KULT

Amikor a HUG-on vagy, megtudod, milyen úgy élni, hogy az élet a legfontosabb és az élet jó

Már az is sorsfordító élmény lehet, ha öt napot töltünk el így a HUG Handpan Találkozón és Életmód Táborban. Szubjektív beszámoló.
Petik Katalin - szmo.hu
2021. augusztus 18.



Mi is az a handpan?

Egy ufó formájú, meditatív hangszer. A hangtál és a dob keveréke, amelyet 2001-ben mutattak be először Frankfurtban a Nemzetközi Zenei Vásáron.

A MAG Instruments Stainless handpanje - Fotó: Máy Lili

A HUG számomra elsősorban azért különleges, mert ott az vagy, aki vagy, azt teszel, amit akarsz, és megbecsülnek. Vigyáznak rád. Elfogadnak. Szeretnek. Mindegy, milyen vagy. Mindegy, mit viselsz. Mindegy, ki vagy. Mindegy, mi a munkád. Mindegy, mit szeretsz. Mindez nem számít. Annak örül mindenki, ha az vagy, aki vagy - és jól érzed magad benne.

Az egyetlen szabály, amire mindenki figyel, hogy ne ártson senkinek. Ne bántson, ítéljen meg másokat. Beleértve mindent: önmagát, másokat és a természetet. Ugye milyen egyszerű? Paradicsomi állapot.

Jó így együtt lenni - Fotó: Máy Lili

Az idei HUG Handpan Találkozó és Életmód Tábor a harmadik handpanista találkozó a sorban. Az új fogalom használatával nemcsak a különleges hangzású hangszert, zenészeit és rajongóit jelölöm, hanem annak hatását és összekapcsoló erejét, minőségét is. Erre utal a HUG betűszavakból (Hungarian Handpan and Wordmusic Gathering) alkotott név is: egy nagy ölelés, körbe fonódás a handpan szerelmeseivel, a természettel és önmagunkkal. Idén augusztus 10. és 14. között rendezték meg ezúttal 10 hektáron Pápateszér határában, a természetben. Öt nap alatt 20 zenekar koncertje, 40 zenei és mozgás workshop és 15 előadás tette színessé a handpan köré szerveződött zenei találkozót.

A HUG-ot a MAG Instruments csapata és a ToSoDa Projekt együttes szervezte. A találkozóval egybekötött tábor mindenképpen kilóg a megszokott fesztiválok sorából és városias hangulatából, ám valamelyest illeszkedik az élet értékeit szem előtt tartó, egyre nagyobb hangsúlyt kapó összejövetelek hullámába (például a Gyüttment vagy az Everness mellé) – a HUG a maga nemében mégis egészen egyedi.

Bár most először vettem részt a HUG-on, egyből éreztem, hogy a tábor ‘benti világa’ egész más, mint a ‘kinti világ’. Ami a helyszínen azonnal feltűnt: a sok-sok természetes mosoly, a kedves szó, a tiszta tekintet, a türelem, a figyelem, a közvetlenség, a segítőkészség egymás iránt, és hogy nincs szemét sehol. A találkozó a maga limitált 500 főjével leginkább egy népes családi találkozóra emlékeztetett, ahol másnap, de legkésőbb harmadnapra már látásból ismertem mindenkit. Az itt eltöltött napok alatt tudásom és a lelkem egyaránt gyarapodott. Mi tagadás, feltöltődtem mint egy akkumulátor.

Az általános hangulat - Fotó: Máy Lili

A találkozó szemétmentesen zajlott. A szervezők előre kérték az idelátogatókat, hogy minél kevesebb műanyag zacskót és egyszerhasználatos, csomagolt dolgot hozzanak magukkal. Helyettük inkább tartós, többször használható eszközöket, saját tányért, bögrét és evőeszközt használjanak, illetve, hogy vigyék el magukkal a találkozó végén esetleg megmaradt szemetüket. Nem voltak nagy kihelyezett kukák, hanem mindenki összegyűjtötte a saját szemetét, majd szétválogatta azt az e célból kialakított ponton. A szelektív hulladékgyűjtőnél különféle tartályok sorakoztak egymás mellett ‘műanyag’, ‘kupakok’, ‘üveg’, stb. feliratokkal, amit rutinosan használtak a résztvevők.

A programsorozat négy helyszínen oszlott meg. A Pajtában napközben elsősorban előadások, zenei workshopok, éjszaka koncertek zajlottak. A szervezők egy varázslatos fürdőhelységet, egy nagyobb zárt és egy kisebb nyitott teret alakítottak ki itt egy valaha volt pajtából. Titkos kertnek a találkozó egy kissé eldugottabb, fás, ligetes helyszínét nevezték, ahol kézműves foglalkozásokon próbálhatták ki magukat a résztvevők. A Levegő színpad a délelőtti és napközbeni tánc, jóga, meditáció, mozgás és koncertek helyszíne volt. A Föld színpadot a bár mellett találhattuk meg némileg elszeparálva a terület többi egységétől. Ez funkcionált kvázi nagyszínpadként, ahol az esti koncerteket élvezhettük.

Hűsölés jóga foglalkozás alatt - Fotó: Máy Lili

A tisztálkodásra szánt helyiségekből két kategória volt elérhető a nagyérdemű számára, hogy a témával távolabbról ismerkedők kellően apró lépésekben tudjanak megbarátkozni a természet (és saját fiziológiájuk) lágy ölével. A szervezők a Pajta oldalában kialakítottak egy mesés fürdőszobát melegvizes zuhannyal és öblítős vécével, ahol fatörzsek garantálták, hogy továbbra sem szakadjunk el a természetközeli tematikától. Azokat pedig, akik ezen a körön már túl vannak, várták a komposzt vécék és hidegvizes zuhanyok a kavics- és homokágyban a szabad ég alatt.

A csodálatos, természetes fürdődizájn

A szervezők egyébként a kutyaetikettre is odafigyeltek. Erre most nem térek ki részletesen, de annyit érdemes tudni róla, hogy szépen összefoglalja, milyen hozzáállással és módszerekkel lehet gondmentesen élvezni az akár kezdetben idegen négylábú barátaink társaságát. (Spoiler: a gazdán sok múlik.)

Beszéljünk a pénzről is, hiszen itt sem mosollyal fizettünk az ebédért. A találkozón nem szálltak el az árak, bár kifejezetten olcsónak sem mondanám a rendezvényt. Tetszik vagy sem, sajnos ekkora a drágaság mindenhol. Talán a sör volt az egyedüli termék, aminek az árát indokolatlanul magasnak éreztem: a legolcsóbb fél liter 800 forintba került. Nyilván az fogyott ki minden este először.

A HUG találkozóra az ötnapos bérlet ára 34 ezer, a négynapos bérleté 32 ezer forint volt. A napijegyek keddtől szombatig 6-7-8-9 és 10 ezer forintba kerültek. A bérlet és a napijegy ára is magában foglalta a sátrazás lehetőségét. A szervezők idén is sorsoltak a négy- és ötnapos bérletet vásárlók közül, a sorsolás főnyereménye egy MAG Instruments Stainless handpan volt.

A piactéri árusoknál értékes portékákat lehetett beszerezni, természetesen mindent a természetesség jegyében: illóolajokat, testvajakat és -permeteket, szappanokat, csodás fatányérokat és -késeket, ékszereket, ruhákat, dísztárgyakat, köveket, képeket. Sőt, a fesztivál témájába vágó, széleskörű szakirodalom meglepően mély merítését, amit egy jobb fővárosi könyvesbolt is megirigyelhetne. Mivel az itteni népek nem azok a mindent összevásárlós típusok voltak, a tömegek nem a pultoknál sorakoztak, hanem a programok körül. De a bevétel így sem maradt el.

Harmónia - Fotó: Máy Lili

Az ötnapos program szépen körbejárta azokat a témákat, amelyek segítenek harmóniában élni és jóban lenni önmagunkkal és a minket körülvevő világgal. A személyes fejlődéshez mozgás és önismereti foglalkozások mutatták az utat. Kifejezetten tetszett, hogy a szervezők nem csúsztak bele a túlszervezés hibájába, vagyis viszonylag minimális lavírozással a programok jó részén részt tudtam venni anélkül, hogy választanom kellett volna két fontos előadás vagy workshop között. A találkozóra kijelölt terület éppen elég nagy volt ahhoz, hogy a programok ne zavarják egymást, és elég kicsi, hogy könnyen és gyorsan el lehessen érni különböző helyszíneket. (Tehát, ha a sátorban maradt a kulacsom, nem jelentett másfél órás kiesést elmenni érte és visszaérni a programra.)

Program a természetben - Fotó: Máy Lili



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: