KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Hátrányos helyzetű iskolákat segít a Digitális ugródeszka program

A rendhagyó kezdeményezésről és együttműködésről, valamint az eddigi tapasztalatokról Lutár Balázst, a Magyar Református Szeretetszolgálat igazgatóhelyettesét és Mészáros Attilát, a Telenor vállalati kommunikációs igazgatóját kérdeztük.


Digitális ugródeszka néven írt ki pályázatot a Telenor és a Magyar Református Szeretetszolgálat. Akár 2 millió forint értékű, a digitális oktatást segítő tablet-, valamint notebook csomaghoz juthatnak hátrányos helyzetű települések felső tagozattal rendelkező alapfokú oktatási intézményei.

Az összesen 10 millió forintos keretből elnyerhető technikai eszközök mellett a nyertes intézmények ingyenes, 30 órás akkreditált HiperSuli Digitális Módszertani Képzést is kapnak.
A részletes pályázatkiírás ide kattintva érhető el.

– Hogy kerültek kapcsolatba a Telenorral?

Lutár Balázs: – A Magyar Református Szeretetszolgálat 2018-ban indította el a Válaszút elnevezésű digitális fejlesztési programját Ózdon annak érdekében, hogy valahogy felvegyük a harcot az iskolai lemorzsolódással szemben. Ebben találtunk együttműködő partnerre a Telenorban.

Mi tableteket adtunk a hátrányos helyzetű településeken, szegregátumokban élő fiataloknak, a Telenor pedig mobilinternetet biztosított, hogy a mentorok és a mentorált diákok kapcsolatban lehessenek. Kezdetben 60, a tanév eleje óta pedig már 120 gyereknek segítünk így együtt, valamint a vállalat tudatosnet oktatással a nyári táborainkba is bekapcsolódik.

Ez volt az együttműködésünk alapja, most pedig, 2021-ben el tudtuk indítani a Digitális ugródeszka programot.

– Felmerülhet az olvasókban a kérdés, hogy a pályázat a református fenntartású iskolákra vonatkozik, vagy bármilyen intézmény pályázhat?

– Bármely, a pályázat kiírásnak megfelelő, Magyarországon működő iskola tud pályázni. Ez egy szakmai együttműködés, amelyben a Szeretetszolgálat tudása, az iskolákkal való együttműködése, illetve a Válaszút program tapasztalatai alapján segítjük a pályázat menedzsmenti feladatok ellátását, illetve a beérkező jelentkezések elbírálását.

Hangsúlyozom, ugyanolyan eséllyel pályázik minden iskola, fenntartótól függetlenül.

– Számomra van valami szimbolikus, már-már költői ebben az akcióban. Egy régi, archaikus szervezet – egy történelmi egyház – és a modern technika, a haladás találkozása. Az egyházak is kénytelenek voltak nyitni a digitális technika felé, hiszen például sok esetben csak így tudják elérni a híveket a lezárások miatt. Mennyire volt zökkenőmentes ez az átállás?

– Már korábban megjelent az igény, hogy szükség van online kapcsolódási pontok kialakítására akár az egyházon belül, akár az oktatásban, a koronavírus helyzet viszont felgyorsította ezeket a folyamatokat.

Ez a felgyorsult változás kihívás elé állított szinte mindenkit. Ugyanis sem az oktatásban, sem más területeken nem egyértelmű, hogy a tárgyi eszközök és az infrastruktúra feltétlenül megfelel az adott célcsoportnak.

Ez most a nagy kihívás: ha már így alakult az élet, hogy ebben az amúgy is felgyorsult világban még inkább digitális pályára kell állnunk,

fontos arra figyelni, hogy megmaradjon az emberközpontúság, ami azért az online térben könnyen el tud veszni.

Azt gondolom, fontos szerepe van az egyháznak és a Református Szeretetszolgálatnak abban, hogy felhívja erre a figyelmet és példát mutasson.

Fontos odafigyelnünk a környezetünkre, mert lehet, hogy valakinek segítség kell abban, hogy hol, miként tud csatlakozni ezekhez a digitális szolgáltatásokhoz.

– Mi a Telenor tapasztalata, a Covid második hulláma felkészültebben érte a magyar oktatást?– kérdeztük immár Mészáros Attilát.

Mészáros Attila: – Nagymértékben változott a helyzet. Tavasszal mindenkit sokként ért, hogy szinte szó szerint egyik napról a másikra kellett átállni digitális oktatásra.

De amint azt a HiperSuli programban tapasztaltuk az elmúlt években,

csak úgy lehet jó digitális oktatást felépíteni, hogyha az alapoktól kezdjük.

Digitális oktatásra akkor van lehetőség, ha van megfelelő hardver ellátottság és megfelelő internet elérés. A HiperSuli esetében általában mobilnettel segítjük az iskolákat. Ha ezek a feltételek adottak, a következő kérdés, hogy milyen a tanárok képzettsége.

Erről szól a HiperSuli is, hogy milyen módszertani keretek vannak a tanárok birtokában, hogyan lehet modern digitális eszközökkel megfelelő módon, a gyerekek számára érdekfeszítően tanítani, úgy, hogy az megfeleljen a kor követelményeinek.

Alulról kell építkezni, ez a vírushelyzet legfontosabb tapasztalata.

 

 

– Milyen feltételeknek kell megfelelnie egy iskolának, hogy indulhasson a pályázaton?

– Ezt a pályázatot felső tagozattal rendelkező általános iskolák számára írtuk ki. Úgy gondoljuk, most ott van a legnagyobb értéke ennek a segítségnek. Ott a gyerekek már ismerik annyira ezeket az eszközöket és platformokat, hogy hatékonyan tudják tanulásra használni.

Azt kérjük minden pályázótól, hogy ha tőlünk kap eszközt, akkor legyen olyan tanár, aki elvégzi az ingyenes, 30 órás akkreditált képzésünket. Ez egy tanárok által nagyon kedvelt tanagyag és éppen arról szól, hogy azokat az eszközöket, amiket a Szeretetszolgálaton keresztül az iskoláknak adományozunk, hatékonyan tudják használni.

A harmadik, amit említenék, hogy kifejezetten hátrányos helyzetű térségekből várjuk a pályázókat. Erre vonatkozóan is kérünk információkat. A pályázatokat független zsűri fogja elbírálni, hogy valóban oda kerüljenek az eszközök, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.

Még valamit említenék: azt gondoljuk, akkor lehet hatást elérni, ha nem aprózzuk el az erőforrásokat.

Ezért nem nagyon sok iskolának adunk 1-1 tabletet, hanem megszabtunk minimum eszközszámot.

Azt gondoljuk, ha egy osztályba bekerül 4-5 számítógép vagy 6-8 tablet, akkor azzal egy osztályon belül már korrekt tanítást lehet végezni.

– A tavalyi évben többször volt alkalmam beszélni Koren Balázzsal, a HiperSuli program szakmai vezetőjével. Ő mindig hangsúlyozta, hogy bizonyos rászorult gyerekeknek hiába ad az ember digitális eszközöket, hisz sok esetben nincs internet hozzáférésük, sőt, sokszor még áram sincs. Vannak törekvések az ilyen jellegű problémák orvoslására?

– A különböző társadalmi felelősségvállalási projektekben mindig az a jó megközelítés, hogyha az adott szervezet, aki segíteni próbál, azt a területet karolja fel, amin működik.

Mobilszolgáltatóként értelemszerűen a mobil internet és az ehhez kapcsolódó eszközök állnak közel hozzánk. Ezért mi nem szoktunk szappant vagy mosószert adományozni, hiszen azt gondoljuk, van olyan cég, szervezet az országban, amely sokkal hatékonyabban meg tudja ezt tenni.

Magyarországon több olyan program is van, amely épp azokat a problémákat igyekszik orvosolni, amiket a kérdésben ön is említ. Évek óta támogatjuk az E-tanodát, ami kifejezetten az iskolán kívüli tanítást és a tanulók felzárkóztatását tűzte ki célul, valamint a korábban már említett, Ózdon működő Válaszút programot.

– Miben látja a 2021-es év legnagyobb kihívását, legfontosabb feladatait a digitális oktatásban?

– Látszik, hogy a vírushelyzetnek még nincs vége. Azok a problémák, amelyek az elmúlt év tavaszán hirtelen az oktatás nyakába szakadtak, fennállnak, annak ellenére, hogy sok helyen láttunk nagy előrelépéseket.

Továbbra is fontos, hogy a hardver hiányt, az internet hiányt pótoljuk. Ami még fontos, hogy

a tanárok digitális oktatási képzését minél hamarabb napirendre kell venni, hiszen ezekre járványtól függetlenül is szükség lesz.

A járvány kényszerűségből ráterelte a tanárokat egy olyan útra, amin előbb-utóbb amúgy is el kellett volna indulniuk.

Bízom benne, hogy ebből a mostani helyzetből nagyon sok tapasztalatot nyerünk és nagyon sokan profitálni fognak belőle a jövő oktatását illetően.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: