Az 5 leghülyébb motivációs idézet - és javított verziójuk
Egy idézet, ami elsőre baromi okosnak és inspirálónak tűnik, de ha jobban elgondolkozol rajta, kiderül, hogy annyi értelme van, mint teniszütővel evezni – sőt, sokszor kimondottan káros hatásokkal jár, ha megfogadod. Ilyen motiváló idézetből szedtem most össze ötöt. Leírom azt is, miért gondolom őket rossznak, és ajánlok helyettük egy-egy “javított” verziót is.
Nyilván ez egy szubjektív cikk, az én véleményem, nem muszáj egyetértened, sőt – ha szerinted baromságokat írok, vagy túl sok volt a vizes hasonlat és metafora az első bekezdésben, irány a komment szekció, és beszéljük meg!
5. Találj valamit, amit szeretsz csinálni, és soha többé nem kell dolgoznod.
A koncepció tök jó: ha azzal foglalkozol, amit szeretsz, nem kell többé dolgoznod. Miért hülyeség?
Egyrészt, mert úgy kezeli a munkát, mintha valami szükséges rossz lenne: pedig a munka – jó esetben – valamiféle erőfeszítés azért, hogy értéket teremtsünk, akár saját magunk, akár mások számára. Na most nyilván nem árulok el hatalmas titkot azzal, hogy ha ehhez az erőfeszítéshez nem fűlik a fogad, akkor kínszenvedés lesz napi 8-12-16 órában ezzel foglalkoznod, bármennyi pénzt is kapsz érte.
A mondás szerint, ha megtalálod, akkor ezek szerint nem kell erőfeszítéseket tenned, minden megy majd magától, és tök jó lesz: szánsájn, heppinesz, yolo. Pedig ha rálelsz arra, amivel igazán szeretsz foglalkozni, az a szenvedélyeddé válik: sokkal keményebben fogsz érte dolgozni, sokkal jobban figyelsz rá, mert a küldetésed lesz.
Akkor is fogsz rajta agyalni, amikor épp nem csinálod – és ha nem vigyázol, ez negatív hatással lehet az életed többi részére. Néha elveszíted a motivációdat, az energiádat – néha pedig egész egyszerűen nem lesz kedved hozzá, hiába szereted csinálni. Emellett jobban meg fogod élni a kudarcokat, sokszor megkérdőjelezed önmagadat, a döntéseidet...
– a sikerek is sokkal jobban fognak esni
– nem érzed feleslegesnek magadat, valóban értéket fogsz teremteni
– és legfőképpen (ha az életed többi területére is odafigyelsz) boldog leszel
Na de... találsz valamit, amit szeretsz – mi a következő lépés? Elkezded csinálni. Aztán kiderül, hogy egyáltalán nem vagy jó benne, bukdácsolsz összevissza. Itt két variáció van: vagy elkezdesz még keményebben DOLGOZNI azon, hogy jó legyél, beleölsz sok-sok órát a szabadidődből, és rengeteg energiát fektetsz bele – vagy elfogadod, hogy ez nem a te pályád. Egyik sem rossz választás, ugyanis nem feltétlenül tudsz igazán jó lenni mindenben, amit szeretsz csinálni. (Erről még később lesz szó).
De a lényeg, hogy ahhoz, hogy hosszú távon megélj a munkádból, szorgalmasan kell csinálnod és jónak kell lenned benne. Sokszor nehéz lesz, sok kudarc fog érni (ami jó dolog, mert rengeteget tanulsz belőle), és nem fogsz folyamatosan teli szájjal vigyorogni, hogy milyen jó neked. A mondással pedig az a baj, hogy amellett, hogy negatív színben tünteti fel a munkát, hamis reményeket kelt.
A javított verzióm:
Találj valamit, amit szeretsz csinálni és jó is vagy benne, dolgozz keményen, és boldog leszel, ha az életed többi területére is odafigyelsz. Kevésbé hangzatos – de a bullshit is hiányzik belőle.
4. Ha valamire igazán vágysz, képzeld el, és bevonzod az életedbe.
Oké, valószínűleg nem így van a pontos mondás, de úgyis tudod, mire gondolok. De mi ezzel a probléma?
Az alap megint tök jó: pozitív hozzáállás nélkül felesleges belekezdeni valamibe, úgysem fog jól sikerülni – a megfelelő attitűd létfontosságú a sikerhez. A gond ott van, hogy instant megoldást kínál: csak gondolkozz pozitívan, képzeld el a sikeredet, és minden jó lesz.
Mintha valami hiányozna, nem? Mondjuk a sikerek mögött álló komoly munka. (Az megint más kérdés, hogy kinek mit jelent a siker.) Ez a motiváló idézet sikert garantál, úgy, hogy csak a recept első részét árulja el, a másikat nagyvonalúan elhallgatja.
A javított verzióm:
Ha valamire igazán vágysz, képzeld el, aztán kezdj el tenni érte, és akkor sikerrel jársz.
3. Kövesd az álmaidat! (... és akkor boldog leszel!)
Ez a motiváló idézet is nagyon jól hangzik, a probléma csak az, hogy igazából nem jelent semmit. Milyen álmokról is van szó? A gyerekkori álmokról?
Én például gyermekkoromban szemétszállítással szerettem volna foglalkozni – vagyis kukás akartam lenni. Most már nem akarok – nem azért, mert rossz melónak tartom, csak egész egyszerűen úgy érzem, nem nekem való, és nem is lennék benne elég jó. (De azért szívesen kipróbálnám milyen a száguldó szemeteskocsi oldalán lógni.)
“Mindig is ... akartam lenni”. Akkor miért nem lettél az? A néhai amerikai regényíró, John D. MacDonald mondta, hogy mindig kiakadt, ha az emberek bulikon odamentek hozzá azzal, hogy “Amióta az eszemet tudom, író akartam lenni”. Ő néha úgy válaszolt, hogy “Én meg amióta az eszemet tudom, mindig agysebész akartam lenni.”
Miért? Mert ha az ember tényleg író akar lenni, akkor ír. Minden nap. Ha táncolni akar, táncol. Minden nap. Ha zenélni akar... Nos, szerintem érted.
De mi van, ha ez a mondás a mantrád, aztán hirtelen kiderül, hogy nincs tehetséged az adott dologhoz? Akkor úgy jársz, mint a zenei tehetségkutatók nevezői, akik a szörnyű produkció után nem értik a zsűri negatív reakcióját. Ilyenkor próbálkozhatsz tovább, és meggyőződésem, hogy ha nincs is hozzá igazán tehetséged, de elég energiát fektetsz az “álmodba”, elég jó lehetsz, és meg is élhetsz belőle. De ha nem vagy született tehetség, sosem leszel kiváló benne. (De ha tehetséges vagy, és nem dolgozol keményen, akkor sem leszel kiváló.)
Viszont sokan ilyenkor nem próbálkoznak tovább, összetörnek, és csinálnak tovább valamilyen munkát, amihez semmilyen különleges érzelmi köteléket nem fűznek, de legalább ki tudják fizetni a számlákat. Közben pedig megmarad a keserű szájíz, mivel “feladták az álmaikat”. Elbuktak.
Ez például egy jó idézet
De szerinted csak egy álmod lehet? Egészen biztos vagy benne? Mi lenne, ha inkább megismernéd önmagadat? Úgy igazán. Kipróbálnál sok mindent, tanulnál, belekóstolnál ebbe-abba (akár csak hobbiszinten), és felfedeznéd, hogy mi az amiben jó vagy, szereted csinálni, és értéket teremtesz vele. Ez lesz a küldetésed – és ezáltal a szenvedélyed. Biztosan van ilyen. Lehet, hogy nem is gondoltál rá korábban, mert korábban valamilyen epifánia miatt elköteleződtél egy vágyálom mellett.
Ezzel most nem azt mondom, hogy dobd sutba az álmodat, sőt! Ha például zenész akarsz lenni, gyakorolj minden nap, akkor is, ha rohadtul nincs kedved hozzá – csak ne lepődj meg, ha menet közben rádöbbensz, hogy nem leszel az új Jimi Hendrix/Mozart/random ázsiai hegedűvirtuóz tízéves a Youtube-ról; a gyakorlás során kiderülhet, hogy igazából szuper dalokat, dalszövegeket vagy épp lemezkritikákat tudsz írni, vagy rájössz, hogy inkább a zeneelmélethez van affinitásod, amit szeretnél továbbörökíteni – ergo remek zenetanár lehet belőled. Vagy elkezdesz festeni, ami végül ahhoz vezet, hogy a küldetéseddé válik, hogy kreatív gondolkodásra neveld a jövő generációit.
Az a lényeg, hogy vágj bele, de ne ragaszkodj görcsösen az eredeti elképzeléshez – csak haladj előre az úton, hallgass a megérzéseidre, légy pozitív, és ne félj váltani, ha úgy érzed. Nem mindig az első álom a helyes.
A javított verzióm:
Ismerd meg önmagadat, keresd meg mi az, amiben jó vagy, szereted csinálni és értéket teremtesz vele. Ez lesz a küldetésed – és ha ezt megtalálod, biztos vagyok benne, ha keményen csinálod, előbb-utóbb jól meg fogsz élni belőle.
