Dr. Késmárky András: Nem lesz lényegesen több feladata a háziorvosoknak, ha ők foglalják a szakrendelési időpontokat a betegeknek
A Belügyminisztérium új rendelet-tervezete szerint jövő márciustól csak a háziorvosok foglalhatnának időpontot a betegeknek a szakrendelésekre. Jelenleg a páciensek ha szemészetre, bőrgyógyászatra, urológiára vagy nőgyógyászhoz akarnak menni, egyszerűen besétálnak a rendelőintézetbe vagy telefonon kérnek maguknak időpontot.
A Népszavának nyilatkozó háziorvosok arról panaszkodtak, hogy kezelhetetlen helyzetet teremtene, ha tavasztól nyakukba ömlene az összes időpontfoglalás. Meglátásuk szerint a rendelőkből tulajdonképpen egyfajta call-centerek lesznek, ha átmegy a javaslat.
A lapunknak nyilatkozó Dr. Késmárky András háziorvos véleménye azonban szöges ellentétben áll ezzel.
Remélem, hogy ez egy online rendszerben gyorsan fog menni. Azért örülök ennek az ötletnek, mert valóban az orvos fogja irányítani a szakrendelésre a betegeket. Sok esetben a beteg önállóan menedzselte a saját dolgait, amihez a háziorvos csak egy beutaló formájában járult hozzá. Hozzáteszem: az is túlterhelte a rendszert, hogy a páciens önmaga döntötte el, hogy hova szeretne menni még akkor is, ha az sok esetben nem volt indokolt.
– A Népszavának nyilatkozó háziorvosok szerint akár egyharmadával is nőhetnek a feladataik, de aggasztó az is, hogy a teljes időpontfoglalás és az ezzel járó későbbi módosítások is a nyakukba szakadnak.
– Igen, ez még egy kidolgozatlan része a tervezetnek. De hangsúlyozom még egyszer: eddig is nagyjából hasonlóan működött a dolog. Azzal, hogy egy online felületen kell majd az orvosnak az időpontokat beikszelni, jelentősen több feladata nem lesz.
De ha mindez egy online felületen keresztül zajlik, akkor feleannyi időbe telik majd, mintha a telefon mellett ülve próbálok egyeztetni a diszpécserrel.
– Az online rendszer kezelése nem okozhat gondot különösen az idősebb háziorvosok számára?
– Nem szabad, hogy problémát okozzon. Valamennyi orvosnak lépést kell tartania a technikával és a tudománnyal. Nem lehet, hogy valaki harminc éve végzett az orvosi egyetemen, és még ma is csak a harminc évvel ezelőtti tudását használja. Ennyi idő alatt megváltozott a gyógyszerek összetétele, új gyógyszerek jelentek meg, az ellátás során új protokollokat alakítottak ki, új szakrendelések indultak be és még hosszan sorolhatnám. Néhány éve kezdtük el használni az EESZT-t, a felhő alapú rendszereket, így ma már ezek mindenkinek, a betegnek és az orvosnak is teljesen természetesek.
– Véleménye szerint a betegek szempontjából miért lenne jobb az új rendszer?
– Azért, mert sokszor úgy intézték az ügyeiket, hogy nem volt indokolt. Azzal például
Ettől függetlenül biztos vagyok abban, hogy a páciensek közül sokan a nemtetszésüket fogják kifejezni amiatt, hogy nem mehetnek szabadon oda az egészségügyben, ahova akarnak. De olyanok is lesznek, akik szerint ez egy jó ötlet, mert meg tudják beszélni a háziorvossal, hogy merre érdemes elindulni. Az orvos pedig elő tudja készíteni a beteget, szükség esetén meg tudja szervezni a szállítást, ami pedig tovább csökkenteni a szakrendelésekre eső terhelést. Jelen pillanatban a lakossághoz mérten a szakorvosok száma alacsonyabb az Európai Unió átlagához képest. Emiatt, ha egy orvos a szakrendelésen egy nap alatt 15-20 beteget tud megvizsgálni, akkor könnyen kiszámolhatjuk a várólisták alapján, hogy pontosan hány orvosra lenne szükség. Még azt is ki merem jelenteni, hogy szelektálni lehet például sürgősségi vagy szakorvosi szempontból a betegeket, amit a háziorvos megfelelően tudna koordinálni.
– A rendelet-tervezetet egyelőre társadalmi vitára bocsátották, vagyis még nem fogadták el. Véleménye szerint hogyan lehetne ez a rendszer mindenki számára elfogadható?
Sokszor találkoztam én is azzal, hogy a beteg maga indult el, majd később derült ki, hogy már vizsgáltatja magát, miközben én még olyan gyógyszereket írtam fel neki, ami ütközhetne a szakrendelőben felírtakkal, mert nem hozta vissza az ambuláns lapot vagy a zárójelentést. Így legalább követni lehetne, hogy milyen szakrendelésen mit írtak fel, milyen gyógyszer-interakciókkal számolhatunk, milyen beavatkozásokra lehet a későbbiekben szüksége és milyen kötelező vizsgálatokra kell majd elküldeni a pácienst.