Ez a szer lehet az első, ami tényleg lekapcsolja a függőségért felelős agyi pályákat
A GLP–1 típusú gyógyszerek eredetileg diabéteszre és elhízásra készültek. Most viszont úgy tűnik, sokkal többről van szó. A szerek hatása messze túlnyúlik a kilókon – az idegrendszert, a vágyainkat, sőt, az egész viselkedésünket is újrarendezhetik.
A fejben zúgó kajazaj
A fejben zajló, szinte megszakíthatatlan belső monológ – az evés körüli kényszeres gondolatok – sokak számára ismerősek. Enni akarok. Ennem kéne. Nem kéne ennem. Már ettem. Miért akarok még többet? Ez őrület. Utálom ezt. Szégyellem ezt. Biztos én tehetek róla. De ha tényleg én tehetek róla, miért nem tudom kikapcsolni?
A kifejezés új, de a jelenség régi. Az evés utáni sóvárgás, a kényszeres falás, a szüntelen ételhez való viszonyulás évtizedek óta megoldhatatlannak tűnt – mígnem ez a gyógyszercsalád be nem lépett a képbe.
Nem csak kilókban mérhető változás
A GLP–1 típusú gyógyszerek – köztük a semaglutid (Wegovy, Ozempic) és a tirzepatid (Mounjaro, Zepbound) – eredetileg a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére készültek, majd hivatalosan elhízásra is engedélyezték őket. A felhasználók közül sokan beszámoltak jelentős testsúlycsökkenésről és javuló egészségi mutatókról, de ennél is meglepőbb volt, milyen hatással vannak ezek a szerek a mentális egészségre.
– ezek a hatások olyan hirtelen jelentkeznek sokaknál, hogy még az orvosok is értetlenül állnak a jelenség előtt.
A háttérben egy idegrendszeri újrahuzalozás sejlik fel: a GLP–1 gyógyszerek nemcsak a vércukorszintet, hanem a jutalmazásért, függőségért és motivációért felelős agyi területeket is befolyásolják.
Új utak a mentális zavarok kezelésében
Kutatók és terapeuták egyre több példát látnak arra, hogy ezek a szerek nemcsak az evési zavarokkal, de alkohol- és drogfüggőséggel, impulzuskontroll-problémákkal, ADHD-val, sőt, a digitális média túlhasználatával szemben is hatékonyak lehetnek.
Egyre többen számolnak be arról, hogy nemcsak az étel utáni vágy csökken, hanem az alkohol, az online vásárlás, sőt a közösségi média is kevésbé vonzóvá válik. Van, aki hirtelen abbahagyja a körömrágást, mások nyugodtabbnak érzik magukat, jobban tudnak koncentrálni, kevésbé hajlamosak a kényszeres viselkedésre.
A mentális egészségügy évtizedek óta várt egy valóban hatékony új eszközre. Sokan úgy érzik: megérkezett.
A mechanizmus még nem tisztázott – de működik
A GLP–1 hormon a bélrendszerből és a hasnyálmirigyből szabadul fel, étkezés közben. A gyógyszerek ezt a természetes hormont utánozzák, és megnövelik a mennyiségét, amivel többféle agyi területre és gyulladásos folyamatra is hatást gyakorolnak.
Az agyban ugyan találhatók GLP–1 receptorok, de a hormon nem jut át közvetlenül a vér-agy gáton.
Az ételzaj, a sóvárgás, a túlfogyasztás, az önkontroll hiánya mind összekapcsolódik ezzel az agyi pályával. Ha ezt a láncot sikerül megszakítani, az étellel kapcsolatos kényszerek is elhalványulnak.
Az antidepresszánsok korát váltják le?
A klinikai tapasztalatok alapján nem ritka, hogy a GLP–1-t szedők elhagyják vagy csökkentik a pszichiátriai gyógyszereiket. Számos beteg nyilatkozott úgy: évtizedek óta először érzik magukat kiegyensúlyozottnak, harmonikusnak – és nem feltétlenül azért, mert lefogytak.
A kutatások is ezt erősítik. Egy vizsgálatban az alkoholfüggő betegek jelentős csökkenést mutattak alkohol utáni vágyban és fogyasztásban. Egy másik metaelemzés kimutatta: a GLP–1-t szedők alacsonyabb depressziós pontszámokat értek el.
A kezelések gyorsasága és hatékonysága olyan mértékű, hogy szakértők már a pszichiátriai kezelés jövőjét látják bennük.
Lehetséges, hogy az anorexián is segít?
Bár elsőre ellentmondásosnak tűnhet, a GLP–1 esetleges hatékonysága a restriktív evészavarok, például az anorexia nervosa vagy az orthorexia esetén is felmerült.
– sokszor az étellel kapcsolatos megszállott gondolatok jelentik a valódi szenvedést.
A GLP–1 itt is működhet: nem fokozza az étvágyat, de csökkenti a kényszert, az ételek körüli agyi túlaktiváltságot. Természetesen ez csak szoros orvosi felügyelet mellett képzelhető el.
A függőségek és a modern agy
A GLP–1 gyógyszerek mentén zajló változások újra felvetik az örök kérdést: miért válnak egyes emberek kényszeres fogyasztóvá, míg mások könnyedén megállnak?
Az evolúció szűkös körülményeihez igazított agyunk nem készült fel a bőség korára. A jutalmazási rendszerünk még mindig úgy működik, mintha holnap nem lenne étel. Csakhogy ma már minden gombnyomásra elérhető – étel, alkohol, élmény, dopamin. A test nem változott, a környezet viszont radikálisan más lett.
A GLP–1 lehet az első gyógyszer, amely képes áthidalni ezt az evolúciós konfliktust.
A kutatás még csak most indul
Bár a klinikai tapasztalatok meggyőzőek, a kutatások még az elején járnak. Több vizsgálat is indult – köztük az alkohol-, opioid- és depressziókezelés lehetőségeit térképező klinikai tesztek. A tudósok azt remélik, néhány éven belül sokkal pontosabban fogjuk érteni, hogyan is hat a GLP–1 az agyra.
Mindez azonban már most is elég ahhoz, hogy emberek milliói érezzék úgy: végre nem ők a hibásak. A GLP–1 nem csodaszer. De lehet, hogy épp az az eszköz, amelynek segítségével végre elkezdhetünk tisztábban látni.
Via Woman's Health
