prcikk: 5 típus, aki egy párkapcsolatban csak mérgez és tönkretesz téged | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

5 típus, aki egy párkapcsolatban csak mérgez és tönkretesz téged

Nehéz felállni olyasvalaki mellől, akit szeretünk, de ha a kapcsolat csak tönkre tesz minket, meg kell tennünk ezt a lépést.


Akármennyi könyvet és cikket olvasol el arról, hogy milyen a rossz párkapcsolat, nagyon nehéz kilépni belőle. Még akkor is, ha árt neked. Félelmetes az a gondolat, hogy egyszer felállsz, és otthagysz egy szerelemet vagy barátot azért, mert rossz hatással van rád. De lehetséges, hogy pont erre van szükséged a boldogsághoz. A mérgező kapcsolatoknak több fajtája is van, és sokszor a legkedvesebbnek tűnő emberektől kapod a legrosszabbakat.

A Psychology Today egy listára gyűjtötte azt a rossz kapcsolatokban előforduló 5 leggyakoribb személyiségtípust. Első ránézésre sokszor a legodaadóbbnak tűnhetnek.

Kristen Fuller a cikk egyik írója maga is megtapasztalta, milyen mérgező párkapcsolatban lenni:

"Bár minden tudásom megvan ahhoz, hogy ne kerüljek ilyen negatív kapcsolatba, mégis sikerült érzelmileg és mentálisan rossz helyzetbe kerülnöm egy olyan férfival, akiről azt hittem, tökéletes. Megvolt mindene: jómódú család, kiváló munkahely, a legjobb iskolák, és nagyon kedves is volt. De hamar megtapasztaltam az igazi oldalát.

A szépsége és tökéletessége csak álca volt.”

Viszont Kristen emiatt a tapasztalat miatt tanulta meg, hogy hogyan kell az ilyen partnereket és barátokat kezelni. Akár kapcsolatról, akár barátságról, munkatársról vagy családtagról van szó, a legtöbb embernek van Kristenéhez hasonló élménye.

Az alábbi 5 típusú embernél persze több is létezik, de ezek a leggyakoribbak. Egy emberben akár több személyiségjegy is fellehető, éppúgy mint egy görög drámában, ahol ugyanaz a színész több maszkot viselve is színre lép.

A kritikus

Voltál már olyan kapcsolatban, amikor úgy érezted bármit teszel, párod mindig kritizálni fog? A kritika más, mint a tanács, és nagyon fontos megértened mi a kettő közötti különbség. Ha például állandóan késel, az nem egy jó szokás: hatással van a munkahelyi és személyes kapcsolataidra is. A legtöbben nem fogják ezt a tulajdonságodat szeretni. De mindenki hibázik, és mindenkinek van olyan tulajdonsága, amin érdemes egy kicsit dolgoznia. Ha egy vacsorarandira 15 percet késel, és ezt nem mondod el partnerednek, meglehet, hogy veszekedés lesz a vége. Ha a párod ahelyett, ahogy megkérdezné mi történt, azonnal rád támad és kritizálni kezdi ezt a tulajdonságodat, akkor egy igazi kritikussal van dolgod.

Egy kritikus embernek minden lépésedhez van hozzáfűzni valója.

De ha erre a bizonyos 15 perces késére párod úgy reagál, hogy: „Úgy tűnik sokat szoktál késni... Mi ez? Valami új trend, amiről lemaradtam?” Ekkor párod nem téged okol személyesen, hanem a körülményeket próbálja megérteni.

Egy kritikus ember erős mérget visz egy párkapcsolatba. Ahelyett, hogy valakinek a viselkedését kritizálná, partnere személyiségét támadja meg. Ahelyett, hogy segítene megszabadulni rossz szokásaidtól, az orrod alá dörgöli újra és újra azt, hogy miért nem vagy elég jó.

A passzív agresszív

Mind ismerjük ezt a tulajdonságot, és talán ez az egyik legrosszabb, ami egy párkapcsolatban történhet. Bármit csinálsz mindig ott bujkál benned az a félelem, hogy ironikusan bár, de ki leszel osztva.

Képzeld el, hogy tettél valamit, ami miatt partnered nagyon ideges lett, de te nem tudod, hogy pontosan mi az, ami ennyire nem tetszik neki. Megkérdezed tőle, hogy miért ideges, azért, hogy megoldjátok a problémát és máskor ne forduljon ez elő. A válasz helyett viszont párod csak annyit mond, hogy minden rendben van. Pedig nyilvánvaló, hogy nincsenek rendben a dolgok.

Az a passzív agresszió, mikor partnered rejtett üzenetekkel próbálja tudtodra adni, hogy valami nincsen rendben, de mikor konfrontálod, nem bírod szóra bírni.

A passzív agresszió a düh egyik fajtája. Hiába töröd a fejed azon, hogy mi lehet a probléma órákon keresztül. Amíg partnered nem beszél, de érezteti veled, hogy valami nem jó, addig nehéz lesz dűlőre jutnotok.

A nárcisztikus

A narcisztikus partner azt gondolja magáról, hogy ő mindenben jó, és nem feledkezik meg arról, hogy ezt tudassa is veled. A passzív agresszió mellett, a narcisztikus jellem is egy személyiségzavarnak számít.

Az önimádó ember magát helyezi előtérbe és lenéz téged.

Meglehet, hogy olyan érzésed van egy ilyen partner mellett, hogy örökösen versenyeznetek kell egymással. Az ilyen embereket nehéz kompromisszumra bírni, nem akarják megérteni mi történik körülöttük és nem mutatnak empátiát senki és semmi iránt. A lényeg, hogy ők legyenek a középpontban. Ezért sem meglepő, hogy sokszor miattuk lesz rossz hangulatú egy különleges alaklom, a szülinapod, vagy például az, ha előléptetnek. Mert nem bírják, hogyha nem róluk szól valami.

A narcisztikus emberek viszont igazából nem kedvelik önmagukat. Emiatt sokszor lesznek dühösek, feldúltak és önbizalmuk is hullámzó. Képesek mindent tönkretenni maguk körül, ha megbántják őket.

A harapófogó

Vannak olyanok, akikből harapófogóval sem lehet semmit kihúzni. Ezek az emberek nem osztják meg gondolataikat, érzéseiket még egy krízis pillanatában sem. Az ilyen kommunikációs stílus sajnos negatív hatással lehet egy párkapcsolatra. A legrosszabb pedig az, hogy sokszor magadat kezded el hibáztatni azért, mert partneredet nem tudod szóra bírni.

Egy kapcsolatban nagyon fontos, hogy tisztán és őszintén tudjanak a felek beszélgetni, ezért ha ilyet tapasztalsz lehet, hogy nem árt végig gondolnod milyen is a kapcsolatotok.

Ha partnered nem válaszol kérdéseidre, akkor az rajtad fog csattani. Dühös leszel és frusztrált hiszen nem kapod meg partneredtől a legapróbb figyelmet sem. Ez a taktika lehet, hogy politikai vitában jól jönne, de egy párkapcsolatban kifejezetten rossz megoldás a problémákra.

Az antiszociális

Az antiszociális emberek jellemvonásai között megtaláljuk a szociopaták és pszichopaták jellemzőit is: lobbanékonyság, düh kitörések, az empátia hiánya.

Bár a szocio- és pszichopaták klinikai eseteknek számítanak, sok emberben van ilyen hajlam. Az ilyen partnerek pszichológiai kaméleonok: képesek a helyzethez alkalmazkodva változtatni személyiségükön. De motivációjuk általában a szex, a pénz, vagy önbizalmuk növelése, és nem a párkapcsolat. Sokan nem ismerik fel, partnerük antiszociális tendenciáit, míg nem lesz túl késő. Egy pszichopata a kontrollt, a hatalmat szereti, de nagyon jól tudja eme vágyait takargatni.

Ha partneredre ráismersz bármelyik tulajdonság kapcsán, meglehet, hogy nem árt átgondolni milyen is a párkapcsolatotok. Ez az, amit Kristen is tett, és sokat tanult ezáltal az emberi kapcsolatokról.

Forrás: Psychology Today, fotók: Pixabay

Ha hasznos volt a cikk, kattins a megosztásra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Az, hogy melyik csuklódon hordod a karórádat, többet elárul rólad, mint gondolnád
Praktikus okokból alakult úgy, hogy az emberek rendszerint a bal csuklójukon hordják, és ez gyakran mélyebb jelentést hordoz. Pszichológusok szerint ez a szokás önálló gondolkodásra és a konvencióktól való eltérésre utalhat.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. április 01.



Gondoltad volna, hogy még az óraviselés is árulkodó lehet? Nem feltétlenül a márkára, dizájnra vagy az árára gondolunk. (Mint például Szoboszlai Dominik vagyont érő karórájánál.)

Hanem az óraviselés módjára.

Az, melyik csuklódon viseled az órádat, többet elárulhat rólad, mint a kedvenc színed, mivel finoman utalhat a személyiségedre.

Mit kell figyelni a karóra esetén?

A legtöbben a bal kezükön viselik. Akik a jobb karjukon viselik a karórát, valami pluszt fejezhetnek ki vele.

Mielőtt azonban rátérnénk a „jobbosok” titkaira, érdemes megérteni, miért lett a bal csukló az íratlan szabály.

A legtöbb ember jobbkezes.

Emiatt egyrészt a kevésbé használt bal csuklón az óra kisebb eséllyel sérül meg a mindennapi tevékenységek során, másrészt amíg a jobb kezüket használják (például kapaszkodásra egy közlekedési eszközön) a bal kéz szabadon marad, és könnyebb rápillantani az óra számlapjára.

A klasszikus karórákat úgy tervezték, hogy a felhúzókorona a jobb oldalon legyen, ezért a domináns kézzel kényelmesebb állítani őket.

Ez az ipari szabvány és a szokás évtizedek alatt szinte észrevétlenül rögzült.

Ha ez a norma, miért döntenek mégis sokan a jobb csukló mellett? A legkézenfekvőbb ok a balkezesség.

Aki a bal kezét használja írásra vagy más mozdulatokhoz, annak egyszerűen praktikusabb, ha a jobb csuklóján van az óra.

A divat világában viszont a jobb kézen hordott óra mást üzen. Az önkifejezés egyik finom formája. Egyediségre utal.

Hírességek és vezetők gyakran tudatosan választják ezt a megoldást, hogy jellegzetes megjelenésük részévé tegyék.

Egyes spirituális nézetek szerint a kezek különböző energiákat képviselnek. A bal kéz a befogadó, a jobb a cselekvő, teremtő oldalunkat jelképezi.

Aki tehát a jobb csuklóján hordja az órát, szimbolikusan azt fejezheti ki, hogy aktívan, vezető szerepben irányítja a saját idejét.–

Pszichológusok szerint is beszédes lehet ez a szokás. A jobb kézen viselt óra arra utalhat arra, hogy az illető önállóan gondolkodik, a szokásokat nem követi vakon, és valószínűleg más területeken is kreatív, szokatlan szemléletű.

Az pedig, hogy valaki soha nem hord órát, annak a jele lehet, hogy megelégszik a telefon kijelzőjével vagy nem tudja értelmezni a számlapot, mint Kőgazdag Aurél.

Bár a legtöbb klasszikus karórát még ma is jobb oldali koronával gyártják, léteznek kifejezetten balkezeseknek szánt modellek, ahol a felhúzó a másik oldalon kap helyet.

Sőt, akadnak olyan különleges darabok is, ahol a korona nem is a megszokott helyen van. Az okosórák pedig végképp szabadságot adnak: a beállításokban egyszerűen átállítható a viselési oldal és a gombok tájolása. A gyártók kiemelik, hogy a pontos mérésekhez – például a lépésszámláláshoz – érdemes megadni, hogy a domináns vagy a nem domináns csuklónkon viseljük-e az eszközt.

A karóra egyébként a 20. század elején, különösen az első világháború alatt terjedt el a férfiak körében, majd a harcok után vált a mindennapok részévé. Ez az időszak erősítette meg a már említett praktikus, bal csuklós viselési szokást.

Hogyan dönts tehát? Gondold végig, melyik a domináns kezed, milyen tevékenységeket végzel napközben, és mi a célod: a kényelem vagy a stílusos önkifejezés.

Ha okosórát vagy aktivitásmérőt hordasz, ne felejtsd el beállítani a megfelelő csuklót a menüben, és viseld az eszközt a csuklócsontod felett, nem túl szorosan, a legpontosabb adatokért.

Végül a legfontosabb: nincs „jó” vagy „rossz” oldal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk