Néhány évtizeddel ezelőtt még úgy tudtuk, hogy csak REM (gyors szemmozgásos) alvásszakaszban álmodunk, a legutóbbi kutatások viszont azt mutatják, hogy más álomszakaszból ébredő emberek is emlékeznek álmokra.

A kétféle álom különbözőségét próbálják mindmáig megfejteni a neurobiológusok. Egy új kutatás szerint az álmok minősége és összetettsége az egyes álomszakaszok függvénye – írja a ScieneAlert

Amikor a páciensek az REM-alvásból ébrednek, gyakran számolnak be történetté összeálló, érzelmekkel teli álmokról. Ezzel ellentétben, az NREM-szakaszból felébredők kevésbé emlékeznek álmaikra, és azok inkább gondolatok körül forognak. Ezek a megállapítások azonban szubjektív beszámolókon alapulnak. Az REM-álmokat általában hosszabban mesélik el, de ha korlátozzák a beszámoló terjedelmét, akkor a részletességük közti különbség erősen csökken.

Most brazil kutatók egy olyan nagy sebességű elemző eszközt fejlesztettek ki, amely ezeket a beszámolókat át tudja ültetni egy objektívebb grafikai formába, kiszűrve a nyelvi és hosszúsági túlzásokat. Sidarta Ribeiro, a São Paulo-i egyetem neurobiológusa szerint az elemzési folyamat automatizálásával első ízben tudták kimutatni a kétféle álom közti szerkezeti különbséget.

A hagyományos módszerrel ellentétben, amely a szavak jelentését elemezte, ez a nem-szemantikai grafikon-elemzés az elmondottak hangulatára irányítja a figyelmet. Húsz, az alvás különböző szakaszában felébresztett résztevő 133 álombeszámolójának a szerkezeti felépítését vizsgálták meg. Így derült ki, hogy az REM-alvásszakasz álmai sokkal összetettebbek és sokkal több bennük az egymással kapcsolatban álló információ, mint az NREM-szakaszbeliekben. És ez független volt attól, hogy milyen hosszú volt a beszámoló.

Ha egészségkárosító szokásokról van szó, a legtöbb embernek a gyors kaja, a dohányzás és az alkoholfogyasztás ugrik be, pedig ezeken túl is sajnos nagyon sok olyan, elsőre akár ártalmatlannak tűnő szokás van, amelyre ha nem figyelünk, hosszútávon egészségkárosító lehet.

Lefekvés előtti nagy lakomázás

Ugye ismered azt a mondást, hogy lefekvés előtt ne egyél? A szabály nem csak a fogyókúrázókra érvényes. Sajnos sokan a rohanó hétköznapokban megfeledkeznek az étkezésekről, jövet-menet bekapnak egy-egy falatot, majd egy kiadós vacsora után bedőlnek az ágyba. A szakértők szerint azonban lefekvés előtt két-három órával kerüljük az evést. Ilyenkor is részesítsük előnyben inkább a könnyed fogásokat, ugyanis nem egészséges tele hassal ágyba bújni, arról nem is beszélve, hogy ilyenkor gyakrabban álmodhatunk rosszat.

Túl gyorsan eszel

Ismerjük az érzést: gyors reggeli a metrón, gyors ebéd két megbeszélés között, vacsora a kedvenc sorozat nézése közben. A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy az ilyen rapid étkezések egészségügyi problémákat okozhatnak. Aki gyorsan eszik, általában túleszi magát, mivel körülbelül 20 percbe telik, mire az agyunk jelzi a testünknek, hogy kezd tele lenni. Emiatt könnyen kialakulhat súlynövekedés, amely növeli a szívbetegség, stroke és cukorbetegség kockázatát is.

Túl kevés víz ivása

Ez a probléma gyakoribb, mint gondolnánk. Sokan hajlamosak elfeledkezni a folyadékfogyasztásról, pedig a szervezetnek szüksége van vízre. Ha kevés vizet iszol, könnyen megfájdulhat a fejed is, mely a dehidratáció jele. Alapvetően a napi minimum folyadékbevitel 2 liter kell, hogy legyen, de például, ha sokat mozogsz vagy nyáron izzadsz, akkor ennél több is szükséges lehet.

Túl sok sót szórsz mindenre

A gyerekmese szerint a só nélkül az életünk íztelen és unalmas lesz, ugyanakkor itt is a kulcs a mértékletességen van. Ha mindent túlsózunk, az emeli a vérnyomást és tönkre teheti az ereket és a szívet is, így érdemes csak kevéssel ízesíteni az ételt. Ne aggódj, ez nem fogja csökkenteni az ízélményt.

Görnyedsz a monitor előtt

A számítógépen végezhető munka hátránya, legyen szó irodai munkáról vagy home office-ról, hogy akár egész álló nap képesek vagyunk a monitor előtt görnyedni, helytelen testtartással, szinte minden mozgás nélkül. A rossz testtartás azonban hát- és gerincfájdalmakhoz vezethet, míg a mozgáshiány további betegségek kiindulópontja lehet. Éppen ezért igyekezz helyes testtartással dolgozni: támaszd meg a gerinced, engedd le a vállaidat és ne tedd keresztbe a lábad. Segítségként beszerezhetsz fitness labdát, speciális széket vagy akár álló íróasztalt is. Ha pedig végeztél a munkával, hagyd ott a gépedet és vezesd le a napodat egy kis mozgással.

Az ágyban is telefonozol

A telefon sokunkhoz úgy rögzült, mint egy ötödik végtag. A legújabb kutatások alapján azonban, ha a mobilunkat, egyéb elektronikus kütyünket lefekvés előtt is nyomkodjuk, az nagyban ront az alvás minőségén és csökkenti az alvás idejét is. Ez nappali kimerültséghez vezethet, ami csökkenti a koncentrációs képességet és kimerültséget okoz, de emeli a stressz-szintet is. Így lefekvés előtt inkább tedd távol a mobilod és váltsd le estére inkább valami izgalmas könyvre.

Mindenre egyből fájdalomcsillapítót szedsz

Ma már mindenre van egy pirula: fáj a fejed? Görcsöl a hasad? Ég a gyomrod vagy netán nehezen megy az alvás? Jöhet a gyógyszer! Azonban a túl sok gyógyszer és fájdalomcsillapító folyamatosan szedve káros mellékhatásokat okozhatnak, árthatnak a gyomornak és a bélflórának is, de az is káros lehet, ha orvos felügyelete nélkül vegyítünk különféle tablettákat. Hacsak nem indokolt, próbáld elkerülni ezek (rendszeres) szedését, így például mielőtt piruláért nyúlnál a fejfájás miatt, igyál egy kis vizet vagy levegőzz, álmatlanságra pedig próbáld ki a gyógyteát.

Kényelmetlen ruhában alszol

Szinte mindenkivel előfordult már, hogy egy fárasztó munkanap után ruhában aludt el a kanapén vagy kiderült, hogy az új pizsamája gumija túl szoros. A szoros ruhadarabot azonban mindenképp kerüld alvásnál, hiszen befolyásolhatja a vérkeringést és rosszabbul is alszol tőle. Így mindig figyelj arra, hogy az alvóruhád kényelmes legyen és sehol se szorítson, ha pedig gyakran fenyeget a kanapén elalvás veszélye, válts át hazaérve rögtön egy kényelmesebb, otthoni öltözetre.

Túl keveset vagy túl sokat alszol

Szóval, mi is van ezzel az alvással? Tudjuk, néha nehéz követni, mennyit is ajánlott aludni. Mivel alvás közben regenerálódik a test és nyeri vissza energiáját, így mindenképpen szükséges tevékenység, melyből a túl kevés azt jelenti, hogy nem tud eleget pihenni a szervezeted. Azonban a túl sok alvásnak is megvannak a hátulütői. Egy átlagos felnőtt esetében 7-9 órát javasolnak ideális alvásidőként, gyerekek esetében ez általában több, míg idősebbeknél kevesebb is elegendő.

Túl erősen mosod a fogad

Furán hangzik, de nemcsak a nem mosással, de a túl erős fogmosással is árthatsz a fogaidnak. Ugyanis, ha túl erősen dörzsölöd a fogad és az ínyedet, az különféle sérülésekhez, kidörzsöléshez vezethet. Általában a fogorvosok azt javasolják, hogy két percet érdemes az alapos fogmosásra szánni, ügyelve arra, hogy a teljes fogsoron végigmenj fogkeféddel, érintve a fog és az íny találkozását, de nem túl erősen dörzsölve azt.

A kialakult helyzet miatt egyre többen kényszerültök arra, hogy otthon dolgozzatok. Egyesek örülnek ennek, mások kevésbé, és nyilván van, akinek ez nem megvalósítható. Korábban már írtam arról, hogy a cicád nem kaphatja el ezt a vírust, de azért meg kell tenni pár elővigyázatossági intézkedést - a saját érdekedben. Most egy jóval vidámabb témát hozok, mégpedig, hogy a cicáink hogyan viselik az otthonmaradásunkat. Még az is lehet, hogy nem örülnek neki? Lehet, hogy ez frusztrálja a macskád?

Nagyon azért nem kell kétségbe esni, de adok pár tanácsot, amit a cicád és a saját érdekedben is érdemes betartanod. Vérbeli introvertáltként engem talán kevésbé feszélyez az otthoni munka, de még nekem is érdemes bevezetnem bizonyos szabályokat a hatékonyság érdekében. Emellett, mivel többet vagy otthon, ez feszültséget okozhat akkor is, ha egyedül élsz, és akkor is, ha családdal, a macskáról nem is beszélve. A tanácsok mindegyik esetben hasznosak lesznek. Valamint nézegethetsz cuki képeket cicákról, amiket az otthonról dolgozó gazdik készítettek, és töltöttek fel a blog Facebook-csoportjába, amit nagyon köszönök!

Kicsit többet vagy otthon, ennek a cicád örülni fog, ez nyilvánvaló. Ha többet vagytok együtt, ettől automatikusan közelebb kerültök egymáshoz. Már csak azzal is erősödik a kapcsolatotok, hogy egymás mellett vagytok. Vagyis

Egy macska jelenléte tudományosan igazoltan is nyugtatólag hat az emberekre, ami egy krízishelyzetben kifejezetten jó tulajdonság.

De okozhat-e ez, vagyis a folyamatos otthon maradás bajt a cicádnak? Szélsőséges esetben, de igen! Lehet tőle stresszes, zavarodott, elkezdhet almon kívül pisilni vagy akár rongálni is, vagy elbújhat, és más új, rossz szokásokat vehet fel. De miért, és mit tehetsz ellene?

Az egyik komoly veszélye annak, ha otthonról dolgozol, hogy elveszted az időérzéked. Egész nap a gép előtt ülsz, nincsenek kollégák, akikkel elmész kávézni vagy ebédelni, akik kizökkentenek kicsit a monotonitásból. Ez hosszú távon depressziót is okozhat, de a cicádra is rossz hatással lehet. Elfelejted például megetetni, elmarad a szokásos esti játék stb.

Ez az állandóság, a mindig ugyanakkor ismétlődő dolgok adnak neki biztonságot. Enélkül a cicád stresszes lehet, elkezdhet almon kívül pisilni, agresszív viselkedései is lehetnek, sőt, akár beteg is lehet!

Eddig a munkahelyeden dolgoztál, most otthon vagy, a gyerek is otthonról tanul, kicsit talán zsúfoltan is vagytok emiatt. Téged zavar a gyerek "énekházija", őt meg a Skype meeting, nem fértek el a lakásban sem olyan kényelmesen. Ha ez nektek furcsa, és titeket is zavar, a cicátokra is lehet ilyen hatással.

A macskáknak a rutin mellett nagyon fontosak a saját, biztonságos helyeik, ha ezeket elveszed tőle, szintén frusztrált lesz, és jönnek a kellemetlenségek, amiket fent már felsoroltam.

Az iskolák bezárása miatt a gyerekek is otthonról tanulnak, nekik ez pedig talán még nehezebb, mint nekünk. Hiányoznak nekik a barátaik, a közös játékok, és kevésbé tudják ezt elfogadni, mint mi, felnőttek. Ha nem figyelsz, könnyen az lehet a vége, hogy

A macska ettől félős vagy agresszív is lehet, és vagy elbújik a kanapé alá, vagy megkarmolja a gyereket.

A fenti problémák nagyon is valósak egy hosszabb bezártság esetén, de akár rövidebb idő alatt is előjöhetnek. Szerencsére mindegyikre van megoldás, ráadásul nem is olyan bonyolult, csak pár egyszerű dolgot kell betartani. Ezeket sorolom most fel, remélem, segítenek majd neked is!

Akkor is, ha folyamatosan otthon vagy, és nem kell bemenned dolgozni, tartsd a szokásos napi rutint! Kelj fel ugyanakkor, etesd meg ugyanakkor a cicád, játssz ugyanúgy és ugyanakkor vele, mert ezek a szokásos tevékenységek biztonságot adnak neki és neked is, valamint keretet az életeteknek. Ami kifejezetten fontos bezártságban.

Valamint figyelj arra, hogy azért, mert otthon vagy egész nap, ne etesd folyamatosan a cicád! Egyrészt, mert ez elhízáshoz és abból fakadóan betegségekhez vezet, másrészt mert megszűnik rutinnak lenni az etetés.

Ne ülj egész nap a gép előtt, állj fel óránként, sétálj egyet a lakásban vagy igyál meg egy pohár vizet. Utóbbi azért is fontos, mert én is hajlamos vagyok belefeledkezni a munkába, és akár órákon át fel sem kelni, és semmit sem inni. Majd csak azt veszem észre, hogy fáj a fejem a dehidratáltságtól.

Beállíthatsz erre órát is, hogy ne felejtsd el. A szünetekben pedig tudsz almot takarítani is, hát nem szuper? Így ráadásul a napi rutint is könnyebben tudod tartani.

Ha többen laktok együtt, akár emberekkel, akár állatokkal, könnyen előfordulhat, hogy ha neked nincs mit csinálnod, a másiknál keresel elfoglaltságot. Beszélsz hozzá, vagy megpróbálod rávenni, hogy csináljatok valamit együtt. Ha viszont neki dolga van, ez elég zavaró lehet. A macskáknál is igaz ez, vagyis

A kiszámíthatatlan viselkedés sok állatnak okoz feszültséget, és egy feszült macska sosem jó. Ismét csak el kell mondjam, hogy a rutin megtartása nagyon fontos, neked és a macskádnak is! Ha a cicád odajön hozzád, az öledbe ül, és ez téged nem zavar (miért zavarna?), akkor persze hagyd és örülj neki, és persze te is odamehetsz hozzá néha egy kis simivel, de ne legyen ez percenként, vagyis ne "mássz rá"!

A leghasznosabb talán ez a tanács, mert ha el tud a macskád vonulni egy saját, biztonságos helyre, akkor sok mindent jobban el tud viselni. Neked is könnyebb, ha van egy saját asztalod, ahol dolgozol, és ahol közben nem zavar senki, és a macskádnak is, hogy a saját kuckójában ne zargasd, ne kapkodd ki onnan.

Ha pedig az otthon dolgozás miatt elfoglalod az ő egyik kuckóját, mondjuk mert az a szék vagy az asztal volt eddig, akkor nagyon fontos, hogy adj neki helyette egy másikat, különben stresszes lehet emiatt! Például tegyél az asztal mellé egy dobozt, vagy ha az asztal elég nagy, egy párnát rá, ahol aludhat a laptop mellett.

Fontos, hogy ne csak te, hanem a család többi tagja is figyeljen ezekre és a macskára, így a gyerekeknek is magyarázd el, mit szabad és mit nem! Egy gyerek képes az empátiára, ezért kérd meg, hogy élje bele magát a cicátok helyzetébe, pl. ő hogyan fogadná, ha elvennék tőle az ágyát? Vagy percenként felébresztenék, mikor alszik? A legtöbb esetben ez működni szokott, és sokkal jobb lesz a viszony így a gyerek és az állat között.

Persze minden cica más, van, amelyik kifejezetten örül, hogy sokan vannak körülötte és sokat foglalkoznak vele, más macskák viszont szeretnek egyedül szunyókálni. Neked, a gazdinak tudnod kell, milyen természetű a macskád, mi a fontos neki, mi okoz neki örömet és mi stresszeli. Ha ezeket tudod, fel tudsz készülni szinte minden helyzetre, és jól tudod kezelni a váratlan helyzeteket is.

Szerencsére a legtöbb esetben minden rendben van veletek és a cicátokkal is, ők örülnek annak, hogy többet vagytok velük, benneteket pedig megnyugtat a dorombolásuk. A fotók között ilyen pillanatkéket láthattok, amiket a Facebook-csoportban osztottak meg a tagok. Megmosolyogtató képek, jó látni, hogy boldogok vagytok a cicáitokkal most is!

Valljuk be, a sportolást illetően sokan vagyunk úgy, mint a medvék az alvással, azaz a tavasz első napsugaraiig legszívesebben ki se lépünk a menedéket jelentő lakásból, utána viszont újra felkerülhet az edzőcipő és lelkesen vetjük bele magunkat a sportolásba. Ha te is minden tavasszal újult erővel vágsz neki a sportolásnak, akkor ez a cikk neked szól.

1. Mostantól tényleg sportolni fogok!

A nulladik lépés tulajdonképpen maga az elhatározás, miszerint vége a téli lustálkodásnak és ismét időt és energiát szentelsz a rendszeres testmozgásnak. Ebben nagy segítséget jelent, ha nem csak magadnak fogadkozol, hanem elmeséled barátaidnak és családodnak is, hogy mik a terveid. Ez egyrészt segít tudatosítani magadban is a célokat, másrészt „számon kérhetővé” válnak.

2. Csinálj neki helyet

Az elhatározás megvan, de elcsúsztál a munkában, indulás előtt éppen felhívott az egyik barátod telefonon, vagy inkább megnézel még egy sorozatrészt, aztán elindulsz. Vagy nem. Az elhatározás után a legnehezebb az, hogy valóban el is indulj. Lehet, hogy már megvan a kondibérlet vagy vettél egy új futócipőt, hogy motiváljon, de mégis nehezen akaródzik kilépni azon az ajtón, főleg, ha mindig „közbejön” valami. Erre jó módszer lehet, ha a heti edzéseket programként beírod a naptáradba, így már eleve a napjaid tervezésekor fix pontként szerepel, ami szerint tudod alakítani a napod. Van akinek az segít, ha van egy edzőtársa, így már nehezebb lemondani, ha közben valaki más is számít rád. Jó hír, hogy egy új szokás kialakítása általában 21 napig tart, azaz ha kitartó vagy a kezdeti időszakban, addigra jó eséllyel annyira hozzászoksz, hogy már a mindennapjaid részévé válik a mozgás és várni fogod az edzéseket.

3. Fokozatosan!

Lehet, hogy tavaly ősszel, amikor szögre akasztottad a súlyokat, már egész sok kilót meg tudtál mozgatni vagy éppen hosszas kilométereket tettél meg, de ez nem azt jelenti, hogy tavasszal visszatérve egyből ezt a színvonalat kell - és legfőképpen -, tudod hozni. A visszatérés során figyelj a fokozatosságra, hiszen ha hirtelen vágsz bele könnyen sérülés lehet a vége, ami miatt akár az edzést is szüneteltetned kéne. Az újrakezdésnél először csak alacsony intenzitáson mozogj és csak annyit, amennyi jól esik, majd apránként emelheted a tétet.

4. Bemelegítés és nyújtás

Tudjuk, hogy szinte minden mozgással kapcsolatos platformon elhangzik, de mi sem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a bemelegítés annak érdekében, hogy ne sérülj le. Ez különösen lényeges az újrakezdésnél, amikor az izmaid teljesen elszoktak a rendszeres igénybevételtől. Ne sajnáld az időt rá, ahogy az edzés végeztével ne feledkezz meg a megfelelő nyújtásról sem. Hidd el, izmaid meghálálják majd az odafigyelést!

5. Étkezz megfelelően

A mozgáshoz szorosan hozzátartozik a megfelelő étkezés is. Nem csak akkor, ha diétázni szeretnél. Ha odafigyelsz, hogy mindig elég folyadékot és a megfelelő tápanyagokat vidd be, támogathatod a sportcéljaidat is. Arról se feledkezz meg, hogy minél többet mozogsz, annál több energiára van szükséged, így például egy hosszú futás előtt nem szerencsés kihagyni a reggelit, ahogy az izomépítéshez is kelleni fog az elégséges fehérjebevitel.

+ 1 Profi segítség

Ha megjött a kedved a sportolás újrakezdéséhez, egy vérvizsgálat segíthet abban, hogy mielőtt belevágsz, megtudd, minden rendben van-e. A SYNLAB Magyarországnál amatőr és rekreációs sportolóknak is készítenek sportdiagnosztikát, amely során megnézik, van-e dietetikai és sportélettani szempontból releváns eltérés. A vizsgálatba beletartozik például a máj- és vesefunkció vizsgálata, mely szükséges a megfelelő fehérjebevitel beállításához, vagy például a vasháztartás követése, amely rendkívül fontos az igen gyakori sportolói anaemia felismerésében és étrendi kezelésében. Továbbá a vérzsír paraméterek vizsgálata speciális alul- vagy túltáplálásra hívhatják fel a figyelmet.

Ha pedig sportcéljaidhoz keresel profi támogatást, érdemes elgondolkoznod egy sportdietetikai konzultáción is. Az első anamnézis felvételen részletesen átbeszélik az ügyfél testtömegösszetételét, laboreredményeit, sportcéljait, napi és heti rutinját, valamint edzéstervét, annak érdekében, hogy ennek megfelelő étrendet állíthassanak össze.

Biztosan neked is megvan az a vicces mondás, hogy mielőtt anya lettem, soha nem gondoltam volna, hogy egy olyan egyszerű mondattal, mint a “Vedd fel a zoknidat!”, az őrületbe lehet kergetni valakit. Tényleg nem gondoltam. És de… tényleg lehet.

De most nem erről akarok beszélni. Hanem arról, hogy ilyen típusú mondatok az anyasággal kapcsolatosan is vannak. Nem is egy. De én most mégis csak egyről szeretnék értekezni. Egészen pontosan arról, amely hatalmas indulatokat tud kiváltani anyai körökben, komment-cunamit ránt maga után, ha valahol megjelenik vagy valaki kimondja, és hát a mennyiség mellett indulatból sincs kevés ezekben a hozzászólásokban.

És ugye, hogy kinyílik az embernek tőle a bicska a zsebében? Mert mi az, hogy mindenkinek arra van ideje, amire csak akarja? Szülőként? Anyaként? Na nehogy már! Ez egyszerűen nem igaz! Ezt csak olyanok tudják mondani, akiknek legalábbis egy egész hadsereg segít a háztartásban, a gyerek(ek) körül stb. De minimum van takarítónőjük/bejárónőjük, bébiszitterük és a nagyszülők is hadrendben állnak, ha úgy szükséges. És persze az ilyen embereknél úgy szükséges.

Na.

Ha elég régóta olvasod már a blogot, akkor talán már kiérezted az iróniát az előző bekezdésekből. Ezzel csak nem azt akarom mondani, hogy egyetértek a címbeli mondattal?!

Háááát…. Azt kell, hogy mondjam: de, igen, egyetértek. Mert most már látom az igazságtartalmát. Még mielőtt itthagyod a blogot és engem is, hogy na ennek a nőnek is elment az esze, agyára ment a sok gyerek – ami amúgy igaz -, engedd meg, hogy elmondjam, hogyan jutottam odáig, hogy lássam ebben a mondatban, ami ténylegesen benne van. És persze nem azt, amit a nagy hevületben és indulattal sokan, sokszor belemagyaráznak.

Hogy mindenkinek arra van ideje, amire csak akarja? Komolyan? Na ne tessék már viccelni! Itt az öt gyerek, a háztartás, a mindennapok, a logisztika, A MINDEN. Örülök, ha ez belefér a napomba, nemhogy még másra is gondoljak ezeken kívül. Meghalni sincs időm. Mondogattam. Mondogattam. És közben baromian irigy voltam azokra, akik azt mondták, hogy nekik bizony van. Az hogy lehet? Mert ők gazdagok, pénzesek, celebek meg… meg… meg…

De hogy az tutira nincs úgy, hogy az embernek arra van ideje, amire csak akarja, az hétszentség.

Aztán eltelt pár év. És rájöttem, hogy de, az embernek tényleg arra van ideje, amire akarja. A csak szócskát nem véletlenül hagytam ki belőle. Mert annak van egy olyan kicsit lenézős fílingje. Ha kimondod, biztosan te is érzed. És ez az egész nem erről szól. Hanem arról, hogy

De ugorjunk csak vissza egy kicsit az időben! Mert korábban én sem ezt az álláspontot képviseltem.

Sőt, ha pár évvel ezelőtt megkérdeztél volna, hogy rendelkezem-e én-idővel – mert gondolom már rájöttél, hogy erről beszélek – valószínűleg csípőből visszakérdeztem volna, hogy az meg mi? És hogy eszik-e vagy isszák? És mellette még sárgultam is volna rendesen az irigységtől, hogy neked van. Mert biztosan van, hiszen beszélsz róla. Persze valahol mélyen belül értettem az értelmét és én is akartam, hogy legyen, csak mindezeket még magamnak se mertem bevallani. Mert az milyen már? Én-idő? Én? Idő?

És akkor a megteremtéséről még nem is beszéltem…

És most jöjjön a következő nagy vallomás. Sok időmbe tellett, amíg elfogadtam azt a tényt, hogy

De végül sikerült. Mármint az elfogadás. Akkor viszont még nem tudtam: csak ezután jön majd az igazi kihívás, nevezetesen, hogy ezt a felismerést önmagamon is gyakorolni kell: muszáj időt fordítanom önmagamra is, ha jól akarom csinálni a nekem szánt életfeladatot, ami – tekintetbe véve a gyerekeim számát – elég nagy.

Na, de kezdjük az elején. Hogyan jutottam el odáig édesanyaként, hogy nem gondoltam önmagamra, nem szántam önmagamra időt, ami gyermektelen állapotomban amúgy teljesen természetesnek és normálisnak tűnt? Ha ki akarnék bújni az igazi magyarázat alól, akkor mondhatnám azt, hogy az öt gyerek mellett azért ezt elég egyszerű volt megvalósítanom: minél többen lettek, annál kevesebb idő jutott magamra, néha már-már úgy éreztem, megoldottam az örök élet titkát, hiszen meghalni sincs időm.

De az igazság az, hogy ha csak erre fognám a dolgot, akkor hazudnék.

Ha úgy vesszük, ez egyrészt teljesen természetes. Hiszen az anyaság egy élethosszig tartó állapot, amelybe csak belépés van, kilépés nincs. Másrészt meg nem az.

Ráadásul azért, mert egy új szereppel bővül az életünk, még nem szűnik meg a többi. Na igen – mondhatnád -, más helyzetben lehet, hogy így van, de itt mégiscsak az édesanyaságról van szó. Ami épp olyan szerep, mint a többi. Nehéz ezt elhinni, tudom, de így van. Anyává válni misztikum, de

Erre szolgál az én-idő. Hogy legyen honnan.

A másik hiba, amit elkövettem az én-idővel kapcsolatban – és ahogy a környezetemet figyelem és látom, sokan vannak hasonló cipőben -, hogy mértéket, időmértéket szabtam neki. Hogy ha nem volt órákban (napban, napokban) mérhető, akkor az már nem is ért semmit. Pedig néha két perc magány a fürdőszobában, miközben valaki lekötötte a szeparációs szorongástól szenvedő matrica-gyerekemet, többet ért az adott pillanatban, mint pár év múlva néhány óra távol a családtól. És ez is én-idő volt. Csepp a tengerben, de az én cseppem. Csak tudatosítani kellett magamban. Ahogy azt is, hogy vannak olyan időszakok, amikor csak ennyire futja. De akkor ezt kell kihasználni, jól használni. És nem panaszkodásra, hogy bezzeg másoknak ennyi meg annyi jut, hanem töltekezésre. Ha két perc, hát két perc. Holnap már három lesz…

Amikor ezt végre megértettem, akkor beláttam, hogy igenis igaz a mondás: mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Csak sokan nem akarjuk, hogy legyen. Elfedjük,

Ezt várják el tőle? Ezt. Na és? Ki várja el? A külvilág? Tényleg ennyit számít?

Persze, továbbra is lehet azt mondani, hogy nincs időm magamra. De ez valójában azt jelenti, hogy mást fontosabbnak tartok, mint hogy időt szánjak magamra. Vagyis hazudhatok magamnak. Elrejthetem önmagamat önmagam elől a szükségleteimet. És innentől kezdve ez egy ördögi kör és veszélyes játék. És egy lehetőség, hogy másokat leszóljunk. Pedig

Abban a tekintetben sem, hogy ami idő jut magunkra – akár észrevétlenül is -, azt meg nem tartjuk elég értékesnek. Mert többre és másra vágyunk. És lehet, hogy itt van a kutya elásva. Jó mélyre. Az önmagunkkal való őszinte szembenézéssel együtt.

Ideje lenne kiásni. Azt hiszem. Vagyis inkább mondom.