Ilyennek látják a magyar gyerekek a TV-műsorokat
Rengeteget hallunk a gyerekeket interneten ért megaláztatásokról, kiközösítésekről, csúfolódásokról, szexuális zaklatásokról, a válogatás nélküli agresszív tartalmak romboló hatásáról. Gondolkozunk, hogy kellene, mint kellene, szeretnénk megóvni, de nem szeretnénk kirekeszteni őket ebből a közösségből,a virtuális való világból. Nehéz ügy. Mindeközben azonban a tévét valahogy elintéztük a -valljuk be- teljesen értelmetlen és haszontalan karikás besorolással, amivel sokszor maguk a szülők sem törődnek. De ugye miért is tennék, amikor a délután négy órai premier plános ciciken is csak 12-es karika van, és a csapból is vér, meg terrorizmus, halál és idegengyűlölet folyik.
Egy budai általános iskola néhány tanulójától azt kértük, hogy ne mondják, inkább rajzolják le, mit láttak mostanában a tévében. Az instrukció mindössze ennyi volt:
készíts egy rajzot mi történik a nagyvilágban címmel!
A kicsiknek bőven akadt mit kirajzolni magukból. Talán azért is, mert ezt a kérdést nem nagyon teszi fel nekik senki. Erről nem beszélnek velük. Pedig látják, hallják és értik. És hogy hogyan értelmezik? Az itt a nagy kérdés.
Bojti Andrea gyerekpszichológust kérdeztük meg arról, mennyire kell aggódnunk, ha a gyerek a tévében látottak alapján géppisztolyt, sorozatlövést, a földön vértócsában fekvő halottakat rajzol az állatkerti zsiráf és elefánt mellé.
"A 10-12 éves gyerekek rajzaiban már megjelenik a valóság realisztikus ábrázolásának igénye.
Az alakok, a színek és az események egyre inkább tükrözik a valóságot.
A bemutatott rajzok témájukban a közelmúlt tragikus eseményeit láttatják. Mivel a kérdés arra irányult, hogy rajzolják le azt, amit mostanában láttak a televízióban, feltételezhető, hogy a napi híradások eseményeit látjuk. Mivel ezek az események szinte egytől egyig traumatikus történések, nem meglepő a színhasználat és a naturalisztikus ábrázolás. A rajzok nem a fantázia szüleményei.
Ugyanakkor világosan látható, hogy a kiskamasz korosztály sok mindent megért és leképez a maga módján a híradóban bemutatott eseményekről. Fontos szülői feladat tehát, hogy a gyermek számára a híradóban említett dolgokat értelmezzük, beszéljünk róla.Meggondolandó, hány éves kortól nézheti egyáltalán a gyermek a hírműsorokat és kell-e hozzá szülői felügyelet.
A tapasztalatok azt mutatják, minél több információ birtokában van egy gyermek (és felnőtt is) annál többet kellene arról beszélni, hogyan értelmezhetőek a látottak. Komoly szorongást okozhat ugyanis egy 10 év körüli gyermekben a sok bemutatott borzalom. Sajnos könnyen kialakulhat bennük az a kép, hogy a világ rossz és félni kell. Szélsőséges esetben ezek a félelmek kimeríthetik a paranoiditás szintjét."
Észrevesszük, hogy a gyerek ott ül mellettünk a kanapén, vagy épp velünk vacsorázik miközben megy a tévé? Hogy hallja? Hogy látja? Hogy érti, miről van szó? Hogy hat rá, amit lát, vagy amit hall tőlünk? Épp csak értelmezni és feldolgozni nem tudja, mert abban már sokszor elfelejtünk segíteni neki. Lehet, hogy mégiscsak fontos, hogy mi van a tévében. Beszéltetek már róla?