„Ahány pedagógus, annyi megoldás” – Ilyen volt a digitális tanrend első hete szülői szemmel
Eltelt egy érdekes és sok új élményben gazdag hét. A digitális tanrend első hete. Több helyen volt megdöbbenés a hatalmas mennyiségű tanulnivaló miatt, pár osztályban azonban múlt szerdáig még el sem kezdődött a digitális oktatás. Néhány pedagógus pedig annyira komolyan vette a digitális tanrendet, hogy videó és fotó dokumentációt kért arról, hogy mennyit sportol egy-egy nap a gyermek.
Digitális tanrend: a ló túloldala és a globális évismétlés
Több cikk is megjelent a héten a digitális tanrend kapcsán pedagógusok és szülők tollából egyaránt.
Egy több mint 20 évig pedagógusként dolgozó 3 gyermekes anya
például azt kérte a tanároktól és a szülőktől is, hogy „ne essenek át a ló túloldalára”. Véleménye szerint a pedagógus ne most kezdje el használni a legbonyolultabb vagy legszínesebb-szagosabb online platformot, a szülő pedig ne most akarja extra eszközökkel is fejleszteni gyerekét. Ez a (remélhetőleg) pár hét, szerinte szóljon inkább az ismétlésről és az eddig tanultak elmélyítéséről, kiegészítéséről.

April Bryant képe a Pixabay -en.
Egy másik nézőpontból
pedig egyenesen azt az instrukciót kaptuk, hogy szülőként felejtsük el, hogy a tanulásban segítünk a gyerekünknek. Legyen inkább „évismétlés az egész világ számára”, de semmi esetre se tanítsa senki otthon a gyerekét, hiszen ezért nem kapunk se plusz fizetést, se cafetériát, és még csak a nyugdíjalapunkba se fog duplán beszámítani.
Egyesek szerint a digitális tanrend, és ezzel együtt a digitális oktatás végre egy óriási lehetőséget ad arra, hogy a magyar közoktatás helyzete javuljon. Sőt, néhányan egyenesen a teljes oktatási rendszer reformját látják benne.
Véleményem szerint azonban, amíg továbbra is ugyanazokból a könyvekből tanulnak a gyerekek, mint eddig, nagy reformra nem számíthatunk. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg olyan család él hazánkban, akik egyáltalán nem rendelkeznek megfelelő technikai eszközökkel a digitális oktatáshoz.
Digitális tanrend: ahány ház, annyi szokás
Az ország különböző pontjain élő ismerős szülők elmondása szerint
ahány pedagógus, annyi különböző digitális megoldás volt.
Sok helyen használják a Google Classroom-ot vagy a Microsoft Teams-et a feladatok kiadására és ellenőrzésére, illetve a Zoom-ot „élő” online órák megtartására.

April Bryant képe a Pixabay -en.
Több osztályban hoztak létre Facebook-csoportokat a feladatok kiosztására és feltöltésére, számos esetben azonban a tanárok egyszerűen csak e-mailen küldték az anyagot ppt mellékletben. A felsősöknél és a gimnazistáknál jól működött a Discord, de sok helyen használják a Viber- és a Messenger-csoportokat is.
A kapott tananyag mennyisége nagyban függött a pedagógustól, az adott évfolyamtól, valamint attól is, hogy az osztály éppen hol tart a tananyagban. Volt olyan ismerősünk, akinél a tanító néni már a hét elején jelezte a szülőknek, hogy nincs ok aggodalomra, mert jóval előbbre tartanak az anyagban, mint időarányosan kellene. Így ők csak a hét közepén kezdtek, és nem is kaptak túl sok feladatot.
Ugyanígy lehetett a szomszéd, negyedikes fiú is, aki minden délelőtt órákat focizott kint a kertjükben, és még egy dobfelszerelést is kapott, hogy biztosan ne unatkozzon, és mi se…
Valószínűleg a másodikos lányom osztálya nem tart előbbre az anyagokban, mert ők viszonylag sok feladatot kaptak minden egyes nap. De a tanárok dicséretére legyen mondva, nagyon hamar átálltak az új helyzetre. Már vasárnap este megkapták a hétfői olvasás óra feladatait, és ezután is minden este jött az újabb ppt prezentáció e-mailen, illetve Drive-on a másnapi tantárgyakról.

Esa Riutta képe a Pixabay -en.