SZEMPONT
A Rovatból

Ha szeretek nőcis lenni, akkor gyomorszájon vágom a feminizmust?

Ha szeretek bújni, butuska lenni, körömcipőben megbotlani, és a férfit tartom az erősebb nemnek, akkor a női egyenjogúság szégyene vagyok? Látva az egyre vérre menőbb pasik-kontra-feministák csörtéket, össze vagyok zavarodva. Vélemény.

Link másolása

Bevallom: nekem nem esett rosszul, amikor családom egy férfitagja – az unokatesóm, kétgyerekes családapa – a minap egy oroszlánüvöltéssel kitépte a fridzsideremből az ott tárolt Nutellát, és az orrom alá dugta:

„Meg vagy te húzatva? Ilyen szőke vagy? Lehűteni a Nutellát? Hát kőkemény lesz, kanalazni se tudod, és tökre elmegy az íze! Hogy lehetsz ennyire - nő?”

A dolog tragikumát ugyan nem éreztem át, megszeppenve pislogtam, és bár a röhögőgörcs kerülgetett, szófogadóan feltettem a Nutellás üveget a konyhapolcra. Bevallom: az viszont rosszul esett, amikor életem első munkahelyén, két év gályázás után a HR-es egyik elszólásából tudtam meg, hogy a velem pontosan ugyanolyan beosztásban lévő, ugyanolyan korú és tapasztalatú – és a munkát sok esetben leszaró – férfi kollégám kétszer annyit keres, mint én. Akkor még volt bennem kakaó, a főnököm elé álltam, és rákérdeztem, ő meg a monitorába bújva azt dünnyögte:

„Hát tudod, ő fiú…”

Bevallom: nem esett rosszul, amikor könnyű nyári ruciban és tűsarkú szandálban készültem áttipegni a Hengermalom út frissen betonozott kereszteződésén, miközben három kigyúrt, baseball sapkás munkás-srác kaján vigyorral figyelte, hogy vajon lesz-e annyi eszem, hogy belesétálok a még totál ragacsos betonba. Hajszálon múlt, tényleg, de nem sétáltam bele. Kikerültem, penderültem egyet fiúk felé, akik közül az egyik a csikkjét elnyomva, komótosan odaszólt:

„Ügyes voltál, babuci!”

Bevallom: az sem esett esett rosszul, amikor az egyetemen a Nyugat lírikusaiból vizsgáztam - mellesleg egy olyan (férfi)tanárnál, aki gyerekkorában még találkozott Máraival -, és miután beírta nekem az ötöst, atyaian rám mosolygott: "Kislányom, azért ha lediplomázik, menjen ám férjhez. Ezekkel a zöld szemekkel nem csak tanulni kell."

Bevallom: az viszont rosszul esett, amikor jópár évre rá egy minisztérium sajtóosztályán, napi 12 óra munka után, egy bulin az egyik férfi kollégám az egész csapat előtt átkiabált nekem az asztal fölött:

„Ugye tudod, hogy az ilyen okos típusú csajokat sose veszik feleségül?” Megütközve visszaszóltam, hogy egyszer már elvettek. „Oké, akkor meg otthagytak. Az ILYENEKET ott szokták.”

Bevallom: egyáltalán nem esett rosszul, amikor az egyik exemnek, aki korán kelt, és rengeteget dolgozott, minden hajnalban kialvatlanul, kókadozva ágyba vittem a kávét, a kettőbe hajtott forró sajtos omlettet, és a frissen sütött bacon-szalonnát. Tálcán, pipacsmintás szalvétával, mert imádok mindent, ami pipacs.

Jólesett gondoskodni a férfiról, akit szeretek. Mert hálás volt, és soha nem várta el, és... úgy érzem, az ilyesmi valahol tényleg a nő dolga.

