KULT
A Rovatból

„A hitelesség számomra fontosabb, mint a nézettség” – Interjú Vadon Jánossal Várfoglalók című új műsoráról

Egyszerre érdekes, lenyűgöző látványú és szórakoztató a Spektrum Televízió Várfoglalók című műsora. A műsorvezetővel, a magyar várak egyik legnagyobb szerelmesével beszélgettünk.


Elindult a Spektrumon Vadon János új, tudományos-szórakoztató műsora, a magyar történelmi várakat bemutató Várfoglalók.

Amikor azt írom, „új”, tulajdonképpen érdekes helyzetet írok le. Nagyon régen volt ugyanis, hogy Vadon Jani önálló műsorral jelentkezett a képernyőn. Aki ismeri, tudja róla, hogy nem a hagyományos médiabeli műsorvezető ő, akinek sorban jönnek az akár különféle műfajú, profilú műsorok, ő pedig jól-rosszul letudja azokat. Sokkal inkább egy átlagos, szimpatikus, intelligens és kíváncsi figura, aki képes gyermek módjára lelkesedni bizonyos dolgokért, és ha jön olyan ajánlat, ahol ezt hitelesen megmutathatja, hát megteszi. És most jött. A Spektrum megkörnyékezte a legendásan várrajongó rádióst, aki meggyőződhetett róla, hogy a tervezett műsor nem egy olcsó, bohóckodó szórakoztató show, sem pedig egy merev és vérkomoly tudományos dokumentumfilm, így szerencsére igent mondott a felkérésre. Ezzel pedig megszületett a csatorna újabb színvonalas, a tudományos ismeretterjesztést és a szórakoztatást igen jó arányérzékkel vegyített műsora, a Várfoglalók.

A 12 részes adásfolyamban Vadon Jani és a szerves részként közreműködő, sőt egyes jelenetekben hangsúlyos szerepet kapó stáb részenként egy önálló vagy két, valamilyen módon összekapcsolódó várromot mutat be hazánk különböző területeiről. Nem puszta képi megjelenítésről van azonban szó, és bár a műsor legfőbb szereplője maga a műsorvezető, azt a hibát sem követték el az alkotók, hogy csak az ő – egyébként tényleg hihetetlenül nagy – tudására építsenek. A műsorban várkapitányok, a helyszín állapotáért felelős alapítványok tagjai, lelkes amatőrök és komoly tudósok mesélnek azokról az épületmaradványokról, amelyek – tűnjön ez bármilyen közhelynek – hatalmas idők tanúi. Ne feledjük: néhány a bemutatott várfalak közül állt, amikor Magyarország a tatár elleni vereségből próbált magához térni, átélték a reneszánszt, a törökök pusztítását, az újbóli újjáépítést, jövő-menő rendszereket, amíg mára tulajdonképpen múzeumokká nemesedtek. Hogy a múzeum itt nem egy passzív, ódon, unalmas szerepet jelent, arról éppen Vadon Jani és a Várfoglalók gondoskodnak, akik ezeket a történelmi helyeket ismét élő főszereplővé teszik.

Szerencsére a műsorvezető bőven van annyira rutinos, hogy érezze: milyen mennyiségű tudományos érdekesség mellé mennyi spontán humor, frappáns beszólás, talán a legjobb szó rá: vadonjaniság fér bele a műsorba. Mindezt az alkotók remek kameraképekkel, különleges megközelítésekkel, drónfelvételekkel fűszerezik. Amik közül szerencsére csak keveset érzünk felesleges, „hézagkitöltő” látványelemnek, a legtöbb tényleg sokat ad hozzá az egyébként is elsőrangú élményhez. Ahogy a műsor egyik legfőbb érdekessége, a várak korhű 3D-s modellezése is, ami alatt senki ne valami gyorsan, az adásra összedobott, körülbelüli képekre gondoljon, hanem precíz, kimunkált és hiteles megjelenítésre. Magam őszintén szólva reménykedem benne, hogy a csapat remek vizualizációi ezentúl valamilyen módon láthatóak lesznek akár a várak múzeumaiban is.

Szórakoztató és érdekes is tehát a Várfoglalók, amit ezért, és a nem túlzottan elhúzott 25 perces formátum miatt valószínűleg minden korosztálynak nyugodt szívvel ajánlhatunk. A műsor felfogható egyfajta kedvcsinálónak is, hisz a gyönyörű képek láttán egész biztosan sokaknak lesz kedve felkerekedni és megnézni némelyik romot és környékét. Miközben bármelyik generáció sokat tanulhat az adásból arról, hogy a történelem nem mindig unalmas évszámok és szoborszerű alakok egymás után dobálása.

A Várfoglalókról a műsorvezetővel, Vadon Jánossal beszélgettünk.

– A reggeli műsorotokból régóta lehet tudni, hogy teljesen odavagy a várakért és az ahhoz kapcsolódó történetekért, ez „fajult” most odáig, hogy saját műsort kapott ez a szenvedélyed. Honnan ez a magas szintű rajongás?

– A várakkal való találkozást úgy élem meg, mint egy időutazást. Van egy erős kötődésem a múlthoz, nagyon szeretem a történelmet, elsősorban a középkor foglalkoztat. Ezt a kötődést akkor érzem igazán, amikor nem az úgynevezett „városi várak” közelében vagyok, hanem azoknál, amiknek van egyfajta vadromantikájuk. Például egy erdő közepén állnak, egy magányos sziklaszirt tetején, félig-meddig romokban, ahogy megtépázták falaikat az évszázadok, és pátoszosan mondva: látszik rajtuk, hogy nagy idők tanúi. Amikor ezekhez a romokhoz odamegyek, akkor egy picit mindig azt érzem, hogy kapcsolatot teremtek a múlttal. Lehet, hogy ez kicsit banálisan vagy komolytalanul hangzik egyeseknek, de mikor megérintem ezeket a köveket, azt érzem, mintha abban a korban lennék, amikor épültek. Egy láthatatlan csatorna épül ki egy hatszáz évvel ezelőtt élt és egy ma élő ember között. Ezért amikor új helyekre megyek, leginkább az alapokat vizsgálgatom először, és csak utána a felette levő rétegeket.

