Ilyennek látják a magyar gyerekek a TV-műsorokat
Mostanában annyira leköt bennünket az egyébként jogos huszonegyedik századi aggodalom az internet veszélyei között sokszor magukra hagyott gyerekek miatt, hogy már eszünkbe sem jut a televíziótól félteni őket. Kíváncsiak voltunk, vajon kell-e. Megkértünk néhány 10 és 12 év közötti iskolást, hogy rajzolják le, ők mit látnak a tévében. Az eredmény ijesztő.
Amikor a nyolcvanas évek gyermeke az iskolából hazaérve levágta a táskáját a földre, hogy behuppanjon a kanapéra, és nézzen egy kis tévét, láthatott például Kölyökidőt, Cimborát, esti mesét, képzett bemondókat és műsorvezetőket, műveltségi vetélkedőket, igazi tehetségkutatókat, és remélhetőleg a híradó alatt már aludnia, de legalább fürdenie kellett. Persze, szó sincs itt amolyan „bezzeg a mi időnkben” sopánkodásról, mivel az sehova sem vezet.
Mostanra a tartalmak összekeveredtek, a szórakoztatás fogalma átértékelődött, az értéket meg válogatva érdemes keresni.
Ez van és kész.