A kérdés, amire csak egy válasz létezik: miért félnek tőlem a férfiak?
Egy nagyon gyakran feltett kérdés a következő témánk:
„Miért félnek tőlem a férfiak? Mi a bajuk az erős nőkkel?”
Arra kérek mindenkit, aki ezt gyakran mondja, hogy bocsásson meg azért, amiért azt mondom: egészen biztos, hogy nem félnek tőled. Más lehet a baj. Ha nem iszol vért reggelire, és nem szaladgálsz éjfélkor hálóingben a kertben, akkor kicsi az esély rá, hogy valóban félelmet éreznek, és amiatt tűntek el.
Ez egy olyan frázis, amivel a kényelmes önmagunkat megnyugtatni, úgy, hogy felelősséget sem kell vállalunk azért, hogy a kapcsolatnak vége szakadt.
„Félnek tőlem, mert erős nő vagyok.” – mondják sokan. Jelentése: nem én vagyok a hibás, ő volt kevés hozzám. Nem kell megkeresnem magamban a hibát, egyetlen „hibám” épp egy pozitívum: az, hogy erős vagyok. Ez egy megnyugtató kijelentés, ami sajnos csak ritkán igaz, de kellemes hinni benne, mert akkor nem kell gondolkodnunk azon, hogy vajon mit rontottunk el.
Muszáj ezt a mondatot elengednie mindenkinek, aki gyakran hallja magától, különben sohasem talál megoldást a problémájára, és folyamatosan olyan férfiak jönnek majd az életébe (és köszönnek el), akik „féltek tőle”.
Természetesen nincs kizárva, az, hogy bárki aggódik. Férfiak és nők is. Az illető talán tart az elköteleződéstől, fél egy újabb a csalódástól, esetleg dilemmázik azon, hogy belemenjen-e egy új kapcsolatba az éppen most lezárt után. Tarthatnak attól, hogy gyermekeid vannak és hogy velük jól kijönnek-e, de hogy attól félnének, hogy te erős nő vagy, az szinte kizárt.
Sőt, egy erős társnak minden, egészséges kapcsolatra törekvő férfi és nő örül. Ha a leendő párunknak van saját egyénisége, véleménye, élete, amit kézben tart, karrierje, céljai, hobbija és szenvedélye, attól mindannyian boldogok vagyunk. Egyenlőként tekintünk rá, sőt, ha valamiben nagyon jó, akár fel is nézünk rá. Egy ilyen partnerrel érezzük magunkat jól, és nem olyasvalakivel, aki „gyenge”, akit folyamatosan meg kell tartanunk, ápolni kell a lelkét, terelgetni. Azt sem szeretjük, ha valaki mindig éppen azt gondolja, amit mi, aki piedesztálra emel, hiszen ő sosem lesz a valódi párunk, inkább egy fura rajongó.
Egy erős, és kedves társ mindannyiunk álma.
Mindazok ellenére, amit most felsoroltam, mégis lehet a levélíró aggodalmának valóságalapja. Az ugyanis valóban lehetett baj, ha túl sokszor volt az „erős nő” szerepében.
Az olyan mondatok, mint az „add ide azt a villanykörtét, Laci”, „majd én lemosom a kocsit”, „lenyírom a füvet”, „beszélek a hangos szomszéddal”, „majd én kifizetem ezt is” sajnos hosszú távon „kasztrálhatják” a férfiakat.
Ha egy nő, akár puszta jóindulatból ilyeneket mond, az nyilván nem esik jól a másiknak. Ha emellett még a férfias programok is elmaradnak, akkor az illető az alapvető szerepét veszíti el, épp azt, amit a legszívesebben hangsúlyozna, és egy idő után talán nem is érti majd, mit keres ott, ahol ennyire nincs szükség rá.
Nem kell mindent neked magadra vállalni, akkor sem, ha épp lenne rá időd, vagy már ismered a csap/autó/mosógép problémáját, és egy perc alatt megoldanád. Természetesen nem az a cél, hogy a női- és férfiszerepek szigorúan le legyenek osztva, hanem az, hogy mindenki csinálhasson olyasmit, amiben sikeresnek érzi magát. Legyetek csapat és ne egy olyan duó, amibe van egy lúzer és egy nő, aki mindent megold. A kapcsolat egy csapatjáték, amiben senki sem akar asszisztens lenni.
Köszönök minden levelet és üzenetet, amik segítenek abban, hogy megbeszéljünk egy-egy olyan témát, ami sokunkat érint. Ha nektek is van olyan kérdésetek, amire választ kerestek, az alábbi Instagram-oldalra kattintva tudjátok elküldeni, üzenetben. :)
