ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Cukiság mindenekfelett? Belepusztulnak az állataink, hogy túlszeretjük őket

A cukiság-faktor mára szelekciós tényezővé vált a háziállatok tenyésztésében, ahogy a többi élőlényhez való viszonyunkban is. Ez pedig a kedvenceinkre és a bolygóra nézve is mérhetetlenül káros.


Kiből ne váltana ki jóleső érzéseket egy kiscica képe? Nem is csoda, hogy a macskák az internet sztárjai: a közismert mém szerint a világháló csupán a cicás képek cserélgetésére jött létre. Arra ugyanakkor már kisebb az esély, hogy ilyen ösztönös ellágyulással reagáljunk egy földigiliszta látványára is.

De vajon miért állnak bizonyos állatfajok közel a szívünkhöz, és miért kezelünk közömbösen, netán undorral másokat? - tette fel a kérdést a Guardian szerzője, ahogyan számos tanulmány is. Ezekben azt vizsgálták: mennyire befolyásolja az állatok külleme a népszerűségüket, és azt, mekkora hangsúlyt fektetünk az egyes fajok szaporítására?

Az eredmények elkeserítőek: “Egy állat vonzereje nagyban meghatározza, milyen mértékű erőfeszítéseket teszünk a faja fennmaradásáért” - állítja egy tanulmány. Egy másikból az is kiderül, mindössze néhány, kedves megjelenésű állatfajra irányul minden figyelmünk és környezetvédelmi erőfeszítésünk.

Azok is fontosak, akiket nem szeretnénk babusgatni

Meglepő, milyen mélyen belénk kódolt preferenciákról van szó: egy kutatás még arra is fényt derített, hogy az énekesmadarakat jobban szívleljük, mint az összes többi kerti madarat.

Így például a feketerigónak és a vörösbegynek több szimpátiát szavazunk, mint a galamboknak vagy a seregélyeknek. Utóbbiakat ugyanis zajosnak, versengőnek, sőt, a hangjuk miatt perlekedőnek tartjuk - miközben ez a viselkedés a vadmadarak természetes jellemzője.

De tényleg a cukiság lenne a legfontosabb tényező, amikor naponta pusztulnak ki a bolygónk számára felbecsülhetetlen jelentőségű állatfajok?

A földigilisztákra visszatérve: meg sem fordul a fejünkben, milyen jelentőséggel bírnak az ökológiai folyamatokban, többek közt az élelmezési láncban. És habár a giliszták sem karakteres, sem aranyos állatnak nem számítanak, maga Charles Darwin írt lelkes, sőt, szeretetteli tanulmányt a férgek intelligenciájáról és meghökkentő képességeiről.

A világ állatainak egyébként 95 százalékát teszik ki a gerinctelenek, így a jelentőségük valójában felbecsülhetetlen - ha nekünk nem is, a bolygónk számára mindenképp. A darazsak például kordában tartják a kertünkben honos kártevőket, míg a szúnyogok a fecskék fontos táplálékai. Az atkák és kullancsok is komplex ökológiai szerepet töltenek be, annak ellenére, hogy mi tudomást sem veszünk a létezésükről.

És ne feledjük azt sem: még a dögevő keselyűk "munkája" is nélkülözhetetlen az anyag körforgásában.

Kutyául bánunk velük

Mindez azonban nem jelenti, hogy a kutyák jobban jártak volna velünk, mint a csótányok, kígyók vagy denevérek. Annak idején a munka- és vadászkutyákat a gyorsaságukért, erejükért és reflexeikért tenyésztették - ez vezetett a ma ismert fajták kialakulásához.

Ma már azonban a külsőben és viselkedésben is elvárt jegyeket hordozó, értsd: cukiságbomba ebeké a főszerep. Így aztán az egyébként is szűkös génállományból történő, szelektív tenyésztés eredményeképp a kedvenceink gyakran krónikus, fájdalmas és élethosszig tartó betegségeknek vannak kitéve.

A francia bulldogok és a mopszok bőrredőiben például sok esetben alakul ki gennyesedéssel járó fertőzés. Kidülledő szemeiket gyakran érinti szaruhártyafekély, míg keskeny felső légutaik miatt már kölyökkoruktól sípoló nehézlégzéssel küzdhetnek. A nagyobb testű kutyákat, így a rottweilereket, bernáthegyiket és a retrievereket csontrák, ízületi gyulladások és degeneráció sújthatja, míg az angol vérebek és a sharpeiek “gyűrött” bőre betegségre és gyulladásra hajlamos.

A King Charles spánielek, majompincsik és a csivavák gyakran szenvednek a gerincvelőt pusztító syringomyeliában, amit az agyuk méretéhez túlságosan parányi koponyájuk okoz. Nem jobbak a kilátások a boxerek és dobermannok számára sem, ezek az állatok ugyanis elsősorban szívproblémákra örököltek hajlamot.

A tenyészkutyák egy részénél mesterséges megtermékenyítést alkalmaznak, bizonyos fajták kölykeit pedig - az állatok nagy feje és keskeny csípője miatt - csak császármetszéssel lehet világra segíteni.

De a túltenyésztett cicák sorsa sem könnyebb: sok fajta küzd szülési nehézséggel, ezért nagy arányban veszítik el a kölykeiket. A rövid farkú, vagy faroktalan macskákat gerincdeformitás és emésztési gondok kínozhatják. A burmai és sziámi macskák az asztmától a cukorbetegségig számos betegség kockázatát hordozzák, míg a skót lógó fülűeknél porc- és ízületi deformitások alakulhatnak ki.

Miért fizetünk olyan élőlényekért, amik megrövidített, szenvedéssel teli életet élhetnek? - teszi fel a kérdést a szerző.

És ha mindez még nem lenne elég, a cukiságvágyunkat a bolygó is megszenvedi: a macskák és kutyák felelősek világszinten a húsfogyasztás 25-30 százalékáért. Mintegy 5,1 millió tonna ürülékükkel évente 64 millió tonna szén-dioxidot és metánt juttatnak a légkörbe. Az állattartás így jelentősen hozzájárul napjaink ökológiai kríziséhez.

Az állatok gazdái kiváló fogyasztók, amit a kedvenceink vélt vagy valós igényei köré épült iparág is bizonyít. Az online áruházak kínálatában cicák és kutyák részére készült söröket és borokat, luxuságyakat, elektronikus játékszereket, zoknikat, cipőket, körömlakkot, habfürdőt, csokornyakkendőket és kalapokat találunk. De meglephetjük őket szőrfestékkel, aromaterápiás gyertyával, parfümmel, cápa- és szumóskosztümmel, vagy éppen egy másik állattal is.

A Nobel-díjas szerző, Elias Canetti 1943-ban azt írta: “Nem jó, hogy az állatokat ilyen olcsón lehet megvenni.” 

De vajon szabad-e egyáltalán árcédulát akasztani egy másik lényre?

Canetti talán egy kis műanyag dobozban éldegélő sivatagi ugróegérre gondolt. Talán egy többszázezer forintos, retinasorvadásban szenvedő bengáli macskára. Netán azokra az állatokra, amelyek párban érzik jól magukat, mégis magányosan tartjuk őket. Amik éjjel aktívak, mégis nappal kényszerülnek gyerekeket szórakoztatni. Esetleg arra a 74 ezer állatra, amit csak Angliában évente kidobnak - és ezek csupán az ismert számok.

A háziállatok kiszolgáltatottsága totális függőségi helyzetet teremt - hívja fel rá a figyelmet egy másik szerző, a jogprofesszor és etikus Gary Francione. Hatalmat gyakorlunk az állataink fölött, ami minden döntésünkben megmutatkozik.

Mi még hozzátehetjük: jól csak akkor bánhatunk velük, ha mégsem a magunk vonatkozásában tekintünk rájuk, és nem kezelünk autonóm, érző és kötődő élőlényeket a mi szórakoztatásunkra létező cukiságbombaként.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszeresére nőhet a skizofrénia kockázata a macskatartóknál egy új elemzés szerint
Egy 17 tanulmányt összegző ausztrál metaanalízis szerint a macskatartók körében kétszeres lehet a skizofrénia esélye. A kutatók a háttérben a macskák által terjesztett Toxoplasma parazitát sejtik.


Egy ausztrál kutatócsoport 17 korábbi tanulmányt összegző elemzése szerint a macskatartás a skizofréniával összefüggő rendellenességek nagyjából kétszeres kockázatával járhat együtt. Bár a statisztikai kapcsolat szignifikáns, a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést, és a vizsgált tanulmányok minősége is vegyes – írja a ScienceAlert.

A metaanalízis szerint a macskáknak kitett személyeknél tapasztalt emelkedett esély mögött számos, még nem tisztázott tényező állhat. A szerzők kiemelik, hogy az elemzésbe bevont vizsgálatok többsége úgynevezett eset-kontroll típusú volt, amely nem alkalmas az ok-okozati viszonyok feltárására.

„Azt a következtetést vontuk le, hogy a macskáknak kitett személyeknél körülbelül kétszeres eséllyel alakul ki skizofrénia” – írja az ausztrál kutatócsoport.

Egyes tanulmányok a macskaharapások és a pszichózisszerű élmények között találtak kapcsolatot, de a háttérben nem feltétlenül a régóta gyanúsított toxoplazma parazita áll. Elképzelhető, hogy más kórokozók is szerepet játszhatnak.

„Áttekintésünk alátámasztja a kapcsolatot a macskatartás és a skizofréniával összefüggő rendellenességek között” – fogalmaznak a szerzők, de azonnal hozzáteszik, hogy a végső szó kimondásához sokkal további kutatásokra van szükség.

A szakértők szerint elengedhetetlenek a nagy, reprezentatív mintákon alapuló, előre megtervezett vizsgálatok, amelyek pontosabban képesek kontrollálni a lehetséges zavaró tényezőket, mint például a családi kórtörténet vagy a szocioökonómiai státusz. Amíg ezek az eredmények nem állnak rendelkezésre, a legfontosabb a megfelelő higiéniai szabályok betartása, beleértve a rendszeres kézmosást a macskaalom tisztítása után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült végre, mi számít a legbiztonságosabb alkoholnak
Több mint 340 ezer főt vizsgált a kutatás, hogy megtalálja a legbiztonságosabb alkoholt. Nagyon nem mindegy tehát, hogy mivel koccintasz.


Egy pohár vörösbor a vacsorához: sokak számára ez a kép a megérdemelt pihenés, a kulturált gasztronómia és a mediterrán életérzés szinonimája. De vajon ez a rituálé egy szívbarát szokás, vagy csupán önámítás, amivel az alkoholfogyasztás kockázatait próbáljuk palástolni? A tudomány válasza bonyolultabb, mint gondolnánk.

Friss, több százezres adathalmazt elemző kutatások szerint a bor, mértékkel fogyasztva, valóban a legalacsonyabb kockázati profillal társul a szív- és érrendszeri halálozás szempontjából,

miközben a közegészségügyi üzenet továbbra is kőbe van vésve: nincs biztonságos alkoholszint.

A központi állítás, amely szerint a bor lehet a legbiztonságosabb alkoholfajta, egy nagyszabású, az idei kardiológiai világkongresszuson bemutatott elemzésen alapul. A UK Biobank több mint 340 ezer brit felnőtt adatait feldolgozó munka szerint a mérsékelten bort fogyasztók körében

körülbelül 21 százalékkal alacsonyabb a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás kockázata azokhoz képest, akik egyáltalán nem isznak.

Ezzel éles ellentétben a sört vagy égetett szeszes italokat előnyben részesítők körében már alacsony fogyasztás mellett is mintegy 9 százalékkal magasabb kockázatot mutattak ki – írja az American College of Cardiology. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek megfigyeléses adatok, amelyek összefüggést mutatnak, de nem feltétlenül jelentenek egyértelmű ok-okozati kapcsolatot. Zhangling Chen, a kutatás vezető szerzője szerint az eredményeik segítenek tisztázni a korábbi, gyakran ellentmondásos bizonyítékokat.

„Még az égetett szeszes italok, a sör vagy a cider alacsony vagy mérsékelt fogyasztása is magasabb halálozáshoz kapcsolódik, míg a bor alacsony vagy mérsékelt fogyasztása alacsonyabb kockázattal járhat”

– tette hozzá a professzor.

A számok mögött azonban ott rejlik a fogyasztás mintázata is. Egy másik, szintén a UK Biobank adataira épülő vizsgálat szerint az étkezéshez kötött, és a hét több napjára elosztott alkoholfogyasztás kedvezőbb kimenetelekkel járt, mint az étel nélkül, vagy ritkán, de akkor nagyobb mennyiségben történő ivás – áll a BMC Medicine tudományos folyóiratban.

De ha nem csak a mennyiség, hanem a „hogyan” és a „mit” is számít, mi különbözteti meg a borivókat másoktól? A különbségek egy része az életmódban keresendő.

A kutatók szerint a borfogyasztók általában jobb minőségű étrendet követnek és egészségesebb viselkedésmintákat mutatnak.

Maga a bor összetétele is szerepet játszhat: a vörösborban található polifenolok elméletileg támogathatják az erek egészségét, bár ez a hatás embereken egyértelműen nem bizonyított.

A száraz vörösbor emellett jellemzően kevesebb cukrot tartalmaz, mint sok hozzáadott sziruppal készült koktél. Míg a nemzetközi szabványok szerint egy száraz bor maradékcukor-tartalma alacsony, addig egyetlen cukros koktél is több tíz gramm hozzáadott cukrot rejthet.

Miközben egyes kutatások a mérsékelt borfogyasztás lehetséges előnyeit vizsgálják, a nagy nemzetközi egészségügyi szervezetek álláspontja sokkal szigorúbb.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyértelműen fogalmaz: a kockázat az első korty alkoholtól kezdődik, különösen a daganatos megbetegedések szempontjából. „Nem beszélhetünk úgynevezett biztonságos alkoholfogyasztási szintről. Nem számít, mennyit iszik az ember – az ivó egészségét érintő kockázat bármely alkoholtartalmú ital első cseppjével elkezdődik” – mondta Dr. Carina Ferreira-Borges az Egészségügyi Világszervezet közleményében.

Az Amerikai Szív Szövetség pragmatikusabb megközelítést alkalmaz:

aki nem iszik, az egészségügyi okokból ne is kezdjen el, aki pedig fogyaszt alkoholt, az tegye mértékkel, és egyeztessen orvosával az egyéni kockázatairól.

Iránymutatásuk szerint a mértékletesség nők esetében napi egy, férfiaknál napi legfeljebb két standard italt jelent, ami nagyjából 1,5 deciliter bornak, egy pohár sörnek, vagy 4 centiliter tömény italnak felel meg.

Bizonyos esetekben pedig még a mérték is túl sok. Várandósság alatt, bizonyos gyógyszerek szedése mellett, máj- vagy hasnyálmirigy-betegségben szenvedőknek, illetve szívritmuszavar-hajlam esetén a teljes absztinencia javasolt.

Összességében a jelenlegi bizonyítékok alapján a bor mértékletes fogyasztása a tömény italokhoz vagy a sörhöz képest valóban kedvezőbb szív- és érrendszeri kockázati profillal társulhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bor „védőoltás” a szívnek, és nem ad általános felmentést az alkohol ismert egészségkockázatai alól. A döntést mindig három pillérre érdemes alapozni: az egyéni egészségi állapotra, a fogyasztás mennyiségére és mintázatára, valamint az ital típusára. A hosszú élet receptjében ugyanis a bor legfeljebb fűszer lehet – a fő hozzávalók továbbra is a mozgás, a kiegyensúlyozott étrend, a minőségi alvás és a stressz hatékony kezelése.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekkel tolódhat el a nyugdíj a Nők40-nél egy gyakori számítási hiba miatt
A Nők40 programnál a téves számítás miatt sok igénylést utasítanak el, és a tervezett nyugdíjazás akár évekkel is csúszhat.


Papíron megvan a 40 év, mégsem mehetsz nyugdíjba? A legtöbben itt csúsznak el: a Nők40 nem a teljes szolgálati időt, hanem a jóval szűkebb jogosultsági időt nézi – és ebből több, sokak által „biztosnak” hitt év egyszerűen kiesik.

A program megköveteli a 40 év jogosultsági időt, amin belül főszabály szerint legalább 32 évnek keresőtevékenységgel szerzett időnek kell lennie.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a Nők40 esetében nem minden, szolgálati időnek minősülő időszak számít – írta szombaton a Meglepetés magazin. A fennmaradó, legfeljebb 8 év jellemzően gyermekneveléssel kapcsolatos ellátásokból jöhet össze.

A jogosultsági időből azonban kiesnek a tanulmányi évek, az álláskeresési járadék, a rehabilitációs és rokkantsági ellátás, a 18 év feletti hozzátartozó ápolásáért kapott díj, a passzív táppénz, valamint a nem gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadság is.

A probléma gyökere a szolgálati idő és a jogosultsági idő közötti különbség. Míg a nyugdíj összegének kiszámításánál a szolgálati idő a mérvadó, ami egy tágabb kategória, addig a Nők40-re való jogosultsághoz egy szigorúbb feltételekhez kötött időszakot, a jogosultsági időt kell összegyűjteni. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek papíron már megvan a 40 éve, a valóságban mégsem teljesíti a feltételeket.

A leggyakoribb buktatót a tanulmányi évek jelentik: a középiskola, szakiskola vagy egyetem évei hiába számíthatnak bele más esetben a szolgálati időbe, a Nők40 szempontjából nem jogosítanak nyugdíjra. Ugyanez a helyzet a munkanélküli ellátásokkal, amelyek szintén nem visznek közelebb a 40 évhez.

Meglepő lehet, de a rehabilitációs és rokkantsági ellátás ideje sem vehető figyelembe, ahogy a 18 év feletti, tartósan beteg hozzátartozó gondozásáért kapott ápolási díj sem.

Szintén kiesik a számításból a passzív táppénz – vagyis amikor a biztosítási jogviszony már megszűnt, de még folyósítanak ellátást –,

és a nem gyermekgondozás miatt kivett fizetés nélküli szabadság is. Itt a szabályozás azt is kimondja, hogy az 1998. január 1-je előtti, nem gyermekgondozás vagy -ápolás miatti fizetés nélküli szabadság első 30 napja sem számít bele.

Aki biztosra akar menni, annak érdemes végigvennie az elmúlt évtizedeit: gyűjtse össze az összes munkaviszonyát, az ellátások és a munkahelyváltások közötti szünetek időszakát, majd a fenti lista alapján húzza ki azokat az éveket és hónapokat, amelyek nem számítanak bele a jogosultsági időbe.

A legbiztosabb módszer a hivatalos adategyeztetés kezdeményezése, ahol pontosan kiderül, mi hiányzik a 40 évhez.

Különösen azoknak érdemes újraszámolniuk, akiknek több munkahelyváltás között volt munkanélküli időszakuk, hosszabb ideig tanultak, egészségügyi ellátást kaptak, vagy 18 év feletti hozzátartozót ápoltak.

Egy rossz becslés komoly következményekkel járhat: az igény elutasítása és a tervezett nyugdíjazás elhalasztása.

Ha a számítások után kiderül, hogy csak pár hónap hiányzik, akkor egy reális menetrend felállításával elkerülhető a kellemetlen meglepetés az igényléskor.

Az idei politikai vitákban új lendületet kapott az ötlet, hogy a Nők40 mintájára a férfiaknak is járna a korábbi nyugdíjba vonulás. A javaslatot, amely május végén a Parlamentben is téma volt, azzal indokolják, hogy sok férfi nem éri meg a korhatárt. A kezdeményezés ugyanakkor komoly költségvetési kockázatokat vet fel: szakmai becslések szerint a kiterjesztés éves szinten több százmilliárdos többletkiadást okozhatna, ezért a támogatói gyakran gazdasági feltételekhez kötnék a bevezetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Forradalmi kínai találmány: mosószer nélkül is tiszták lesznek a ruháink
Kínai anyagtudósok olyan polimerbevonatot fejlesztettek, ami a textíliákra fújva öntisztulóvá teszi azokat. A „molekuláris vízpáncél” több mint 80 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét.


Mosás, mosószer nélkül? Kínai kutatók olyan, textíliára fújható bevonatot mutattak be, amely a szálak felszínén molekuláris vízpáncélt rendez, és egyetlen öblítéssel eltávolítja a foltok jó részét – a víz- és energiaigényt pedig több mint 80 százalékkal csökkentheti.

Az új eljárás lényege, hogy a kutatók váltakozó pozitív és negatív töltésű polimerek rétegeit fújják a textíliára, legyen az pamut, selyem vagy poliészter. A kialakuló felületen a kéntartalmú szulfonátcsoportok egy ultravékony, rendezett vízréteget vonzanak magukhoz és tartanak a helyükön. Ez a „molekuláris vízpáncélként” leírt réteg fizikai gátat képez a szövet és a szennyeződések között – írja a Live Science.

A kutatók szerint a fejlesztés alapjaiban változtatja meg a tisztításhoz való hozzáállást.

„Ahelyett, hogy mosószerre támaszkodnánk az erősen tapadó szennyeződések eltávolításához, a textil felületét módosítjuk úgy, hogy a foltok eleve ne tapadjanak meg erősen” – magyarázta a kutatás két szerzője.

A laboratóriumi teszteken a bevont anyagokról egyetlen vizes öblítéssel lejött a ketchup-, a chiliolaj- és a szójaszószfolt, a tisztítás hatékonysága pedig elérte vagy meg is haladta a hagyományos, mosószeres mosásét. A számítások szerint a módszer közel 82 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét, ráadásul a bevonat a mosás közben leváló mikroműanyag-részecskéket is csapdába ejti, megakadályozva, hogy a szennyvízbe jussanak.

A szakértők szerint a védőréteg megnehezíti, hogy az olajok, ételfoltok, izzadságmaradványok és mikroorganizmusok közvetlen, erős kapcsolatot alakítsanak ki a bevont szál felületével. A módszer hatása több mint száz mosási cikluson át megmaradt.

A háztartási mosásnak jelentős a környezeti lábnyoma a hatalmas vízfelhasználás, a mosószerekből származó vegyi anyagok és a szintetikus ruhákból kioldódó mikroműanyagok miatt.

Ez az elv eltér a korábbi „öntisztuló” szövetekétől, amelyek többnyire a vízlepergető, úgynevezett lótusz-hatásra épültek. Azok a szuperhidrofób bevonatok a vizet egyszerűen leperegtetik magukról, ahelyett hogy a tisztítási folyamatban hasznosítanák.

A kínai kutatócsoport szerint a bevonat előállítási költsége magasabb, mint a hagyományos textíliáké, de a víz-, energia- és mosószer-megtakarítás miatt ez a kiadás a mosószer árától függően akár 15 mosási ciklus alatt megtérülhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk