prcikk: Nyolc napig volt 40 fokos láza a 12 éves Abonynak, miután tünetmentesen átesett a covid-fertőzésen | szmo.hu
EGÉSZSÉG
A Rovatból

Nyolc napig volt 40 fokos láza a 12 éves Abonynak, miután tünetmentesen átesett a covid-fertőzésen

Tüdő- és szívproblémái lettek. Pedagógus anyja tavasszal nem örült az online oktatásnak, de most azt mondja, zárjanak be az iskolák.


„Nem vagyok hős, anya vagyok. Covid kétkedő. Voltam. Nem is a betegség valóságát tagadó, hanem a körülötte zajló felhajtást. Eddig.”

Vertike Anett kezdte így Facebook posztját arról, hogyan küzdöttek a 12 éves Abonyért az elmúlt napokban. A három fiát Pécsen egyedül nevelő, pedagógusként dolgozó anya a Szeretlek Magyarországnak részletesen is elmesélte történetüket.

Az év utolsó napján a fia belázasodott, nagyon fájt a hasa. Arra gondolt, a legrosszabb eshetőség, hogy Abonynak épp a covid közepén lett vakbélgyulladása. „Az ügyeleten biztosra mondtam, hogy nincs semmilyen koronavírusos tünetünk, nem találkoztunk gyanús emberrel sem” - mondja.

A fiút megvizsgálták, bent akarták tartani éjszakára megfigyelésre, de édesanyja kérte, hadd menjenek haza. Megígérte, ha bármi baj lenne, tíz percen belül visszamennek. Nem volt gond, de a láz maradt.

Másnap a vakbélgyanút kizárták, a gyereksebész azt mondta, covidra gyanakszik.

A lázambulancián csináltak egy gyorstesztet, ami negatív lett. Ezért az orvosok úgy vélték, valami más vírusfertőzés lehet.

Abonynak négy nap múlva is 4o fokos láza volt. Az ügyeletes orvos ennek ellenére megjegyezte, hogy milyen jó passzban van.

„Úgy tűnt, mert folyamatosan csacsogott. De én tudtam, hogy Abony zavart, mindenhez hozzászólt, olyan volt, mint aki be van rúgva. Ő nem bőbeszédű, idegenekkel szemben teljesen zárkózott. Most meg épphogy nem csát köszönt az orvosnak.”

Másnap egy órát vártak az orvosra, elkészült a PCR-teszt is, utána hazamehettek. A tesztről délután kellett érdeklődniük.

„Le voltam fagyva, a gyerek teljesen padlón volt. Ötödik napja van láza a gyógyszerek ellenére is, és még mindig nincs semmi kezelés. Telefonáltam az eredményért, és azt mondták, hogy a gyulladási értéke 2oo fölött van. Ennek 5-10 között kellene lennie. Kérték, hogy menjünk vissza.”

Azonnal a fertőző osztályra kerültek. Azt mondták nekik, hogy el sem hagyhatják a szobát. Anett az édesanyjára hagyta a másik két fiát. Abonynak még aznap volt egy nagyon erős hasmenése. Közben megjött a PCR teszt eredménye, negatív lett.

Másnap infúziót kapott a kiürült nátrium miatt, de az állapota csak minimálisan javult. 18o-nál megállt a gyulladási érték.

Hetedik napja volt folyamatosan lázas a fiú, már felkelni sem bírt, összeültek az orvosok, és kérték, hogy menjenek át kocsival a gyerekklinikára ultrahangra.

„Ledöbbentem, mert eddig engem sem engedtek haza a másik két gyerekemhez, most menjek én oda, ahol sok fertőzött lehet” - mondja Anett. Hazaugorhatott, hogy találkozzon a fiaival és megnyugtassa őket, majd visszament a kórházba, ahol Abonynak megcsinálták az ultrahangot.

„Egy nagyon tapasztalt doktornő volt, aki látta, hogy a belek gyulladásban vannak, de szerinte a tüdőnél is gondok vannak. Mentünk is röntgenre. Kiderült, hogy mindkét oldalon víz van, és az egyik be van gyulladva.”

Visszamentek a kórházba.

Az orvosokat is meglepte az eredmény, mert semmi sem utalt tüdőgyulladásra.

Elküldték őket CT-re. „Ide lázasan nem lehet bemenni, így én álltam a hőkamera elé, és mondtam a fiamnak, hogy nincs probléma, nem vagyunk covidosok, van róla tesztünk, és most be kell jutnunk vizsgálatra.”

Kiderült, hogy a szív körüli izmok is be vannak gyulladva. Megkezdték a szteroidos kezelést.

„Elmagyarázták, hogy teljesen leépítik az immunrendszerét várhatóan két nap alatt. Ebből végül négy nap lett."

A szteroid-kúra levitte a lázat, rendbejött a szívműködése, helyreállt a pulzus, a gyulladási érték is lement 180-ról 19-re.

Megjött a részletes vizsgálati eredmény. Ezt a betegséget COVID-19 fertőzés által kiváltott gyermekkori, több szervrendszert érintő gyulladásnak (MIS-C multisystem inflammatory syndrome) hívják.

„Azt mondták, Abony két hete tünetmentesen átesett a covidon, a pusztítás után pedig a legyengült immunrendszere önmaga ellen fordult.”

„Belek, mindkét oldali tüdő és a szív körül gyulladás, víz. Kötőhártya-gyulladás mindkét szemen. 8 napig volt 40 fok felett a láza. Szteroid infúzióban, mellette plazmaterápia, antibiotikum. Újabb és újabb kanülök, szétment vénák, a mosolygós arca egyre kisírtabb. De talán javulunk lassan.”

Anették hétfőn hazamehettek, de Abonynak még szednie kell antibiotikumot és aszpirint.

„A huncut, örökké mozgásban lévő fiúcska egy darabig még nem terhelhető, és akkor talán megússza maradandó szív- és tüdőkárosodás nélkül” – írta a Facebookra a majdnem két hete aggódó anya.

Szerinte az orvosok, ápolók mindent megtettek, de az egészségügyben komoly gondok vannak. A működésképtelen eszközök látványa a fiát is megviselte.

„Megijesztette, hogy négyből három vérnyomásmérő nem működött, mi lesz, ha nem tudnak megint vért venni, nézte, hogy csöpög-e az infúzió. Remegett attól, hogy látta a tehetetlenséget maga körül, senki nem tudta, mi a baja.”

Anett megdöbbent azon is, hogy a fertőző osztályon közös fürdőszoba van. „A hasmenéses gyerekkel rohantunk a folyosó végére az infúzióval, aminek a kereke sem működik. Az ajtók, ablakok az első szélre nyílnak, csapódnak, az egyik nap penészes kenyeret kaptunk. Lehetne sorolni.”

„A dolgozók pedig itt küzdenek, értünk! Mi úgy segíthetünk, ha komolyan vesszük a betegséget, és azt, amit ők csinálnak.”

Nem Abony az egyetlen eset. A Heim Pál kórházban már tíznél több ilyen beteg volt - olvasható decemberi közleményükben. 

Anett több anyával beszélt a betegségről, azt mondja, van olyan gyerek, akinek a gyulladási értéke 376 volt, majdnem dupla annyi, mint Abonyé. Ő intenzív osztályon is volt 3 napig. Azt kérték, hogy a gyerek egy hónapig ne menjen sehová, de nem tudni, lesz-e végleges szövődmény. Az anyák többsége semmit nem tud a jövőről.

Anett szerint, ha komolyabban vette volna a híreket, ha jobban figyel a megelőzésre, talán megóvhatta volna a fiát.

Azt sem tudni, ő koronás volt-e, de a tünetei szerint igen, és most úgy tűnik, Abony után kaphatta el. „Karácsony után két napig nem bírtam lábra állni, pedig én rendszeresen sportolok, futok. Iszonyatos végtagfájdalmaim voltak. De bevallom, amikor bevittem a gyereket, akkor azt mondtam, nem volt tünetem, mert különben nem lehettem volna a gyerekkel” - mondja.

Amiatt van bűntudata, hogy nem engedte volna annyit emberek közé.

„Mivel egyedül nevelem a fiúkat, Abony az én nagy segítségem, mindig jött velem bevásárolni. Mindig volt maszk, kézfertőtlenítés is, de sokat voltunk nagyáruházban.”

Bevallja, hogy az első hullámban hirtelen intézkedésnek gondolta az iskolák bezárását. Pláne, hogy nyáron mindenhol tömeg volt, semmilyen adat nem volt a betegekről, úgy tűnt, nem is volt veszély.

„Nem akartam megnyomorítani a gyerekek életét azzal, hogy féljenek. Elleneztem a maszkhasználatot. Az iskolában órákon át nem lélegezhetnek rendesen. Szabadtéren már nem kértem maszkot tőlük, és van egy autista fiam, tőle szintén nem.

Most jobban erőltetném a maszkot, és azt mondanám, zárjanak be az iskolák, legyen online oktatás. Tudom, hogy alsóban szinte lehetetlen. Tanítani akarok, de nem gyerekéletek árán."

Anett legkisebb, autista fiának is erős hasfájása kezdődött ma. A hasonló tünetek miatt édesanyja azt kérte, csináljanak vizsgálatot, de az volt a válasz, hogy nem indokolt, az orvosok szerint lehet, hogy csak egy bélfertőzés. Kicsi az esély, hogy két ilyen eset forduljon elő egy családban.

„Tudom, tízezerből csak kettőnél lehet ilyen, de épp az én fiam volt az egyik. Épp eleget hallottam mostanában, nem szeretném azt hallani többet, hogy nyugodjon meg anyuka, nem lesz semmi baj!”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
„Köpni szabad, öblíteni szigorúan tilos?” – itt az új szabály, ami felülír mindent, amit a fogmosásról eddig tudtál
Nemzetközi fogorvosi szervezetek a „köpj, ne öblíts” elvét javasolják, a szájvíz használatát pedig egy másik napszakra időzítik.


Egy frissítő, erősen mentolos fogmosás után a legtöbbünk számára teljesen automatikus, szinte reflexszerű mozdulat, hogy a csapot megnyitva egy nagy korty hideg vízzel öblítjük ki a szánkat. Tisztaságérzet, friss lehelet, a habos fogkrém nyomainak tökéletes eltüntetése – generációk óta ezt a kőbe vésett rutint követjük a fürdőszobákban. Mégis,

egyre több hivatalos egészségügyi ajánlás állítja a szöges ellentétét: ha fogmosás után nem öblítünk azonnal vízzel, a fogkrémben lévő fluorid sokkal tovább védi a fogainkat.

Bár a napi rutin megváltoztatása első hallásra jelentéktelen apróságnak tűnik, a téma valóságos indulatokat generál az emberek között, hiszen a megszokott, azonnali tisztaságérzet csap össze a tudományosan igazolt, hosszú távú fogászati megelőzéssel.

Az elmúlt időszakban a közösségi médiát is letarolta a téma, a rövid videós platformokon futótűzként terjedt a „köpj, ne öblíts” üzenet, ami rengeteg felhasználóból váltott ki heves reakciót. A laikusok által felkapott trendre a szakmai szervezetek is reagáltak, és a meglepetés sokakat arcul csapott: a furcsa, megszokhatatlannak tűnő tanács nagy vonalakban valóban megállja a helyét. A brit nemzeti egészségügyi szolgálat útmutatója egyértelmű:

„Ne öblíts vízzel közvetlenül fogmosás után, mert lemossa a fogakon maradó, koncentrált fluoridot.”

Az Amerikai Fogorvosi Szövetség is ebbe az irányba mozdult el, bár egy kompromisszumos javaslattal: aki ragaszkodik az öblítéshez, tegye azt kevés vízzel, vagy várjon legalább húsz percet.

A tudományos háttér is ezt támasztja alá. Egy 2024-es vizsgálat kimutatta, hogy az öblítés elhagyásával a szájüregi fluoridszint tartósabban és magasabban marad, ami hatékonyabb védelmet nyújt a fogszuvasodás ellen.

Ez a megnövekedett koncentráció segíti a fogzománc ásványi anyagainak visszaépülését, és gátolja a baktériumok savképző tevékenységét.

A helyes sorrend tehát: először fogselyem vagy fogköztisztító kefe a lepedék fellazítására, majd kétperces fogmosás magas fluoridtartalmú (felnőtteknél 1350-1500 ppm) fogkrémmel. Ezután a felesleget ki kell köpni, de nem kiöblíteni. Ha valaki mégis szájvizet használna, azt a nap egy másik szakaszában, például ebéd után tegye, hogy ne mossa le a fogkrém jótékony hatását.

Magyarországon a helyzetet bonyolítja, hogy nincsen országos, közösségi ivóvíz-fluoridálási program, így a lakosság fluoridbevitelének szinte egyetlen jelentős forrása a fogkrém. Ennek helyes használata ezért kiemelten fontos a fogszuvasodás megelőzésében.

A módszer különösen hasznos lehet a fogszuvasodásra hajlamosabb csoportoknak, például gyerekeknek, fogszabályzót viselőknek vagy azoknak, akik gyakran fogyasztanak cukros, savas ételeket és italokat.

Aki szeretne változtatni a berögződésein, próbálja ki két hétig az öblítésmentes módszert a javasolt sorrenddel. A legfontosabb, hogy a témáról konzultáljon saját fogorvosával, aki személyre szabott tanácsot adhat a fogkrém típusára és a szájápolási rutinra vonatkozóan.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
EGÉSZSÉG
A Rovatból
Aggódva szaglászta a gazdája száját a kutya, ezzel mentette meg az életét
A 60 éves nőt a kétéves kutyája addig nem hagyta békén, amíg orvoshoz nem ment.


Egy kutya heteken át a gazdája száját szaglászta, és ezzel a zavaró, furcsa szokással végül megmentette az életét. Amikor az angol Colleen Ferguson először vette észre, hogy Inca nevű kutyája valamiért a leheletére vadászik, és minden egyes alkalommal aggodalmas fintorral odébbáll, még a legrosszabb rémálmaiban sem sejtette, mekkora a baj.

A makacs, megmagyarázhatatlannak tűnő állati jelzés végül egy alapos, teljes testes orvosi vizsgálathoz vezetett, amely feketén-fehéren kimutatta, hogy a nő bal tüdejében egy korai fázisú rosszindulatú daganat lappang.

A ritka szerencsének és az állat kitartásának köszönhetően a szakemberek még azelőtt elcsípték a halálos betegséget, hogy az áttéteket képzett vagy végzetessé vált volna.

A történet akkor kezdődött, amikor a hatvanéves nő német juhásza hirtelen, minden előzmény nélkül megváltoztatta a viselkedését. A kutya napokon, majd heteken keresztül kitartóan a gazdája szája körül szimatolt, mintha valami láthatatlan, de rendkívül intenzív nyomot követne. Ferguson először a legkézenfekvőbb magyarázatra gyanakodott, vagyis arra, hogy valami gond lehet a fogaival vagy az ínyével.

Haladéktalanul felkereste a fogorvosát, de a szakember a legalaposabb vizsgálat után is mindent teljesen rendben talált a szájüregében.

Mivel az állat továbbra is nyugtalanul viselkedett, és a szaglászás nem maradt abba, a nő a háziorvosához fordult segítségért. A vérvételek és az általános vizsgálatok során sorra zárták ki azokat a rejtett betegségeket, például a gluténérzékenységet vagy a cukorbetegséget, amelyek jellegzetes szájszagot okozhatnak, de minden lelete negatív lett.

Inca azonban nem adta fel.

„A viselkedése megváltozott velem szemben, elkezdett a számra fókuszálni. Mintha csak a számra koncentrált volna az egész lénye, és addig nem lehetett elhessegetni, amíg ki nem fújtam a levegőt”

– idézte fel Ferguson a Daily Mirrornak. A nő a kutya állhatatossága miatt egyre jobban aggódott, ezért úgy döntött, az orvosok megnyugtató leletei ellenére inkább kifizet saját maga egy teljes testes képalkotó vizsgálatot, hogy minden kétséget kizárjanak. A diagnózis lesújtó volt:

a felvételek egy golf-labda nagyságú, nagyjából 4,3 centiméter átmérőjű tumort mutattak ki a bal tüdejében, I. stádiumban.

A nemdohányzó, korábban biológiatanárként dolgozó nőt sokkolta a hír. „Eszembe sem jutott, hogy tüdőrák lehet. Olyan megrázó volt, mert nem dohányzom, és a fáradtságon kívül semmilyen tünetem nem volt.”

Fergusont hamarosan megműtötték. Az operáció sikeres volt, a daganatot teljes egészében eltávolították. Mivel a rákot korai fázisban fedezték fel, sem kemoterápiára, sem sugárkezelésre nem volt szükség. A beavatkozást végző sebész is elismerte az eset rendkívüliségét.

„A sebész azt mondta: ‘Sosem kapjuk el az I. stádiumban; a kutyája megmentette az életét’”

– emlékezett vissza a nő. A tudomány mai állása szerint a kutyák rendkívül érzékeny szaglása képes lehet a daganatos sejtek által termelt, a lehelettel vagy más testnedvekkel távozó illékony szerves vegyületek (VOC) kiszűrésére. Klinikai kísérletek sora igazolta már, hogy a speciálisan kiképzett ebek nagy pontossággal képesek azonosítani többek között a tüdő-, mell- vagy prosztatarákos mintákat. A kutatók jelenleg olyan elektronikus „orrok” fejlesztésén dolgoznak, amelyek mesterséges intelligencia segítségével képesek lennének utánozni ezt a képességet, széles körben elérhetővé téve a korai, nem invazív szűrési módszereket.

Inca kutya a PDSA állatvédő szervezet hivatalos elismerésében részesült életmentő tettéért.

Via Daily Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
Döbbenetes adatot tárt fel egy óriási kutatás: a Parkinson-kórral élők 96 százaléka egy súlyos tünettől szenved
A betegek szinte mindegyike álmatlansággal vagy nappali álmossággal küzd. Ezt a panaszt gyakran a szaglásvesztés és a szédülés is kíséri.


Miközben a Parkinson-kórral élők száma 2050-ig akár a háromszorosára is nőhet, egy nagyszabású, közel 11 ezer fős vizsgálat most rámutatott, mennyire másképp sújtja a betegség a férfiakat és a nőket, és hogy a leggyakoribb tünetek sokszor teljesen „láthatatlanok”.

A Parkinson-kór egy progresszív idegrendszeri betegség, amelyben az agy „substantia nigra” nevű területén pusztulni kezdenek a dopamint termelő sejtek.

Bár leginkább mozgászavarként ismert, amely nyugalmi remegéssel, lelassult mozgással, izommerevséggel és egyensúlyproblémákkal jár, a betegséghez számos nem motoros tünet is társul. Ezek közé tartoznak a hangulati változások, a memória és a gondolkodás nehézségei, az alvászavarok, valamint olyan autonóm működési problémák, mint a székrekedés vagy az alacsony vérnyomás, melyek gyakran jobban rontják az életminőséget, mint a látható mozgásbeli panaszok.

Egy nagyszabású kutatásban 10 929, Parkinson-kórral élő aszemély vett részt, akik kérdőíveket töltöttek ki és nyálmintát adtak genetikai elemzésre.

Ez jelenleg a legnagyobb aktív Parkinson-kohorszvizsgálat a világon. Az eredmények megerősítették, hogy a nem motorikus tünetek rendkívül gyakoriak: a résztvevők 52 százaléka szaglásvesztésről, 65 százaléka memóriaváltozásokról, 66 százalékuk pedig fájdalomról és szédülésről számolt be.

Különösen kiugró adat, hogy a betegek 96 százaléka küzdött valamilyen alvászavarral, például álmatlansággal vagy nappali álmossággal.

A kutatás tisztább képet adott a kockázati tényezőkről is. Az életkor továbbra is az elsődleges rizikófaktor, a tünetek átlagosan 64 éves korban kezdődtek, a diagnózist pedig 68 évesen állították fel.

Bár a betegek negyedénél a családban már előfordult a kór, az eseteknek csupán 10-15 százaléka köthető egyértelműen specifikus génmutációkhoz.

A betegség kialakulásáért a legtöbb esetben – 85-90 százalékban – a genetikai hajlam, a környezeti hatások és az idősödés komplex kölcsönhatása felelős.

A betegség másfélszer gyakrabban fordul elő férfiaknál, és a tünetek is eltérően jelentkeznek a nemek között.

A nők átlagosan fiatalabbak voltak a tünetek megjelenésekor (63,7 év a férfiak 64,4 évével szemben) és a diagnózis idején is (67,6 év a férfiak 68,1 évével szemben). A nők körében gyakoribb volt a fájdalom (70 százalék a férfiak 63 százalékához képest) és az esések (45 százalék a 41 százalékhoz képest).

Ezzel szemben a férfiaknál gyakrabban fordultak elő memóriaváltozások (67 százalék a nők 61 százalékával szemben) és impulzív viselkedésformák, különösen a szexuális jellegűek (56 százalék a 19 százalékkal szemben), bár a legtöbb résztvevőnél az impulzivitás enyhe volt vagy teljesen hiányzott.

A tanulmány egy pillanatképet ad, de nem hasonlítja össze a betegeket egy egészséges kontrollcsoporttal, és nem követi a tünetek időbeli változását. Mindezek ellenére az eredmények kulcsfontosságúak lehetnek a kockázati tényezők jobb megértésében, ami elvezethet a veszélyeztetettek korábbi azonosításához és a betegség személyre szabottabb kezeléséhez.

Via Science Alert


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
A legveszélyesebb tévhitek az agyhártyagyulladásról: ezért nem szabad a kiütésre várni
A sötétlila, nem elhalványuló kiütés a véráramfertőzés (szepszis) kései jele, nem a betegség kezdete. Aki erre a tünetre vár, az a kritikus állapotig halogatja az életmentő orvosi segítségkérést.


Ez a betegség nem egy elhúzódó nátha, hanem egy villámgyors lefolyású vészhelyzet, ahol a késlekedés szó szerint életekbe kerülhet. A legnagyobb ellenség pedig nemcsak a kórokozó, hanem a tévhitek is, amelyek hamis biztonságérzetet keltenek.

Az amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ - CDC - nem finomkodik, amikor a meningococcus baktérium okozta agyhártyagyulladásról és a vele járó véráramfertőzésről beszél.

Mielőtt rátérnénk a leggyakoribb félreértésekre, a legfontosabb, hogy tudd, mikor kell azonnal cselekedni.

Felnőtteknél és idősebb gyerekeknél a hirtelen fellépő magas láz, a kínzó fejfájás és a merev, mozgathatatlan tarkó klasszikus tünetegyüttese azonnali vészjelzés, amit gyakran fényérzékenység, hányinger vagy zavartság kísér.

Csecsemőknél a figyelmeztető jelek sokkal árnyaltabbak lehetnek: a baba túlzott aluszékonyságot, vigasztalhatatlan sírást, az étel elutasítását, valamint a koponyán lévő kutacs feszülését vagy elődomborodását mutathatja.

Ha ezekhez hideg végtagok, szapora légzés, erős izomfájdalom, és később sötétlila kiütések társulnak, amelyek nem halványulnak el még akkor sem, ha átlátszó tárggyal (például pohárral) enyhén megnyomjuk őket, az már a véráramban terjedő fertőzés, azaz szepszis jele lehet, ami azonnali orvosi beavatkozást igényel.

Ilyenkor Magyarországon egyetlen helyes lépés van: azonnal hívni a 112-t és egyértelműen jelezni az agyhártyagyulladás gyanúját.

Sokan gondolják, hogy ez egy tipikus gyermekbetegség, ami felnőttként már nem fenyeget. Ez az első és talán legveszélyesebb tévhit.

Bár a kisgyermekek valóban a legveszélyeztetettebb korosztály, a bakteriális agyhártyagyulladás bárkinél, bármikor lecsaphat.

Az elmúlt évek adatai ráadásul azt mutatják, hogy bizonyos kórokozótörzsek kifejezetten a 30 és 60 év közötti felnőtteket támadták.

„Bizonyos esetekben a fertőzés rendkívül gyorsan súlyosbodhat, és a beteg órákon belül meghalhat” - nyilatkozta az American Medical Association-nek Dr. Jeffrey Silvers infektológus.

A kockázat tehát nem korfüggő, a legnagyobb hiba mégis az, amikor a beteg vagy a családja egyetlen, jól ismert tünetre vár.

„Megvárom, amíg megjelenik a kiütés” – hangzik a második tévhit, ami végzetes lehet.

A jellegzetes, nem elhalványuló bőrjelenség ugyanis egyáltalán nem törvényszerű, és ha megjelenik is, az gyakran már a betegség egy kései, rendkívül súlyos szakaszát jelzi.

A betegség influenzaszerű tünetekkel indulhat, de az állapot órák alatt drámaian romolhat. „Szólaljanak meg a vészcsengők, mert az agyhártyagyulladás olyan, mint a villámcsapás; sosem gondolod, hogy veled történik meg” – mondta a Meningitis Now-nak egy túlélő kislány édesanyja, aki a szülői ösztönére hallgatva kért időben segítséget.

A harmadik gyakori félreértés a védőoltásokhoz kapcsolódik. Sokan hiszik, hogy ha be vannak oltva, teljes védettséget élveznek.

A valóság az, hogy bár a vakcinák a megelőzés leghatékonyabb eszközei, nem fednek le minden egyes kórokozót és szerotípust. Az oltottság drasztikusan csökkenti a kockázatot, de nem teszi nullává.

Éppen ezért a gyanús tünetek jelentkezésekor az oltási státusztól függetlenül ugyanaz a szabály érvényes: azonnali orvosi segítségkérés.

Ezzel szorosan összefügg a negyedik tévhit: a halogatás. A betegség lefolyása annyira gyors, hogy nincs idő mérlegelni vagy arra várni, hogy a tünetek maguktól enyhüljenek.

Minden egyes óra késlekedés rontja a túlélési esélyeket és növeli a maradandó károsodások, például hallásvesztés, agykárosodás vagy végtag-amputáció kockázatát.

Végül sokan tévesen ítélik meg a fertőzés terjedésének módját is.

Az ötödik tévhit szerint a betegség egy rövid, hétköznapi találkozás során is könnyen elkapható.

Ezzel szemben a leggyakoribb bakteriális kórokozó terjedéséhez jellemzően szoros és hosszan tartó kontaktus szükséges, például közös evőeszköz használata, csókolózás vagy egy háztartásban élés.

A beteggel való szoros kapcsolat esetén a hatóságok döntenek a megelőző antibiotikumos kezelés szükségességéről.

A betegség ritka, de a lefolyás brutalitása miatt a legkisebb gyanú is azonnali cselekvést követel. Ahogy a már idézett édesanya fogalmazott: „Sosem bocsátottam volna meg magamnak, ha várok.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: