10 háborús film, ami totális csőd lett

Hol vannak már azok az idők, amikor egy háborús film automatikusan kasszasikert jelentett? A 60-as évek második világháborús eposzainak reneszánsza után, Vietnammal és az 1968-as paradigmaváltással párhuzamosan a lelkesedés világszerte csökkent a hasonló alkotások iránt, és ma sincs garancia semmire a pénztáraknál. A HONVEDELEM.HU szubjektív összeállítása a bizonyíték rá, hogy néha egészen meglepő, biztos befektetésnek tűnő filmek is simán elhasalnak a kasszáknál.

1. Navarone ágyúi 2: Az új különítmény

A Navarone ágyúi 1961-es első része egészen kiváló film volt: pörgős, szórakoztató és izgalmas, de egyszersmind tartalmas is, tele kiváló színészekkel. Hatalmas sikere után az álomgyárban természetesen egy idő után úgy gondolták, érdemes lenne folytatni a sztorit, így egy igen sápadt második részt is forgattak hozzá. Jó színészek itt is bőven akadtak Robert Shawtól Edward Foxig, és még a Han Solóként ezekben a hónapokban a világ egyik legismertebb arcává emelkedő Harrison Ford is felbukkant a vásznon, ez azonban nem kárpótolhatta a nézőket a sekélyes történetért: a film kitermelte 7 millió dolláros büdzséjét, ennél azonban mindenki sokkal többet várt tőle, így bukásként vonult be a köztudatba.

2. Rambo III

Hihetetlen, de igaz: a film, amely a ‘80-as évek végén minden videomagnóval rendelkező háztartásban megfordult legalább egyszer alámondásos változatban, csúfosan alulteljesítette a várakozásokat az amerikai mozikban, főleg hihetetlenül sikeres elődjéhez, az 1985-ös Rambo: Első vér II-höz képest. Sylvester Stallone afganisztáni környezetbe helyezett, zászlólobogtatós akciófilmje a maga idejében kifejezetten drága, A-kategóriás szuperprodukciónak számított: 62 millió dollárba került, az akkori hollywoodi átlagbüdzsék mintegy négyszeresébe, és máig minden idők egyik legerőszakosabb, legtöbb gyilkosságot bemutató filmjének számít.

Nehéz megfejteni, miért utasította el az előző részt keblére ölelő amerikai közönség a Rambo III-at, de az eredmények önmagukért beszéltek: az Egyesült Államokban befolyt 53 millió dollár egy más film esetében szép summa lett volna akkoriban, ilyen befektetések után azonban valósággal sokkolta a finanszírozókat és magát Stallonét is, hiszen mind abban a hitben éltek, hogy az év egyik leghatalmasabb blockbusterét gyártották le. Egyetlen szerencséjük az volt, hogy a világ többi része kíváncsi volt a szovjetek ellen vonuló egyszemélyes amerikai hadseregre, így a nemzetközi bevételeknek köszönhetően a Rambo III végül mégis megállt a lábán. De nem véletlen, hogy a sokáig tervezett negyedik rész végül csak 2008-ban készülhetett el.

3. Intruderek támadása

A Top Gun után nagy divatja támadt a repülős filmeknek, bár az azért óva intette a producereket a hasonló befektetésektől, hogy később egyetlen hasonló alkotás sem volt képes még csak megközelíteni sem Tom Cruise filmjét. A szakma joggal reménykedett abban, hogy a politikailag igen vonalas, konzervatív és semmiféle tabut nem ismerő John Milius valami mást csinál majd, mint a többiek, de a vietnami háborús díszletek közé helyezett sztori végül teljesen szokványos akciómozi lett az invenció leghalványabb szikrája nélkül. Az eredmény: a 35 millió dolláros büdzséhez képest mindössze 14 milliós amerikai bevétel.

4. Az őrület határán

Az őrület határán roppant hányattatott sorsú film volt: a két évtizednyi szünet után visszatérő Terrence Malick a megahosszú forgatás során végig a költségvetési keretek határán egyensúlyozott, és képes volt először egy ötórás változatot bemutatni a producereknek a James Jones regényéből készült második világháborús eposzból. Ezzel természetesen nem aratott nagy sikert, így egy háromórás, számos drága pénzen kifizetett színész jeleneteit teljes egészében nélkülöző végső verzió ment a mozikba. Ilyen előzmények után Az őrület határán természetesen csakis a megalomániás pazarlás iskolapéldájaként vonulhatott be a filmtörténetbe, ráadásul a nézők alaposan meg is büntették Mallicket a zavaros, befejezetlen hatást keltő moziért: az 52 milliós büdzséből mindössze 36 millió jött vissza Amerikában.

5. Ellenség a kapuknál

Az ezredfordulós évek legdrágább európai koprodukciós filmje amerikai színészekkel mesél a sztálingrádi csatáról a német Erwin König és a szovjet mesterlövész, Vaszilij Zajcev személyes harcán keresztül. Az Ellenség a kapuknál bizonyosan az utóbbi tizenöt-húsz év egyik legjobb háborús filmje (habár Oroszországban többen a film betiltását követelték a Vörös Hadsereg katonáinak ábrázolásmódja miatt), ez azonban sosem jelent egyenes utat az üzleti sikerhez: Jean-Jacques Annaud mozija Amerikában megbukott a pénztáraknál: a 68 milliós gyártási költséggel szemben mindössze 51 milliót hozott be, és ugyan Európában remekül teljesített, a marketingkiadásokat is tekintve összességében csak a nullszaldó környékén egyensúlyozott világviszonylatban is.

6. A fegyverek szava

John Woo 2002-es filmje két indián rádiós és a védelmükre rendelt amerikai katonák történetét akarta elmesélni Nicolas Cage-dzsel a főszerepben, aki ekkoriban karrierje csúcsán állt, és biztos nézőmágnesnek tűnt. A „sokkal jobb is lehetett volna” kategóriás film bebizonyította, hogy a közönség nem eszik meg mindent automatikusan azért, mert ott látja Cage jellegzetes édesbús tekintetét egy plakáton: kifejezetten sokba, 115 millió dollárba került, de csak 41 milliót volt képes kitermelni az Egyesült Államokban.

7. Hart háborúja

Bruce Willis kétségtelenül Hollywood egyik legprominensebb sztárja, és ez az állapot már jó ideje kitart, a színész neve azonban – bármilyen meglepő is ez – sosem jelentett instant kasszasikert, még karrierje leghatalmasabb box office-bombája, a Hatodik érzék utáni években sem. A John Katzenbach regénye alapján készült Hart háborúja egy német hadifogolytáborban történt gyilkossági ügy körül bonyolódott, és több műfaj között egyensúlyozó történetszálaival nem kívánkozott éppen a filmtörténet legmaradandóbb darabjai közé. A közönség a moziban egyértelmű nemmel szavazott a filmre, amely 70 millió dollárt kóstált – de még 20 milliót sem termelt vissza ebből az amerikai mozipénztárakban.

8. A Nap könnyei

A Nap könnyei szintén jó példa Willis kockázatosságára, pedig itt még Monica Belluccit is mellétették extra látványnak. Antoine Fuqua 2003-as filmje egy kitalált afrikai mentőakció történetét meséli el, és ugyan ez volt az első mozis alkotás, amelyet a USS Harry S. Truman nevezetű repülőhordozón forgathatott a stáb, a kifejezetten unalmas, gyenge mozi nem vonzotta be a nézőket a mozikba: 75 millióba került, de csak 44 milliót termelt ki az amerikai pénztáraknál.

9. Alamo

Megbukhat-e Amerikában egy olyan film, amely az amerikai történelem egyik roppant izgalmas fejezetéről, a texasi forradalomról és az alamói csatáról, illetve egy nemzeti ikonról, Davy Crockett ezredesről szól? Főleg, ha egyébként annyira nem is rossz? A válasz egyértelmű igen – ehhez mindössze annyi kellett, hogy egy időben mutassák be Mel Gibson A passiójával, amely aztán minden levegőt elszívott az Alamo elől. Ezt ebben az esetben szó szerint kell érteni, John Lee Hancock háborús eposza ugyanis a filmtörténet egyik leghatalmasabb fiaskójának számít: 107 millió dollárba került, vagyis rengeteget fektettek bele, de csak 25 milliót hozott vissza ebből Amerikában. Pedig ennyire azért tényleg nem rossz.

10. Lopakodó

Egy egyöntetű vélemények szerint nagyon rossz film, amely érdemeinek megfelelően teljesített a pénztáraknál is. Rob Cohen sci-fi akciómozija középpontjában egy teljes egészében mesterséges intelligencia vezérelte harci repülőgép áll, amely egy villámcsapás következtében önállósítja magát, és elszabadulva saját készítői ellen fordul. Mint látható, már maga az alapötlet is komoly szellemi kihívásokkal küzd, és sajnos egy szemmel sem jobb, mint sejthető – ebben az esetben bizony teljesen jogos volt, hogy az előző évtized egyik legbrutálisabb buktája sült ki belőle. 135 millióba került, és csupán 32 milliót termelt az Egyesült Államokban – teljes bizonyossággal jelenthető ki, hogy itt bizony nem lesz folytatás…

Forrás: HONVEDELEM.HU

Ha érdekes volt, nyomj egy lájkot!