KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Négygyermekes anyát lakoltattak volna ki Budapesten, sikerült megakadályozni

Gyakorlatilag egyik napról a másikra kerülhettek volna utcára. A kőbányai ház, ahol élnek, az önkormányzaté, és hamarosan lebontják, de nem kaptak cserelakást.


Négygyermekes édesanyát lakoltatott volna ki a kőbányai önkormányzat a Bihari utcából, gyakorlatilag egyik napról a másikra, ráadásul jogszerűtlenül, a kilakoltatási moratórium alatt.

Az esetről A város mindenkié csoport adott hírt, akik azt írták: a velük együttműködő Utcajogász Csoport végrehajtási kifogással élt az ügyben – valószínűleg az ő közbenjárásukra menekült meg a család attól, hogy utcára kerüljön, a probléma azonban ezzel még korántsincs megoldva.

A kőbányai Bihar utca 8/c szám alatti ház jelenleg az önkormányzat tulajdonában van. Itt él az anya négy gyermekével, akik közül a legkisebb még csak egyhónapos. Január 22-én értesítette őket a végrehajtó, hogy három nappal később, 25-én ki fogják őket lakoltatni.

Az Utcajogász szerint a döntés már csak amiatt is jogszerűtlen, mert november 15 és április 30 között kilakoltatási moratórium van érvényben – ez azt jelenti, hogy ebben az időszakban nem lehet utcára küldeni azokat a magánszemélyeket, akiket kilakoltatásra köteleznek.

A moratóriumot egyébként még tavaly év végén hosszabbította meg az országgyűlés KDNP-s javaslatra, egyhangú többséggel. Korábban december 1-től március 1-ig tartott. A változtatásnak pont az volt a célja, hogy a lakásukat elveszítő adósoknak és az önkormányzat jegyzőjének több ideje legyen a lakhatás biztosítására. Az indoklásban még az is szerepelt, hogy a téli időszakon túl a hűvös őszi, tavaszi időszakra is kiterjedjen a moratórium.

Ehhez képest egészen a mai napig, azaz a kilakoltatás előtt egyetlen nappal is kétséges volt, mi lesz a család sorsa, hiszen fennállt a veszélye, hogy a szervezet által benyújtott végrehajtási kifogást egyáltalán elbírálják-e ennyire rövid idő alatt.

Az édesanya határozott idejű bérleti szerződéssel kapta meg a lakást, ami 2017 őszén lejárt, és az önkormányzat nem is hosszabbította meg. Ennek ellenére, más alternatíva híján ott maradt gyermekeivel. Rendesen fizette a bérleti és a közüzemi díjat (a szerződés lejárta után is, nem volt elmaradása), mégsem indokolták meg külön a döntést. Problémája azonban nem elszigetelt: mivel a házat hamarosan lebontják, az ott lakó bérlőkkel szemben ugyanígy jár el az önkormányzat.

Az épületet 2016 nyarán nyilvánította életveszélyesnek az önkormányzat, mondván a függőfolyósokkal és a tetővel is súlyos gondok vannak, ezután rendelte el a jegyző a bontást.

Történik mindez azután néhány évvel, hogy az 1939-ben épült ház bekerült egy 700 milliós összköltségű városrehabilitációs programba, aminek keretében 2005 és 2011 között teljesen felújították.

A lakások nagy része megmaradt ugyanúgy egyszobásnak, viszont komfortosakká alakították át őket. A programnak része volt az ott élők komplex szociális támogatása is.

bihari

2017 decemberére a házban lévő lakásoknak nagyjából felét már kiürítették, év végére a 72 lakásból 35-ben éltek emberek. Azok a lakók, akik határozatlan idejű lakásbérleti szerződést kötöttek az önkormányzattal, jogosultak cserelakásra, azonban azok, akik határozott idejű szerződéssel költöztek be, sajnos már nem ilyen szerencsések: nekik az önkormányzat nem biztosít kötelezően cserelakást, akárcsak a négygyermekes édesanya esetében. A város mindenkié csoport szerint ez több mint 10 családot érint a házból, és sajnos arra is van esélyük, hogy a kilakoltatás után, alternatívák nélkül maradva hajléktalanná váljanak.

Az anya és gyermekei végül megmenekültek a kilakoltatástól, legalábbis egy időre. Az Utcajogász nemrég Facebook-posztban tudatta, hogy a kőbányai önkormányzat leállította a folyamatot, azonban kétséges, mi lesz velük a moratórium lejárta után, illetve hogy addig történik-e pozitív fordulat az ügyükben.

A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis kisgyermekes család ide vagy oda, május elsejétől minden további nélkül kitehetik őket az utcára.

„Az önkormányzatoknak és az államnak az lenne a feladata, hogy egy ilyen nehéz helyzetben támogassa a családokat, vagy legalább a lakhatásuktól ne fossza meg őket”, írja a csoport.

Az egyesületek karöltve küzdenek azért, hogy segítsenek a Bihari utcai ház lakóin. Korábban nyílt levelet írtak Kovács Róbert kőbányai polgármesternek és kérték, hogy tartsanak közmeghallgatást a kialakult helyzetről. Ez azért is lett volna hasznos és fontos, mert a fórumon maguk az érintettek is elmondhatták volna kéréseiket és megfelelően, első kézből informálódhattak volna sorsuk további alakulásáról. Mivel azonban a polgármester nem volt nyitott a kezdeményezésre, ez is elmaradt.

Emellett azért is harcolnak, hogy ne lehessen gyermekes családokat egyszerűen kilakoltatni, ezt ugyanis nem tiltják a magyar törvények. A cél érdekében törvénymódosítást kezdeményeztek, amiről bővebben itt lehet olvasni, ezen kívül demonstrációt is szerveznek február 3-ra, a Kossuth térre, hogy minél többek figyelmét felhívják a súlyos problémára. Azt szeretnék elérni, hogy kilakoltatáskor a helyi önkormányzatok vállaljanak felelősséget a gyerekes családok elhelyezéséért – jelenleg ugyanis rengeteg gyereket szakítanak el azért a családjától, mert a lakhatás nem megoldott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk