SZEMPONT
A Rovatból

„Az, hogy ilyen sok baba meghalt szifiliszben, egyfajta tehetetlenséget tükröz” – rettenetesek a magyar adatok a szakértő szerint

Az új országos tisztifőorvos felvállalta ezt az ügyet, a most bevezetett a szülőszobai gyorstesztelés rögtön életeket ment – mondja Tisza Tímea. De fontos lenne a kötelező szűrés bevezetése a 28. héten is, a hatékony iskolai felvilágosítás, valamint a védőnők támogatása.


A szinte már elfeledett szifilisz egész nyugati világban újból terjedőben van. Felnőtt emberek esetében antibiotikus terápiával könnyen lehet gyógyítani, azonban a szülő kezeletlen betegsége miatt a megfertőződő magzatokra életveszélyes lehet a kór. A fejlett országok többségével ellentétben Magyarországon idén már 21 csecsemő vesztette életét veleszületett szifilisz miatt. Az esetek száma tavaly 42 volt, idén pedig már 63-ra nőtt, ezért a hatóságok országosan elrendelték a szülőszobai, ingyenes gyorstesztek kötelező alkalmazását a szülés előtt álló anyáknál.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az országos tisztifőorvos is kiemelt ügyként kezeli a veleszületett szifilisz visszaszorítását. A helyzetről Dr. Tisza Tímea bőr- és nemigyógyász szakorvossal, a Belvárosi Orvosi Centrum igazgató főorvosával, a Magyar STI Társaság elnökével beszélgettünk.

— Idén már 21 csecsemő halt meg veleszületett szifilisz miatt. Más országokban is hasonló az arány?

— Ez rengetegnek számít. Már önmagában a tavalyi 42 és az idei 63 veleszületett szifiliszes eset is nagyon magas az átlagos szintekhez képest, mert egy jó egészségügyi rendszerű országban legfeljebb egy-két ilyen eset csúszik át az ellenőrzési rendszeren. Tehát magának a veleszületett szifilisznek a száma is rettenetesen magas.

Az pedig, hogy ezen belül ilyen sokan meghalnak, egyfajta tehetetlenséget tükröz.

Mire tudomásul vettük, hogy igen, visszatért a veleszületett szifilisz, addig annyi idő telt el, hogy közben sok esetben nem sikerült időben felismerni a betegeket. Így lett a dolognak fatális következménye.

— Azt mondja, „átcsúszott a rendszeren”. A szűréskor nem ismerik fel? Vagy az egészségügy nem volt felkészülve az esetek kezelésére?

— A terhesgondozás nagyon szigorú rend szerint történik. Pontosan megvan, hogy mely időpontokban, milyen vizsgálatokat kell elvégezni a várandós nőn. Az első trimeszterben, tehát az első három hónapban egy bizonyos ponton szifilisz szerológiai vizsgálattal (vérvétellel) szűrik az illetőt. Amíg a szifilisz nem volt ilyen gyakori, ennyi elég is volt. Azonban attól, hogy több a szifiliszes beteg, nem lesz elegendő ugyanaz a protokoll, mert így többen lesznek azok a nők is, akik a terhességük során fertőződnek meg. Ha a szifilisz növekszik általánosan a lakosság körében, akkor nő a terhesek között is. Szifilisz-ügyben hosszú ideig „boldog békeidők” voltak, kevés eset volt. El kell mondanom, hogy a betegek túlnyomórészt a homoszexuálisok közül kerültek ki, mivel ők változatosabb szexuális életet élnek, gyakoribb a partnerváltás. Mostanra azonban a heteroszexuálisok között is terjedésnek indult, és így került át a gyerekekre. Nagyon fontos tudni, hogy

a veleszületett szifiliszes babák sokszor olyan terhességekből születnek, ahol az anya egyáltalán nem jár gondozásra, vagy csak alkalmanként.

Nem jelenik meg rendszeresen a megfelelő kontrollvizsgálatokon, hanem egyszerűen „beesik” szülni a szülőszobára. Ezért fontos első lépésnek tartom a szülőszobai gyorstesztelést: oda mindenki előbb‑utóbb eljut, és ott végül meg lehet fogni a problémát. Természetesen ez tűzoltás. Az lenne az ideális, ha a terhesség alatt ismételnék a szifilisz szűrését, kötelezően lenne egy második szűrés a 28. héten mindenkinek. Aki pedig veszélyeztetettnek tűnik, hiszen a gondozás során ez kiderülhet, például prostituált, hajléktalan, droghasználó, rendezetlen vagy erőszakos családi háttérben él, rossz szociokulturális környezetből jön, azt bármikor újra lehessen tesztelni, hogy időben megfogjuk a bajt.

— Nem késő a szülőszobán gyorstesztelni?

— Ez nem lehet a végleges megoldás, ahogy mondtam, ez most tűzoltás. De a haláleseteket és a súlyosabb egészségkárosodások egy részét ezzel meg lehet előzni. Ha a baba már veleszületett szifilisszel jön világra, azonnal el lehet kezdeni a kezelését, és nem jut el borzasztóan rossz állapotba. A 21 gyerek közül 14 méhen belül halt el, 7 pedig a későbbi élet hónapjaiban. Ez a hét csecsemő is azért halt meg, mert lassan derült ki, mi a bajuk.

— Tehát megszületett, kívülről nem látszott, hogy beteg lenne, hanem az csak hetek‑hónapok múlva derült ki?

— Vagy nem látszott, vagy ha látszott is, nem jöttek rá, hogy szifilisze van. Ezek a tünetek az esetek egy részében bármilyen más fertőző betegséget utánozhatnak. Van korai és késői veleszületett szifilisz; akik meghaltak, nyilván a korai csoportba tartoztak. Az, hogy egy babának kiütései vannak, állandóan folyik az orra savós‑véres váladékkal, sebek lehetnek a szája körül, a nemi szervnél vagy a végbélnyílás körül; hogy kis súlyú, rosszul eszik, lázas, nagy a mája, lépe, megduzzadnak a nyirokcsomói, ez sokféle fertőzéstől lehet.

Nem a szifilisz az első, amire gondolni szoktak. Most tanuljuk újra, mire kell figyelni.

Amióta egyre több a felismert eset, sokkal gyakrabban vizsgálják ebbe az irányba az újszülötteket is. De sokáig nem erre gondoltak kapásból.

— Mi hozta vissza a szifiliszt?

— Nem csak Magyarországon van ez: egész Európában és Amerikában is megfigyelhető. Amerikában már jó ideje kimondottan magas a veleszületett szifiliszes esetek száma. Okosabb emberek is próbálják kideríteni az okát. Általában: miért terjednek a szexuális úton terjedő fertőzések? Egyrészt nincs veszélyérzet. A fiatalok nem kapnak megfelelő időben megfelelő tájékoztatást. Sokszor annak is örülhetünk, ha egyáltalán a terhesség megelőzésére felhívják a figyelmüket, pedig elég korán elkezdenek szexuálisan aktívak lenni: 16 év fölött már sokan aktívak. És ez nem feltétlenül hüvelyi szexet jelent. Az orális szex és más praktikák is terjeszthetnek STI‑ket (sexually transmitted infections = szexuális úton terjedő fertőzések), ezt kevesen tudják. Sokan azt hiszik, csak a „klasszikus” közösülés a veszélyes. Másrészt megváltozott a szexuális viselkedés. Sok az ismeretlenekkel létesített kapcsolat.

A randiappok kedveznek az egyéjszakás kalandoknak: csak egy szexuális aktus, és nem tudnak egymásról semmit. Ez aláássa a járványügyi munkát a nemi úton terjedő betegségeknél.

Hiszen, ha találunk egy fertőzöttet, nemcsak őt kell meggyógyítani, hanem fel kell deríteni, kitől kaphatta, kinek adhatta tovább. Minden kontaktot meg kell találni és kezelni, és velük ugyanezt végigcsinálni. Ha a partner ismeretlen, ez nyilván nem megy. Látom, hogy konszolidált fiatalok is élnek velük. Sokan még mindig azt hiszik, hogy a nemi betegség csak a periférián tengődők problémája. Pedig bárkivel előfordulhat.

— Az is csökkentheti a veszélyérzetet, hogy a szifilisz felnőttkorban antibiotikummal gyógyítható?

— Igen, a bakteriális nemi úton terjedő betegségek alapvetően antibiotikummal kezelhetők. De fontos megjegyezni: a gonorrhoea már nagyon közel van ahhoz, hogy ne lehessen hatékonyan gyógyítani, mert a kórokozója az alkalmazkodó mechanizmusok révén gyakorlatilag szinte minden antibiotikumra rezisztenssé vált. Versenyt futunk az idővel. Szerencsére a szifilisz penicillinnel még mindig jól gyógyítható. Az emberek ahhoz szoktak, hogy „kaptam egy nemibetegséget, bemegyek a bőr‑ és nemibeteg‑gondozóba, kapok egy injekciót, és kész”. Ez már messze nincs így. Arról nem is beszélve, hogy vannak nemi érintkezéssel közvetített betegségek, amelyek nem gyógyíthatók, csak kezelhetők: ilyen a herpesz, a HIV, a hepatitiszek például.

— A területi, társadalmi különbségek mennyire látszanak?

— A veleszületett szifilisznél ez eléggé kirajzolódik: gyakoribb a hátrányos helyzetű csoportokban. De időnként a „konszolidáltabb” rétegekben is felbukkan egy‑egy eset. Óvatosan kell fogalmazni:

nem mondhatjuk, hogy ez „a szegények betegsége”. Mégis azt látjuk, hogy a rosszabb szociokulturális körülmények közül érkezők körében gyakrabban fordul elő, és vannak megyék, ahol többen betegednek meg.

Amikor valaki jár terhesgondozásra — már ha jár, mert olyan is van, aki egyáltalán nem —, ezt fel kell ismerni. Ismerjük a rémtörténeteket: valaki nem is tudja, hogy terhes, és a WC‑ben szül. Ez extrém, de sajnos, jó néhány olyan nő vagy akár kiskorú lány is van, aki nem vesz tudomást a terhességéről, és csak szülni megy be, esetleg ott is hagyja a babát. Ezért különösen fontos a szülőszobai gyorstesztelés: akkor kell kezelni az anyát, amikor ott van. Lehet, hogy pár óra múlva már csak a hűlt helyét találjuk. Tehát fel kell ismerni a várandósnál a kockázatot. Ne csak „könyv szerint” vegyek mintát ezen‑azon a ponton, hanem ha gyanús, menet közben is. Ha olyan tünetet lát az orvos, ami szifiliszre utalhat, azonnal kérjen vizsgálatot. Figyelni kell: a szervezett szűrés mellett a tünetes betegekre is.

— Mit csinálnak jól azokban az országokban, ahol alacsonyabb a magzati és újszülöttkori halálozás?

— Amennyire tudom, főleg a terhesgondozási rendszer szorosabb működése a kulcs. Nincsenek konkrét összehasonlító adataink. Azt gondolom, Európában jobban odafigyelnek arra, hogy egy nő lehet STD‑fertőzött. Például a magyar terhesgondozási rendszerben a HIV‑szűrés egyáltalán nincs benne. Van civil szervezet, amely régóta lobbizik érte, hogy szűrjenek HIV‑re is. Itt is vannak HIV‑fertőzött nők, belőlük HIV‑fertőzött anyák, és így HIV‑fertőzött babák születhetnek. Ha egy nő nem tudja, hogy HIV‑fertőzött, de a várandósság alatt kiderül, kezelhető, és a gyerek nem HIV‑fertőzötten születik. Lehet makkegészséges. De ha nem derül ki, akkor két ember lesz HIV‑fertőzött, akiket élete végéig méregdrága gyógyszerekkel kell kezelni. Ha készülne egy költség‑haszon elemzés, lehet, hogy az jönne ki: még Magyarország alacsony HIV‑fertőzöttsége mellett is bőven megéri beépíteni a szűrést. És akkor még nem beszéltünk arról, hány életet mentünk meg. Most is megcsináltathatja, aki akarja, de az lenne jó, ha mindenkinek „kötelező” lenne, mert kevesen gondolnak arra, hogy HIV‑fertőzöttek lehetnek, ahogy arra is, hogy szifiliszesek. Az összes STI‑re igaz, hogy hosszú tünetmentes szakaszok váltják a tüneteseket. A tünetek ráadásul sok mindennel összetéveszthetők. Ha nem keressük proaktívan ezeket az eseteket, nagy eséllyel elnézzük.

— Hogyan lehetne elérni azokat, akik nem járnak rendszeresen gondozásra?

— Hatalmas szerepe van a védőnőknek és a háziorvosoknak: sokszereplős az ellátási lánc. Ott a nőgyógyász, mellette az asszisztens, szülésznő, a háziorvos, a védőnő. Ha kiderül, hogy valaki szifiliszes, azonnal jön a bőr‑ és nemigyógyász: ő kezeli, és két évig követi, kontrollálja a gyógyulást. Azokra lehet leginkább számítani, akik a terepen vannak, tehát elsősorban a védőnőkre, akik sokszor heroikus munkát végeznek. És tisztázzuk: egyáltalán nem biztos, hogy azért nem jár valaki gondozásra, mert úri kedve úgy tartja.

Lehet, hogy annyira szegény, hogy busz‑ vagy vonatjegyre sincs pénze.

Vagy gyógyszert sem tud kiváltani, bár szifilisznél a gyógyszert helyben megkapja. A szociokulturális hátrány nem makacsságot, hanem anyagi vagy logisztikai korlátokat jelent. De központilag, vagy civilekkel megszervezve el lehetne szállítani az illetőt a terhesgondozásra, vagy helybe vinni a szolgáltatást.

— Igaz is: van már szűrőbusz mellrákra, könyvtárbusz, mozgóposta – miért ne lehetne erre is?

— Biztosan meg lehet csinálni. Az új országos tisztifőorvos felvállalta ezt az ügyet. Minden tiszteletem a főorvos asszonyé. Szerintem az első lépés, a szülőszobai gyorstesztelés rögtön életeket ment, és felmérhetjük a probléma valós nagyságát. Biztosan találnak majd olyan eseteket is, amelyek később derülnének ki, vagy soha, esetleg csak már akkor, amikor a gyermeket elveszítjük.

Ehhez akcióterv kell majd, de minden cselekvés pénzbe kerül:

meg kell nyerni a hatóságok és a finanszírozók támogatását.

Közben civil szervezetek is besegíthetnek. Van már erre is jó példa, a Máltai Szeretetszolgálat egészségügyi támogató tevékenysége. Jó lenne, ha más szervezetek is célzottan foglalkoznának ezzel a problémával.

— Minden az iskolákban kezdődik. Hogy állunk a felvilágosítással?

— Nagyon kényes téma, de biztos, hogy sokkal ügyesebben és profibban kellene szervezni. Most össze‑vissza zajlik: csinálhatja iskolaorvos, iskolavédőnő, biológiatanár, osztályfőnök, de ez nem optimális. A speciális tudás sokszor hiányzik. A felvilágosításhoz nem elég a tények felsorolása: el is kell tudni magyarázni az összefüggéseket. És mivel az STI‑k a szexualitás kontextusában kerülnek elő, beszélni kell például az orális vagy anális szexről is, ehhez sok tanárnak nincsen meg a komfortja, ami teljesen érthető.

Nyugat‑Európában, Amerikában, ahol ezzel speciális szakemberek foglalkoznak, komoly tényanyagot és módszertant kapnak: hogyan beszéljenek úgy, hogy érthető legyen, ne jöjjön zavarba a közösség, merjenek kérdezni.

Ha csak letudjuk a felvilágosítást, és nem győződünk meg róla, hogy a diákok megértették, nem lesz hatása. Speciális edukátorok kellenek speciális tananyaggal. Nem mindegy, hogy egy rózsadombi elitiskolában dolgozunk, vagy ott, ahol ha azt mondom: „baktérium”, fogalmuk sincs, miről beszélek. A befogadó közeghez kell adaptálni az átadás módját. Ez nagyon komoly projekt. És kapcsolódik a terhesség megelőzéséhez is, sőt beszélhetnénk dohányzásról, alkohol- és droghasználatról, táplálkozásról, energiaitalokról. Sok minden hordoz veszélyt. Most éppen itt borult ki a bili, de tudjuk, hogy más bombák is ketyegnek.

— Én még az 1989–90-es rendszerváltás előtt jártam iskolába. Őszintén szólva nem látom, hogy 35 év alatt előreléptünk volna a szexuális felvilágosításban.

— Sajnos ez így van. Ha már a nemi betegségeknél tartunk: a múlt rendszerben nagyon szigorú volt a járványügy. Ha egy kontaktusra fény derült, és nem volt hajlandó az illető bejönni, akár rendőrrel is elő lehetett vezettetni. A szifiliszt akkor két‑hetes, egyhónapos injekciós kúrákkal kezeltük, nem ezzel a lökésterápiával, mint most. Volt kényszergyógykezelés kórházban is. Ezek mozgatták a járványügyi intézkedéseket. Később ezeket érthetően, emberi jogi okokból félretettük. Ezt viszont edukációval kellett volna kiváltani. Ne azért jöjjön el valaki kezelésre, mert rákényszerítik, hanem mert belátja: ez az ő érdeke! Értenie kellene, hogy a partnerét is kezelni kell, mert különben visszakapja tőle, és felesleges lesz a saját kezelése. Ezt az átmenetet nem sikerült jól abszolválni: a kényszer helyett a magyarázatot kellett volna erősíteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk