Glutén: barát vagy ellenség?
Csak ételallergiám vagy érzékenységem ne legyen soha! – kívántam magamban, ha láttam, hogy mások lemondani kényszerülnek egy habos süteményről, egy hamburgerről vagy akár csak egy szelet kenyérről. 41 évig egészen jól megúsztam ezt a dolgot, de aztán a 42. évben felütötték a fejüket nem egészen normális bélpanaszok, amiket nem hagyhattam utánajárás nélkül. Az előtörténetemben akadt már némi tapasztalatom a kivizsgálásokkal, és ha most nem is rögtön daganatot sejtettem (azért voltak kósza pillanatok, amikor még az is eszembe jutott, hogy mi van, ha...), azzal tisztában voltam, hogy a problémák megoldásához orvos kell.
– javasolta a gasztroenterológus doktornő, amikor először beszámoltam neki a panaszaimról. Mert mire hozzá elmentem, megéltem már mindenfélét: emésztési zavarokat, puffadást, székrekedést, vagy épp hasmenést, de sokszor még hasi görcsöket is. Pont a glutént? Mikor odavagyok a tésztákért, és szívesen eszek teljes kiőrlésű magvas kenyeret? A süteményeket hagyjuk is, mert hát nehéz is lett volna megmondani, hogy a répatorta vagy a francia krémes hiánya okoz nagyobb törést.
Azt kellett tapasztaljam, hogy a glutén elhagyása igenis javított a helyzeten. Nem lett minden rögtön 100%-os, de mondjuk 80. És ha azt veszem, hogy 50 alól indultunk, akkor ez nem is olyan rossz eredmény.
Ám a mindenféle elrendelt vizsgálatok már nem hoztak ilyen egyértelmű eredményt. Nem volt kimutatható se baktérium, se gluténérzékenység. (Mondjuk amikor vért vettek tőlem ennek megállapítására, akkor már napok óta kerültem a glutént...) Az is elhangzott azonban a doktornőtől, hogy van az a szintű gluténérzékenység, ami problémát okozhat, de a teszt nem mutatja ki. A verdikt mégis az lett, hogy mivel nem lehet pontos diagnózist megállapítani, a bajomat nevezzük irritábilis bélszindrómának - ismert még IBS néven is.
Utánanéztem, mégis mi ez. Nem nyugtatott meg, hogy a felnőtt lakosság elég nagy százaléka küzd ezzel a problémával. Az meg pláne nem, hogy a doktornő azzal kecsegtetett:
És akkor most mi legyen a gluténnal? – kérdeztem teljesen megzavarodva. „Magára van bízva, hogy eszik-e glutént” – hangzott a válasz.
Nem nyugodtam bele ebbe, hogy ez mostantól így lesz, fogadjam el, kész. Próbáltam felderíteni, hogy mit tesznek mások, beszéltem sorstárssal, kutakodtam a neten és találkoztam dietetikussal is. Sőt, a háziorvosom véleményét is kikértem, aki arra a nem elhanyagolható tényre próbálta felhívni a figyelmemet, hogy az ilyen bélproblémák lelki eredetűek lehetnek, és amíg lelki síkon nem rendezem a dolgaimat, addig hiába is diétázom.
Pedig találtam egy FODMAP névre hallgató diétát, amit az irritábilis bélszindróma tünetei ellen fejlesztettek ki. Lényege, hogy bizonyos élelmiszerek fokozzák ezeket a tüneteket, mások meg mérsékelik azokat, de legalábbis nem ártalmasak, ezért kategóriákba sorolták az ételalapanyagokat, vannak kerülendők, alkalmanként fogyaszthatók és ajánlottak. Tény, mióta 80-90%-ban igyekszem betartani ennek a diétának az előírásait, nincsenek komoly panaszaim – helyenként előjön ez-az, de talán pont a hiányzó 10-20% miatt. Nehéz ugyanis mindent kikerülni, ami tiltólistás: ne egyél hagymát, fokhagymát se, kerüld a borsót, az almát(!), a barackot (ahh!), felejtsd el a glutént, és tejtartalmú dolgokat is csak módjával fogyassz – és ez még messze nem minden. Inkább előfizettem egy applikációra, amiből kikereshető, hogy mi kap zöld jelzést és mi pirosat, és ha egy étteremben rendelnem kell, összevetem a hozzávalókat a listáimmal.
Szóval az elmúlt hónapok arról szóltak, hogy haladok az utamon, keresem a lehetséges megoldásokat a fizikális és a pszichés vonalon egyaránt. Még messze nem értem az út végére, de már begyűjtöttem néhány tanulságos tapasztalatot.
1. Gluténmentes kajákat venni = mélyen a zsebedbe nyúlni
A gluténmentes ételek csodálatos világával való ismerkedésben az első sokk: van gluténmentes kenyér, 500 gramm úgy 1200 forint a Sparban. És ez így van már bármivel, ami direkt gluténmentesként készül, gyakorlatilag aranyáron mérik. Sajtos-sós rúd a gluténmentes pékségben – 20 deka már garantáltan több mint 1000 forint. Hamburger gluténmentes zsemlével – fizess érte plusz 300 forintot. Gluténmentes tészta a Lidlben – kétszer, ha nem háromszor olyan drága, mint a durum. És így tovább… A gluténérzékenység súlyos anyagi kockázatokat rejt ám magában.
2. Vigyázat, a gluténmentességben sokan pont a bizniszt látják!
„Gluténmentes ételek” – hirdetik nagy betűkkel akár egy menzán, és olyan ételeket kínálnak így, amikhez alapból nincs szükség gluténtartalmú alapanyagra. Mondjuk grillezett csirkemell rizzsel, salátával. De ha valahol meg a rántott húst teszik gluténérzékenyek számára kompatibilissá, akkor garantáltan felviszik az árát, mert hát a gluténmentes liszt is drágább, mint a sima, a gluténmentes prézliről nem is beszélve. Nem is nagyon találkoztam még pont ezért gluténmentes rántott bármivel vendéglátó helyen
3. Abban is lehet glutén, amiről nem is gondolnád
Alapból könnyű kizárni a búzaliszt tartalmú alapanyagokat, ezért tiltólistára lehet tenni a kenyeret, a tésztát, az édességeket. De a búzakeményítő ugyanúgy kerülendő, és az bizony befigyelhet egy levesben vagy főzelékben is. Vagy levesbetétként a búzaliszttel készült tészta. Ezért mindig érdemes utánakérdezni, hogy pontosan miből is áll a kaja – a „van-e benne glutén?” kérdés talán nem is mindig elég, mert sokszor a felszolgálók sem tudják pontosan, hogy mi minden lehet gluténtartalmú. A legbiztosabb magunknak főzni, pláne a liszttartalmú dolgok kiiktatásával.
4. Dupla adag türelem kell – a családod, barátok felé is
Nem fog rögtön menni, hogy mindenki belehelyezkedjen a gluténmentességgel járó élethelyzetekbe. Meg fognak kínálni olyan dolgokkal, amiket fájón bár, de el kell utasíts. Fogsz kapni búzalisztből készült süteményt ajándékba, és lesz, hogy furán néznek rád, hogy te mit kekeckedsz ennyit a vacsora összetevői miatt. Idő kell mindenkinek. (Bár speciel anyukám nagyon hamar alkalmazkodott, már Húsvétkor olyan finom gluténmentes répatortát rittyentett, hogy ízre simán felért a korábban megszokottal.)
5. A gluténmentes verzió nem feltétlenül az egészségesebb
Mikor először vettem gluténmentes müzlit, végigbogarásztam, mik az összetevői. Hát… Amennyi mesterséges anyag, meg persze hozzáadott cukor belekerült, már nem is volt nagy kedvem bekanalazni a reggeliknél. De a gluténmentes kenyereknél is igen hosszú az összetevők listája, pedig a Kovászlabor blog alapítójától épp nemrég tanultam meg, hogy az igazi kenyérhez nem kell más csak liszt, víz és só. Ennyi.
Szóval ha valaki fejébe veszi, hogy a boltban a „gluténmentes” feliratú cuccokat választja, mert ő most egészségesen akar élni, akkor óvva inteném ettől. Ha nincs rákényszerülve, mert nincsenek panaszai a gluténfogyasztástól, akkor ne keresse a glutént helyettesítő mindenféléket. Sokkal fontosabb lenne arra ügyelni, hogy valóban jó minőségű, mesterséges anyagokat nem tartalmazó étkek kerüljenek a tányérunkra. Mert el tudom hinni azt a nézetet, hogy van összefüggés aközött, hogy hirtelen sok lett a gluténérzékeny ember és aközött, hogy egyre silányabb minőségű pékárukkal találkozhatunk, főleg az úgy nevezett „albán” pékségekben. Minél inkább rászoktatnak minket a felfújt, ezért jól kinéző, ám de valódi tápérték helyett inkább mesterséges ízfokozókat és színezékeket tartalmazó péksüteményekre, kenyerekre, annál valószínűbb, hogy a szervezetünk egyszer csak azt mondja, kösz, elég volt.