Bevallom: az viszont rosszul esett, amikor egy másik exem TIZENHÉTSZER küldött vissza a tűzhelyhez (számoltam), kezemben a kanállal, mert egyik kóstolónál sem érezte, hogy ugyanolyan íze lenne a gyümölcslevesemnek, mint az anyjáénak. Ő a tévé előtt ült. Én meg már bánom, hogy nem borítottam a fejére az egész fazekat kb. a harmadik körnél.

Bevallom: tudom, milyen az, ha egy férfi visszaél az erejével. Pofoztak már meg úgy, hogy leestem az ágyról. Egyszer az életben. És azt sem felejtem el soha, amikor tizenhárom éves koromban egy cserediák-táborban egy holland fiú váratlanul elkapott, lenyomott a földre, és rám feküdt. Háttal feküdt rám, és semmilyen „olyan” helyen nem érintett meg, azt se tudom, miért csinálta – lehetett vagy tizenöt éves –, de az a fél perc nekem elég volt, hogy életre szóló traumaként éljem meg.

Mert a pofon is meg ez is kizárólag a megalázásra ment ki, a holland meg utána a haverjaival még ki is röhögött.

De bevallom, az nem esik rosszul, ha a párom néha a fenekemre csap. Sőt, akadtak kollégáim is, aki megtették, de abban a helyzetben valahogy nem éreztem sértőnek - persze azért ne csináljunk rendszert belőle. Nem esik rosszul, sőt szeretem, ha a kedvesem a mozi sötétjében óvatosan a pulóverem alá nyúl, és végigsimítja a meztelen hátamat, úgy, hogy más ne vegye észre. Zavarba jövök, de olyan bizsergető zavar ez. Belefér. Nem esik rosszul, ha a pasi akkor is kiveszi a kezemből az ásványvizes üveget, ha nyilvánvaló, hogy képes vagyok lecsavarni a kupakját. És az sem, ha megkér, hogy vasaljam ki másnapra az ingét, mert ha ő vasalja ki, az úgy fog kinézni, mint a Kis Grófó harmonikája (vagy neki nincs? Mindegy). És az sem, ha kiröhög, amikor bénázok a telefontöltővel – ezeket szerintem nőgyűlőlők gyártják –, meg ha a bowling-golyón akkorát lendítek, hogy én is utána repülök, csúszok a padlón vagy három métert, és ráadásul még az a redvás körmöm is letörik, amin két órát dolgoztam előtte való nap.

Egyszóval: bevallom, hogy imádok "nagyon nő" lenni. Az élet többször kényszerített arra, hogy erős és önálló legyek, mint nem, és szinte szomjazom arra, hogy néha gyámoltalan legyek, bugyutácska legyek, szőke legyek, bújós legyek. Imádom a férfi-energiát, a férfi-erőt (erőt mondtam, nem erőszakot), és kész vagyok behódolni neki.

Ha rám jön a premenstruációs hiszti (mert igenis létezik), jól esik, ha a párom kiröhög, és legyint, és az ölembe dob egy tábla csokit, mert attól lenyugszom. Hormonálisan. Nem sértődöm meg, ha apám kaján vigyorral közli velem, hogy „egy nő diplomával is nő marad.” És igenis nagyon sok dologról gondolom, hogy a férfiak egyszerűen jobban tudják, jobban rááll az eszük. Például elég jól vezetek, de rosszul vezető férfit még egyet se láttam. Nőt meg hát...khmmm...

Igenis, néha vágyom azokra az időkre, amikor a nőknek még nem kellett dolgozniuk. Néha álmodozom arról, hogy századeleji polgárasszony vagyok, zsabós blúzban és kusza-göndör konttyal ülök a budoáromban, teázom és várom haza a férjemet (oké, valószínűleg akkor is fenntartottam volna egy irodalmi szalont, ahova híres művészeket hívtam volna meg, mint mondjuk Ady Lédája, igen, naiv-butuska képzelgések, de hát ez van). Jól esik, ha egy férfi olykor kezet csókol, és ha alám teszi a széket az étteremben. És néha elgondolkodom, hogy mi, nők ezzel az "ugyanannyit-akarunk-dolgozni-mint-a-férfiak" vívmánnyal nem csesztünk-e ki magunkkal irgalmatlanul.

Végül bevallom: semmi kedvem a férfiakat bántani, egy kalap alá venni, „mindhülye”, „mindmacsó” címkével ellátni. Pedig bántottak már férfiak. És? Nők is. Mert amit én gyűlölök, az kizárólag a bunkóság, az erőszak, a stílustalanság, az igazságtalanság és a megalázás. De ezek NEKEM nem férfi-specifikus dolgok. Ezek ember-specifikusak. Bármilyen nemű élőlény lehet etikátlan, aljas, a hatalmával visszaélő. Igen, egy nő is. Hajjaj! Igen, hiszek az esélyek egyenlőségében. De nem hiszek abban, hogy egy erős nő nem lehet gyenge. Nem hiszek a megbélyegzettségben. Az előítéletekben. Nem hiszek a mozgalmakban, amelyeknek a farvizén szerintem sokkal több komplexusos, frusztrált, vagy éppen érdekvezérelt ember úszkál, mint nem.

Nem hiszek abban, hogy a nemek közötti egyenrangúságot manapság fröcsögéssel, egymás leoltásával és kiosztásával kell kiharcolni. Nem tetszik a mostanában egyre divatosabb egymásra acsarkodás nők és férfiak között. Nem tetszik a tisztelet hiánya, nem tetszik az feminin és a maszkulin vonások (ha úgy tetszik, a nőiESség és a férfiAsság) tagadása. Mert EZ biztos nem visz közelebb minket egymáshoz.

Pedig a lelkünk mélyén egymásra vágyunk. Ez meggyőződésem. Ugyanolyan erősen, fájdalmasan, szeretetéhesen, sőt olykor kétségbeesetten, mint régen. Vagy tévedek?

Na, most akkor a feministák szégyene vagyok, vagy nem? Rátok bízom, döntsétek el ti.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Tegyenek börtönbe, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at, és akkor nem nekik lesz kétharmaduk, hanem nekünk háromnegyedünk
A TISZA Párt alelnöke bohócnak nevezte a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjét, miután Lánczi Tamás azt írta egy posztban Magyarnak: börtönbüntetés jár annak, aki tiltott külföldi támogatást használ fel.

Link másolása

Megalakulása óta az első vizsgálatot indította meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal, írja azt rtl.hu. A kormány kezdeményezésére februárban létrehozott intézmény a kormánypárti Magyar Nemzet egyik cikkére hivatkozik. Az állami hírügynökséggel azt közölték: a lap információi alapján felmerül a gyanú, hogy „ugyanaz a külföldi és magyar szereplőkből álló érdekkör” próbál beavatkozni a magyar választásokba, amelyik a 2022-es választás előtt Márki-Zay Péter mozgalmát támogatta.

A hivatal Magyar Péter nevét nem említette, de a Tisza Párt alelnöke tegnap Facebook-posztban reagált. Azt írta, a vizsgálat vele kapcsolatban indult. Azt javasolta Lánczi Tamásnak: kérdezze a Fideszt, „évente hány milliárd forintot költenek 2015 óta az amerikai kampányguruknál, a gyűlölet propaganda mestereinél”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője erre szintén a közösségi médiában reagált: felhívta Magyar Péter figyelmét arra, hogy „amennyiben egy jelölt vagy jelölő szervezet tiltott külföldi támogatást használ fel, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Magyar Péter ma a Békés megyei Mezőhegyesen kampányolt, innen üzent Lánczinak Tamásnak:

„Innen is üzenem neki, hogy irtó nagy bohóc. Kit akar börtönbe tenni, engem? Vagy a magyar népet? Mit gondol, hogy tényleg azt el fogják fogadni az emberek egy ordas kamu alapján, amit a propaganda állít, majd engem börtönbe rakjanak?

De tegyen börtönbe, szerintem annál jobb lesz, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at. És akkor nem nekik lesz kétharmaduk hanem nekünk háromnegyedünk.”

A Magyar Nemzet csütörtökön azt írta, hogy Magyar Péter mozgalma mögött a Bajnai Gordonhoz köthető DATADAT nevű cégcsoport állhat, erre az egyesület honlapjának adatvédelmi tájékoztatójában találtak nyomokat. A cégcsoport ügyvezetője szerint hazugság, ami a Magyar Nemzetben megjelent.

„Sosem találkoztam velük, sem Magyar Péterrel, sem a hozzá kötődő párttal, sem a hozzá kapcsolódó egyesülettel soha semmilyen viszonyt nem ápoltunk”

- mondta Szigetvári Viktor, aki szerint azért szerepeltek az adatvédelmi tájékoztatóban, mert a Magyar Péter által átvett egyesülettel volt kapcsolatuk régebben.

Szigetvári Viktor azt mondta, nem tartnak a vizsgálattól, és együttműködnek majd a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, ha felkeresik őket.

A szervezettel kapcsolatban épp tegnap terjesztett be határozattervezetet az Európai Parlament öt frakciója. Eszerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása és működése sérti a szabad és tisztességes választások elvét. Arra szólítanák fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korábbi döntését és függessze fel a Magyarországnak adott támogatásokat, amíg az összes korábban támasztott feltételt nem teljesíti a kormány. A tervezetről jövő héten szavazhat az Európai Parlament.

Az RTL Híradójának riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Suhajda Szilárd felesége: Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről
Legindi Tímea több okot is mondott, amiért úgy döntött, hogy a serpák a most induló akciójuk során ne hozzák le a férje holttestét. A nepáli hatóságok szeretnék megtisztítani a hegyet a sok hátrahagyott hulladéktól, és több holttestet is lehoznának.

Link másolása

Nem hozzák le Suhajda Szilárd testét a Mount Everestről - ezt özvegye, Legindi Tímea mondta el a Blikknek.

A magyar hegymászó 2023. májusában indult a 8848 méter magas csúcsra, de életét vesztette. Utoljára 23-án adott életjeleket magáról. A holttestét nem találták meg.

A nepáli hatóságok most úgy döntöttek, hogy megtisztítják a hegyet a sok szeméttől, hulladéktől, amit az expedíciók hagytak maguk után. A serpák feladatai között állítólag az is szerepelt, hogy öt alpinista testét is hozzák le. Suhajda Szilárd neve is felmerült, de felesége cáfolta, közölte, hogy erről szó sem lehet.

"Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről, ez az én személyes elhatározásom és döntésem. Több ok is áll emögött. Egyrészt a keresés során nem találták meg a testét. Másrészt egy ilyen kutatóexpedíció nagyon nehéz, akik megpróbálkoznának vele, önmagukat is veszélybe sodorhatják"

- mondta a lapnak.

Hozzátette: ritka, hogy egy-egy hegymászó holttestét a családtagok megpróbálják lehozatni. Előfordult azonban, például, mikor egy amerikai mászó családja egy hagyatéki ügy miatt indított expedíciót. De ha nincs ilyen ok, vagy vallási meggyőződés, akkor felesleges bolygatni az ott elhunyt személy testét.

Egy ilyen küldetés szinte emberfeletti és nagyon veszélyes. Egy példát is elmesélt: korábban a Broad Peak (8051 méter) csúcs első magassági táborából – ez az alaptábor fölött elhelyezkedő első tábor – egy magatehetetlen hegymászó mentése – akiért több mint egytucatnyian indultak el – csaknem egy napba telt, ennyi idő alatt sikerült visszavinni az alaptáborba. És ez még nem is a csúcsrégióban történt.

A most útnak induló serpák fő feladata a hegy megtisztítása, ebben a nepáli hadsereg 18 katonája is segíti őket. 2019 óta 110 tonna hulladékot hoztak le a Himalájából. Az idei terv szerint 10 tonnányi szeméttől szabadítanák meg a hegyet. A legtöbb hulladék a táboroknál van, mert az expedíciók a felszereléseiket általában ott hagyják, így az üres, széltépte sátrak, oxigénpalackok fent maradnak.

A lap megjegyzi, hogy 2023-ban Suhajda Szilárd emlékére a Szemlő-hegyi barlang feletti parkban tartottak búcsúztatót. Özvegye idén várhatóan a közösségi oldalán emlékezik meg férje elvesztésének első évfordulójáról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Majdnem összeverte a dühös tömeg az Emirates alkalmazottait” – Beszámoló egy magyartól, aki 20 órán át a dubaji reptéren ragadt
Egy minden bizonnyal mesterségesen előidézett vihar miatt kaotikus állapotok alakultak ki, teljesen megbénult a közlekedés. Olyanok is akadtak, akik négy napon át vesztegeltek a reptéren, mire felszállt a gépük.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Volt kollégánk, Csákvári Péter egy hackerversenyre utazott az Emirátusokba, amit egy jachton rendeztek meg. Az eredetileg tervezett kezdési időpont előtti este viszont nem várt fejlemények történtek.

„A főszervező felső körökből kapott tájékoztatást arról, hogy este 8-kor elkezd esni az eső, és 24 órán keresztül vihar lesz. Ez az illető hozzátette azt is, hogy generált viharról van szó, amit felhővetéses technikával idéznek elő.”

Erre korábban mindig büszkék voltak, most azonban, hogy ekkora káosz lett belőle, Péter szerint már tagadják, hogy bármi közük van hozzá, sőt büntetés is jár érte, ha valaki ezt mondja. „Pedig az intenzitásából ítélve egyértelmű, hogy emberi beavatkozás állt mögötte” – teszi hozzá.

Azzal egyébként alapvetően nem lenne baj, ha esik az eső, az igazi problémát az okozta, hogy nem tudott elfolyni, mert a homokkő nem ereszti át a vizet.

Magát a vihart kollégánk a 62. emeletről nézte végig, elmondása szerint „kegyetlenül durva volt”, az egész felhőkarcoló beázott. És ő még szerencsésnek mondhatta magát, egy másik szállodában lakó ismerőse egy teljes napig áram nélkül volt, el se lehetett őt érni. Végül csónakkal menekítették ki és helyezték át máshová.

Voltak olyan utcák, ahol derékig vagy egyenesen fejmagasságig ért a víz, de mivel Dubajban szinte mindenkinek van legalább egy, vagy inkább több terepjárója, a helyieknek ez pont nem okozott akkora nehézséget. A taxiközlekedés viszont teljesen leállt, a metrók és a villamosok se közlekedtek, tehát a turisták már közel se mondhatták ennyire szerencsésnek magukat.

„A rendezvényt áttették egy nappal későbbre és rendben lement, hiszen eleve vizen volt. Az igazi problémák másnap kezdődtek, amikor realizáltam, hogy még mindig nincs közlekedés, nekem viszont ki kellene jutnom a 30 kilométerre lévő reptérre. Be is pánikoltam teljesen.”

Végül úgy sikerült taxit fognia, hogy a bőröndjére állva kiugrott az autópályára, aminek hatására megállt neki valaki. A sofőr egyébként megnyugtatta, hogy más is csinált már ilyet. A reptérre kiérve aztán kiderült számára, hogy akiket ott ért a vihar, azok azóta is ott vesztegelnek, ekkor már harmadik napja.

„Két gépnyi magyar torlódott fel, elképesztő idegállapotban volt mindenki. Kicsit a Terminál című filmhez hasonlított a helyzet, ráadásul információt se kaptunk senkitől. Amint megjelent valaki Emirates-egyenruhában, azonnal egész tömeg rohanta le, kezdte el rángatni és üvöltözni vele, szóval gyorsan el is tűntek mindig.”

Nagyjából félóránként csúsztatták egyre későbbre a gépek indulási idejét, ez ment 20 órán keresztül. Étel- és italkuponokat ugyan kaptak, de idővel a vendéglátóhelyek készletei is elkezdtek kifogyni.

Egészen szürreális szituációk is adódtak: „Egyszer átírták a gépünket a tel-avivi gépre, majd amikor mindenki felhördült, visszaírták Budapestre. Ekkor viszont az Izraelbe tartók akadtak ki nagyon, úgyhogy végül újra átírták Tel-Avivra, mondván, hogy nagyon kiabáltak, menjenek ők. Ezután viszont a magyarok is majdnem összeverték őket.”

A gépek egyébként rendelkezésre álltak, inkább a személyzet hiányával volt probléma, a fenti esetben is őket rakták át végül a Tel-Avivba tartó járatra. Ezután újabb 6 órán át tartó várakozás következett az éjszaka közepén – aludni a legtöbben egy percet se tudtak –, mígnem ma reggel 8-kor egyszer csak felkiáltott valaki, hogy „B2-es kapu!” Erre már csak szkeptikusan legyintettek, de tényleg ott állt a gép, sőt, személyzet is volt hozzá.

„Amikor megbizonyosodtunk róla, hogy nem viccelnek, mindenki elkezdett tapsolni és ordibálni örömében.”

Végül délután fél 4 körül landoltak Budapesten. Bár időjárás okozta késés esetén általában vis maiorra hivatkozva megtagadják a légitársaságok a kártérítést, Péter szerint ebben az esetben ez az érv aligha fog megállni.

„Nem lehet vis maior egy olyan vihar a sivatag közepén, ami 4 nappal később is megbénítja a közlekedést, szóval mindenképpen rámegyünk egy csoportos perre.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Csernus: Egy búvalbaszott, pesszimista, rosszindulatú nép vagyunk
Ügyesek voltunk, mert megmaradtunk, magyarul beszélhetünk. De az ügyességből egy ponton megalkuvás lett.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Csernus Imre az Index Konkrétan Rónai Egonnal című műsorának legutóbbi adásában lesújtó képet festett társadalmunk lelkiállapotáról. „Egy búvalbaszott, pesszimista, rosszindulatú nép vagyunk” – mondta a pszichiáter, akinek az elkövetkező hetekben jelenik meg legújabb könyve A magyar címmel.

A szakember úgy látja, hogy egy gyönyörű országban élünk, minden lehetőségünk meglenne arra, hogy jól érezzünk magunkat, de erre azért nem vagyunk képesek, mert érzelmileg nem vállalunk felelősséget, nem viselkedünk felnőttként. Ebből az önbecsapásból és gyávaságból fakad szerinte rengeteg egészségügyi problémája az embereknek.

Ebből a szempontból egy beteg nemzet vagyunk.

– mondta.

Közéleti állapotaink kapcsán elmondta, hogy azért vagyunk képtelenek a politikusainkon számonkérni az ígéreteiket, mert akkor egyúttal azzal is szembe kellene néznünk, hogy a saját ígéreteinek sem tartjuk be valójában.

Önmagunkkal viszont nem akarunk konfrontálódni.

A felelősségvállalás hiánya, a nem felnőtt viselkedés kialakít egy „öntudatlan populációt”, akikkel szemben viszont működik az „oszd meg és uralkodj” technikája.

Csernus arról is beszélt, hogy bár számtalan sportágban sikerült a történelem során a döntőig küzdeni magát a magyar csapatoknak, ám gyakran, váratlanul elbuktunk. Szerinte mindennek az az oka, hogy előre félünk a vereségtől, ez a félelem pedig megbénít minket.

A pszichiáter úgy látja, hogy akkor lehet belőlünk sikeres nemzet, ha bátrak leszünk, elkezdünk hinni magunkban, ha az érzelmeinkért is felelősséget vállalunk, de merünk beszélni a gyengeségeinkről, hiányosságainkról is. Mindez szerinte az ország jövője szempontjából kulcsfontosságú, mert ezeket a rossz mintákat adjuk tovább gyermekeinknek.

A teljes beszélgetést ITT tudod megnézni.

Link másolása
KÖVESS MINKET: