Én kérek elnézést, hogy nekem boldog volt a karácsonyom
Idén megszaporodtak az üzenőfalamon azok a bejegyzések az ismerősöktől, amelyek gyakorlatilag arról szóltak, hogy a karácsony milyen rossz, aki ajándék után rohangál a gyereknek, az mekkora lúzer, és milyen ciki az ünnepi menü.
A karácsonyi üdvözlő posztok és fényképek után pedig megjelentek azok a bejegyzések is, amelyekben lehurrogták azokat, akik ünnepi képeket/szöveget osztottak meg.
Kezdődött azokkal a Facebook-posztokkal, amelyek kivesézték és lesajnálták a hagyományos karácsonyi fogásokat. Bár nem nagyon szokott érdekelni, ki miért utálja a bejglit vagy a mézeskalácsot, mégis feldobta ezeket az algoritmus, és az arcomba tolta.
A sor folytatódott az olyan bejegyzésekkel, amelyeknek a szerzői a általánosságban vallást, az egyházat, a kereszténységet és a hitet kritizálta. Az a csöpp ellentmondás sem zavarta egyiküket, hogy előtte heteken át drágaadventezett, vasárnaponként az adventi koszorúját és a gyertyagyújtást posztolta.
Voltak, akik a karácsony közeledtével elérkezettnek látták az időt, hogy mindenképpen a tudtunkra adják, nem vagyunk menők, ha:
- ajándékokat vettünk karácsonyra,
- az ajándékokat becsomagoltuk,
- tényleg ünnepnek tartjuk a karácsonyt,
- büszkék vagyunk a feldíszített fára,
- sokat főzünk, sütünk ilyenkor és szívesen esszük a töltött káposztát, a sülteket, a süteményeket,
- nem kitérdelt tréninggatyóban várjuk a vendégeket,
- egyáltalán: vendégek jönnek hozzánk,
- jól érezzük magunkat és nem kesergünk,
- családi képeket teszünk közzé, amin látszik, hogy örülünk egymásnak,
- karácsonyi idézeteket és fotókat osztunk meg,
- üdvözletet írunk az üzenőfalra.
Hát én kérek elnézést azért, hogy szeretem és élvezem a karácsonyt - akkor is, ha nekem is van kit gyászolnom, akkor is, ha nekem is van bánatom -, hogy szeretek ilyenkor örömet szerezni a családomnak, és azért, hogy karácsonykor elmegyek istentiszteletre.
A kéretlen kritikusoknak nem az volt a baja, hogy vannak rászorulók, akiknek az ünnepi asztalra nem jut sem halászlé, sem bejgli, de még egy tisztességes adag rántott hús sem. Többségüknek nem az volt a baja, hogy sokan egyedül töltik az ünnepeket, és rájuk szinte senki sem gondol. És nem az esztelen pazarlás ellen emeltek szót.
Ezeket a kritikusokat nem az empátia vezérelte. A hangnemből, a stílusból, a szövegből az derült ki, hogy ezeknek a posztoknak a többségét az irigység és a rosszindulat szülte. A puszta vágy, hogy leszóljanak másokat, és megpróbálják elhitetni velük, hogy a karácsony sz.r, amiben hisznek, az baromság, és szégyelljék magukat, ha mosolyogva szelfiznek a karácsonyfa előtt.
Azoknak, akik kéretlenül leoltották az ismerőseiket az üzenőfalon, fogalmuk sincsen, hogy az általuk ostorozott emberek amúgy a hétköznapokban csendben, melldöngetés nélkül mennyit segítenek másokon. Mikor és mit adnak -
nem csak karácsony idején - névtelenül idejükből, erejükből, pénzükből. Azt sem tudják, mennyi rokonuk, barátjuk él távol tőlük, akiknek sokkal egyszerűbb az üzenőfalon fotókkal és idézetekkel boldog karácsonyt kívánni, mint 30-40 vagy annál sokkal több képeslapot elküldeni. Éppen ezért nem túl okos dolog ezeket az embereket megszólni.
Engem például ha zavarnak is egyes posztok (most teljesen mindegy, milyen témájúak), nem szólok be értük, nem szúrok oda a szerzőiknek, nem gúnyolom ki őket nyilvánosan.
Túl sokszor foglalkozunk mi, emberek egymás életével. Túl sokat elemzünk másokat ahelyett, hogy magunkkal törődnénk. Túl sokszor próbálunk beledumálni abba, mások mit csinálnak, és túl gyakran osztjuk az észt másoknak. Túlságosan sokat foglalkozunk mások szemében a szálkákkal, ahelyett, hogy a miénkben észrevennénk a gerendákat.
Remélem, jövőre a beszólás helyett fontosabb lesz az, hogy egész évben (és karácsonykor is) segítsünk egymáson és szeressük egymást.