Néhány helyen – például a nagyobb román kori templomoknál, például Lébényben, Ócsán vagy Jákon – látni lehet olyan köveket, amikben benne van a kőfaragó monogramja. Ezt annak idején prózai okból faragták beléjük, meg kellett jelölniük azokat a köveket, amiket ők formáltak, mert ez alapján fizették ki őket. Amikor egy-egy ilyen követ megérintesz, ténylegesen egy konkrét személlyel kerülsz kapcsolatba, ez pedig számomra egyfajta spirituális élmény. Én ilyenkor azt érzem, hogy bennem, ebben az élményben egy kicsit ez az ember tovább él. Engem pedig mindig jobban érdekeltek a múltból is az egyszerű emberek, a hétköznapi hősök – amellett, hogy a híres, „megénekelt” történelmi személyeknek is tisztelettel adózom.

Mindig jobban megfognak a szürkék, mint a csillogók.

– A műsor ötlete hogyan fogant meg? A várak fanatikus szerelmese, Vadon János megkereste a Spektrumot, hogy jó volna egy ilyen műsor, vagy a csatornában ötlött fel az adás ötlete, építve a te szenvedélyedre?

– Én nem vagyok egy nyomulós típus, alkalmatlan vagyok az önmenedzselésre, inkább addig várok amíg a lehetőségek megtalálnak. Akik bennem gondolkodnak pl. a rádióműsorunkból tudhatják, hogy mik a nekem testhezálló feladatok – egyébként nem is nagyon vállalok el mást. Nem érzem magam jól olyan szituációkban, amikor egy „műsorbiblia” alapján kell mások elvárásainak megfelelnem.

Én a saját elvárásaimnak szeretnék megfelelni: ez lehet, hogy valamikor többre, valamikor kevesebbre elég, de legalább hiteles.

A hitelesség számomra fontosabb, mint a nézettség. Én inkább szerepelek egy kisebb nézettségű, adott esetben kábeltévén futó műsorban, még ha egy kereskedelmi tévé képernyőjén a siker és a pénz is nagyobb lenne. Nem beszélve a népszerűségről. Engem inkább az érdekel, hogy amiben látnak, hallanak az testre szabott legyen. A Spektrum főszerkesztője, Gáspár Laci kitalálta, hogy kellene készíteni egy műsort a magyar várakról. Az alapötlet egy látványműsor lett volna, afféle „Magyarország várai madártávlatból”, de aztán gondolt egy nagyot, és arra jutott, hogy miért ne lehetne ez egy műsorvezetős projekt, egy arccal, aki nem csak bemutatja ezeket a helyeket, de szerelmese is a témának, és nem pedig valaki, akinek ez csak egy újabb lap a számlatömbjében.

– Elég régen voltál saját műsorral a képernyőn – párban vagy csapattal is csak ritkán látunk. Annak ellenére, hogy a téma tulajdonképp rád van szabva, nagyon sokáig kellett győzködni, hogy kötélnek állj a projekthez?

– Nem mondtam rögtön igent, mert már óvatos vagyok. A médiában sokszor találkoztam már olyan példákkal, amikor volt egy jó ötlet, de a végeredmény egyáltalán nem az lett, amit terveztek. Balázzsal (Sebestyén Balázs – a szerk.) is volt olyan műsorunk, amit nem akartam megcsinálni, mert azt éreztem, hogy nincs mögötte elég kreatív potenciál, de végül begyúrtak, és sajnos nekem lett igazam... A Várfoglalók esetében először meghallgattam az ötletgazdákat, majd elmondtam, hogy oké, érdekel a feladat, de nem szeretnék kompromisszumokat kötni. Én ismerem és szeretem ezeket a várakat, tisztelem azokat, akik sokat tesznek a fennmaradásukért, ha van egy lehetőségem műsort készíteni velük, róluk, azt nem akarom elbaltázni.

Csak akkor vágok bele, ha maximálisan hisznek bennem, mert ez nekem egyfajta szent toposz.

– Bár elég sokat tudsz ezekről a várakról – ennek sokszor tanúbizonyságát adod a rádióban és a Várfoglalókban is –, de a műsorból is átjön, hogy te magad is nagyon sokat tanultál a helyekről.

– Persze! Amikor meglátogatod ezeket a helyeket, nyilván előtte felkészülsz a történelmükből. Egyrészt, hogy villoghass a feleséged előtt, akit még mindig el akarsz kápráztatni... Másrészt, mert többet akarsz bennük látni puszta falaknál. Így rengeteget lehet tanulni. Amikor viszont igazi szakértőkkel, régészekkel, évtizedek óta az adott várral foglalkozó várbarátokkal beszélsz, az teljesen más szint! Ezek az emberek elképesztő mennyiségű információval rendelkeznek, és hihetetlenül képben vannak, annyi dolgot mondanak el neked az adott helyről, hogy egyik ámulatból a másikba esel! A Várfoglalókban is több ilyen szituációt lehet látni, mert semmiképp nem szerettem volna eljátszani a mindentudó, okostojás műsorvezetőt, aki minden helyszín minden kövéről mindent tud. Erre ott vannak ezeket a rendkívüli tudású emberek, akiket én is, mint egy kisgyerek, ámulva hallgattam. Tulajdonképen teremtettem magamnak egy külön bejáratú történelemórát, ami engem és a nézőket egyaránt épít.

A magabiztosság, amivel odamentem a helyszínekre, fokról-fokra kicsit visszahúzódott, de nem önbizalomhiány miatt, hanem a szakértők iránti tisztelet okán.

A műsorban egyébként nem csak én, senki nem „játssza meg magát”. Ez is egy sajátossága, hogy természetes, laza, oldott körülményeket akartunk teremteni, ahol simán belelóghat a képbe a stáb is, és ahol akár a puskamikrofont tartó hangmérnök is tehet fel okos és releváns kérdéseket.

– Ha már a stábról esett szó: néhány felvételen jól látszik, hogyan, milyen körülmények között dolgoztatok. Mik voltak a legizgalmasabb pillanatok, a legnagyobb kalandok a fogatások során?

– Szádvár bemutatása például egy érdekes szituáció volt, mert abban a pillanatban, ahogy nekikezdtünk volna a forgatásnak, elkezdett zuhogni. Beültünk egy ősrégi, lepattant UAZ-ba és azzal mentünk fel a várhoz, ami amúgy egy remek offroad-élmény volt, de lelki szemeinkkel már láttuk, ahogy szó szerint elúszik a forgatás. Viszont amikor kiszálltam a kocsiból és megláttam a nemrég renovált alsóvárat, szertefoszlott minden negatív gondolat: nem érdekelt már a nyakamon csorgó eső, hogy nem vízálló bakancsom, vagy a már nejlonzacskókkal takargatott technika. Odasiettem a falakhoz, és konkrétan révületbe estem attól, amilyen munkát végeztek a régészek a kőművesekkel karöltve, és amilyen csodálatos lett az egész. Ez például egy nagyon, bensőséges pillanat volt számomra.

Ennél még konkrétabbak azok, amikor olyan helyre engednek be minket, ahova a földi halandó csak ritkán jut be - mert a hely esetleg balesetveszélyes, engedélyköteles, vagy mert nem rendelkezik az illető megfelelő technikai feltételekkel. Konkrét példaként Nógrád várát tudom említeni, ami egy szinte teljesen feltáratlan hely. Van itt egy alagút, amit egy szűk nyíláson keresztül meg lehet közelíteni. Mi engedélyt kaptunk ehhez, és természetesen a megfelelő felszerelés segítségével leereszkedtünk. Ilyen helyen pedig tudod azt, hogy egy-két barlangászon meg a denevéreken kívül, a török idők óta nem járt senki! És én lemehettem! Amikor pedig végigsimítottam azokat a falakat, amikor próbáltam rájönni, hogy minek milyen funkciója lehetett, amikor láttam az eredeti gerendafészkeket a falban, a csákányok, vésők évszázados nyomát – akkor kiváltságosnak éreztem magam!

De ugyanilyen hidegrázós élmény volt, amikor egy múzeum raktárába engedtek be. Ahol cérnakesztyűt a kezemre húzva megfoghattam mondjuk egy török jatagánt. Vagy soha nem láttam még testközelből a kozákok jellegzetes fegyverét, a saskát, ami nekik olyan, mint számunkra a szablya. Amikor rábólintottak, hogy megfoghassak egyet, kiderült, hogy nem egy díszfegyverről van szó, hanem egy kőkemény harcifegyverről, aminek az éle számtalan helyen ki volt már csorbulva, vagyis éles küzdelemben is sokszor használhatták! Ezek az élmények fantasztikusak, mert máskor ilyen tárgyakat maximum a vitrinben nézegethettem.

A Várfoglalók megnyitotta számomra a vitrineket. Remélem, hogy a képernyőkön is átjön majd, hogy ott van a szememben a hála, amit ezért éreztem.

– Az, hogy mennyi érdekességet, tudományos tényt tesztek a műsorba és mennyi – én így fogalmaztam meg magamban – „vadonjaniságot”, sokszor spontán alakult ki, vagy ezt előre kitaláltátok a csapattal?

– Spontán „vadonjaniság” sokkal több volt, egy-egy ilyen 25 perces műsor több órányi forgatott anyagból készül. De azt szoktam kérni, hogy ha valamiből vágni kell, akkor inkább Vadon Janiból legyen kevesebb, mint értékes tartalomból. A lényeg ugyanis itt nem én vagyok, én csak vivő felületként működöm.

De azért az is fontos szerkesztési szempont, hogy a Várfoglalók nem csak egy történelemóra, hanem egy szórakoztató műsor is. Nekem pedig van egy saját látásmódom, ami a fentebb említett tisztelettel és megbecsüléssel párosul, de nyilván nem fogom meghazudtolni magam:

ha abban a pillanatban egy csípősebb megjegyzés jut az eszembe, vagy valamilyen iróniát érzek a szituációban, az ki is fog bukni belőlem...

Fontos volt az is, hogy közvetlen maradjon a stílus a szereplők és köztem, valamint a stáb tagjai között. Semmiképp nem akartunk modoros, tartózkodó, „a kisdiák és a tanárbácsi” típusú műsort csinálni. Mert szerintünk így lehet megmutatni, hogy a történelem igenis tud szórakoztató lenni, és nem csak évszámokról, nevekről és meddő lexikális tudásról szól.

– Ezekben a várakban te magánemberként is sokszor jártál. Most töviről-hegyire a helyszíneket. Nyugodtan mondd, ha nagyon tévúton járok, de az jutott eszembe: ez után a műsor után tudnak még a várak újat mondani Vadon Jánosnak? Lesz még ugyanakkora élvezet ellátogatnia ide?

– Egyrészt messze nem tudok mindent ezekről a várakról, rengeteg fehér foltom van. Másrészt az újra felfedezés öröme bennem korábban is megvolt, éveken át mindig visszajártam ugyanazokra a helyekre mert kíváncsi voltam, hogy történt-e velük valami, hagyják-e tovább omladozni vagy valaki foglalkozik velük. És hála istennek azt látom, hogy sokszor gondos és értő kezek nyúlnak hozzájuk – bár kritikaként meg kell említenem, hogy ez az igényesség nem minden esetben igaz, és az állami támogatás is néha furán oszlik el...

De ha én legközelebb ezekben a várakban járok majd, az megint új élmény lesz, és eszembe fog jutni az a kis csapat, a Várfoglalók stábja, akikkel bebarangoltuk ezeket a helyeket, és azok a fantasztikus emberek, akiket megismerhettem a forgatások révén. Ha pedig a jövőbe tekintünk, nagyon bízom benne, hogy a műsorral az országhatárokon túlra is eljutunk, mert hihetetlen helyek vannak a Felvidéken, a Partiumban vagy Kárpátalján, mert a múltunkat gondozni kell! Ne felejtsük el, ha annak idején nem lett volna a végvárrendszer, ezek a sokszor lesajnált, „juhakolnak” titulált, cölöpökkel, földdel, karókkal toldozott-foltozott düledező váracskák, azokkal az elszánt, de gyakran éhező, fázó, rosszul fizetett végvári vitézekkel, akkor ma lehet, hogy nincs Magyarország.

Az ember pedig időről-időre – akár virtuálisan, akár a valóságban – leteszi a megemlékezés virágait, mert az nem elég, hogy egyszer letettem és onnantól el van intézve. Én is mindig le fogom tenni ezeket a virágokat, a Várfoglalókban és „civilben” egyaránt. Meg persze összeszedem a sörösdobozokat, ha éppen arra van szükség...


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Órákon belül kezdődik a Stranger Things utolsó évada - ezt lehet tudni a sorozat befejező részeiről
Az új évadot három részletben, a teljes ünnepi szezonra elosztva kapják meg a rajongók. A színészek szerint a lezárás annyira megrázó, hogy a forgatókönyvet olvasva is elérzékenyültek.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 26.



Hálaadás, karácsony, szilveszter: három ünnep, egyetlen hatalmas búcsú. A Netflix a teljes ünnepi szezont a Stranger Things fináléjának szenteli. Az utolsó évad első négy része magyar idő szerint november 27-én, hajnali 2-kor debütál, karácsonykor érkezik a következő három epizód, a végső, mindent lezáró fejezet pedig szilveszterkor tesz pontot a hawkinsi rejtélyek végére.

A cselekmény 1987 őszén veszi fel a fonalat, ahol Hawkins városa a korábbi események után katonai karantén alatt áll a megnyílt dimenziókapuk miatt. Tizi bujkál, Vecna pedig eltűnt, a szétszakadt baráti társaság célja pedig egyértelmű: fel kell kutatniuk és végleg meg kell állítaniuk a gonoszt. A Netflix hivatalos TUDUM oldala szerint az epizódcímek már önmagukban is sokat sejtetnek az előttünk álló harcról: The Crawl, The Vanishing of …, The Turnbow Trap, Sorcerer, Shock Jock, Escape From Camazotz, The Bridge és végül a The Rightside Up.

A premier előtt az alkotók, a Duffer fivérek az egyes epizódok hosszával kapcsolatban tiszta vizet öntöttek a pohárba. A ma hajnali csomag részei 54 és 83 perc között mozognak, közülük a negyedik epizód a leghosszabb. Bár korábban arról pletykáltak, hogy minden rész filmhosszúságú lesz, ezt cáfolták: a legtöbb epizód hagyományosabb hosszúságú, a sorozatzáró finálé azonban tényleg monumentális, kicsivel több mint kétórás lesz.

A záróepizódot ráadásul nemcsak az otthoni tévéképernyőn, hanem Észak-Amerikában több mint 350 moziban is átélhetik a rajongók a Netflix-premierrel egy időben.

A befejező évadra visszatér a teljes, jól ismert szereplőgárda, köztük Millie Bobby Brown, Winona Ryder, David Harbour és a többiek, de egy igazi legenda, a Terminátor filmekből ismert Linda Hamilton is csatlakozik a stábhoz.

A búcsú a színészekből is erős érzelmeket váltott ki. „Emlékszem, az emberek írtak, hogy ‘Noah, készülj, ez az évad tetszeni fog’, és amikor a felolvasás előtti napon a zuhany alatt olvastam a forgatókönyvet, csak azt mondtam: ‘Ó, Istenem’… felhívtam anyukámat, és teljesen izgalomba jöttem” – árulta el a People magazinnak Noah Schnapp, aki Will Byerst alakítja. Winona Ryder, a sorozatbeli édesanyja, Joyce Byers is elérzékenyülten beszélt a forgatásról: „Úgy érzem, ebben az évadban mindegyikükkel tölthettem időt, ami hihetetlenül különleges. … Örökké szeretni fogom őket” – nyilatkozta a Netflix hivatalos oldalának.

A grandiózus látványvilág és a monumentális lezárás persze óriási költségekkel is jár. Bár a Netflix hivatalosan nem erősítette meg, iparági becslések szerint

az ötödik évad epizódonként 50-60 millió dollárba, vagyis átszámítva körülbelül 16,5-19,8 milliárd forintba került. A teljes évad költségvetése így megközelítheti a 480 millió dollárt, ami nagyjából 158 milliárd forint.

Shawn Levy executive producer egy interjúban úgy fogalmazott, hogy biankó csekket ugyan nem, de hatalmas összegeket tartalmazó csekkeket kaptak. Aki pedig nem bírja kivárni a magyar idő szerinti hajnali premiert, a Netflix már közzétette az első epizód nyitójelenetét, amelyben az első öt percet lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Menekült a délszláv háború elől, 19 évesen nem vállalta az Eurovíziós Dalfesztivált, és ő kérte meg a férje kezét – Rita Ora 35 éves
Koszovóból az Egyesült Királyságba, majd onnan Hollywoodba és végül a csúcsra. Már fiatalon hosszú utat járt be, de a tehetsége nem ismert határokat.


Rita Sahatçiu 1990. november 26-án született egy jómódú koszovói albán családban, Pristinában, a ma már független Koszovó fővárosában. Csupán egyéves volt, amikor a családjával – az édesanyja, Vera, az édesapja, Besnik és a nővére, Elena – elmenekültek otthonról a délszláv háború kitörése idején. Politikai menedéket kértek Londonban, amit megkaptak, ott pedig Besnik megvette a The Queens Arms nevű pubot az észak-londoni Kilburnben. Ezután kezdte el használni a másik családnevét, az Orát (ami időt jelent albánul) a könnyebb megjegyezhetősége miatt. Néhány évvel később Ritának és Elenának kisöccse született, Don. „Londonban felnőve nagyon elfogadottnak éreztem magam. A környék, ahol felcseperedtem, eléggé vegyes volt. Én pedig szerencsés, mert soha nem éreztem magam kívülállónak. Iskolába jártam, és az osztályomban sokféle bevándorló és menekült volt. Különböző kultúrák között nőttem fel, szomáliaiak, németek és albánok mellett, s úgy éreztem, mintha egy csapat lennénk, egy társaság” – emlékezett vissza.

Ora apai nagyapja, a híres színházi és filmrendező Besim Sahatçiu mindig is tudta, hogy az unokájából sztár lesz. A szülei ennek megfelelően Besim kedvenc hollywoodi sztárja, Rita Hayworth után nevezték el.

Rita csupán hatéves volt, amikor csatlakozott a Voices Foundation nevű iskolai kórusprogramhoz. Évekkel később a családi kocsmában tartott nyílt mikrofonos esteken énekelt, és végül részleges ösztöndíjat nyert egy művészeti középiskolába. „A neveltetésem hihetetlenül szabad volt abban az értelemben, hogy ilyen fiatalon elkezdhettem zenélni, és meg tudtam győzni a szüleimet, hogy a zene az én világom, bár számukra csak a tanulás számított. A szüleim nagyon támogattak ebben” – mondta.

Egy nehéz, de jó döntés

Orát azonban a színészet is érdekelte, és ebben is tehetségesnek bizonyult. 14 évesen kapta meg az első szerepeit, miután egy helyi vidámparkban éneklés közben felfedezte őt a svéd zenei producer és dalszerző, Martin Terefe. Pár évvel később, amikor Terefe a stúdiójában járt, összefutott a brit énekessel, Craig Daviddel, ami oda vezetett, hogy Rita lett David egyik háttérénekese.

Sőt, őt választották ki mindössze 19 évesen arra, hogy képviselje az Egyesült Királyságot a 2009-es Eurovíziós Dalfesztiválon, ám Rita elutasította az ajánlatot. „Olyan fiatalon ez egy elég nehéz döntés volt.

Még tinédzser voltam, és nagyon éhes a sikerre. De abban a pillanatban úgy éreztem: hű, biztos, hogy ez az én nagy esélyem? Majd úgy döntöttem, nem vállalom... Azt akartam, hogy lemezkiadók szerződtessenek, és igazi művész lehessek.” Az intuíciójára (és leendő menedzsere, Sarah Stennett tanácsára) hallgatott, és abszolút megérte: szinte azonnal öt albumra szóló szerződést kötött Jay-Z lemezkiadójával, a Roc Nationnel.

A világ tetején

A dolgok 2012-ben indultak be igazán, amikor Daniel Stein, azaz DJ Fresh, a brit producer meglátta Orát a Roc Nation promóciós videójában. Kiderült, hogy énekesnőt keresett a Hot Right Now című dalához. Ora csatlakozott a projekthez, és így meglett az első slágere az Egyesült Királyságban. A dal ráadásszámként szerepelt a debütáló albumán, az Orán is, amely végül szintén abban az évben jelent meg. A lemez az Egyesült Királyság eladási listájának első helyén debütált, és Ora karrierje rendesen beindult.

Azóta olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Iggy Azalea, Drake, Ed Sheeran, Charles Hamilton és Liam Payne, illetve olyan filmekben vállalt szerepeket többek között, mint a Harry Potter és az azkabani fogoly (csak statisztaként tűnt fel a háttérben), a Halálos iramban 6, A szürke ötven árnyalata-filmek (Christian Grey húgát, Miát játszotta), a Mélyütés, a Pokémon – Pikachu, a detektív, az Utódok – Vörösök felemelkedése, az Ólomkatona vagy a Túl sok című idei sorozat, amiben önmagát alakította. De fellépett Barack Obama volt amerikai elnök előtt, Teréz anya pápai szentté avatásán a Vatikánban, az Oscar-gálán és a koszovói függetlenség 10. évfordulójának ünnepségén is. Kinevezték őt az UNICEF brit nagykövetévé és Koszovó tiszteletbeli nagykövetévé, ami szerinte azt jelenti, hogy: „Fel kell tennem az országomat a térképre, és meg kell győznöm az embereket, hogy ez is egy gyönyörű hely, és érdemes meglátogatni.” Annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt lemondott az Eurovízióról, végül karriert épített ki a tévés tehetségkutató műsorokban is, mivel benne volt a The Voice-ban, az X-Faktorban, a The Masked Singerben és az America’s Next Top Modelben is.

Eddig három stúdióalbumot adott ki, az Orát 2012-ben, a Phoenixet 2018-ban, a You & I-t pedig 2023-ban. A legutóbbi zenei turnéját még a Covid előtt, 2019-ben tartotta, mostanában pedig inkább a színészkedésre koncentrál, mivel több filmje is készül.

A He Bled Neon című akció-thrillerben például Paul Wesley-vel (Vámpírnaplók) és Josh Hollowayjel (Lost – Eltűntek) játszik majd együtt, a Voltron című, Rawson Marshall Thurber (Családi üzelmek, Központi hírszerzés, Felhőkarcoló) által rendezett sci-fi-fantasyben egyenesen Superman, azaz Henry Cavill partnere lesz (ez a két film már utómunkálati fázisban van), jelenleg pedig a Viqueens című animációs filmet készíti, pontosabban abban lesz az egyik főszereplő, Hedvig szinkronhangja

Fordított szerepek

Ora egyébként spirituálisnak tartja magát, de vallásosnak nem, természetesen beszél albánul, és hatalmas rajongója az angol Manchester City futballklubnak.

2013-ban jött össze a skót DJ-vel, Calvin Harrisszel, akivel 2014 júniusáig járt. Majd 2016-ban az amerikai zenész Andrew Watt rabolta el a szívét, akivel három évig volt együtt, 2019 októberéig, igaz, volt közben egy kb. négy hónapos mosolyszünet. 2021-ben azonban jött a nagy szerelem, méghozzá a nála 15 évvel idősebb, Oscar-díjas új-zélandi filmrendező, Taika Waititi (aki olyan filmeket készített többek között, mint a Hétköznapi vámpírok, a Vademberek hajszája, a Jojo nyuszi, A győztes gól, valamint a Thor: Ragnarök és a Thor: Szerelem és mennydörgés) személyében. 2022 augusztusában házasodtak össze, és jelenleg Los Angelesben élnek.

Mint kiderült, egy rögtönzött szertartás keretében kötötték össze az életüket, amit mindössze két hét alatt szerveztek meg. Ez azután történt, hogy az énekesnő egy Palm Springs-i kirándulásuk során feltette a nagy kérdést a szerelmének. „Megkérte a kezemet, én pedig rögtön igent mondtam” – mesélte Waititi.

A villámceremóniára a saját Los Angeles-i otthonukban került sor, amelyen mindössze nyolc ember vett részt, csak a legközelebbi barátok és családtagok, valamint a külföldön élő szülők Zoomon keresztül. A menyasszony három különböző ruhát viselt, amiket az ismert divattervező, Tom Ford álmodott meg. Ritát a nővére, Elena kísérte az oltárhoz, a szertartás után pedig, immár friss házasokként az egyik barátjuk házába mentek ünnepelni, ahol többek között egy Elvis-imitátorral lepték meg őket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Egy Dankó utcai ereszcsatornán köszöntötték a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlót, aki mélyen meghatódott
A Józsefvárosból érkezett kedves üzenet híre gyorsan eljutott az íróhoz. Hivatalos oldalán, egy posztban azonnal válaszolt is a rajongóinak.


Egy VIII. kerületi ereszcsatornára ragasztott üzenet mélyen megindította a friss irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlót, aki hivatalos oldalán reagált a gesztusra:

„Drága magányos, fáradt, érzékeny olvasók a Dankó utcában! Isten tartson meg titeket sokáig a kegyeiben!”

A 24.hu írta meg, hogy a Nobel-díjas íróhoz is eljutott annak az ereszcsatornára ragasztott gratulációnak a híre, amelyet olvasói helyeztek ki a Dankó utcában. A papírlapon az író arcképe mellett ez a szöveg állt:

„Kedves Krasznahorkai László! A Dankó utca olvasói hálás szívvel gondolnak rád, és gratulálnak a Nobel-díjadhoz! Köszönjük.”

Az eseményről az író hivatalos oldalán számoltak be, ahol a köszöntésről készült fotót és a rá adott választ is közzétették.

„Krasznahorkai Lászlót mélyen megindította a ma délelőtt kiragasztott s alább látható köszöntés. Drága magányos, fáradt, érzékeny olvasók a Dankó utcában! Isten tartson meg titeket sokáig a kegyeiben! KL” – írták a bejegyzésben.

A Svéd Akadémia október 9-én ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai Lászlónak „lebilincselő és látnoki erejű életművéért, amely az apokaliptikus rettegés közepette is a művészet erejét hirdeti.” A nemzetközi sajtóban a díj kapcsán leggyakrabban a Sátántangó, Az ellenállás melankóliája és a Báró Wenckheim hazatér című műveit, valamint a Tarr Bélával közös munkáit emelték ki.

Krasznahorkai nemrég egy másik Nobel-díjas honfitársával, Karikó Katalinnal is találkozott a budapesti Svéd Nagykövetség vacsoráján. A nagykövetség beszámolója szerint „az este egyben a két Nobel-díjas első, különleges személyes találkozásának is színtere lett.”

A Nobel-hét programja szerint az író december 7-én tart előadást a Svéd Akadémián, a díjátadó ünnepséget pedig december 10-én tartják Stockholmban. A beszédet a Magvető Kiadó könyv formájában is megjelenteti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Tiniként csacsacsabajnok volt és bandavezér, egész életében rosszul látott, és imádta a szappanoperákat – 45 érdekesség Bruce Lee-ről, aki ma lenne 85 éves
Mindössze 32 évet élt, és mégis minden idők legnagyobb harcművészei közt tartják számon. Persze ő sem volt egyszerű ember…


1. Egyszer egy olyan gyors rúgást hajtott végre, hogy a film vágóinak le kellett lassítaniuk a jelenetet, mert attól tartottak, hogy a nézők úgy érzik majd, hogy fel van gyorsítva a verekedés.

2. Képes volt fekvőtámaszokat végezni egy 113 kg-os férfival a hátán, illetve csupán egy ujjal is tudott fekvőtámaszozni.

3. Folyékonyan beszélt kantoni, japán, mandarin és angol nyelven.

4. Lee Jun Fan Yuen Kam néven született San Franciscóban, a sárkány évében (1940), ráadásul a sárkány órájában (6:00 és 8:00 között), 3 éves korában költözött vissza a családja Hongkongba.

5. Legnehezebb korában is csupán 73 kg volt a súlya.

6. 1958-ban 100 dollárral a zsebében Seattle-be költözött. Az Egyesült Államokba tartó hajóúton extra pénzt keresett azzal, hogy első osztályú utasoknak csacsacsát tanított.

7. Kiváló táncos és hongkongi csacsacsabajnok volt.

8. Iskolásként arról volt ismert, hogy állandóan bajba keveredett, és szeretett verekedni. Ezért 19 éves korában a családja az Egyesült Államokba küldte, attól tartva, hogy Hongkong utcáin le fogják tartóztatni. Amerikában aztán az energiáját szervezett küzdelmekbe és a harcművészetekbe fektette.

9. Elsajátította az „egy hüvelykes ütés” nevű technikát, amellyel pusztító erejű ütést tudott mérni, miközben az ökle mindössze egy hüvelyk (2,54 cm) távolságot tett meg, mielőtt eltalálta az ellenfelét.

10. Amikor 2003-ban megtalálták Elvis Presley és Ed Parker befejezetlen harcművészeti filmjét, a New Gladiatorst, vele együtt rábukkantak egy 20 perces felvételre is, amelyen Lee a ’60-as évek közepén egy harcművészeti bemutatón demonstrálja tudását.

11. Fiatalon kezdte. 13 évesen nemcsak harcművészetet kezdett tanulni, hanem gyerekszínész is volt, és több mint 20 hongkongi filmben szerepelt, mielőtt 18 évesen az Egyesült Államokba költözött. Első filmszerepét mindössze 3 hónapos korában kapta.

12. A hongkongi kaszkadőr, Phillip Ko szerint Lee-t kihívta A sárkány közbelép (1973) című film egyik statisztája, aki azt állította, hogy Lee csaló. Bruce dühös lett, és elfogadta a kihívást, hogy bebizonyítsa, hiteles a harcművészete. A film forgatásán zajló küzdelem mindössze 30 másodpercig tartott, Lee egy sor egyenes ütés mért az arcra, alacsony rúgásokat a sípcsontra, a térdre és a combra, majd végül a falhoz szorította a fickót, megragadta a haját, és hátrafogta a karjait. Lee a bunyó után nem rúgta ki a statisztát, hanem azt mondta neki, hogy menjen vissza dolgozni.

13. Kifejlesztett egy trükköt, amellyel megmutathatta gyorsaságát: valaki egy érmét tartott a kezében, majd bezárta a tenyerét, Lee azonban közben elvette tőle az érmét, sőt, akár ki is cserélte azt egy másikra.

14. Híres harcművészeti tanítványai között volt George Lazenby, Kareem Abdul-Jabbar, John Saxon, Steve McQueen, James Coburn, Roman Polanski és Sharon Tate is.

15. Az általa kifejlesztett harcművészeti stílus, a jeet june do kidolgozása részben az ő iskolájában történt incidensből fakadt. Egy rivális harcművész párbajra hívta ki őt, mert Lee úgy döntött, hogy nem kínai diákokat is tanít. Lee elfogadta a kihívást, és megnyerte a párbajt, de később úgy gondolta, hogy a harc túl sokáig tartott, mert a technikája túl merev volt. Ezért úgy döntött, kidolgoz egy jobb rendszert, amelynél a praktikusságon és a rugalmasságon van a hangsúly.

16. Jackie Chant véletlenül arcon ütötte egy nuncsakuval A sárkány közbelép forgatása közben. Chan állítása szerint az volt az egyik legfájdalmasabb sérülés, amit a karrierje során elszenvedett.

17. Az 1973-ban bekövetkezett hirtelen halála sok szakértő szerint rendkívül bizarr körülmények között történt. Sokan azt állították, hogy ez az Oni (japán démonok, gonosz szellemek) műve volt, míg mások szerint megátkozták. Voltak, akik szerint megmérgezték. A Lee-átok elmélete átterjedt a fia, Brandon Lee szintén korai, tragikus halálára is, akit 1993-ban egy éles lőszer talált el véletlenül A holló (1994) forgatása közben.

18. Valójában agyi ödéma következtében hunyt el Hongkongban, mindössze 32 évesen.

19. 1964-ben a híres fodrász, Jay Sebring fedezte fel őt a Long Beach Karate Championships versenyen. Sebring egyik híres ügyfelének, a producer és színész William Doziernek mesélt a fiatal, tehetséges harcművészről, aki azonnal felvette a kapcsolatot Lee-vel. A többi már történelem.

20. A magánórái iránti kereslet olyan nagyra nőtt, hogy az óradíja 275 dollárra emelkedett.

21. Tinédzserkorában bandavezér volt. A bandája a Junction Street tigrisei néven volt ismert.

22. Miután 1961-ben elvégezte a seattle-i Edison Technical Schoolt, beiratkozott a Washingtoni Egyetemre, ahol filozófiát hallgatott. Szerette a versírást is, ugyanakkor tanult biomechanikát, bokszot, vívást, táplálkozástudományt, és önsegítő könyveket is írt. Úgynevezett multitálentum.

23. Lee mestere 1954 és 1957 között Yip Man, 1957 és 1958 között pedig Wong Shun-Leung volt.

24. Mielőtt filmsztárként nagy sikert aratott volna, gyakran edzett a harcművészetek világának legnagyobb sztárjaival, akik közül sokan később maguk is hírességgé váltak, például a karate-világbajnok Chuck Norris. A pletykák ellenére Lee soha nem volt Norris tanára. Együtt edzettek, gyakran cseréltek technikákat és ötleteket, de nem volt köztük tanár-diák viszony.

25. Apja, Hoi-Chuen Lee (született 1901 februárjában, meghalt 1965. február 8-án) népszerű színész volt, és Brandon Lee születése után nyolc nappal halt meg.

26. Villámgyors reakciói és precizitása ellenére Bruce valójában eléggé rosszul látott. Majdnem egész életében szemüveget viselt, és az elsők között volt, akik kipróbálták a kontaktlencséket.

27. 1965-ben Oaklandben kiütötte Wong Jack-Mant egy korlátok nélküli kihívásos mérkőzésen. Ez volt Lee utolsó hivatalos mérkőzése. Három percig tartott.

28. Első és egyetlen találkozásán A sárkány közbelép zeneszerzőjével, Lalo Schifrinnel, Lee elmondta neki, hogy gyakran a Mission: Impossible témájára edz.

29. Lee 65. születésnapjának alkalmából (2005. november 27.) Hongkongban felavatták Bruce Lee félmeztelen, harcművészeti testtartásban álló bronzszobrát, ezzel hivatalosan is elindítva a Bruce Lee-fesztivált, amely egy héten át tartott.

30. Első nagy amerikai projektje Kato szerepe volt a The Green Hornet (1966) című tévésorozatban. Később azzal viccelődött, hogy azért kapta meg ezt a szerepet, mert ő volt az egyetlen keleti színész, aki helyesen ki tudta ejteni a főszereplő nevét (Britt Reid).

31. 1963 nyarán egy Linda Emery nevű fiatal nő kezdett el kungfuórákat venni Lee-től Seattle-ben. Egyik nap az óra után Bruce randira hívta Lindát. Egy évvel később Bruce és Linda összeházasodtak, annak ellenére, hogy tudták, a szüleik és a társadalom nem fogja jóváhagyni a házasságukat az eltérő rasszuk miatt.

32. Nagy rajongója volt a szappanoperáknak, és azt mondták, ha kihagyott egy epizódot a General Hospital című kórházas sorozatból, akkor napokig rosszkedvű volt.

33. Hirtelen halála után a washingtoni Seattle-ben található Lake View temetőben helyezték végső nyugalomra.

34. Gyakran tisztelegnek előtte videójátékokban. A Mortal Kombatben Liu Kang karaktere egyértelmű homázs, míg a Super Street Fighter II-ben megjelent Fei Long nevű karakter is mind külsőre, mind harci stílusában kísértetiesen hasonlított Lee-re.

35. Miután kijelentette, hogy új harcművészetet talált fel, Lee-t kiállították egy korábbi karatebajnok ellen, hogy bizonyítsa állítását. Lee nem zavartatta magát, és kijelentette, nemcsak legyőzi a kihívót, hanem ezt egy percen belül teszi meg. 58 másodperc alatt sikerült neki.

36. Utolsó filmje, a Halálos játszma (1978), volt az első filmje, amelyet hanggal forgattak, ellentétben a korábbi filmjeivel, amiket hang nélkül rögzítettek, és később szinkronizálták a színészek. A Halálos játszmát azonban Lee már nem láthatta, csak a halála után öt évvel mutatták be a mozikban.

37. Az 1973. július 25-én tartott temetésén a koporsót Steve McQueen, James Coburn, Chuck Norris, George Lazenby, Dan Inosanto, Peter Chin, Taky Kimura és Lee testvére, Robert vitte.

38. Bruce Lee-t a Houston Boxing Hall of Fame a valaha volt legnagyobb filmes harcosnak választotta.

39. A legenda szerint ő találta ki a Kung Fu (1972) című sorozat koncepcióját, és ő is akart benne szerepelni. A tévécsatorna azonban meggondolta magát, nem szerettek volna ázsiai színészt a főszerepre, így azt David Carradine-ra bízták. Lee nagyon fel volt háborodva emiatt, főleg, mert Carradine nem rendelkezett harcművészeti képzettséggel.;

40. James Coburnnel közösen írta A legyőzhetetlen (1978) forgatókönyvét azzal a szándékkal, hogy ő is szerepel majd benne. Sőt, Svájcban találkozott is Roman Polanskival, abban a reményben, hogy ő rendezi majd a filmet. A halála után a szerepét David Carradine kapta meg…

41. A halála előtt eredetileg a James Bond-színész, George Lazenby mellett játszott volna egy filmben, amelynek az lett volna a szlogenje, hogy „Lee, Lazenby, Bruce vs. Bond”.

42. Bruce nővére, Chau-Yun Lee elmondta, hogy már gyerekszínészként is nagyon profi és perfekcionista volt. A színészi munkájával megkeresett pénzt arra használta, hogy ajándékokat vegyen a családjának, köztük egy ékszerdobozt, amit a nővére meg is őrzött.

43. A sárkány közbelép forgatásán, hogy bemutassa oldalrúgását színésztársának, John Saxonnak, Lee megkérte, hogy tartson egy párnát, majd úgy rúgta meg, hogy Saxon a mögötte lévő székre repült, amit Lee gondosan odahelyezett előtte. Azonban meglepetésére a szék Saxon súlya alatt összerogyott.

44. 1993. április 28-án posztumusz csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán, a 6933 Hollywood Boulevard címen.

45. 2005-ben felavatták a bronzszobrát a bosznia-hercegovinai kisvárosban, Mostarban. Bruce-t más jelöltekkel szemben választották ki, köztük a pápával és Gandhival, miután egy lakossági szavazáson kiderült, hogy Bruce Lee az egyetlen, akit mindenki tisztel, mint a „szolidaritás szimbólumát”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk