ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

"A legtöbb férfi a nála fiatalabb nővel érzi jól magát" – egy férfi és egy nő véleménye a korkülönbségről

Laskai Nelli írása aNegyven múltam ...és élvezem blogon, , Címkép: Laskai Nelli/Szávics Attila - szmo.hu
2018. november 02.



A kor önmagában nem lényeges – mondhatni – csak egy szám, mely a születésünk óta elketyegett időt jelzi. Annál fontosabb viszont a szellemi kapacitás, az életfelfogás és az azonos gondolkodásmód. Itt tud elbukni nagyon-nagyon sok kapcsolat. Ha nem vagyunk egy szinten, nem fogjuk tudni megérteni egymást, és ez gyorsan kivéreztetheti a szerelmünket. Képzeljünk el egy várost, ahol az ott élő emberek egyáltalán nem ismerik az életkorukat. Vajon mennyien kapcsolódnak korban „hozzájuk illő” partnerrel? Valószínűleg nem sokan. Vajon érdekelné őket a párjuk életkora? Nem hinném.

Mit szólnak viszont a családtagjaink, barátaink, közeli ismerőseink, amikor közöljük velük, hogy nagyobb a korkülönbség, mint amit a szokások és az elvárások megkívánnak? Ez lehet a kapcsolódás rákfenéje. Ha mindenhol bizonygatnunk kell, hogy a partnerünk igenis megfelelő, az egy idő után megkeserítheti a kapcsolatot. Nyilván ez rólunk szól, és az életet úgy kell élni, hogy ne törődjünk mások véleményével, de azért a közeli hozzátartozóink mondandója mindig lényeges.

Melyik kapcsolódásnak van több előnye: ha azonos életkorú a pár, ha fiatalabb a férfi, vagy ha fiatalabb a nő?

LN: Kutatási eredményekre hagyatkozva azt válaszolom, hogy annak mutatkozik nagyobb előnye, ha a férfi csak pár évvel idősebb.

SZA: Az elmúlt évezredek tapasztalatai szerint az a jobb, ha a férfi idősebb, de a mai világban már simán belefér, a fordított felállás is. Egyre több ilyen példát láthatunk.

Melyik lehet a válásra legesélyesebb korosztály párosítás?

LN: Statisztikák szerint az, ahol több mint 10 év a korkülönbség. Őket követik az egykorúak, míg a befutó az, ha a nő pár évvel fiatalabb. Érdekes, hogy egy rosszul működtetett házasságban előforduló hűtlenség esetén a szeretői viszonyokban mégsem ragaszkodnak az emberek a kimutatás által vázolt választáshoz. A munkám során gyakran találkozom olyan problémás párokkal, ahol a nő 40 néhány, a férje pedig 50 feletti. Ott azért gyakran rezeg a léc, de nem hiszem, hogy a korkülönbség miatt, hanem azért, mert ez az időszak amúgy is egy nehezített pálya mindenki számára. Például ilyenkor már a gyerekek elég nagyok, hogy ne igényeljenek egész napos figyelmet, és az anyák, akik kb. húsz évig elfojtották az igényeiket, ilyenkor szeretnének újra magukra találni.

A férjek pedig ekkorra jó esetben kiépítették már karrierjüket, szívesen dőlnének hátra a kényelmes otthonukban. A nőkön nagy a nyomás ebben az életkorban, hiszen a családdal, a szülőkkel, a munkavállalással, és a saját testi-lelki változásaival is meg kell birkóznia. Könnyen magányossá, és elkeseredetté válhat. Mivel nem működnek csapatként, ilyenkor erős megvilágításba kerül az a távolság, ami addig kialakult közöttük, és gyakran a kivonódás tűnik a könnyebb megoldásnak.

SZA: Nem kötném ezt korosztályhoz, hiszen két ember az élet bármely szakaszában eltávolodhat egymástól. Ha mégis ki kellene emelnem:

A legkritikusabb helyzetben, a tinédzser korban „életük szerelme” mellett elköteleződő, és ahhoz akár egy évtizeden át is ragaszkodó párok vannak. Biztosan mindannyian találkoztunk már olyanokkal, akik piszkosul fiatalon ismerkedtek meg, és huszonéves korukra teljesen eltávolodtak egymástól. Azt mondták, hogy a társuk egy teljesen más emberré formálódott, mint akinek anno örök hűséget fogadtak. Mindketten a csodás múltat keresik, széteső kapcsolatukban, és nem értik, miért változott meg minden.

Ennek egyszerű oka van. Személyiségünk formálódása ebben az életszakaszban a legdrasztikusabb. Arról nem is beszélve, hogy az úgynevezett életélmények kimaradhatnak. Fiatalon az a dolgunk, hogy ismerkedjünk, tapasztaljunk, hogy egyáltalán felismerjük és megértsük a másik nemet, és ezen tapasztalok által saját magunkat is. Mi az igényünk, mi jó nekünk, és mi nem.

Mit keres vajon egy nő a nála 8-10 évvel idősebb férfiban?

LN: Biztonságot, ami nem csak egzisztenciálisan értendő. Elméletileg egy idősebb férfinak van már kellő élettapasztalata ahhoz, hogy megoldja a felmerülő gondokat, és ez rajongásra adhat okot. Az is benne lehet, hogy nem kell a nőnek attól félnie, hogy megcsalja a férje, hiszen várható, hogy egy „komoly” ember, aki túl van már minden bulin, nem fog kicsapongó életet élni, sőt, talán ez már a második házassága, és büszke a fiatal feleségére. Ha a nő az édesapja szeretete nélkül nőtt fel, a gyermekkorból hozott hiány is megjelenhet a választásában.

SZA: Véleményem szerint a nő a biztonságot, a kiegyensúlyozottságot, a határozottságot, a tapasztaltságot, az előzékenységet és figyelmességet keresheti a nála 8-10 évvel idősebb férfiban. Korosztályában valószínűleg nincs, vagy nem találta meg ezeket a tulajdonságokat.

A másik veszélyeztetett korosztály a 40 felettiek. Itt a „lehet, hogy még nem éltem eleget”, és a „még tapasztalni akarok, mielőtt megöregszem”, vagy „a gyerekek felnevelése közben teljesen eltávolodtunk egymástól, te az egyik én a másik szobában élek, és már azt sem tudom ki vagy” típusú gondolatok okozhatnak zűrzavart.

És mire vágyik a nő, ha egy jóval fiatalabb pasival akar élni?

LN: Valószínű, hogy valami könnyedségre vágyik, de az is lehet, hogy így akarja elfedni az idősödés tényét.

SZA: Itt pont a fordítottját gondolom, mint a fiatalabb nő, idősebb fickó párosításában. Valószínűleg a rugalmasságot, a lazább életvitelt, életfelfogást keresheti. Az izgalmat, és valahol talán a saját fiatalságát is.

A statisztikák szerint a férfiak nem szívesen választják azt a nőt, aki több mint 4 évvel idősebb náluk...

LN: A férfi „tudat alatt” olyan nőt keres, aki megfelelő lesz az utód kihordására, felnevelésére. Mindemellett azt gondolom, hogy él egy olyan társadalmi nézet is, ami erősíti a férfiakban, hogy az idősebb nő nem szép, nem értékes, nem érdemes megbecsülni, vagy társként tekinteni rá. Sajnos elég csak megnézni a reklámokat, a filmeket… James Bond is csak fiatal, szexi nőkkel mutatkozik.

SZA: A legtöbb férfi a nála fiatalabb nővel érzi jól magát. Kell az a pár évnyi korkülönbség, vagy hívhatjuk előnynek is, ami magabiztossá tesz minket. Egy nálunk 4-5 évvel idősebb partner, biztosan jóval többet látott az életből, és ez zavaró lehet. Szeretünk lenyűgözni, ámulatba ejteni. Ez jóval nehezebb, ha a nő a tapasztaltabb.

Melyik lehet az az élethelyzet, amelyben egy jelentős korkülönbség gondot okozhat? És mi az, ami az elválás helyett ezt a blokkot fel tudja oldani?

LN: Minden olyan eset, amikor az egyénnek szüksége van egy partnerre, de nem találja meg a társában annak éretlen, vagy fejlettebb személyisége miatt, vagy ha az idősebb fél által valamilyen testi korlátba ütköznek. A gyermekvállalási igény különbözősége talán egy feloldhatatlan konfliktusnak tűnik, hiszen ott az idős kor akadály lehet, de még ebben az esetben is születhet kompromisszum.

SZA: Legyen szó komoly dologról, mint a gyermekvállalás, vagy csak a hétvégi szabadidő eltöltéséről, a nagy korkülönbség problémát okozhat. Kompromisszumokkal viszont minden áthidalható. Ha sikerül alternatív megoldást találni az adott helyzetre, mely mindkét félnek megfelel, az a járható egyetlen út.

A 40 múltam ...és élvezem blogon olyan interjúkat olvashatsz, amikből kiderül, hogy 40 év fölött sem áll meg az élet. SŐT! Akkor kezdődik igazán. Ha pedig szeretnéd te is megosztani a 40 feletti tapasztalataidat, kattints ide és jelentkezz!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A Bridgerton sminkese most elárult néhány komoly beauty-titkot a forgatásról – köztük azt is, mitől olyan hibátlan Sophie bőre
Nic Collins, a sorozat sminkmestere, végre megmutatta, hogyan érik el Sophie Baek irigylésre méltó, ragyogó bőrét. A trükk egy egyszerű keverési technika.


A szereplők ragyogása nem csak kosztüm kérdése: a Bridgerton 4. évadában Sophie Baek hibátlan bőre mögött fegyelmezett előkészítés, visszafogott textúrák és egy profi keverési trükk áll – közvetlenül a sorozat sminkfőnökétől. A Netflix nemrég tette elérhetővé a sorozat negyedik évadának első négy epizódját, amely Benedict Bridgerton és az új hősnő, Sophie Baek történetére fókuszál. A Daily Mail szerint a karakter szépsége a történetmesélés szerves része, ami a két világ közötti különbséget is hangsúlyozza.

Nic Collins, a sorozat haj- és sminktervezője elárulta, Sophie sminkjét szándékosan visszafogottra tervezték.

„A kedvenc részem Sophie megjelenésének megalkotásában az egész »lenti« világ felépítése volt, és annak biztosítása, hogy egyértelmű különbség legyen a két világ között.

Sophie sminkjének nagyon természetesnek és letisztultnak kellett lennie ahhoz képest, ahogyan a »fenti« szereplőket látjuk” – magyarázta a szakember.

A friss hatás elérése már jóval az alapozó felvitele előtt elkezdődött. „A bőrelőkészítés nagy része volt a reggeli rutinnak. A legtöbb napon nagyon korán voltak a sminkes hívások, ezért

egyenesen a hűtőből kivett cryo golyókat használtunk egy nyirokelvezető masszázshoz, hogy felébresszük az arcot. Ez egy annyira egyszerű dolog, de valóban meghatározza, hogyan néz ki a bőr egész nap”

– mondta Collins. Ezt követte a hidratálás egy Caudalie Beauty Elixir permettel és egy réteg Tatcha Dewy Skin Creammel. „Együtt hibátlan, »belülről ragyogó« alapot hoztak létre, ami azt jelentette, hogy a természetes smink erőfeszítés nélkülinek és valódinak tűnt a kamerán. Az egész arról szól, hogy megteremtsük azt a finom ragyogást, ami egyáltalán nem tűnik sminknek.”

Sophie legdrámaibb sminkje a maszkabálon látható, ahol az arcának nagy részét maszk takarja. „Mivel az arcának nagy része takarásban volt, igazán arra koncentráltam, hogy a szemek és az ajkak kiugorjanak.

Lágy definíciót adtunk a szemek köré, az ajkakat pedig hidratáltan és ragyogóan tartottuk”

– részletezte a sminkes. Az ajkak különösen központi szerepet kaptak. „Yerinnek már eleve gyönyörű ajkai vannak, ezért csak egy áttetsző színnel emeltem ki őket.”

A kulisszák mögött azonban akadtak nehézségek, különösen a maszkok helyén tartásával. „Határozottan alábecsültük, milyen trükkös lesz a maszkot pont jónak beállítani. Egy kis komédiává vált a forgatáson” – nevetett Collins.

Ahogy a szezon halad előre, Sophie sminkje is finoman átalakul, követve érzelmi útját.

„Annyit elárulhatok, hogy Sophie sminkje valóban átalakul a szezon során, követve a karakterívét.

A megjelenése tükrözi, hol tart érzelmileg, de ez mind nagyon finom. Apró változásokat fogtok észrevenni a színben, az intenzitásban és a ragyogásban, ahogy a magabiztossága nő.”

Ami pedig a tökéletes bőrt illeti, Collins egyetlen bevált technikára esküdött.

„A kedvenc módszerem a gyönyörű bőr létrehozására Sophie-n az volt, hogy összekevertem az alapozót egy ragyogásfokozó primerrel.”

Ezt a kombinációt a „hibátlan, természetes bőrhöz minden alkalommal bevethető” párosnak nevezett.

Via Daily Mail


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Hidegzuhany az Ozempic-kúra után: ezért jönnek vissza a leadott kilók kamatostul - mutatjuk a megoldást
Sokan a végső megoldást látták az Ozempicben, most pedig tehetetlenül nézik, ahogy visszajönnek a kilók. Egy spanyol orvos elmagyarázza a sokkoló biológiai okot és a lehetséges kiutat.


A fogyás gyors lehet, a visszahízás még gyorsabb – ez a hidegzuhany vár azokra, akik abbahagyják a népszerű Ozempic vagy Mounjaro injekciókat. A leadott kilók akár 80-90 százaléka is visszakúszhat, és velük együtt a korábban elért egészségügyi előnyök is semmivé válnak.

Egy friss, januári oxfordi kutatás szerint a gyógyszer elhagyása után a visszahízás üteme havonta akár 0,8 kilogrammot is elérhet.

A jelenség mögött egyszerű biológia áll. Dr. Gontrand López-Nava, a madridi HM Sanchinarro Egyetemi Kórház Endoszkópos Bariátriai Egységének igazgatója szerint a gyógyszerek az agy étvágyközpontjában fejtik ki hatásukat. „Ezek a GLP-1 gyógyszerek közvetlenül az agyban hatnak, blokkolva az étvágyat és a jóllakottságot jelző áramköröket. De ez a blokk csak addig működik, amíg a gyógyszert szedik” – magyarázta a szakértő. Amint a kezelés véget ér, az agy visszatér a régi működéséhez: a páciensek újra éhesnek érzik magukat, a jóllakottság érzése csökken, és rájönnek, hogy a szokásaik valójában nem változtak meg.

A visszahízás mértéke sokkoló. Dr. López-Nava a The British Medical Journalban megjelent metaanalízisre hivatkozva állítja, hogy a leadott súly 80-90 százaléka visszajön. Ezt támasztja alá a STEP 1 kísérlet kiterjesztett vizsgálata is, amely szerint

a gyógyszert elhagyók egy éven belül a leadott súly kétharmadát szedték vissza.

A legrosszabb pedig nem is a mérleg által mutatott szám. „A visszahízással a kardiometabolikus előnyök is eltűnnek” – figyelmeztet Dr. López-Nava, utalva arra, hogy a vércukor-, koleszterin- és vérnyomásértékek is visszaromolnak a kiinduló szintre.

A szakértő szerint a valódi megoldás a szokások megváltoztatása. „A megoldás egyik fele az, hogy segítünk a pácienseknek kontrollálni az éhséget, akár gyógyszerrel, akár endoszkópos bariátriai eljárásokkal. A másik fele viszont a bariátriai pszichológia és a táplálkozástudomány, mert a páciensek így tudják valóban megváltoztatni az életmódjukat és az ételhez fűződő viszonyukat” – hangsúlyozza Dr. López-Nava. A cél, hogy az evés ne az érzelmek – szorongás, gyász vagy ünneplés – levezetésére szolgáljon. Dán kutatások azt is kimutatták, hogy

a gyógyszeres kezelés melletti rendszeres, közepes vagy erős intenzitású testmozgás nemcsak az anyagcserét javítja, de a gyógyszer elhagyása után is segíthet mérsékelni a visszahízást.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a gyógyszeres kezelés hatalmas előrelépés, de önmagában csak egy mankó. Az elhízás krónikus betegség, nem az akaraterő hiánya, kezelése pedig nem egyetlen recept felírásával, hanem egy életre szóló tervvel lehetséges. Ez magában foglalja az orvosi, táplálkozási és pszichológiai támogatást, és a gyógyszereket is kizárólag orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni.

Via ¡HOLA!


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk