KULT
A Rovatból

Udvarkoncertek a házért, a közösségért – beszélgetés Sebestyén Áronnal és Reviczky Balázzsal, a Kultudvar kezdeményezés ötletgazdáival

A zene összehozza az embereket, enyhíti a köztük lévő ellentéteket.

Link másolása

Édesapám, aki a 30-as évek végén egy gangos házban nőtt fel, gyakran emlegette, hogy az udvari bejáratnál ki volt írva: „Házalni, koldulni, lármázni és kintornázni tilos”. Ez jutott eszembe, amikor először hallottam arról a kezdeményezésről, amelyben udvari koncertekkel segíti régi, várostörténeti szempontból is értékes házak felújítását a közösségi finanszírozás eszközével. Az első helyszín a Margit-negyed egyik háza, a Frankel Leó út 10. szám alatt.

A Kultudvar ötletgazdája két sokoldalú fiatal zenész, Sebestyén Áron, a Tesla – a Végtelen energia című musical szerzője  és Reviczky Balázs jazz-zongorista,  akikkel visszanyúltunk az előzményekhez.

- Elindítottuk a lakaskoncert.hu oldalt, lakásokba szervezünk kis koncerteket. Bárki megrendelhet saját otthonába egy akusztikus előadót és vendégeket is hívhat saját köréből – meséli Áron – Személyes vonatkozás, hogy én a Frankel Leó úton lakom és a lakóközgyűlésen elhangzott, hogy megnövekedtek a költségek, a felújítási alap nem elég, a társasházi lakók nem tudnak már többet befizetni.

Kiszámoltam, hogy ebben az ütemben a ház felújítása 60-65 év múlva fejeződne be, amikor én már százéves leszek. Tehát ez az út nem járható. Ezért többet kell tenni közösségként azért, hogy bevonjunk pénzt a kasszába: adjuk el a közös tereket, gondolkodjunk filmforgatásokban, koncertszervezésben.

-Így alakult ki a Kultudvar elképzelése. Megkerestük a II. kerületi önkormányzatot, hogy támogassák a kultúrát, mert ezzel támogatnák a felújításokat, amely a kerület kiemelt célja és Őrsi Gergely is nyitott volt az ötletre – veszi át a szót Balázs – Eldöntöttük, hogy a koncertek bevételének nagy részét a társasháznak adományozzuk és így elindulhatnak a felújítások.

Sebestyén Áron

-Gyakran előfordul velünk, hogy sétálunk Budapesten a belvárosban és hirtelen feltűnik nekünk egy-egy gyönyörű, Monarchia-korabeli épület, amely még szebb lenne, ha rendbe hoznák.  A Margit-negyed jó kezdet lehet.

- Itt találtunk egy olyan lakóközösséget, amely megszavazta a program befogadását – folytatja Áron -  A távlati célunk, hogy ha működik, és elnyerjük a helyi közösségek támogatását, kiterjeszthetjük ezt a kerületi szintről akár budapesti szintre.

-Jó hallani, hogy egy lakóközösség egyetértésre tudott jutni egy ilyen terv kapcsán. Többnyire éppen az ellenkezője történik.

- Minden kis közösség egy társadalmi átlagot képvisel. Vannak, akik mindenkit utálnak, mások meg szeretnének tenni valamit a többiekért is. Egy ilyen mikrotársadalomnak is megvan a maga dinamikája. Most azt éreztem, hogy mindenki szeretne szebb környezetben élni, de senki nem tud rá megoldást. Én egy olyan megoldást kínáltam, amiből ki tudnánk lépni a megszokott szűk gondolkodási körből és ezt meg tudtam beszélni mind az idősebbekkel, mind pedig a fiatalokkal. Közös érdekünk, hogy ne omoljon ránk az épület, és annyi kompromisszumra mindenki képes, hogy szombaton délutánonként két órára koncerteket rendezünk itt.

-Június 17-én lesz az első koncert, az elsősorban utcazenészként ismert Hangácsi Márton akusztikus programja hangzik el.

- Márton nemcsak utcazenész, nagy színpadokon, fesztiválokon is szerepel zenekarával, én a Paloznaki Jazzpiknikről ismerem, egymás után léptünk fel – mondja Balázs – Ugyanakkor megtartotta azt a kisközösségi színteret, ahol közvetlen kapcsolatba tud lépni a közönséggel. Egyszer a Kazinczy utcában láttam, az autóforgalom szétszakította a közönséget, mégis egymásra tudtak hangolódni. Még külföldi turisták is megálltak. Márton remekül énekel angolul, de zenésített meg magyar verseket is. Minőségi zenét kínál, és feltalálja magát érzékeny közegekben is.

Reviczky Balázs

-Eszembe jutnak olyan emlékek, amikor a covid idején már nem volt teljes karantén, de koncertek nem voltak, főleg nem zárt helyen, és az utcáról zenéltek a házban rekedteknek. Például a környékünkön egy nyugdíjas ház lakóit egy kamarazenekar örvendeztette meg népszerű klasszikusokkal. És a közös zenehallgatás enyhítheti az emberek közti ellentéteket.

- Igen, célkitűzésünk is a helyi közösség erősítése – bólint rá Áron – Éppen a Margit-negyedben látom, hogy sorra nyílnak a kulturális közösségi helyek, a kiállításterek, a kis kávézók. Megismerjük egymást, ahogyan sétálunk az utcán, szóba elegyedünk másokkal. Ezt a szakaszt a Bem-tér és a Margit-híd között már „Frankel-falunak” nevezzük. Jó lenne ezt kiterjeszteni az egész Margit-negyedre, vagy még szélesebb körben Budapesten. Annyi minden megtépázta a társadalmat az utóbbi években a járványtól a háborúig, próbáljunk meg újra egy kicsit közeledni egymáshoz, mert csak az fog kivezetni minket ebből a társadalmi válságból, amit mindenki érez. Erre a zene, a kis közösség tökéletes. A legjobb, amikor összegyűlhetünk és közös célért tehetünk valamit…

 

Dévényi Tamás Ybl-díjas építész, a program fővédnöke

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: