A nyugodt öregkor titka: mit tehetsz, hogy 70 évesen is élvezd az életet?
Te gondolkoztál már azon, milyen életed lesz nyugdíjasként? Miből fogsz élni, kell-e tovább dolgoznod, és mit kéne tenned azért, hogy a lehető legnyugodtabb öregkorra számíthass? Körkérdést tettünk fel Budapest utcáin járva, amiből az derült ki, hogy a tizen-huszonéves fiatalok túlnyomó többségét egyáltalán nem foglalkoztatja ez a probléma.
„Én arra számítok, hogy majd a gyerekeim eltartanak. A mostani nyugdíjakat elnézve másképp nem igazán van esélyem arra, hogy tisztességes körülmények között tudjak majd élni” – mondja a 18 éves Andris. Szerinte a takarékoskodás is opció lehetne, de ahhoz tényleg nagyon előre kellene gondolkodnia az embernek, ő pedig jelenleg nincs azon a szinten. Úgy véli, amíg el nem végzi az egyetemet és el nem kezd dolgozni, felesleges a nyugdíjával törődnie.
Sokan úgy gondolják, hogy nem igen számíthatnak majd az államra, a 30 év alattiak szerint például az állami nyugdíjuk csupán 40%-a lesz az utolsó jövedelmüknek. „Szerencsére éppen a fiatalok közül egyre többen döbbennek rá az öngondoskodás fontosságára, és jóval előbb, az előző nemzedéknél 10 évvel korábban kezdenek el takarékoskodni idős korukra. Szükségük is lesz rá, mert a várakozások szerint egy kényelmes megélhetést biztosító nyugdíjhoz átlagosan 100 ezer forint fog hiányozni havonta ” – fejtette ki Halasi Melinda, a Groupama Biztosító főosztályvezetője.
A 24 éves Judit nyugodt nyugdíjas évekre vágyik, ahol ha akar, unokázik, ha akar, akkor pedig utazgat. De szinte biztos benne, hogy ez a forgatókönyv nem fog összejönni. „Nincs sajnos fölös pénzem arra, hogy takarékoskodjak és félretegyek, hiába vagyok vele tisztában, hogy később a javamra válna” – mondja. Szerinte a magyar fizetés nem elég a takarékoskodásra, annyira drága minden.
A nála néhány évvel fiatalabb János sem optimista. Mint mondja, eleve folyamatosan emelik egyre feljebb a korhatárt, így az is jó kérdés, egyáltalán hány éves korában mehet majd nyugdíjba. „Jó esély van rá, hogy ha egyszer eljön ez, már csak a kórházi folyosón fogok majd manőverezni a tolószékemben” – fogalmaz.
„Reálisan nézve egy átlagos, BKV-n járó, cekkeres nyugdíjasként képzelem el magam, aki épphogy csak meg tud élni” – mondja a 19 éves Krisztián. Bár még elég ködös számára, pontosan hogyan keletkezik majd a nyugdíja, valószínűnek tartja, hogy nagyjából semmire nem lesz elég. Igaz, próbál spórolni a diákmunkával megkeresett pénzéből, de ebben segíti, hogy a szülei is támogatják mellette. Ha ez megszűnik, és teljesen a saját lábára kell állnia, sokkal nehezebb lesz majd a helyzete.
Villámfelmérésünk sajnos azt bizonyítja, tényleg a pesszimista elképzelések állnak közelebb a valósághoz. Szúrópróba-szerűen szólítottunk meg három nyugdíjast, és válaszaikból egyöntetűen az látszott, nem elégedettek a helyzetükkel.
A legoptimistább még gépészmérnök végzettségű László volt, aki azt mondta, a nyugdíjának összege ideális, saját magát kényelmesen fenn tudja tartani belőle. Ugyanakkor mégsem ilyen idős korra számított, mivel bár 7 éve nyugdíjba ment 44 év munkaviszony után, azóta is megszakítás nélkül dolgozik saját vállalkozásában. Ennek oka, hogy gyerekeit is támogatnia kell, erre pedig már nem futja nyugdíjából. „Amíg bírom erővel, addig csinálni fogom, elvégre ez is egy szülő feladata” – mondja.
A 75 éves Teri körülményei ennél jóval kiábrándítóbbak. Korkedvezménnyel ment nyugdíjba 52 évesen, de még most is alig 49 ezer forintot kap kézhez havonta. Ezért azóta is dolgoznia kell – akkor is épp munkából jött, amikor megszólítottuk. Ráadásul gyerekei meghaltak, így az unokákról is ő gondoskodik. „Elfogadom, mert ez a legjobb, amit tehetek” – mondja beletörődően. Nagyon sok helyen dolgozott, de szerinte mindenhol csak kihasználták.
„Most emeltek rajta valamennyit, de tényleg csak minimális mértékben, így továbbra sem tudok kijönni belőle” – ezt már Kati mondja, aki egészségügyi dolgozóként ment nyugdíjba 16 éve, 33 év munkaviszony után. De neki sem pihenéssel telnek azóta a napjai: három kórházban is megfordult, hogy meg tudjon élni. Ráadásul eleve olyan képesítése van, ami hiányszakmának számít, ezért külön szükség is volt a szaktudására.
Körkérdésünkből tehát kiderült, hogy a huszonéveseket nem igazán foglalkoztatja az öngondoskodás, pedig már ebben az életkorban is fontos lenne gondolni rá. Ha havonta akár csak pár ezer forintot félreteszünk, már nagy esélyünk van arra, hogy nem kell majd szűkölködnünk öregkorunkban.
Ha kíváncsi vagy, nagyjából mennyi nyugdíjra számíthatsz majd, IDE KATTINTVA találsz egy kalkulátort, amivel kiszámolhatod.
