Ezért veszélyes, ha egymásba szeret egy nárcisztikus és egy empata
Gyakran emlegetett közhely, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ám ha őszintén megvizsgáljuk a környezetünkben élő párokat, jól láthatjuk, hogy ez a tézis megdőlt. A közös értékrend és az egyenrangúság az egészséges párkapcsolatok alapja, hiszen ezek nélkül csupán dominanciaharcoktól szenvedélyes, hullámzó viszonyba kezdhetünk bele.
Ám nem egy olyan esetet láthatunk mégis, mikor egy nárcisztikus és egy empatikus személyiségtípusú ember egymásba szeret.
A nárcisztikus ember általában sérült személyiség, aki önmagát állítja a középpontba, és mások érzéseivel nem törődve érvényesíti az akaratát. Ezzel szemben az empatikus a megértésre és a segítségnyújtásra szocializálódott, így céljául tűzi ki párja "megmentését", és mivel felismeri társa sebzettségét, folyamatosan felmenti őt hibái alól.
Elsőre talán azt gondolhatnánk, ez a tökéletes párosítás. Mindenki megkapta, amire vágyott: a nárcisztikus személy szerepelhet és társára támaszkodhat, míg az empata segít és szolgál, ám a kapcsolat rövidesen kizsákmányolóvá válik. Az empata küldetésének tekinti, hogy megmentse sérülésekkel teli párját, aki aztán élősködővé válik, és használni kezdi társát. Míg előbbi a közös cél érdekében támogatja partnerét, utóbbi csakis a személyes érdekeit nézi, és valójában sosem gondol bele abba, hogy érintheti ez a másik felet.
Ha valaki azt hinné, egy ilyen kapcsolatban mégis létrejöhet az egyensúly, nagyot téved.
Sajnos soha nem lesz egyenrangú a kapcsolat, ha az egyik fél csak ad, a másik pedig csak kap, és kis idő elteltével az empatikus fél is felismeri, hogy társa menthetetlen. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a sebzett, álarcot viselő ember egy valóban mély érzésű valakit rejt, ám ez a gondolat nem lehet mentség minden destruktív cselekedetre.
Mivel a nárcisztikus fél az első számú "haszonélvező", az empatikus maximum az apró sikerélményeket élvezheti, pár hónap után látványosan felborul az egyensúly.
Ebben az esetben utóbbi dolga, hogy kilépjen a viszonyból, hiszen érzelmileg kizsákmányolttá válik. A döntés meghozatala roppant nehéz, ám nem lehetetlen: sose felejtsük el, hogy a szerelem kölcsönösségen alapul, és olyan embert kell találnunk, aki viszonozza a törődésünket.
Forrás: Thinking Humanity