a helyzetértékelésével.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KAPCSOLAT
A Rovatból
A legrombolóbb kapcsolati viselkedés, amitől láthatatlannak érzed magad: a stonewalling lassan tönkre teszi a szerelmet
Amikor a szavak lepattannak a párodról, az jobban fájhat, mint a veszekedés. Sokan nem is tudják, hogy ez a viselkedés vészreakció, nem szándékos gonoszság.


Amikor a párod rád se néz, csak a semmibe bámul, miközben te kéred, hogy szólaljon meg, az borzasztó.

A szoba megtelik feszültséggel, te pedig úgy érzed, a falnak beszélsz. Mintha ott sem lennél.

Ez a dermesztő csend, a stonewalling, vagyis a kőfalazás, az érzelmi bezárkózás egyik legkegyetlenebb formája. Kapcsolatok ezreit teszi tönkre.

Ilyenkor az egyik fél a vita hevében érzelmileg teljesen kivonul, és megtagad mindenféle kommunikációt. Elhallgat, nem szól a másikhoz, ráadásul üres tekintettel néz, karba teszi a kezét, vagy egyszerűen kisétál a szobából, elérhetetlenné válva.

Sokan azt hiszik, ez szándékos gonoszság, pedig sokszor csak a félelem áll mögötte.

„Egyfajta védekező mechanizmus, amikor az idegrendszer egyszerűen lekapcsol, mert úgy érzi, nem bírja el a feszültséget” – mondta lapunknak egy pszichológus. A Gottman Intézet kutatásai, melyeket a ted.com is ismertetett, alátámasztják, hogy

ez a viselkedés az egyik legrombolóbb egy párkapcsolatban, mert a túlterheltségből fakadó lezárkózás a másik fél számára elutasításként csapódik le.

Míg a néma büntetés szándékos bántalmazás, a kőfalazás többnyire egy belső vészfék behúzása.

A falat emelő fél egyébként nem nyer semmit, mert a megoldatlan konfliktusok miatt egyre jobban eltávolodnak egymástól a partnerével.

A kimondatlan szavak lassan felgyülemlenek, és egy nap a felek arra ébrednek, hogy két idegen él egymás mellett. A csend mérgezi a bizalmat, megöli az intimitást, és egyenes út a tartós elégedetlenséghez vagy a szakításhoz. A kör azonban megtörhető, de ehhez mindkét fél elszántsága szükséges. Az első lépés, hogy a pár nyugodt körülmények között beszéljen erről a mintáról.

A legfontosabb a közös szabályok megalkotása. Például ha valaki érzi, hogy lekapcsolna, jelezze, hogy szüksége van húsz percre, de utána visszajön és megbeszéli a konfliktust.

Így lehet felelősséget vállalni a problémák mélyítése helyett.

Ez idő alatt a visszavonuló félnek nem a sérelmein kell rágódnia, hanem meg kell nyugtatnia magát, például egy sétával vagy légzéstechnikával.

A feleknek türelmesnek kell lenniük egymáshoz, hiszen a nyomásgyakorlás csak ront a helyzeten. Ha a minták mélyen gyökereznek, egy terapeuta segíthet elsajátítani azokat a kommunikációs technikákat, amelyekkel megelőzhető a teljes bezárkózás.

A "kőfalazás" láthatatlan falakat épít, ám ezeket le lehet bontani. A cél nem a vita nélküli élet, hanem az, hogy a legnehezebb pillanatokban se engedjék el egymás kezét.

Ha pedig menthetetlen a kapcsolat, jobb a szakítás.

Via PsychologyToday


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
A Rovatból
A párok fele naponta elköveti, és észre sem veszi: egyetlen mozdulattal teszi tönkre a kapcsolatát
A dolog egy friss tanulmány szerint a szeretethiány érzetét kelti. A jelenség a párok közel felét érinti, és az elégedettség csökkenéséhez vezet.


Ha vacsorakor az asztal túloldalára nézel, melyik tekint vissza rád: a párod szeme vagy a telefon hátulja? A kérdés talán furcsán hangzik, de egyre több kapcsolatban ez a mindennapi valóság. Az a néhány perc, amíg a partnered egy vicces videóra, egy bejövő üzenetre vagy a hírfolyamra fókuszál, miközben te beszélsz hozzá, ártalmatlan apróságnak tűnhet. A legfrissebb tanulmányok szerint azonban

ezek az apró pillanatok összeadódnak, és egy láthatatlan, lassú méregként szivárognak be a kapcsolatba, csökkentve a közelséget és az elégedettséget – észrevétlenül, nap mint nap.

A jelenségnek már neve is van: „phubbing”, a telefon (phone) és a mellőzés (snubbing) szavak összevonásából. Azt a helyzetet írja le, amikor valaki a jelenlévő társa helyett a telefonjára figyel. Bár a fogalom nem új, az idei februárban publikált pszichológiai összefoglalók már egyértelműen rámutatnak, hogy nem csupán udvariatlanságról van szó, hanem egy olyan viselkedésmintáról, amelynek mély és mérhető hatása van a párkapcsolatok minőségére. A válasz arra, hogy egy odavetett pillantás a képernyőre pontosan hogyan rombolja a kapcsolatot, nem is annyira a technológiában, mint inkább az emberi lélek legmélyebb szükségleteiben rejlik.

A kulcsfogalom a „szeretetmegvonás”. Egy tavaly augusztusban, a Journal of Social and Personal Relationships című szaklapban publikált, 51 együtt élő pár adatait elemző tanulmány jutott arra a következtetésre, hogy a partner telefonozása nem közvetlenül csökkenti az elégedettséget. A valódi kárt egy közvetítő mechanizmus okozza:

amikor az egyik fél azt éli meg, hogy a párja inkább a telefonjával van elfoglalva, kevesebb szeretetet, törődést, figyelmet és megerősítést érez.

Ez a szeretethiány az, ami lefelé húzza a kapcsolat-elégedettséget, ráadásul nemcsak annál, akit mellőznek. A vizsgálat párszintű (dyadikus) elemzése kimutatta, hogy

a negatív érzés „áthullámzik” a másik félre is, mérgezve a közös légkört.

„Egyik legfontosabb tanulságunk, hogy amikor valaki úgy érzi, a párja inkább a telefonjára figyel, kevésbé érzi magát szeretve és fontosnak, és végső soron ez kárt okozhat a kapcsolatnak” – fogalmazta meg a lényeget Amanda Denes, a Connecticut Egyetem kommunikációprofesszora, a tanulmány vezető szerzője.

Nem mindenki reagál egyformán erősen a szokásra – van, akinek ez a viselkedés különösen fáj. Egy tavalyi, napi naplóvizsgálaton alapuló elemzés kimutatta, hogy a magas kötődési szorongással élő emberek – akik alapvetően félnek az elhagyástól és erős megerősítésigényük van – sokkal jobban szenvednek a phubbingtól. Azokon a napokon, amikor a partnerük a telefonjára figyelt, több lehangoltságról és alacsonyabb önértékelésről számoltak be. Sőt, náluk sokkal gyakoribb a „visszacsapás” is, ami egy negatív spirált indít el.

„A magas kötődési szorongással élők gyakrabban vágtak vissza – a telefonjukhoz nyúltak megerősítésért, amikor a partner elérhetetlennek tűnt”

– mondta a Phys.org-nak Dr. Kathy Carnelley, a Southamptoni Egyetem pszichológusa.

A számok kijózanítóak. Egy tavalyi, több tucat tanulmányt összegző metaanalízis rendszerszinten is megerősítette: a partner-phubbing következetesen együtt jár az alacsonyabb kapcsolat-elégedettséggel, a gyengébb intimitással és a több konfliktussal.

A laboratóriumi és terepkísérletek még mélyebbre ásnak a viselkedés dinamikájában. Az Elvárássértés-elmélet keretében végzett vizsgálatok arra jutottak, hogy

az együttlét alatti telefonozás a „szociális kizárás” üzenetét hordozza, csökkenti a másik iránti vonzalmat és a jövőbeni interakció iránti vágyat.

A hatás különösen akkor erős, ha a telefonozás nem a beszélgetés része (például egy útvonal közös megkeresése), hanem attól teljesen független. Egy klasszikus kísérletben azt is kimutatták, hogy ha egy közös étkezés során a telefon csupán az asztalon van, a résztvevők mérhetően kevésbé élvezik az együttlétet és gyengébbnek élik meg a kapcsolódást. A legriasztóbb eredmények talán azok, amelyek szerint a phubbing növelheti a „dehumanizáció” érzetét is: a mellőzött fél egy idő után kevésbé „emberinek” észleli a telefonjába merülő partnerét, ami tovább rombolja a kapcsolat minőségét.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy sokszor nem is a tényleges viselkedés, hanem annak észlelése számít. Egy dyadikus naplóvizsgálat arra a meglepő eredményre jutott, hogy a „partnerem phubbol” érzése napi szinten sokkal erősebben jósolta a kapcsolatminőség romlását, mint a partnerek által ténylegesen bevallott telefonhasználat. „A phubbing nem az, amikor valamit tényleg meg kell nézned. Hanem az, amikor azt üzened:

‘Most a telefonomra figyelek, nem rád.’ Ez látványos jelzés, hogy már nem hallgatsz”

– nyilatkozta a GBH-nek Kathryn Coduto, a Bostoni Egyetem média- és kommunikációkutatója.

A pszichológusok egyszerű, a mindennapokba könnyen beépíthető stratégiákat javasolnak. Az egyik leghatékonyabb a „telefonparkoló”: egy tál vagy kosár az asztal sarkán, ahová minden közös étkezés előtt némítva bekerülnek a készülékek. Szintén működőképes a napi két-három előre egyeztetett „online-idősáv”, amikor mindenki elintézheti a halaszthatatlan üzeneteket, a köztes időben viszont a figyelem a partneré. Sok párnak segít egy „közös szabálykártya” megalkotása, ahol lefektetik, mit tekintenek a beszélgetést segítő (integráns) és mi az, ami már eltérítő (incidens) telefonhasználatnak.

A legapróbb, de talán legfontosabb szokás a „mondd ki, majd tedd le” technika: „Most két munkaüzenetre válaszolok. Utána lerakom, és figyelek rád.”

Ez az egyszerű mondat határidőt szab és visszacsatolást ígér, ami drasztikusan csökkenti a másik fél bizonytalanságát és mellőzöttség-érzését.

Via Psychologytoday


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
A Rovatból
Ez a 6 durva dolog történik az agyaddal, amikor egy szörnyű szakításon mész keresztül
Hogy megszakad a szíved, az a legkevesebb. Nem véletlen, hogy teljesen padlóra kerülsz egy válás vagy szakítás után, ha az agyad ilyen dolgokon hajszol keresztül.


Az új szerelmet, vagy éppen a szakítást követő intenzív érzelmek rendkívüli hatással vannak gondolatainkra, hangulatunkra és viselkedésünkre. Az agyi kémia, a hormonok aktiválódásának és lecsendesedésének folyamata nagyjából mindenkinél egyformán működik. Csakhogy amíg az új szerelem óriási boldogságlöketet ad, amely hatására képesek lennénk akár hegyeket is megmozgatni, a szerelem vége olyan gödörbe lökhet, melyből nagyon nehéz kikapaszkodni.

Kicsit könnyebb, ha legalább azt tudjuk, hogy mindezért nem a másik nagyszerűsége és felejthetetlen lénye felelős kizárólag, hanem a mi saját agyunk, amely ezt akarja elhitetni velünk. Természetesen a saját kényelme érdekében.

Agyunk ugyanolyan intenzíven reagál a szerelmi kapcsolat elvesztésére, mint a társadalmi elutasítottságra, kirekesztettségre, kiközösítésre.

Az idegrendszert és a szerelmet tanulmányozó kutatók rájöttek, hogy egyformán reagálunk, bármilyen, számunkra fontos kapcsolatot veszítünk is el. Arra jutottak, hogy hat különböző agyi rendszerre van hatással egy durva szakítás.

Ez a hat agyi rendszer: a kötődési-, a jutalmazási-, a fájdalom-, a stressz-, az érzelemszabályozó és a kognitív hálózatok.

Nézzük, hogy mire képesek, ha felpiszkálják őket.

Konkrétan ez történik az agyaddal egy szörnyű szakítás után:

1. A kötődési rendszered túlpörög

A kötődési rendszer a kapcsolatokról szól, és elsősorban az oxitocin és a vazopresszin működteti. Közvetlenül a szakítást követően ez a rendszer túlpörög, így próbál visszanyomni téged a párod karjaiba, még akkor is, ha a szóban forgó személy nem volt sem kedves, sem szerető partner.

