„Bobby egy rohadt kaméleon!" – Robert De Niro újra a vásznon
A 77 éves Robert De Niro a mozi nagy öregje, aki már több mint öt évtizede, a Brian De Palma rendezte Üdvözletek című film bemutatása óta folyamatosan az egész világnak szerez örömet és kikapcsolódási lehetőséget lenyűgöző átalakulásaival. De Niro neve még mindig garancia egy filmplakáton arra, hogy színészileg rendben lesz a film, annak ellenére, hogy az elmúlt tíz évben becsúszott néhány gyengébb vígjátéka is: például a Nagypapa hadművelet. Biztos úgy volt vele, hogy már megcsinálta, amit kellett, öregkorára hadd hülyéskedjen egy kicsit.
Az amerikai mozik az elmúlt két hétben ismét beindultak, egyelőre úgy tűnik, a mozizás nem fog eltűnni, így valószínűleg De Niro is fog még nekünk izgalmas perceket okozni a vásznon.
A film egy producer (De Niro) sztoriját meséli el, akinek éppen rosszul megy a biznisz, ráadásul tartozik egy maffiózónak (Morgan Freeman), ezért kitalálja, hogy csinál egy filmet, melyben egy biztosítási csalással fognak nagyot szakítani. Persze ez nem is olyan egyszerű, mint hitte.
Robert De Nirót leginkább a filmjei alapján ismerjük, a magánéletéről nem igazán szoktak cikkezni, a szakmai tudását azonban mindenki elismeri, sőt, ha megkérdeznénk tíz embert, hogy szerinte ki a legjobb színész a világon, tippem szerint legalább hárman az ő nevét mondanák. Neki ugyanis valóban a szakmai tudása miatt lett nagy neve, semmiféle celebkedés nem adott ehhez hozzá, a neve mára egy brand, méghozzá a legmagasabb fokú színészet brandje. Olyanokkal áll egy sorban ezzel az attitűdjével, akik még a régi iskolát képviselik: Al Pacinóval vagy Meryl Streeppel.
Karrierje gyorsan indult: alig jelent meg néhány filmben, gyorsan a legnagyobb rendezők kezei között találta magát. Bár akkor még nem volt egyértelmű, hogy ezekből a fiatal tehetségekből lesznek Hollywood legkiemelkedőbb rendezői, csak annyi látszott egyértelműen, hogy kivételes zsenik.
Így játszott először Brian De Palma korai filmjeiben, sőt, mondhatjuk azt is, hogy ő fedezte fel a nagyközönség számára a színészt. Ezek a filmek még nem kavartak akkora port. Aztán a hetvenes évek elején jött élete legfontosabb szakmai találkozása: egymásra találtak Martin Scorsesével, aki a legfontosabb alkotótársa lett évtizedeken át.
Egymást követően, egy csokorban leforgatta Scorsesével az Aljas utcákat, A keresztapa II-t Coppolával, a Taxisofőrt ismét Scorsesével, Bertoluccival pedig a Huszadik századot. Ez a filmsor hozott neki két Oscar-jelölést és egy díjat is legjobb mellékszereplőként.
Pár évre rá a Dühöngő bikáért megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat is. Ezek után már nem volt miről beszélni: innentől a karrierje a mai napig ugyanazon a szinten mozog, minden rendező álma vele forgatni. Ha pedig jó filmet akartok látni az ökölvívásról, ami egyben zseniális dráma is, nézzétek meg a Dühöngő bikát, ami a mai napig olyan friss, mintha most készült volna. Aztán 1976-ban eljátszotta a Taxisofőr főszerepét, máig az egyik legmegrendítőbb alakítása.
De Nirót tényleg nem ismerjük annyira magánemberként, csak a szerepei ugranak be, amikor eszünkbe jut - na jó, kivéve egy kis affért Naomi Campbellel - , és úgy tűnik, ez nem véletlen, ezt ő így szeretné. Ahogy egy 1977-es interjúban fogalmazott a Time-nak : "Miután interjúkat adtam, állandóan azzal kellett foglalkoznom, hogy megpróbáljam elmagyarázni, hogy hogyan is gondoltam igazából, amiket mondtam. Az első filmjeim után még több interjút adtam, de aztán arra gondoltam, miért olyan fontos az, hogy hol jártam iskolába meg mi a hobbim? Mi köze ezeknek a színjátszáshoz? Semmi." Azóta is kerüli a rivaldafényt és az újságírókat, és ha vállal egy-egy beszélgetést, akkor is inkább igyekszik csak a munkára korlátozni a témát.
Pedig tartogatott a magánélete érdekességeket is, ugyanis sok nagy sztárhoz hasonlóan ő sem egyetlen nővel élte le az életét. Két feleségtől és két élettárstól összesen öt gyermeke született. Ráadásul ketten ikrek, akiket béranya hordott ki, s ez is elég érdekes téma lehetett volna a média számára.
1998-ban, amikor már tartott a második házassága, Párizsban a rendőrség meggyanúsította, hogy igénybe vette egy prostituáltakat közvetítő cég szolgáltatásait, azonban De Niro nem volt hajlandó vallomást tenni, mire kiutasították az országból.
A Vanity Fair egyik újságírója anno hetekig próbálta elérni, hogy egy alapos anyagot készíthessen vele az életéről, de egyáltalán nem sikerült, mire a sajtó lerázásában tapasztalt titkárnője elmagyarázta az újságírónak, hogy valószínűleg soha sem fogja elérni Bobot. Annyit azért sikerült nála elérnie, hogy "Bob" engedélyezi, hogy a barátaival beszélgethet róla, ha szeretne.
Az újságíró, bizonyos Patricia Bosworth így próbált egy cikket összehozni a színészről, ami alapján kicsit jobban megismerhetjük. Mivel a sztár a magánéletéről sosem volt hajlandó beszélni, így ezektől a barátoktól kellett valamit megtudnia. "Az ő élete igazából egyszerűen nem egy celeb-üzlet, nem egy showműsor" mondta róla egy rendező, Charles Maryan, akivel többször is dolgozott színházban.
Burt Young színész, aki színházban dolgozott vele, azt mesélte De Niro-ról, hogy olyan érzékenységgel bír, hogy tökéletesen leveszi és átérzi mások érzéseit - ezért is védi magát az emberektől. Ugyanis minden olyan erős hatással van rá, hogy ha kitenné magát a folyamatos találkozásoknak a rajongókkal, akkor egyszerűen felfalnák élve, és nem bírná az érzékenysége miatt.
"Bobby egy rohadt kaméleon!" - ezt De Palma mondta róla, ezzel arra utalva, hogy egy nagy átalakulóművész. De Niro végletesen alapos felkészülése a szerepeire mára tényleg legendássá vált. Ezt az arcát ismerjük igazán. A hüvelykujján bőrkeményedés lett, annyit tanult szaxofonozni a New York, New York című film forgatása előtt. Az Oscar-díjas Dühöngő bika bokszolójának eljátszásához pedig egy egész évet töltött a ringben, amíg megtanult bokszolni, majd a filmben elhízott bokszoló ábrázolásához szikár testét alaposan felhízlalta, hogy hiteles lehessen a kiöregedett ökölvívó szerepében is. Az egyik első nagy átváltozó volt, aki egy szerep kedvéért a végletekig elment - és elmegy ma is.