Úgy érezheted, hogy végtelenül és teljesen egyedül maradtál, és mintha egy részed hiányozna, örökre kiszakadt volna belőled. Ezt a kémiai folyamtok hitetik el veled.

De ez átverés. Most is össze vagy kapcsolódva egy baráti és családi, meleg, támogató rendszerrel. Ha vannak testvéreid, családod, élnek a szüleid, körülvesznek a barátok, akkor nem vagy egyedül. Tölts velük időt újra, és a beszélgetéseiteknek nem kell az épp véget érő kapcsolatodról szólnia (ha nem feltétlenül akarod), hanem egyszerűen csak legyetek együtt. Az ölelés, a kedves szavak, a régi közös dolgok újbóli felfedezése, a megnyugtatás nagyon hasznos gyógyszer ezekben a fájdalmas időkben.

2. A jutalmazási rendszered felborul, olyan, mintha elvették volna a kedvenc drogodat

A jutalmazási rendszered éri el nálad, hogy legyen motivációd, ami miatt reggel egyáltalán képes vagy felkelni az ágyból. Ez köt azokhoz a dolgokhoz, amiket vagy akiket értékelsz és kedvelsz. A dopamin és a jutalmazó megerősítések során a tested által termelt opioidok ennek a rendszernek az elsődleges mozgatórugói, mert örömérzetet okoznak és kötődést alakítanak ki, pont úgy, mint ahogy a függőségek esetében történik.

Merthogy ugyanezek a jutalmazási pályák a felelősek a függőségek kialakulásáért is (drogok, alkohol, pornó, kapcsolatok, bármi iránt), és részei a kötődési rendszer áramköreinek. A jutalmazási rendszered éri el, hogy vágyj a partnered után.

A szerotonin szinted állapota pedig azt befolyásolja, hogy éppen hogyan érzed magad. Például összefüggésbe hozható azzal, hogy valaki kényszeres gondolatokat, negativitást vagy impulzivitást érez.

Ezt a rendszert le tudod állítani! Próbáld figyelmen kívül hagyni azokat a sugallatot, amelyet ez a folyamat idéz elő. A jutalmazási rendszered ugyanis a biztos dolgokhoz igyekszik kötni téged. Keresi a fix pontokat az életedben, és ilyen lehet a volt partnered is.

Néhányan egészen addig mennek, hogy szinte megszállottnak érezik magukat, impulzívan és a jellemüktől teljesen eltérő módon viselkednek: újra és újra felhívják az exet, üzeneteket küldenek, zaklatják, kémkednek utána vagy akár vállalhatatlan facebook posztokat tesznek ki párjukkal kapcsolatban.

Ha azt akarod, hogy ez a rendszer gyorsabban lehűljön, hamarabb kapd vissza a régi énedet, akkor ne add meg neki azt, amire vágyik (azaz az exet).

Azt sem tartanád okos dolognak, hogy hetente néhányszor heroinozz egy kicsit, miközben épp megpróbálsz leszokni, nem? Ugyanez vonatkozik az exekre is.

3. A fájdalomrendszered szomorúsággal, bánattal és kétségbeeséssel áraszt el

A fájdalomrendszer a szomorúság, a bánat és a kétségbeesés érzéséhez kapcsolódik. Igazi megtört szív szindrómát okoz. Szakításkor az opioid szintje csökken a szervezetedben, és ez hozzájárul a szomorúság és a fájdalom intenzív megéléséhez. És egy újabb erőteljes nyomást ad, ami arra késztet, hogy bármi áron próbáld meg rendbehozni a kapcsolatodat.

Mivel a fájdalom érzékelése ugyanazon az agyi területen történik, akár fizikai, akár lelki fájdalmat élsz át, azt szokták tanácsolni, hogy ilyenkor a kínok enyhítésére vegyél be egyszerű fájdalomcsillapítót, mint amikor görcsöl a hasad vagy fáj a fejed.

Hallgathatsz olyan zenét is, amely kifejezi az érzéseidet, vagy amelyek erőt adnak, feldobnak vagy ellazítanak. A pszichológiában rendszeresen használnak a terápiák során zenét, mert az agy különböző régióira képes hatni. Például hatással lehet az agykéreg alatti területekre, ahol az érzelmek lapulnak.

Igen, ilyenkor e legtöbb ember enni sem tud, meg kimozdulni sem a házból, mégis azt tanácsolják, hogy legalább, amíg a fájdalomcsillapító hat, egyél rendesen és sétálj nagyokat. Ha semmi nem segít, szükséged lehet tanácsadásra is.

4. A stresszrendszered olyan hormonokat szabadít fel, amelyektől hiperérzékeny leszel

Eláruljuk a két rohadék nevét: a kortikotropin és a noradrenalin. Ez a két hormon a szakítást követően azonnal reagál, hiperéber és felpörgött leszel tőlük. Sajnos nem csak néhány órára. Szorongás, szívdobogás, étvágyváltozás és alvászavarok jelentkezhetnek a hatásukra.

Milyen megoldást ajánlanak minderre? Kevés újdonságot tudnak mondani a szakemberek. Séta a természetben és a relaxációs technikák kipróbálása valamilyen szinten megnyugtató lehet.

A lényeg, hogy a szerotonin szinted normalizálódjon. A szerotonin ugyanis képes hatni a stresszrendszer egyes részeire, megnyugtatja, kikapcsolhatja azt.

A hiperérzékenységet ki is tudod használni. A javuló szaglás és a hallás hatására másként érzékeled a környezetedet. Használd ki ezt az új képességet, úgysem tart sokáig. Az illatok és a hangok megváltoztathatják a hangulatodat és csökkenthetik a stressz érzését.

5. Az érzelemszabályozó rendszered megpróbálja tompítani az érzelmeidet

Amikor az agyad erősen stresszes állapotba kerül, például közvetlenül egy szakítás után, a prefrontális kéreg területei kevésbé aktívak. Csakhogy az érzelmek szabályozásához mindannyiunknak szüksége van arra, hogy a prefrontális kéreg megfelelően működjön. Így lehet csak az érzelmeket kezelni, és a viselkedést kontrollálni.

Egy szakítás után, amikor ez a rendszer még pont rosszul működik, könnyen gondjaid adódhatnak a nehéz helyzetekben, legyen az munka vagy épp rendőri ellenőrzés gyorshajtáskor, mert nem tudod kibeszélni magad. Ahogy egy ideig arra is képtelen leszel, kiegyensúlyozottnak érezd magad.

6. A kognitív hálózatod lesz a megmentőd, mert segít, hogy végül valami másra koncentrálj

Stresszes időszakokban az agyadban sokféle egyensúly bomlik fel, a legrosszabb, hogy a kognitív (gondolkodó) és szabályozó rendszerektől az agyad az érzelmi rendszerek felé tereli az erőforrásait.

A lényeg az, hogy ennek hatására problémák adódhatnak a koncentrációval, a szervezéssel és a memóriával is. Ez bizony nincs jó hatással a munkahelyi teljesítményre, más kapcsolatokra és úgy egyáltalán az életre.

Szerencsére egy idő után visszaáll a rend, és lassan képessé válsz másra is koncentrálni az exeden és annak tettein, vagy az új életén kívül.

Ezeken az agyi folyamatokon keresztül megértheted, hogy mi megy végbe az agyban egy szakítás, válás, megcsalás után. Nagyon durva viharok dúlnak odabent! Közvetlenül a szakítás után normálisak az agy erős reakciói a veszteségre. Kezdetben ezek a viharok arra sarkallnak, hogy megpróbáld visszahódítani a volt partneredet, de aztán idővel (és az erőfeszítéseidnek köszönhetően) a neurokémiai folyamtok megnyugszanak, és a tünetek elhalványulnak.

Hogy kinek mennyi időre van ehhez szüksége, az változó. De amennyiben valakinél a tünetek tartósan fennállnak, ha nehezen birkózik meg a szakítást követő érzelmek intenzitásával, akkor szükség lehet szakember segítségére.

Mondjuk talán épp ők azok, akik semmiképpen nem szeretnék igénybe venni azt.

Fontos:

Ha azok közé tartozol, akik traumatizáló kapcsolatban éltek (pl. bántalmazó-, pszichopata- vagy nárcisztikus személlyel kerültél össze), a szakítást követő időszak nem lesz ugyanaz, mint egy normális partnertől történő elválás esetén.

Ha te is ilyen kapcsolatban élsz vagy éltél, kérj segítséget a NANE segélyvonalán (Nők és gyerekek elleni erőszak áldozatainak és segítőiknek: +36 80 505 101).


Link másolása
KÖVESS MINKET: